Ó jaj

kovtama | 15:45:00 | | | 4 Hozzászólás
erre nincsenek szavak. Hát mennyire szép ez már.




Sajnos nem emlékszem honnan mentettem el őket, de talán nem lesz belőle baj. Annyira szépek, annyira én vagyok muszáj volt megmutatni.

Vannak olyan

kovtama | 6:18:00 | | 6 Hozzászólás
napok, amikor az ember csak magára kap valamit, leginkább azt ami elsőként a kezébe kerül a szekrényből, beleugrik és kész, ennyi a készülődés. Mert se kedve, se ereje, se ideje nincs nagyobb dolgokhoz csak túlélni a napot. Lehetőleg hangos szó nélkül, összezörrenések nélkül, csendben, magába fordulva, alig mutatva valamit a külvilágnak. A mai napi is ilyen. Ködre, vízre, szürkeségre és sötétre ébredtem és valahogy rányomta a bélyegét a hangulatomra. Én meg hagytam. Remélem azért délutánra már jobb lesz. Elvégre ma már szerda a dolgos munkanapok közepén tartunk, ez a hét is gyorsan múlónak bizonyul.

Könyveshétfő

kovtama | 5:58:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
Az autószerelő Danny csak egy dologra vágyik: szeretné visszaforgatni az idő kerekét. Pedig minden olyan jól indult: feleségül kérte a barátnőjét, aki igent mondott, és az eljegyzés ünnepléséhez csatlakozik hozzájuk a fiú legjobb barátja, Bernie is. A mulatság végére azonban Bernie holtan fekszik a vendéglő mögötti sikátorban, Dannyt pedig gyilkosság vádjával perbe fogják. A bíróság a közvetett bizonyítékok alapján huszonkét év börtönbüntetésre ítéli, ahol a fiatalember már az első naptól kezdve a bosszú hálóját kezdi el szőni azok ellen, akik tönkretették az életét és ide juttatták. A rács mögött igaz barátokra lel, akik segítenek neki a leleplezés megtervezésében, a sors pedig meglepő lapot oszt Dannynek. A börtönéletet saját tapasztalatból is ismerő népszerű angol író, Jeffrey Archer (A szerencse fiai, A tizenegyedik parancsolat, Tökéletes másolat) rendkívüli izgalmakkal teletűzdelt története az utolsó pillanatig lebilincseli az olvasó figyelmét.

Ma reggel

kovtama | 11:22:00 | | 5 Hozzászólás
hóra ébredtünk. Elmondani nem tudom mennyire nem akartam ezt már. Annyi azért nem esett, hogy lapátolni kelljen, később kimegyek majd és elsöpröm a járdáról, de esett. Reggel kilenckor ébredtünk és mivel ez ritkán van, rögtön gondoltam, hogy történt valami. A szokásos csendnél is csendesebb volt minden és ha ez van télen, akkor szinte mindig a leesett hó miatt van. Mindegy, kár ezen bosszankodni, amin változtatni nem lehet azt el kell engedni, úgy hogy ez van és kész. Remélem jövő hétre azért bejön a számítás, hogy lassú felmelegedés várható és eltűnik már végre. Na, befejezem, mert éppen az előbb állapítottam meg, hogy olyan sok blogon olvasom, hogy ez nem jó, az  nem jó, itt fáj, ott fáj, ez bánt, az bánt és azt gondolom, hogy anyám mennyien vannak, akiknek éppen semmi sem jó, miért nem tudnak valamit keresni, amiből kihozzák a legtöbbet? Erre én meg állandóan a télről nyafogok, úgy hogy dettó. :) Abba is hagyom.

Ma cukorborsó főzelék lesz tükörtojással az ebéd. Bekeverek egy pogácsa tésztát, pihentetni kell a hűtőben, mielőtt kisütöm.
Aztán közös mozizás a gyerekkel, pattogatott kukoricával és házi limonádéval. Még át kell nézni holnapra a leckét, de azt hiszem most lazára vesszük, az utóbbi időben éppen eleget tanultunk.

Nincs nagy terv mára, kell ilyen is.






Végre nyugalom

kovtama | 9:05:00 | | 3 Hozzászólás
és hétvége. Tegnap a szokásos korán kelésemből kifolyólag hajnalban kitakarítottam, most csak a mosógép megy, függönyöket mosok, mert nagyon szeretem a belőlük áradó friss öblítő illatát. Majd ha tisztán felteszem őket ez az illat körbeveszi az egész lakást, olyan jó. Lehúztam az ágyneműket is. Milyen jó lesz majd este a frissen cseréltek közé bevackolni magunkat és olvasgatni. Örülni kell ennek a pici apróságnak is. Apróság ez vajon? Van akinek sajnos még ez sem jut. :( :(  16 éves fiatal fagyott meg a napokban.............................................Kinek a felelőssége??? Tudjuk.

Mikor kell nagymosást csinálni, ha nem a ma reggeli -7 fokban?? De ettől függetlenül még a teraszra fogom kiteregetni őket, amíg pici száradnak, ide süt a nap. Ne a lakásban legyen nagy pára, majd később behozom őket a cserépkályhához.

Hideg van kint, ezen a pár napon legyünk túl, utána már melegebbet ígérnek. A kibújt tavaszi virágaim vajon túlélik e ezeket a napokat? Estére azt hiszem a kutyust is beengedem az előszobába a mínuszok miatt. A cicát előtte becsempésszük a gyerek szobájába, ne tudjanak egymásról. Kicselezzük őket, mert bár megbékéltek egymással de azért jobb a teljes békesség. 

A kutyusnak rendeltem a netről több fajta ennivalót. Jól körül kell nézni, mert allergiás és olyan után kell vadászni, amiben nincs csirke és mindenféle adalék. Mint a gyerekeknél, de komolyan. :) Tegnap előtt délután rendeltem, este 9-kor küldtek sms-t, hogy már a futárnál van és tegnap 11-re meg is hozták és hát na , iszonyat szép csomagolásban vannak a tápok. A kutya meg imádja őket. :) Amúgy meg olcsóbbra jöttem ki a 6 kiló ennivalóval futárostól - basszus 490ft volt a futár díja, ez valami elképesztően jó ár, először azt hittem tévedés, de nem -  úgy hogy csak pozitív eddig a dolog, köszipuszi máskor is tőletek fogok vásárolni! 

Megér egy kis reklámot :  https://www.petissimo.hu/ oldala, innen vásároltam és fogok még az biztos. 

