Ugrás a fő tartalomra

És végre elérkezett

ennek az évnek az utolsó dolgozós 3 napja, hurrá! Már csak apró dolgokat kell elintéznem, árut átvennem, vételeztetnem a konyhával és a takarítókkal, hogy amíg nem leszek ne menjenek a raktárba és meglegyen minden, ami kell nekik. A leltár majdnem kész, már csak kézzel kell megírni egy két dolgot. Ez a maradék 3 nap pont elég lesz arra, hogy mindent befejezzek, amit még kell. Remélem a gyereknek is laza lesz ez a hét és mára meg holnapra nem fognak kitalálni semmi extrát, a szerda meg már a karácsonyról fog szólni és egymás megajándékozásáról. 
Lassan ismét elmúlik egy év.

Megjegyzések

  1. Kívánom, tudj lélekben ráhangolódni! :)
    Nálunk a gyerekeknek éppen annyi tanulnivalójuk van, mintha nem is az ünnep, a vakáció jönne :(.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm viszont kívánom neked is! Gyanítom, hogy ma meg holnap még nálunk is ezerrel megy a tanulás. :(

      Törlés
  2. Juj, nekem még sokminden van, amit intéznem kellene.... a gyerek tojik a tanulásra, mint ahogy eddig is... :S.
    Szerdán még én is leszek, itt már a füsefognőni, mert mindenki szabin lesz, mit szólnál egy fb-s dumáláshoz esetleg úgy napközben? :D tudod, mintha két egymásmelletti irodában lennénk.

    VálaszTörlés
  3. Itt már tegnap sem volt HF, a műsorra készültek. Pénteken sem szokott soha adni a tanítónéni. Szeretem ezt (is) benne. Persze, gondolom, ez később már nem így lesz...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem vagyok

vallásos és olyankor nem is tudom elfogadni, sőt tolom el magamtól ezt a fajta dolgot, (hogy Istennek  biztos volt ezzel valami szándéka vajon mi?)  mikor valakinek nyakába zúdul az egész mindenség. Szombaton a szembeszomszédunk háza majdnem földig leégett. 60 körüli, egy élete munkája ment tönkre, gyakorlatilag mindene odalett. Felesége, gyereki nincsenek. Fél óra alatt volt nincs, semmi. Biztosítás van, talán egy kis segítség és a gyorssegély a falutól. Az ő életében már semmi sem lesz ugyan olyan mint volt múlt héten péntekig. Nem tudom milyen lesz a karácsony, ha kinézek az ablakon. 

Nem fogom megúszni

hogy új futócipőt vegyek, bárhogy is halasztgatom az időpontot, muszáj lesz vennem. Tegnap végül eljutottam futni is, baromi jó volt TÖBB időt kell erre rászánnom, borzasztóan feltud tölteni és utána pörgök ezerrel, meg jobb a kedvem is tőle és minden megoldható lesz. Szóval végre belefért az időmbe ez is, de sajnos megint csak ott tartok, hogy fáj a sarkam és a lábfejem és mivel előtte nem fáj csak mindig futás után biztos, hogy a futócipőmnek annyi, egyszerűen elhasználtam. Na igen, kb. 3 éve van meg és azért ha mindent összeszámolok több száz km van benne. A legnagyobb átkuk ezeknek a cipőknek, hogy a sarok egyszerűen elkopik, nálam is ez van. Nem akartam most beruházni karácsony előtt meg pláne nem egy újra, de kell főleg, hogy megint eljárok normálisan vagy legalább is ez a cél most, hogy a húgomnál is majd lassan befejeződnek a dolgok. (ma megy a festő, nappali, étkező, fürdő festésre, aztán majd én segíteni takarítani, pakolni, selejtezni) Szóval muszáj néznem egyet, ami kénye…

Fordítva élek mostanában

ha csak az alvásomat nézem. Korán fekszem, tegnap előtt pl. már fél hétkor az ágyban voltam igaz, akkor elmenekültem a gyerek és apja közti akkor már azt hiszem egy órája tartó németezés elől, aztán szépen ott is ragadtam másnap hajnalig, tegnap pedig már fél kilenckor és keltem ma fél négykor.  Az az igazság, hogy próbálom magamnak bemagyarázni, hogy ez mekkora hülyeség, de még is valahogy jobban tetszik most ez a dolog, mert annyira szeretem, hogy hajnaltól reggel fél hétig csend van és nyugalom és ilyenkor elszöszölök a konyhában vagy olvasok vagy épp blogot írok, mint most is. Vagy éppen végig gondolom a teendőimet, írom a kis jegyzeteimet, karácsonyozom magamban meg ilyen kis dolgok vannak hajnalok hajnalán. Szóval tetszik ez a felborult élet. Ma már csütörtök van, amilyen nehezen indult a hét olyan gyorsan kezd vége lenni a hétköznapoknak. A férjem tegnap rám írt napközben, hogy vegyek festéket, mert úgy döntött, hogy ahol nem nyúlunk a hálószobához csak majd tavasszal azon az …