A munka nagyobb

kovtama | 5:57:00 | | 8 Hozzászólás
részével készen vagyok, éljen!! És már a novemberi könyvelés fele is kész, szóval haladok. Most már nyugodtabb vagyok, ki is írtam az év végi szabadságomat tegnap. 
Nem tudom ki hogy van vele, de mióta pár napja visszajött a téli hideg én egyfolytában fázom. :( Teljesen mindegy, hogy hány fok van a lakásban, 20 vagy 23 én akkor is fázom. Kint is, bent is. Remélem minél előbb hozzászokom a télhez, mert ez így nem jó.
Holnap már december.......holnaptól kezdve visszaszámolunk a gyerekkel, hogy mennyit kell még dolgoznunk a várva várt téli szünetig. Nem is tudok most miről írni, mennek a napok és mi csak nézünk utánuk különösebb történések nélkül....

Igazi hideg

kovtama | 5:43:00 | | 3 Hozzászólás
fogadott reggel brrrrrrrrrrrrr. A nappali is lehűlt picit vagy csak azért érzem mert a jó meleg takaró alól bújtam ki éppen? Megnéztem 19 fok van, annyira azért nem vészes. Már pattog a tűz a cserépkályhában és kezemben a kávé. Vannak elmaradásaim, a ruhák már 4 napja lógnak a szárítón ideje lenne leszedni őket, de valahogy elmaradt. Tegnap chilis babot ütöttem össze a fiúknak, aztán kikérdeztem a leckét utána pedig visszamentem az időben és megnéztem két részt gimis korom egyik kedvenc sorozatából, ahhoz legalább nem kellett gondolkodni. Most már vége lehetne a selejtezés és leltár kavalkádjának a munkahelyemen, mert már hetek óta ezzel foglalkozom és a novemberi könyvelést még meg sem csináltam pedig két nap múlva már december. :/  Év végén és év elején feltornyosulnak az elintézendő dolgok ott is és itthon is. Fáradt vagyok. Csütörtökön jön az osztályfőnök családlátogatásra, pályaválasztással kapcsolatos és egyéb dolgok, gondolom a nemtanulnakeléggééshanyagokésnagyszájúakésszemtelenek  lesz a beszélgetés központi témája. Nagyon várom "tényleg", most amikor van egyéb jobb dolgom is. :/ Tegnap nem volt iskola, mennyire más volt a gyerek is! Lehetett vele bírni! Nem volt "felpörögve". Nem volt flegma és ilyenek. Bő másfél év az általános iskolából, nagyon várom a középiskolát ahol felnőttként fogják kezelni őket. Legalább is én ezt remélem.
Még meggondolom ezt a karácsonyi főzést is, lehet beszerzek egy két személyes vacsora tálat, itt van tőlünk 10 percre a megye egyik legjobb étterme, minden évben reklámozzák a karácsonyi fogásokat nagyon gondolkodom rajta, hogy kipróbáljuk. Hétvégén indul a bejgli projekt a férjem örömére. Nagyon felpörögtek az események, gyorsan telnek a napok csak kapkodom a fejem....



Könyveshétfő

kovtama | 6:00:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: libri.hu
A sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?

Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság már ha egyáltalán sikerül elérnünk nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a boldogság. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá?
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni.
A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.