Az is jó, hogy ma semmit nem kell csinálni csak láblógatni. Na jó, főzni fogok és talán sütni is. Van még ch csökkentett lisztem és a fagyasztóban meggy, úgy hogy minden adott egy finom egyszerű, de nagyszerű meggyes kevert piskótához. Kiskorú pizzát kért, olyat aminek a tetején ananász van, hát legyen. Nem vágyom én sem nagy dolgokra ebéd terén, fő az egyszerűség. Egy jó kis ragulevest, csirkehússal, sok répával, borsóval, zöldséggel, zöldbabbal, mindennel amit találok a fagyasztóban azt hiszem azt még azért összedobok. Már csak a hideg miatt is, mert később úgy is kimegyünk picit a kutyushoz játszani, jó lesz a forró levest kanalazni, ha majd bejövünk.

Ha pozitív dolgokat kellene mondanom a mai napra akkor most ezek:

  • 1 hét és február
  • kedvenc kávém reggel, forrón sok sok tejjel
  • 8 féle sajt a hűtőmben, hiába na sajtmániás vagyok. ha választani kell inkább sajt, mint hús - éljen a "játékpénz" amit mi még megkapunk a munkahelyen
  • egy újság áráért hármat kapni, mert még 2015-ös évről maradt
  • meleg szobában lenni és olvasni
  • Oscarra jelölt filmeket nézni az ingyenes online oldalakon
  • sütit sütni
  • befejezni a ruhásszekrény pakolást, amit már a múlt héten elkezdtem. a szép állapotban lévő, talán egyszer sem hordott ruhákat dobozba rakni és hétfőn postázni, örömet szerezni másnak
 Na megyek is, kezdődjön a nap. Szép hétvégét mindenkinek, aki erre téved. :)

Azt nem írom

kovtama | 6:02:00 | | 2 Hozzászólás
hogy végre péntek, mert mindig így kezdem a hétvége előtti utolsó dolgozós napomat itt a blogon. Még az a szerencse, hogy mint előzőleg már írtam ez a hét is nagyon hamar eltelt. A jövő hét pedig már az utolsó lesz a januárból, tudom ezt is ismétlem, de olyan jó erre gondolni! A február ugyan most 29 napos lesz, de ott egye meg a fene! Akkor is lassan ideér a tavasz ez van. Tele vannak a boltok már vetőmagokkal, virághagymákkal, kertes cuccokkal. Régebben mindig innen számoltunk vissza a férjemmel, mert tudtuk ha ezeket már kirakják nagy baj nem lehet. :) Tegnap bevásároltam, ma csak pár apróság kell még - fogkrémet elfelejtettem - és jöhet a hétvégi pihenés. Mozi van tervben és lehet még is csak megnézek három autót, mert csak nem hagy nyugodni a dolog főleg, hogy ismét volt egy olyan időszak, hogy biztonságosabbnak éreztem volna egy nagyobb teljesítményűt a télben, hóban, ónos esőben át a Tenkes hegyen. Na majd meglátom, végül is  megnézni ingyen van. Nem is az a baj, hogy megnézni, hanem már maga az elindulás nehéz, főleg amikor pont erre a hétvégére mondják a nagy mínuszokat és amikor itt a jó melegben bevackolja magát az ember, akkor elég nehéz kidugni az orrunkat a hidegbe.

A félévi bizonyítvány egész jó lesz minden fő tantárgy, ami kell a tovább tanuláshoz ötös, bár a matek most hármasra sikerült, de majd év végéig lesz idő javítani. Nem egy szeretett tantárgy, nincs érzéke hozzá a gyereknek, ez van lassan elfogadom. Na meg ha iskola, leírom azért . hogy már harmadszor ment úgy ebédelni a gyerek, hogy nem jutott ennivaló!! A konyhán mondták, hogy most pótolják, várni kell 10 percet, aztán 10 perc után ismét 10 percet, amit nem lehet, mert közben már korrepetálás vagy esetleg fakultáció vagy éppen edzés. Azért ez nagyon gáz. Én nem tudom, hogy számolja ki az adagokat az élelmezésvezető, de csak nem mondja a gyerek, ha nem így történt. Az nem érdekel - de, az is - hogy kifizettem, az jobban bosszant, hogy a gyerek gyakorlatilag a fél napját éhesen tölti ott, mert csak ebédre fizettem elő, tízórait otthonról viszi és uzsonnát sem kap (persze csomagolok neki reggel többet) és ráadásul még suli büfé sincs, ahol esetleg ilyenkor tudna venni egy szendvicset. Mert a suli büfét meg leszavazták a szülők, amit nem nagyon értek, illetve megértem hogy a gyerek ne költse ott a pénzt, de 1. a pénzt mi adjuk, tehát ha adunk, akkor valószínű azért, hogy vásároljon. 2. Ha nem akarjuk, hogy vásároljon, akkor ne adjunk neki és kész, ennyi. 3. Az én időmben is volt és vettünk kiflit, meg tejet, meg kakaót és mackó sajtot, szendvicset és csokit és uram atyám néha még csipszet is és felnőttem és nem lettem iszonyú kövér és semmi bajom sincs. Szóval én elhiszem, hogy egyen egészségesen a gyerek és lehetőleg ne költse a pénzt -  mondjuk ha van zsebpénze, akkor legalább megtanulna gazdálkodni - de akkor meg könyörgöm ne forduljon elő olyan, hogy a gyerek ott ül a suliban éhesen, ráadásul pont két torna óra volt tegnap és pont másfél órás edzés. Ilyenkor azért felmegy a pumpa. A másik meg. Iszonyat nehéz tanárnak lenni mostanában. Nem csak tanárnak. Én elhiszem, hogy baromi nagy a nyomás és minden, nem részletezem, tudja mindenki. Viszont azt sem értem, hogy miért mesél ilyet a gyerek, hogy az egyik-  általunk kedvelt tanárnő - a gyerek elmondása szerint már napok óta kiabál velük, mert szegényt (őszintén sajnálom) ellenőrizni fogják és ettől ideges. Ráadásul a gyerekeket azzal traktálja, hogy ez nem játék, ez véresen komoly és bajok lesznek, ha nem lesz jó minden az órán. Hát könyörgöm azért a gyereket ezzel ne stresszeljük már! Elég nekik a maguk stressze sajnos, hogy gyorsan haladnak, hogy 7-8 órák vannak, hogy nincs idő semmire, hogy nem elég az iskolában eltöltött napi x óra tanulás, sokszor még este nyolcig is folytatni kell itthon (komolyan mondom egyszer bemegyek és elmondom, hogy vége, itt betelt a pohár én nem engedem a gyereknek, hogy itthon írjon és tanuljon leckét) és még sorolhatnám. Kiszámoltam, sokszor többet dolgozik a gyerek, mint egy egy felnőtt. Őrület!!! Én is aláírtam azt az oldalt, amit létrehoztak a tanárok és leírtam a véleményem és annyira bízom benne, hogy történni fog valami! Bárcsak így lenne és bárcsak minél többen odaállnának a pedagógusok mellé és bárcsak utcára mennének és mennék velük én is, mert ez az oktatásnak nevezett valami nagyon rossz irányba halad. Sajnálom a pedagógusokat a gyerekeket is, azt a sok felesleges munkát a sok felesleges és elferdített anyagot a kísérleti könyvekből tanulást, amikben rengeteg hiba és baromság van és óriási teher és felelősség és cinkosság hárul a szülőkre, hogy otthon valahogy úgy mondja el a gyereknek, hogy ez nem jó így és nem kell mindent elhinni ami történik és ahogy történik és ahogy a könyvben van.......valahol a kettő között van a jó irány.....másodszor írom le: őrület! 

