Hát itt vagyunk az év

utolsó napján. Hihetetlen gyorsan múlt el 2016 én legalább is így érzem. Év közben az ember sokszor érzi azt, hogy nem jó valami, hogy nem így kellene, bár csak vége lenne már ennek a rossz vagy inkább rossznak gondolt évnek. Aztán az év utolsó napján, mikor megpróbál visszaemlékezni az elmúlt  365 napra talán nem is tartja annyira rossznak már. 
Az én 2016-os évem nagyon vegyes volt. Volt rossz és jó, de azt hiszem mindenből pont annyi, hogy a mérleg nyelve valahol középen legyen és ne lendüljön át se egyikbe, se másikba szerintem ez pont így jó, ahogy van.
Essünk túl a rosszakon. Egy kis összegzés, magamnak ha pár év múlva visszaolvasok.

A munkahelyemen a hangulat nem volt a legjobb, ez év vége előtt csak fokozódott sajnos. És ezen a téren bármennyire is szeretném nem látom a következő évben sem a változást jobb irányba. Ha csak nem történik valami csoda. 
Kiskorú elég ramatyul kezdte az évet, ami nekem tényleg új dolog volt. Egy darabig nem is tudtam mit kezdeni vele, volt itt erről több bejegyzés is, meg elkeseredés is. Aztán mostanra kicsit jobb lett a helyzet, én meg kezdek inkább a jövőre koncentrálni a második fél évre jobbá tenni és könnyebbé neki. 
Elvesztettem pár barátot, ezt sajnálom. Hibáztam én is, más is én így gondolom. Az éremnek két oldala van, tanultam belőle, de azt gondolom mindig minden valaminek a következménye. Az elején baromi rossz volt ez, ma már tudok vele együtt élni, biztos oka volt ennek is.
Sikerült a vérnyomásomnak a frászt hoznia rám, így az utolsó napokban, de most lekopogom talán helyre jön és csak átmeneti állapot volt.
Sajnos van amit a saját kis világomban nem sikerült megvalósítani, pl a magam számára kitalált kis online boltomat, mert egyszerűen nem fért bele az időmbe, na meg kellett volna kicsit több önbizalom és kitartás. De az oldal még meg van és talán majd a jövő eldönti mi lesz.
Sajnos a sport sem úgy alakult, ahogy akartam. Először a lábammal voltak gondok, aztán jött a suli a rossz évkezdés a gyereknek, így a saját magamra fordított időt inkább neki szenteltem. Remélem ez is alakulni fog a jövőben.
Az az igazság, hogy bármennyire gondolkodom nem tudok nagyon rossz dolgokról beszámolni, mert igazából a napi kis bosszúságok mindig vannak a nagyok meg hálisten elkerültek ebben az évben.

Jó viszont volt bőven.

A férjemnek továbbra is biztos a munkahelye ami kint van, úgy is mondhatnám, hogy berendezkedtünk erre. Megteremtette a biztos hátteret, ami elég sok lemondással jár, de megoldható minden. Hat éve már, hogy ez van és arra hajtunk, hogy a nyugdíját majd kintről kapja ehhez már nem kell túl sokat dolgoznia, valamint a kinti magánnyugdíj számlája is szépen gyarapszik. Talán megvalósítható lesz így később egy normális élet, mert ő tényleg nem számíthat itthon semmire olyan kevés ledolgozott éve van. ( 5 évet Németországban is élt) Hálás vagyok neki, hogy elmúltak azok az idők, amikor azon kellett töprengeni mi lesz holnap. Na meg, szerintem minket nem elsodort, hanem közelebb hozott a távolság. Van ilyen.

Tavasszal lecseréltük a kicsi kocsimat egy nagyobb, biztonságosabbra. Sokat hezitáltam rajta, de most már azt mondom, hogy nagyszerű döntés volt, hiszen napi szinten kell használnom a gyerekkel, szinte munkaeszköz és fontos a biztonság. Ráadásul végre nem kell telepakolnom a hátsó ülést, ha nagybevásárlásra megyünk, mert a csomagtartó szuper nagy, elfér minden. 

Nyáron mielőtt a férjem ismét kiment azért sikerült elmennünk nyaralni a számunkra legkedvesebb helyre, Balatonra. Ez minden évben tervben van, egyszerűen a Balaton nekünk a Riviéra, szeretjük. 

Szintén nyáron sikerült megcsinálnunk a kerítést és a kapunkat, ez is már évek óta tervben volt, végre készen van és nagyon jól működik.

Rengeteg füvet nyírtam egyedül, fél hektáron tologattam a kézi nyírót, aztán találtunk egy kis traktort, amivel lényegesen jobb és könnyebb lett és lesz már nekem is tavasztól. 

Sikerült bekerítenünk a szántóföldünket, telepítettünk újabb több száz akácfát, valamint végre oda is ültethettünk gyümölcsfákat, most már nem járnak be a vadak, jobban kilehet használni.

Kiskorú szeptembertől a rendes mellett magániskolába jár programozást tanulni. A legjobb döntés volt mostanában tanulással kapcsolatban, egyszerűen imádja, várja a hétvégét, hogy mehessen, sokat tanult és remélem a tovább tanulásban is jó pont lesz ez.

Szintén még vele kapcsolatos, hogy angol szintfelmérő után bekerült az évfolyam legjobb 10 diákja közé, akik külön járnak plusz angol órára, nyolcadik év vége fele (május körül) nyelvvizsgára készülnek, ami egyelőre csak alapfokú (bár ki tudja mi lesz a vége) de lesz rutinja, tudni fogja milyen és ez is jó pont lehet majd a tovább tanulásban. Csak nézek néha, mint a moziban mennyire jól megy neki az angol tanárt nem véletlenül dicsérik mindenhol. Nagy szerencsénk van, hogy iskolakezdéskor rögtön az ő csoportjába kerülhetett. 

Megszabadultam jó pár kacattól, próbáltam kicsit letisztultabb lakást magam és a család köré teremteni, ez nagyon jó úton halad és sokkal felszabadítóbb érzés, mint egy csomó felesleges dologgal körülvenni magam. 

Egész évben próbáltam mindent pozitívabban nézni, nem bosszankodni annyit, mint pár éve. Szerintem jó úton haladok. Nem voltak nagyon nagy hangulatváltozásaim, mint oly sokszor pár éve. Próbáltam lazábban venni a dolgokat, leszarom tablettát előkapni ha kellett. :) Szerintem jó úton haladok, ha lassan is. 

Biztos van még jó pár dolog a rossz és a jó oldalon is, amik most nem jutottak eszembe és amiről írhatnék, de talán elég ennyi is. Soha rosszabb évet én azt mondom.

Hogy mit hoz a 2017 nekünk azt nem tudom, de remélem legalább olyan jót, mint az idei volt.

Terveim vannak persze a jövőre nézve is. Apróságok, talán elérhetőek lesznek és talán nem gyűrnek le a mindennapokban. 



Egy idézet az év utolsó napjára mindannyiunknak.


"Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba..."
Boda Magdolna

Így legyen!

BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK BARÁTAIM!






Megjegyzések

Megjegyzés küldése