Csinálgattam ezt azt

kovtama | 15:07:00 | | 3 Hozzászólás
itthon, olyan jó volt a tegnapi szabadnapom. Szépen kitakarítottam, most már karácsony előtt nem kell semmi nagy dolgot csinálnom, majd az ünnep előtti napon még ablakot pucolok és függönyöket mosok, de a nagy portalanítás már kész, bútorok háta mögött és a tetejükön is mindent fényesre suvickoltam, rendet raktam a konyhaszekrényekben, és a spájznak használt szekrényemben is.  Raktam ki díszeket, felraktam a kis piros adventi naptárakat, mind a 24 db ott lóg az előszobában a nagy tükör alatt, ahogy minden évben. A gyerek már bepróbálkozott, hátha ma reggelre lesz az elsőben valami de arra még pár napot várni kell. :) Innentől kezdve majd minden nap egyre több lesz a díszítés, még a fehér fényfüzért kell felrakni a nappali és a konyha közé a gerendára, aztán apróságokat ide oda, fenyőágakat vágni és minden szobába feldíszíteni - a hálóban már van egy csokorral - de ez már csak a szépítgetéshez tartozik. Jóleső várakozás van bennem.
Ma ismét suli volt délelőtt, megmondom őszintén most nem nagyon volt kedvem kimozdulni, mert fejfájással ébredtem és hát éreztem én, hogy most nem lesz türelmem nézelődni. Így is volt. Csak bevásároltam itthonra, vettem nagyon szép csülköt, azt már meg is főztem mert holnapra sertéscsülköt pékné módra fogok csinálni. Még sosem készítettem, de most valami tartalmasat szerettem volna elsősorban a férfi népnek, hát kipróbálom. Szépen meg is főtt, holnap fogom befejezni.
Csak egy boltban voltam, nagyon régen jártam arra (Interspar, bár nem a reklám helye) gondoltam benézek mi változott az évek alatt. Nem tudom, valahogy úgy emlékszem régebben sokkal szebb volt és sokkal több mindent lehet kapni, valahogy megkopottnak tűnt az egész....vagy már nem az én üzletem, nem éreztem jól magam bent. Sokan is voltak, meg olyan más is volt a légkör....nem tudom megmagyarázni, így éreztem. Azért a csülök szép volt, ott vettem meg. Egyébként óriási a tömeg mindenhol, de tényleg mindenhol. Mindenki vásárol, jön megy és láthatóan többet költenek az emberek, mint pár éve. Minden hétvégén vadászni kell a parkolóhelyet, legalább is a kedvenc helyeimen. Úgy látszik másoknak is az. :)
Most pedig semmi különös mára, mert tegnapról maradt ebéd, úgy hogy csak bepötyögtem ezt a pár sort és negyed ötkor indulunk moziba, a jegyek már lefoglalva. Nyugis nap van.

Viszonylag sokat

kovtama | 6:37:00 | 4 Hozzászólás
aludtam, reggel fél ötig. Ez az előző napokhoz képest szuper és csak kétszer néztem rá az órára éjszaka. Húsz perc múlva ébresztem Kiskorút, elviszem a suliba, aztán beugrom a boltba. Veszek csirkecombokat, mert ebédre tejfölös csirkepaprikást tervezek tojásos nokedlivel. Eredetileg csak tojásos nokedlit gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy egyszer a gyerek maradék pörköltet evett hozzá és ízlett neki, ezért gondoltam csinálok még egy tejfölös paprikást is. Uborkasalátát dobok össze még és készen van két napra az ebéd. 
Aztán pedig nekiállok az itthoni feladatoknak, bedobok egy adag mosást, addig kitakarítom a konyhát, átnézem a spájz tartalmát. Felakarom írni a jegyzetfüzetembe a kamra tartalmát, hogy tisztában legyek azzal mi van itthon ha majd decemberben a karácsonyi nagybevásárlást ejtem majd meg, mit kell vennem és miből van itthon bőven. Ezt már az ésszerűség és a spórolás miatt, mert mindig elfelejtem, hogy mit használtam el. Utána nappali, könyvespolc, kanapék elhúzgálása, portalanítás, ablakok, minden ami kell. Majd a gyerekszoba és a háló ugyan így.
Remélem ma még jó idő lesz, hogy kitudjak teregetni, nem baj ha a nap nem süt de a friss levegőn jó lenne, ha megszáradnának a ruhák estére.
Aztán jöhet a díszítgetés. :)
Most nem érzem fáradtnak magam, inkább türelmetlenség van bennem, hogy kezdődjön a nap. 
Délután fél háromra fodrászhoz viszem a fiatal urat, addig készen kell lennem. 
Szombatra foglaltam helyet moziba, délutáni program lesz egy utolsó, közös filmnézés mielőtt ketten leszünk.
Hétfőn pedig tanítási szünet, ennek most nagyon nagyon örülök. Ráfér a gyerekre is a pihenés.