Jól elkanyarodtam a dolgoktól, pedig vidám posztot akartam így hét vége előtt írni, hát ez lett belőle. 

Azért voltak, vannak jó dolgok is.

  • sokkal több gyümölcsöt és zöldséget eszem, mint eddig, pedig eddig sem szűkölködtem benne
  • már csak napi egy szénhidrátos zsemle van, az is reggel és az is teljes kiőrlésű
  • tészta semmi
  • sikerült olyan müzli szeletet vennem, amit nagyon szeretek jól el is dugtam, hogy ne legyen szem előtt, mert akkor..... :D 
  • rendet tettem sok sok fiókban és sok sok papír között, régi számláktól megszabadultam, elégettem ami nem kell már. haladok
  • DW liszttel sütni jó és ízre a tönköly liszt után ez jött be leginkább
  • mézes chilis csirkeszárnyat csináltam és nagyon finom lett, Kiskorú szerint ezt gyakrabban tegyem
  • új fajta joghurt a Lidlből 
  • az akvárium szűrőjét sikerült kitisztítani és összerakni fél óra alatt (ez máskor egy órás kínlódás volt) 

És az egyébként milyen már, hogy egy napig kínlódom az okos(abb)telefonommal, mert új csengőhangot szeretnék és rá is mentem a laptopomról a telefonomra azt a pár darabot, amiből majd válogatok, de az istenért nem tudom, hogy utána meg melyik bigyóba kell bemenni és rákeresni, hogy akkor na az legyen.....és aztán szólok a gyereknek, hogy figyi én ezt nem értem....ő meg jön és 2 másodperc alatt megcsinálja, miközben ilyen telefon még nem is volt a kezében. Én állítom "ezek" a gyerekek már így születnek. Felejtse el mindenki a bezzeg a mai fiatalokat és törődjünk bele, hogy jól vannak ők összerakva úgy, ahogy vannak és övék a jövő és az is felejtsük már el, hogy anno a mi időnkben elég volt a fakockával meg a  műanyag katonával játszani, hát ez van, most meg ilyen időket élünk, haladni kell a korral még ha nem is tetszik, mert visszacsinálni a múltat és visszamenni az időben nem lehet és tán nem is lenne jó még ha az idő mindent meg is szépített nekünk mostanra már.
 Szép napot már csak pár óra és itt a hétvége! :)

Ma már

kovtama | 6:02:00 | | 6 Hozzászólás
szerda. Csak nekem telt el gyorsan ennek a hétnek az első három napja? Valahogy a január is gyorsabban szalad, mint gondoltam. Viszont az idő meg egyre hűvösebb, ezt nem szeretem. :( Mondjuk az jó, hogy ezen a télen még nem igazán fáztam. Se kint, se bent leszámítva 3-4 napot, de az bakfitty az egész télre nézve. Jó jó, még nincs vége lehet még a tavalyihoz hasonlóan márciusban is hó, meg fagy - neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee - de azért jó, hogy nem kellett igazán vacogni. Találjuk meg mindenben a legkisebb jót is. Nekem most ez. 

Itt ülök és azon gondolkodom, hogy jelenlegi xl-es méretemre vajon szabad e felhúzni szoknyát? Régen bezzeg mennyire jó volt, S-es jelzéssel nem gondolkodott semmin az ember, legfeljebb azon, hogy még az is képes lecsúszni. "Boldog" szép napok. :) És micsoda problémák, ugye? :) 

Egyébként meg nem fázom ide vagy oda én már tavaszt szeretnék. Folyamatos 18-20 fokot, napsütést, friss levegőt, harsogó, zöld illatokat, jácintot és nárciszt a kertemben, tulipánokat, aztán aranyesőt és orgonát, piros retket, zöldhagymát, friss salátát, zöld spárgát, lassan nyíló akácokat és este meleg széllel kevert mézédes illatukat érezni még a bőrömön is a ház körül. Kertben ülős reggeliket kávéval és frissen préselt gyümölcslével. Kint, grillen és bográcsban készült ebédeket, vacsorákat, borozgatással. Nagy sétákat tenni a közeli erdőben, medvehagymát szedni, őzikéket lesni. A jövő héten vége ennek a hosszú hónapnak. :) 


Reggeli gyerekszáj

kovtama | 8:32:00 | | 3 Hozzászólás
"Mi a neve annak a kőizének, amit összetákoltak?"
"Stonehenge? Erre gondolsz? Azt nem összetákolták, építették."
"Hát azt tuti nem. Csak úgy odadobálták, hogy most legyen min gondolkodnunk."



Könyveshétfő

kovtama | 4:26:00 | 1Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu
Cavendon Hall ismét kitárja kapuit előttünk.
1926-ot írunk, még érezhető az első világháború hatása, amely alaposan megváltoztatta az angol arisztokrácia világát is. Kevesebb a szolga, nehezebb a kastély fenntartása, csak kívülről látszik ugyanolyan csillogónak az élet.
És újabb nagy változások várnak az Inghamekre: szerelmek, csalódások, születések, halálok. Miles, az örökös, el akar válni arisztokrata feleségétől, hogy szíve szavát kövesse. A gróf is tartogat egy meglepetést
A Swannok továbbra is odaadóan szolgálják uraikat, de a fiatal generáció már többre vágyik. Négy cavendoni asszony fog össze, hogy megmentse a kastélyt és a világukat: Deidre, a dolgozó lány, Daphne, az odaadó feleség, a fiatal, önfejű Dulcie meg Cecily Swann, a divattervező és üzletasszony.
Amikor minden épp jóra fordulna, elérkezik 1929 ősze.