Sikerült

kovtama | 5:25:00 | 7 Hozzászólás
annyira belehúznom, hogy majdnem 100%-ra készen van a munkám és még jövő hét szerdáig van időm a maradékot megcsinálni, ami már azt hiszem bőven elég lesz. Hurrá! Úgy hogy holnap tényleg szabin leszek, most már nem lelkifurdalással és remélem Kiskorú fodrászkodása is belefog férni, mert lassan belehet fonni a haját.  Utál (mit nem mostanában?) a fodrászszékben ücsörögni, mondjuk én sem szeretek igazán, de legalább karácsony előtt neki már nem kell menni. Szóval holnap nagytakarítok és függönyöket mosok és aztán szépen előveszem a díszeket a karácsonyi párnahuzatokat, piros takarót, friss fenyőágakat fogok levágni és vízbe téve nagy vázába rendezem és elkezdem a díszítést, hogy advent első napjára karácsonyi hangulat legyen. :) Most már a kedvem is kezd megjönni hozzá, visszaszámolunk, jövő héten már az adventi naptárt is fel lehet rakni, kis piros zsákok, rajta arany számokkal. És jövő hét végén én már bejglit fogok sütni, mert utána meg a férjem indul lassan és mindig visz magával, nálunk már karácsonyi illat lesz a konyhában. :) Lassan megnyugszom a sok hülyeség után és amikor végre itthon leszünk Kiskorúval nem gondolunk a kinti zajos világra csak az otthonunkban lévő megnyugtató csendességre és nyugalomra és minden mást elfelejtünk egy időre csak azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amelyek minket vidámmá és boldoggá tesznek. 


Szuper, hogy

kovtama | 7:56:00 | 5 Hozzászólás
fél négytől ébren vagyok. Persze idézőjelbe téve. Megint rosszul alszom, este fáradtan esem be az ágyba és el is alszom szinte azonnal, de hogy korán fekszem le azt eredményezi, hogy korán kelek fel. Kimerültek a készleteim, talán vitamin hiányom is van, mert olyan lassú vagyok, se erőm se energiám mostanság semmihez. Ezer dolgom van a munkahelyen, már írtam tudom és olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy pénteken nem akarok dolgozni menni, mint még sosem volt talán. Végezni nem fogok vele pedig igyekszem, mert jövő hétre a nagyjával készen kell lennem és úgy érzem egy nap kiesés is még inkább hátráltatja ezt. Van két napom belehúzni a dolgokba. 
Nektek is megváltozott a blog felülete? Ma reggel itt új dolgok vártak és mennyire nem tetszik nekem. Szerintem sokkal nehezebb rajta kiigazodni, mint eddig és nem értem, ami jól működött azt miért kell átvariálni. Bár lehet csak én látom így.
Úgy írnék valami eget rengetőt vagy valami klasszat ide, de az az igazság, hogy nem igazán történik semmi. Sok mindent nem tudtam megvalósítani abból, amit elterveztem ez frusztrál is rendesen, mert ez is bizonyítja, hogy mennyire összevissza élek mostanában meg persze a lustaságomat is és a kimerültséget is. :(

Annyira lefárasztott

kovtama | 5:18:00 | 8 Hozzászólás
a tegnap nap, hogy itthon már be sem kapcsoltam a gépemet. A munkahelyem....nem mondok semmit, tény most már nagyon igyekszem, hogy pénteken itthon maradhassak egy napot. Ma egyedül leszek fél napot, mindenki összevissza. Aztán hazaértünk és gyorsan összedobtam egy cukorborsó főzeléket, csináltam fasírtot és tükörtojást hozzá és fél nyolckor bebújtam az ágyba olyan fáradt voltam. Agyilag leamortizálódtam, de ez rányomta a bélyegét mindenre, úgy hogy ágyba kerültem és szerintem fél kilenckor már aludtam. Nem is emlékszem semmire. 
Ami jó Kiskorú írt egy négyes dolgozatot matekból, nos ezért szoktam kiakadni. Amikor éppen olyan kedve van jól megírja, amikor meg nem érdekli akkor meg rosszul. Nem az van, hogy mindig rossz vagy mindig jó, hanem ingadozó. Na mindegy, ettől függetlenül nagyon örültem. 
És remélem, hogy ma nem lesz semmi mert tegnap őt is hagytam békén nem nyúztam és nem kértem semmit tőle, bízom benne hogy a napköziben tanult, ma amúgy sem lesz nehéz nap.

Hétfő, pont így érzem

kovtama | 5:37:00 | | 5 Hozzászólás
De legalább kipihentem magam, legalább is könnyebben ébredtem, mint a múlt héten bármelyik nap. Jó mélyen aludhattam, mert éjjel egyszer sem ébredtem fel máskor meg kétszer háromszor is felébredek. 
Kávézom, és bekapcsoltam a tv-t is valahogy most nem vágytam a csendre. És még szerencsém is volt, mert éppen az előbb kezdődött a Julie&Julia két nő egy recept film, ami egyik kedvencem Meryl Streep és Amy Adams főszereplésével. Amy Adams filmbeli lakása a maga kissé lepukkant formájában, de kissé franciássá sikerült berendezésével is nagyon tetszik nem csak maga a történet. 
Azon gondolkodom, hogy kiveszek péntekre egy nap szabadságot és megcsinálom a karácsonyi nagytakarításom nagyobb részét. (bútorok elhúzkodása főleg) Vasárnap advent, legyen tisztaság és elkezdhetem díszíteni a lakást. Még vacillálok rajta pár napot, mert annyi dolgom van még a munkahelyen, hogy át kell gondolnom belefér e ez az egy nap kiesés. De most nagyon akarom.
Végül tegnap késő délutánra csak összeszedtem magam, kikérdeztem a gyereket ( teljesen egyedül, mindenféle könyörgés nélkül megtanulta a biológiát) szépen el is mondta amit kell, aztán még csináltam mára egy rakott brokkolit ami igencsak jó lett. Amolyan mindent bele amit találsz módjára. Megfőztem egy kisebb fej brokkolit, raktam rá maradék főtt rizst, arra két chilis tonhalkonzervet, majd az egészet leöntöttem joghurt, két tojás, reszelt sajt, pici mustár, só, bors keverékével és ennek a tetejére még morzsoltam márványsajtot is, majd beraktam a forró sütőbe átpirítani az egészet. Mondhatom, hogy nagyon finom és hiphop kész lett. Véleményem szerint az ilyen mitfőzzeknincssemmi vagy dobjukösszeaminkvan dolgokból kerülnek ki a végén a legjobb ételek. Amúgy is szeretem az ilyen bedobjuk a tepsibe dolgokat, amik megsülnek maguktól és legalább nem kell ott állni a tűzhely előtt. 
Lassan összeszedem magam, legalább is ez a terv. :) 