Ezt a hétvégét

kovtama | 21:42:00 | | 3 Hozzászólás
felejtsük el, úgy ahogy van/volt. Nem volt túl jó , se rossz. Olyan semmilyen sem volt, de még is inkább a  szar  rossz felé billen a mérleg nyelve. Esküszöm még ennyi hírt sem fogok olvasni, mint mostanában, elzárkózom mindentől, ami felbosszanthat. Főleg az emberi egyszerűség és butaság elől. 

Azért rendet raktam az udvaron még szombaton, mikor nem volt ilyen hideg, mint lett ma estére. A nagy pampafüvekből sok szálat letépett a szél, azokat kezdtem el összeszedni, aztán végül 5 bokrot vágtam le tőből, remélem mint tavaly idén is túléli a télből a visszamaradó időt. 
Bújnak elő a kis tavaszi virágok sorban, krókuszok, tulipánok, nárciuszok és megnemmondommianevük virágok. Én meg csak reménykedem, hogy észnél vannak és tudják mit csinálnak, mert még csak január közepe van. Ne legyen bajuk. 

Rend van a papírok és számlák között, megtaláltam a kallódó adóbevallásaim az összes hozzátartozó papírral együtt, pont 5 évre visszamenőleg, hurrá!! Férjemnek a jövő héten el ne felejtsem elintézni az itthoni adóját, hogy kint ez alapján visszatudja igényelni az ott többet levontat. Fel is jegyzem a füzetembe mindjárt! 

Holnap ismét hétfő és én ismét nem szeretnék kimozdulni, pláne nem dolgozni. Ez mindenkivel így van, aki öregszik? Mert én nem tudom, de az utóbbi években ez a belefáradtam a munkába, pihenni szeretnék dolog mintha valahogy sűrűbben jönne elő nálam. 

Már csak két hét van vissza januárból ezt már fél lábbal is.....

Végre péntek!

kovtama | 6:12:00 | | 4 Hozzászólás
Ennél jobban nem is kezdődhet egy bejegyzés. Végre jön a hétvége, ráadásul ma rövid nap lesz fél háromig dolgozom. El sem tudom mondani mennyire vártam már ezt a napot. Egyszerűen nyűg volt minden nap. A január annyira nem szeretem hónap, hogy alig várom mindig a végét. Nézzük a jó oldalát, már itt a közepe pár nap és vége. 
Jó várni a hétvégét, tegnap mindent elintéztem ami ezen a héten fontos volt. Ajándék is megvan, délután még a bevásárlást is elintéztem, aztán hazajöttünk az akvárium szűrője alig ment már, úgy hogy kitakarítottam azt is. Mivel nekiálltam, hát folytattam a cserépkályhák kitakarításával, utána pedig a nagy lendület miatt a házat is rendbe raktam. 
Majdnem nyolc óra volt már, mire végeztem. Így legalább a teljes hétvége szabad, ma már csak a mosás vár rám, aztán a főzés. 

Julia Child féle Boeuf bourguignonra készülök, legalább is most annyira ez motoszkál a fejemben. Hogy honnan jött az ötlet ne kérdezd, egyszer csak itt volt és azóta erre gondolok. Receptet innen vettem, de nem tudom ennyire macerásan fogom e elkészíteni vagy egyszerűsítem. Persze, az már nem lesz olyan, de azért gondolom a marhahúsos, répás, zöldséges, szaftos vörösboros íz csak kialakul. Majd meglátom, mert elsősorban az olyan ételek a favoritok nálam, amibe bele zuttyintok mindent és szépen megfő magában vagy a sütőben elkészül. 

Az eső megállíthatatlanul szakad. :/ Határozottan hidegebb reggelre ébredtünk ma, de legalább erre nem mondanak se ónos esőt, se havat. Legszívesebben ki sem dugnám az orromat ilyen időben, de nem leszek telhetetlen, örülök a pénteknek is. 

A fenyőfát most már le kell szednem, eddig nem tudtam hol a hó esett, hol az ónos eső, nem akartam vele vacakolni , lebontani, hurcibálni, de most már útban van, ma délután még ez is vár. Nem szeretnék már körülöttünk karácsonyi díszítést, végre jöhetnek az inkább picit tavaszias dolgok. Tele vannak már a boltok jácintokkal, tulipánokkal, nárciszokkal, ezekből fogok pár pici cseréppel hozni. És hát színek kellenek, igazi harsány friss zöld és pasztell rózsaszínes, kékes, lilás, sárgás....minden, minden. Legalább itt bent. 


Mai nap

kovtama | 5:07:00 | | 3 Hozzászólás
 - bolt pipa. Ráadásul most már célirányosan csak azt vásárolva amit előző nap otthon megnéztem, mi hiányzik, mit kell venni és csak be a boltba, majd ki a boltból. 
 - kutyus ennivalója pipa. 
- tankolás pipa

Férjemnek szülinapi ajándék még sajnos nem pipa. Elintézendő sürgősen. Jövő hét csütörtök körül fel kell adnom a csomagot. Ma mindenképpen utána kell néznem a dolognak.

Nem nagyon van mit írni és erőm sincs hozzá, mert én a hétnek ezen a felén már olyan fáradt vagyok így reggelente a mindennapos hajnali 4 óra felkeléstől, hogy túl sok értelmes gondolatot nem tudok összeszedni most. Zajlik a munka, zajlik az új év, Kiskorú tovább jutott a történelem verseny első fordulóján, nem is volt olyan nap, hogy ne hozott volna valamiből ötöst, szóval minden rendben ezen a téren is.
Talán elkezdhetek reménykedni, hogy imáim meghallgatásra találtak, mert most nagyon úgy olvastam, hogy a -mások által- várt hó talán nem lesz akkora, amekkorának ígérték és még az is előfordulhat, hogy nem is lesz. Bárcsak....

Már a hétvégén töröm a fejem, ha tényleg nem lesz rossz idő, talán el kellene menni egy moziba vagy étteremben ebédelni vagy valami. Na, majd meglátom mindenesetre a maradék két napot kell túlélni a munkás napokból, most csak ennyit tudok. :/

UI: a bejegyzést meg tegnap kezdtem el írni, azért van a mai nap címnek :D


Reggel

kovtama | 8:31:00 | 5 Hozzászólás
kiléptünk az ajtón és megcsapott valami friss, tavaszias illat. Nem baj, hogy az eső is pötyögött - most már nem csak pötyög, esik - akkor is. A madarak hangosak voltak, jó kedvűen csipogtak az enyhe szél pedig meleg volt. Nem akarom elhinni, hogy hétvégére megint mínuszokat és akár 20cm havat mondanak. Tegnap óta mantrázom, hogy ne nálunk legyen megint ekkora hó! Szépen elolvadt mindenhol ezekben az enyhe napokban, a szél is nagyjából felszárított mindent. Hétvégén kicsit rendet raktam, összeszedtem a faleveleket, teraszt suvickoltam, lemostam a korlátokat rajta. Nem, nem és nem akarok hideget és havat. Jó nekem ez az enyhet adó korai, tavaszias idő. Maradjon így. Amúgy nyűgös vagyok, szerintem ez most látszik. :)


Könyveshétfő

kovtama | 5:29:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
1949-ben egy connecticuti kórházban ikrek születnek. A szomszédos szobában a kórház dúsgazdag támogatójának a felesége fekszik, akinek a kisfia nem sokkal a születése után meghal. A halott gyermek dajkája egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikerpár egyik tagját becsempészi a milliomoscsemete helyére. Így Nat és Fletcher a másikról mit sem tudva nőnek fel, mígnem felnőttként útjaik ismét keresztezik egymást. Nat egyetemi tanulmányait megszakítva Vietnámba kerül, ahol emberszeretetből és bátorságból kitűnőre vizsgázik. A háborúból visszatérve befejezi tanulmányait és banki pályára lép. Testvére, Fletcher nagy sikerrel végzi el az egyetemet, s már befutott sztárügyvéd, mikor Natot ártatlanul gyilkossággal vádolják, és mit sem sejtve testvérét kéri fel, hogy legyen a védője. Barátság szövődik közöttük, és ez akkor is megmarad, amik a politikai élet szereplőiként szembekerülnek egymással: egyikük demokrata, a másik pedig republikánus színekben indul a szenátori posztért. Az ikrek nem ismerik születésük titkát, mígnem egy napon a véletlennek köszönhetően fény nem derül az igazságra…

A hétvége

kovtama | 14:21:00 | | 2 Hozzászólás
nyugisan telik. Olvad a hó, jobb ha nem nézek ki az ablakon, mert az én takarítás mániás lelkemnek nem nagyon tetszik az, amit kint látok. Rettenet sár és víz mindenhol. A kutyus meg csak hordja, hordja fel a teraszra, hiába csutakolom le, fél óra múlva úgy is koszos lesz ismét. Nem a kutya (az is) a terasz. Tegnap azért kint voltam, próbáltam kicsit összetakarítani amit össze lehet. Mit láttam?? Jönnek ki a terasz elé ültetett tulipánok sorban a földből. Kint vannak a pici levelek és csak nőnek, nőnek. Nem tudom mi lelte őket, hiszen még január közepe sincs, mi lesz így velük?? Szeretném azt hinni, hogy ők tudnak valamit, érzik hogy jön a jó idő, hogy nem lesz több hó és fagy....halvány remény van erre, de még is én úgy örülnék. Gondolom a karácsonyi tavasz miatt van még is, de nem bánnám, ha ők megéreztek volna már valamit....

Nem sok mindent kellett ezen kívül csinálni, pénteken előbb érünk haza így volt időm rendbe tenni a lakást, kimosni a szennyest. Főztem zöldbabfőzeléket, sütöttem fasírtot, Kiskorúnak sült krumplit is csináltam. 
Ma csak sütök, ch csökkentett pogácsát és ch csökkentett, cukormentes gyümölcspiskótát. A receptet a másik blogon ITT találjátok. Képet azonban rakok ide is fel róluk:

a pogácsa, amit végül virágos kiszúróval szaggattam :) és 2016-ban banyek, elfelejtettem dátumot állítani :P
az eredmény, 2016-ban szintén :D

ribizlis, DW lisztes süti (a dátumot már meg sem említem)
és kész

A késői ebéd egy kis házi sült kolbász lesz, párolt lila káposztával. Nem kell nagy dolgokon törni a fejem, tegnapról még maradt főzelék. 

Azt hiszem a mai program ennyi lesz. Pihenés, pihenés, pihenés. Mire befejeztem az írást, még a nap is kisütött, úgy hogy most kitárom mindenhol az ablakot, hogy bejöjjön egy kis finom friss levegő. :)





Én azt szeretném

kovtama | 5:27:00 | | | 2 Hozzászólás
ha ennyi lett volna a tél. Sajnálom, nem megy ez nekem. Nagyon nem szeretem. Tegnap hajnali négy órától 6-ig csak a havat lapátoltam és a kocsimat ástam ki a hó alól. Tavasszal végre meg kell csinálnunk a fedett beállót, nincs több halogatás. Jól elfáradtam és bár nem mondom, hogy rossz volt a mozgás, de így péntekre az állandó reggeli 4 óra felkeléstől már most fáradt vagyok, pedig még csak egy óra telt el. Hidegre ébredtünk ma reggel a tegnapi enyhe, olvadást hozó nap után. Fúj a szél is. Mióta leesett az első hó én azóta egyfolytában fázom. 

Ennyi volt tegnap reggel:



Kinek a szemecskéi villognak ott a háttérben? :)


Ha már az időjárástól futni nem tudok, akkor legalább így megoldottam pár kalória égetését.
Még az a szerencse, hogy ma már három óra körül itthon leszünk ez kicsit felvidítja az embert. Boltba nem kell menni csak friss kenyeret fogok venni a gyereknek. Hétvégén itthon leszünk ebben az időben nem igazán szeretek autózni és a lábamat is nehezen teszem ki a házból.  