Ma olyan semmilyen

kovtama | 13:46:00 | | 2 Hozzászólás
nap van. Valahogy így délutánra leamortizálódtam teljesen. Pedig olyan szép az idő 18 fok van és kint is voltunk, meg most már lehet kimenni egészen a szántóföldünk végére kutyástól és hagyni, hogy szaladgáljon nem kell félni, hogy elkóborol a pincékhez és az erdőbe, ami már a telkünk végétől kezdődik. Mind a fél hektárt sikerült elkeríteni, végre nem jönnek be az őzek, vaddisznók és nem csinálnak kárt. Nagyon jó, hogy vannak már nagy és erős akácfáink most két napja azt vágja a férjem, jövő télen már ezekkel fűtünk. Kár, hogy nem akkor kezdtük el ültetni őket, mikor ideköltöztünk 13 éve, mert most már bőven kitermelné a nekünk valót, de nem baj a 4-5 éve ültetettből is pár méter már innen lesz.
Olyan nyomott a hangulatom, se jó se rossz csak éppen semmihez nincs se kedvem, se türelmem. Ma csak úgy teszem ide oda magam cél nélkül. Azt hiszem sokat kivett belőlem ez a pár nap. Ráadásul a munkahelyemen ismét vannak konfliktusok, aminek külső szemlélője vagyok, de akkor is rányomja a bélyegét a hangulatomra és arra, hogy nem várom a hétfőket. Jövő héten advent és most, hogy szépen sikerült megvennem mindent az eltervezett dekorációhoz és ötletek is vannak most még sincs kedvem nekiállni a dolgokhoz. Pont mint Orsi írta, nagyon fent és nagyon lent. Vagy ez a hirtelen jött tavasz hozta a hangulatváltozásomat. 
A jövő hétvégére még egy utolsó mozit tervezünk családilag, mert onnantól kezdve visszaszámolunk a férjem bármikor indulhat, bár mi olyan december 10 körüli időszakra számítunk. Addig még el kell intézni egy csomó mindent, orvos, gyógyszerek feliratása, pakolás, még kinti kerti munkák befejezése, lesz még bőven elintéznivaló.  Aztán egy egy imát mindig elmormolni télen, hogy ne történjen nagy baj vagy gubanc április végéig. Szerencsére a nagyobb bajok az elmúlt 6 évben mióta így élünk elkerültek, csak ne kiabáljam el kopkopkop. Na megyek, erőt veszek magamon és legalább a tiszta ruhát elpakolom.
Remélem ti jól vagytok és élvezitek ezt a szép időt.

Nem tudok

kovtama | 7:11:00 | | 11 Hozzászólás
annyira hálás lenni nektek a sok vigasztaló szóért, mint amennyire szeretnék! 
Köszönöm, nagyon jókor jött. És köszönöm azoknak is, akik eddig csak csendben olvasgattak, de most nem mentek el mellettem szó nélkül. Sokat jelentett, tényleg.
Én mindig azt mondom a gyerekemnek, amolyan Scarlett O'Harásan, ha nem is szó szerint idézve, hogy holnap is lesz nap és minden holnap egy új lehetőség, egy új kezdet. És bármennyire is néha nem úgy írok itt magamról vagy a napjaimról én is mindig igyekszem úgy felkelni reggel, hogy minden nap egy új lehetőség. Azt hiszem, ha ezt sikerül átadni a gyerekemnek sosem lesz elveszett, hitehagyott ember belőle. 
Tegnap délután sikerült beszélnem a kedvenc tanárnővel, aki informatikát tanít, hogy korrepetálja matekból, ha van ideje rá, na ideje az délutánonként nincs, rengetegen járnak hozzá főleg nyolcadikosokat készít fel a felvételikre, de azt megígérte, hogy elkéri a gyereket egy héten kétszer háromszor egy egy tornáról, énekről és gyakorolnak, átnézik a dolgokat. Ez nekem nagy segítség, mert a matekot nehezen magyarázom el, mi még sok mindent nem is így tanultunk. Mondjuk megnyugtató, hogy a tanárnő mikor elmondtam a félelmeimet egyből megnyugtatott, hogy nem kell félni, okos gyerekem van túl leszünk ezen is és a végén minden szépen elrendeződik.
Szóval én is most azt mondom, hogy ismét egy új nap, egy új lehetőség, aztán majd meglátjuk. Az élet úgy is mindig elrendez mindent. Én meg legközelebb nem százig, hanem ha kell kétszázig számolok és türelmesebb leszek.