Tegnap a gyerek úgy kapott történelem dolgozatra ötöst, hogy az évszámokat át sem néztük és csak az volt. 20 db, amiből 18-at tudott.Olyan ügyes, okos. (de akkor is csak a felét használja az összes eszéből én még mindig így gondolom. :D )  A végén még tényleg egyiptológus lesz belőle. :)

Milyen jó, hogy idén

kovtama | 6:30:00 | | | 4 Hozzászólás
kaptam plusz egy nap szabit. Az öregedésnek is megvannak a maga előnyei :) A plusz egy napot pedig sajnos mindjárt ki is használom. Olyan ónos esőre ébredtem - persze már tegnap reggel óta mondták, hogy lesz - hogy egyelőre még a kocsihoz sem tudok menni, mert a terasz lépcsőjére életveszély lenne csak úgy rálépni, le kell szórnom. Minden csillogó, majdnem egy centis jégréteggé alakult. Szerintem a kocsim ajtaját, de az is lehet, hogy a vaskapunk zárját sem tudnám kinyitni. Várat még a dolog arra, hogy ezt megtudjam. Nem kockáztatom, hogy a Tenkes hegyen valami baj történjen velünk, így ezt a napot biztosan itthon töltjük, mert kétlem, hogy a közútkezelő első dolga az lesz, hogy a faluba is bejön valamit tenni azért, hogy az út felolvadjon. Ebből a szempontból nem igazán jó, hogy völgyben és északi oldalon lakunk, mert minden télen van pár ilyen nap. Reggel fél négytől fent vagyok és felváltva jártam az ágyam és az ablak között kikukkantva, hogy hogyan állnak a dolgok. Hát így. :( Nem örülök, Kiskorú is dolgozatokat fog írni, jön a fél év nem jó ez a hiányzás. Ő persze biztosan vidám lesz, ha majd felébred, hogy ma elmarad a suli. Én meg magamban dühöngök, hogy minden évben van ilyen. Szükségem van az év többi részében is a szabadnapokra, főleg nyáron, mert hosszú a szünet a suliban és mindig ki kell sakkozni, hogy a gyerekkel hogy legyen az egész beosztva. Remélem holnapra azért minden alakulni fog, mert most teljesen reménytelennek látszik, még mára is ilyen időt mondanak. Akkor meg ideje nem lesz a jégpáncélnak felolvadni csak mindig újabb és újabb réteg fog esni rá. :( 

Legyünk pozitívak, holnap reggelre minden rendben lesz. 


Szép szép

kovtama | 5:25:00 | | | | 3 Hozzászólás
a hóesés, de én azért kihagynám az életemből időnként. Tegnap délután éppen csak hogy hazaértünk. Az egyetlen igazán rossz dolog, hogy át kell evickélnem a Tenkes hegyen minden nap. Ez nyáron nem egy nagy mutatvány, de ilyenkor télen, amikor leesik a hó, na azt azért nem kívánom senkinek. Nem a hóval van itt a gond, mert szeretek és azt hiszem a 20 év alatt megtanultam hóban vezetni, különben is rákényszerültem már elég rendesen. Szóval nem a hóval van a baj, hanem az emberekkel. Azokkal, akik nyári gumival indulnak neki a télnek nem gondolván arra, hogy a saját és mások testi épségét, kocsiját veszélyeztetik aztán azokkal is, akik teljesen rutintalanok. A hegyen azért nehéz közlekedni, mert ha előtted elakad valaki, megáll akkor se le, se fel. Tegnap majdnem egy ilyenbe csöppentem bele és csak a szerencsén múlott a dolog, hogy nem maradtunk ott délután fél négykor a gyerekkel órákra a hidegben, szakadó hóesésben. Mára sem ígérnek jobb napot és én itt ülök a szokásos módon korán reggel hajnali négytől és nem tudom, hogy mi legyen. Menjünk vagy maradjunk?? Na ilyenkor azért eszembe jut, hogy nem kellene még is arra fele hajlani, amit a férjem mondogat sokszor, hogy vegyünk egy kis terepjárót nekem, amivel nyugodtan tudok menni és nem kell ilyen időben görcsbe ránduló gyomorral kisakkoznom, hogy merjem vagy ne merjem megkockáztatni azt, hogy elérek oda ahova kell? Tegnap igen csak elgondolkodtam ezen a dolgon. Ezeket a bizonytalan napokat kihagynám az életemből. 

Azért tegnap este szépen összekészítettük a mai dolgainkat. A döntést most még pár órával későbbre tartogatom. 

Én nem tudom, de ilyenkor még itt bent is annyira tudok fázni. A kályhákat ugyan olyan melegre, ha nem jobban melegítem, még is ha leülök fázom. Pedig a lakásban lévő hőmérséklet is hasonló, max. egy fokkal kevesebb, de így is 22 fok körül van. Lehet pszichésen. :) Ha meghallom, hogy mínusz x fok én kész vagyok. :/ 

Tegnap este minden állatot beengedtem. És nem tudták, hogy mindenki bent van, mert akkor lett volna cirkusz, meg féltékenység. :) A cica aludt a lábunknál, sikerült becsempészni a kutyus orra előtt, az előszobában a párnáján meg a kutyus aludt. Mindenki aludt, kivéve megint engem, mert fél füllel azt hallgattam, ahogy esik a hó (nem lehetett hallani) másik füllel meg , hogy melyik állat mikor akar kimenni, mert ha találkoznak akkor az nem lesz jó senkinek. Nem bántják egymást, illetve a macska időnként jól megpofozza a kutyát, de olyan féltékenyek, mint a csuda. Szóval jó kis éjjel volt ez, de legalább senki nem fázott.  Most biztosan néhányan a szívükhöz kapnak, hogy te jó ég a lakásban? Hát, igazából én sem szeretem annyira, de sajnálom őket ebben a hidegben. A kutyus nem mászkál sehova, szépen alszik a helyén ahova először parancsoltuk. A cicának picit jobban lehet közlekedni bent, de ők meg olyanok, hogy lefekszenek aztán képesek a fél napot átaludni mintha ott sem lennének.

A hét második felétől már melegedést mondanak, akár 7 fok is lehet. Bár csak így lenne! A január az nagyon nem szeretem hónap. 

Bizonytalan ez a nap :(

Könyveshétfő

kovtama | 9:56:00 | 1Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu

A párizsi feleség Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története.

Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak - köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald - színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük.
A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti.

"Milyen hihetetlenül naivak voltunk mindketten azon az estén. Szorosan kapaszkodtunk egymásba, betarthatatlan ígéreteket tettünk, amelyeket nem lett volna szabad hangosan kimondanunk. Néha ilyen a szerelem. Már akkor jobban szerettem őt, mint addigi életem során bárkit vagy bármit. Tudtam, hogy feltétlen szüksége van rám, és azt akartam, hogy ez örökké így legyen."


Úgy voltam vele

kovtama | 5:24:00 | | 1Hozzászólás
tegnap este, hogy majd időben lefekszem aludni, mert reggel 1/2 5-kor kelek. Eddig fordítottan éltünk, ahogy minden szünet és szabadság alatt. Este későig fennmaradtunk volt, hogy éjjel egykor feküdtünk le, aztán reggel kilenc, tíz olykor fél tizenegykor keltünk. Olyan jó volt a végére már egészen kipihenve keltem fel, pedig először attól voltam "rosszul", hogy sokat aludtam. Na szóval le is feküdtem egy darabig forgolódtam, elővettem a könyvemet ( ismét elkezdtem a Boldogságtervet, mint minden év elején ) aztán fél tizenkettőkor azért kapcsoltam le az éjjeli lámpát, mert mindjárt itt a reggel. Aztán meg csak ismét forgolódtam és szinte semmit nem aludtam. Bennem volt, hogy reggelre leesik egy csomó hó és el ne aludjak, mert időben fel kell kelnem , hogy kiássam magamat ahhoz, hogy dolgozni mehessünk. Aztán az is frusztrált, hogy hideg lesz a kutyuska egész nap kint lesz és biztosan fázni fog. Aztán meg....egyáltalán attól, hogy én holnap már nem maradhatok itthon. Mint egy gyerek :) 

Most meg már itt ülök a gép előtt, szerencsére a hó nem esett (jajjaj, kérem szépen ne is essen, amíg délután át nem jövünk a Tenkes hegyen) iszom a kávém, beengedtem a kutyuskát, hogy pár órát itt lehessen a melegben. Álmos nem vagyok ez majd később fog előjönni rajtam. 

Tegnap este már összekészítettük a dolgainkat, bepakoltuk az iskolatáskát, torna felszerelést, én is a saját dolgaimat. A kocsiba raktam pokrócot, na ilyen még nem volt de valahogy ....mindegy beraktam. Tízórait most raktam be Kiskorú táskájába, innivalót is. Írom itt sorban, hátha eszembe jut még valami amit nem tettem meg, de szerintem minden meg van. Ami meg elmarad, annak úgy kell. 

Reggel beszaladok a cetlimmel! a boltba. Műzli, zsemle, tej, narancslé, kiskutyának ennivaló és a cserépkályhához begyújtós. Ennyi áll rajta, nem több. Elkezdődött a célirányos vásárlási időszak és remélem ebben az évben ezt szépen be is fogom tudni tartani. A héten fizetés és a kis lifebookba vezetni fogom a havi bevétel és kiadásaimat, mire mennyit költöttem. Ez olyan jól bevált régen is.

Tavaly - milyen fura - havonta félreraktam valamennyi pénzt. Ez úgy nézett ki, hogy az első héten 100ft-ot dobtam be egy szép befőttes üvegbe, aztán a következő héten mindig 100-al növeltem. Tehát elsőre 100,-Ft , aztán következő hétfőn 200,-Ft, aztán 300,-Ft és így szép sorban. Bár az utolsó nem egészen 2 hónap elmaradt, mert volt két nagyobb kiadásom a kocsim műszakija, majd kifizetése, de így is érdekes volt látni, hogy év végére ebből a kevés pénzből is milyen szép összeg jött össze. Tegnap blogokat olvastam, ahol az egyik kedvenc blogom írója arról beszélt, hogy 2015-ben megtanulta, hogy igen is a kis fizetésből is félrelehet rakni valamennyit (ezt egy pénzügyi tanácsadó ismerőse mondta neki)  és ő ezt be is tartotta 2015-ben. Ezt pedig a legjobb úgy megtenni, hogy mindjárt fizetéskor az legyen az első, mielőtt a számlákat kifizetné az ember, hogy x százalékot átutal egy takarékszámlára és hogy ez tényleg milyen jól bevált neki, mert olyan mintha nem is lett volna és képes volt a maradékkal gazdálkodni és így is futotta mindenre, pláne hogy még inkább benne volt a pakliban, hogy így biztosan nem vesz meg minden felesleges holmit, mondván hogy van rá pénze. Mert ugye az a része mindig hiányzott. Szóval a százalék a lényeg, egy adott összeg minden hónapban és nem utólag, amikor mindent letudtunk, befizettünk és megnézzük mennyi maradt, mert nyilván akkor kevesebb és nyilván az ember csak azt látja, hogy te jó ég ez annyira kevés, ebből már nem lehet semmit elrakni. Azt hiszem idén én is így fogom elkezdeni a spórolást. Mindjárt az elején eldöntöm, mennyi legyen az a minimum, amit levonok a fizumból és mehet Kiskorú részére amihez nem nyúlunk, vész esetén sem, olyan mintha nem is lenne. Igyekezni fogok, hogy jól megtanuljam ezt. Mivel gyerekkoromban rendszeresen kaptam zsebpénzt megtanultam az alapokat, hogy spóroljak, gazdálkodjak rendesen a pénzzel. Ezért is kap nálunk Kiskorú is és mióta ezt már kb. 3 éve bevezettük, azóta a gyerek tud bánni a pénzzel!

Most nagyon pozitívan állok ehhez az évhez, eldöntöttem. Igyekszem majd kevesebbet aggódni és több örömöt találni minden egyes napban. Nyitott leszek mindenre, legalább is megpróbálom. Azt hiszem a sport és az elhatározások majd segíteni fognak ebben.

Hát elérkezett

kovtama | 10:23:00 | | 5 Hozzászólás
a szabadság utolsó napja. :( Két hétig voltunk itthon, de mint egy pillanat úgy elszállt. Minden jóba belelehet szokni, ebbe is egy perc alatt. Ma még 9 körül kelünk, igaz későn is fekszünk le, de holnaptól már reggel fél ötkor talpon kell lennem. Nehéz lesz visszaszokni az biztos. Most még a reggeli forró kávémat kortyolgatom és írom a blogot, aztán olvasgatom a kedvenceimet. Annyira békés, nyugalmas, csendes volt minden nap. Olyan nagyon nagyon nagyon...

Hóesésre ébredtünk és még mindig esik. Fúj a szél és hideg van. Jobb lett volna, ha ez a szünetben történik és nem az utolsó napon. A gyerekek szinte már alig tudják mi az a hó, közben pedig én arra emlékszem, hogy mindig a téli szünetben szakadt és szinte végig szánkóztunk minden napot, amíg otthon lehettünk. Délután lapátolnom kell úgy néz ki. Legalább sport is lesz, bár ilyenkor nem szeretem, amikor az arcomba fújja a havat a szél. 

A kis Papetri 2016-os kalendárium már a kezem ügyében van, elfogom kezdeni a jegyzetelést már ma. Bevásárló listát készítek holnapra. Tegnap délelőtt, miközben főztem kipakoltam a mélyhűtő rekeszeit. Millió dolgot találtam, amiket karácsony előtt vettem. De tényleg minden van. Fagyasztott gyümölcstől kezdve több fajta húsig, zöldségig. Meglepődtem, hogy bár nyitogattam a hűtőm ajtaját a napokban, még sem emlékeztem már arra, hogy mi minden van benne. Adta is magát a következő ötlet, hogy feljegyzem a füzetembe, hogy mi van itthon és kihúzom, amikor felhasználom. Így nem veszek meg feleslegesen semmit csak akkor, ha tényleg elfogyott. Ugyan is sokszor megyek bevásárolni úgy, hogy ott találom ki mit kell vennem. Nem vagyok rá büszke, úgy hogy változtatni fogok ezen sürgősen. Benne is volt a tervekben, hogy a pazarlást befejezem és a mértékletességre törekszem. Azt hiszem ez egy jó kezdet lesz. Az emberrel eltud szaladni a ló, ha nem figyel. :(

Ma csak kihasználjuk az utolsó napot a semmittevésre. Illetve kicsit tanulunk, átnézzük amit át kell. Vissza a valósághoz, Kiskorú nem nagyon örül. Bevallom én sem. Állítólag hétfőn már dolgozatot írnak, legalább is ezt ígérte az egyik tanár. Most nem azért, de minek kell ez? Első nap dolgozat a lazulós szünet után. Ahelyett, hogy kis élménybeszámolót tartanának a szünetről, a karácsonyról, beszélgetnének, visszaszoknának (hiszen valljuk be mi magunk is , hogy ha hosszabb nyaralás után
visszamegyünk dolgozni a fene tud rögtön az első munkanapon teljes lendülettel nekiállni a tennivalóknak ) nem, mindjárt bele fejest az egészbe. Azért reménykedem, hogy nem így lesz. Én mindenesetre akkor is Vekerdy Tamásban bízom és nem fogjuk túlzásba vinni ;) 

Ezen az utolsó nyugis napon gyorsan rendbe teszem a lakást és összedobok valami könnyű ebédet. Talán egy jó kis húslevest is rittyentek, olyan régen ettünk és a hólapátolás után biztosan jól is fog esni egy forró leves.

Szép napot mindenkinek. :)




Visszatekintés 2015-re

kovtama | 10:19:00 | | 4 Hozzászólás
Mire megírom ezt a pár soros bejegyzést ráfogok jönni, hogy nem is volt olyan rossz ahogy az ember azt elsőre gondolja. Persze, mi jut először általában mindenkinek az eszébe? Az innen onnan ránk zúduló negatív hírek tömkelege, a politika, a politikusaink magatartása és lenéző szavai velünk szemben,  a másról sem szóló hírek csak, hogy ki hol mikor mit rabolt, lopott, ölt :( ki,el, meg. Olyan jó lenne ezeket is minimálisra csökkenteni majd az elkövetkezendő időkben, mert annyira megtudja mérgezni az ember életét. Bedugni a fülünket, becsukni  a szemünket, hogy kizárjuk a külvilágot.  Nem lehet persze, mert hiába próbáljuk valaki mindig erről beszél a környezetünkben. Jó lenne a struccpolitikát alkalmazni időnként. Persze ez sem igazán tenné vidámabbá senki életét, mert akkor a sok szépséget sem látnánk, ami körülöttünk van.

2015 nekünk:

Örökbe fogadtuk a világ legaranyosabb kiskutyáját, Yodát. Okos, aranyos, meglepően jó házőrző, első perctől kezdve itthon érzi magát és családtag lett. 

Elindult a nagy házprojekt, amire rettentő kevés időnk volt sajnos. Csak az időt tudom kiemelni belőle, amiből lehetett volna több - akkor azért sok mindent másképp lehetett volna- mert hálisten  hosszú évek óta, mióta itt lakunk (2015-ben volt 13 éve) most lett annyi pénzünk, hogy nem kellett százszor meggondolni mire költsük- persze így is megtettük-  és nem kellett állandóan kompromisszumokat kötni, hogy bár ezt szeretném, még sem azt választom, mert...Végül abból, hogy csak a nappali plafonját csináljuk meg, lett egy nagy nagy földig rombolós felújítás. Falak mentek, lettek újak, semmi sem maradt a régi dolgokból, teljes gépcsere és új bútorok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez most megadatott és a férjemnek is, aki egyedül! munkások nélkül iszonyú sok nem alvással, munkával, hajoldozással, derékfájással, fáradtan, dacolva a lehetetlennel ezt megcsinálta nekünk. 

  Eltudtam rakni pár üveg lekvárt a családnak - igaz volt aki besegített - mert még a nyár utolsó hónapjában visszaköltözhettünk és kipróbálhattam az új konyhában a befőzést és még mindig érett olyan gyümölcs a kertben, amiért érdemes volt előszedni az üres befőttes üvegeket.

Bár a férjemmel sajnos nem tudtunk elmenni nyaralni, mert ő ahogy befejezte, illetve inkább félbehagyta a házon a munkát két napra rá már el is utazott, de azért mi hármasban, Kiskorú, Kutyus én én 4 napra eltudtunk menni a szeretett Balatonunkhoz Fenyvesre. Féltem tőle, mert először mentünk kutyástól, de csak szuper latinuszokban tudok beszélni a kiskutya alkalmazkodó képességéről. Semmi, de semmi probléma nem volt vele. 

Volt budapesti állatkertezés is, vonatozás, fóka és pingvin nézés a két legkedvesebb állat a gyerkőc számára.

Az év végére kitudtam fizetni az autómat egyben a banknak, ami nagy tehertől szabadított meg. Nem volt vállalhatatlan a havi kiadás, mert nem szálltunk el annak idején, de még is. Azt a pénzt, amit ide fizettem, most gyűjthetem a gyerek jövőjére. Ez az első és legfontosabb most!

Volt (és még van) munkahelyem, ahova mindennap betudok járni és bár sokszor azt mondom nem ez álmaim munkája, mert már évek óta az íróasztal mögött ülök és szeretnék valami pörgősebbet, valami kreatívabbat, de azért legalább van.  Azt hiszem ez mostanság nem elhanyagolható. Bár az is igaz, hogy rengeteget agyalok azon, mi lenne ha......

Egész évben szinte nem is voltunk betegek. Nem volt baleset, talán ha kétszer voltunk orvosnál, egyszer a gyerkőccel és egyszer én. Azt hiszem ez belefér. 

Pár kép a 2015-ös évből, innen onnan.







Jó lenne, ha januárban ilyen idő lenne, de ez 2015 július :D

Szintén július :D Nem is én lennék...












Ez volt nekünk 2015.