Csődöt mondtam

kovtama | 6:15:00 | 39 Hozzászólás
mint anya. Ez tény. Már megint ez a fránya tanulás. Tegnap előtört belőlem a sárkány és úgy üvöltöttem, hogy szerintem még a falu végén is hallották. Muszáj volt délután kicsit összepakolnom a konyhát, nappalit mert már futottak körülöttem a dolgok annyira nem volt hozzá kedvem még múlt hét óta. Meg aztán szombaton nem tudom, így csütörtök péntek a takarítós nap, hogy amikor hétvégén a suliból hazaérjünk akkor már csak az ebédet csináljam, jó esetben azt is megcsinálom előre. Kiskorút hagytam kicsit játszani, aztán mondtam hogy tanulja meg a törit utána ha befejeztem átnézzük együtt. Kész lettem, mentem majdnem két óra is eltelt már erre kiderült felét el sem olvasta, alig tudott valamit. Tudjátok a töri tanárról meséltem, elég sok baj van vele (nem csak én mondom) úgy hogy én is úgy vagyok vele, hogy leszarom akkor nem nyitjuk ki a könyvet, már úgy sem fogunk töri szakra jelentkezni, ilyen oktatás mellett a gyerek a béka segge alatt lesz töriből, ha neki elég a füzet és arra a pár mondatra ad ötöst, akkor arra és kész. De az én gyerekem még ezt a szart sem tanulta meg, csak nyökögött összevissza. Hát eldurrant az agyam, egyrészt mert két órája volt rá, hogy kb. egy oldalt megnézzem, másrészt meg láttam a totál érdektelenséget a szemében. Mondtam mindent, hogy ok nem kell gimibe menni, ha azt akarja elérni, ha nem akar érte tenni és ha nem akar tanulni akkor menjen szakmunkás képzőbe, legyen pék vagy kőműves vagy ács vagy bármi ( egyáltalán nem nézem ki belőle, hogy dagasztja a kenyeret, ő olyan szinten nem kétkezi ember, hogy na) azok is jó szakmák, hiányoznak a szakemberek, nem kell grafikus programozónak lenni vagy angol szakon tanulni csak akkor döntse el, hogy ne koptassam a számat és ne kapjak idő előtt egy agyvérzést. Akkor elengedem a dolgokat és legyen úgy ahogy akarja, jó a kettes meg a hármas és ne kínlódjunk tovább. De akkor álljon oda pl. az angol tanár elé és mondja meg, hogy ő nem megy nyelvvizsgázni, kilép a kiemelt csoportból és kész vagy minden vagy semmi. (tudom, hogy ez hülyeség, de annyira ideges voltam, hogy ezt mondtam már kínomban gondoltam talán megijed vagy mittomén) Ja angolból pont előző nap kapott ötöst csak ő 100%-os teljesítmény, CD-ről kellett hallgatni angol párbeszédet,majd kiválogatni melyek a főnevek, igék hallás alapján és csoportosítani szóval na. 
Sárkány voltam, tüzet okádtam és otthagytam hogy gondolkozzon. Fél óra múlva látom, hogy krokodil könnyeket hullat, az én gyerekem olyan, hogy a szóbeli leb...ás jobban fáj neki, mintha kapna egy jól irányzott sallert. Tudom a lelki terror baromira rosszabb, mint egy anyai legyintés, de basszus tegye a szívére a kezét az, aki sosem kiabált vagy emelte fel a hangját a gyerekére. Tökre szégyellem egyébként ami történt.
Persze utána elbeszélgettünk és hagytam a csudába a rohadt tanulást. És persze mondta, hogy a csütörtöki napja nehéz (tudom, fizika, biológia, kémia, matek, irodalom, és két angol) és hogy amikor ez a nap van ő szünetben is átnézi a tanulnivalót, meg sok és fáradt és nehéz és izgul minden dolgozatnál....és már nem is tudom felidézni, de olyan elanyátlanodott volt és szomorú és annyi minden igazságot mondott, olyan jól látta a mai oktatásról a dolgokat, hogy tényleg. És még mondta, hogy mindig az jár a fejében, hogy az a dolgozat ami volt egy hete és nem sikerült miért nem sikerült ........hát mondom. Mondtam neki, hogy ami elmúlt elmúlt, ha egy dolgozat rossz lett azon már nem kell gondolkodni, alszunk rá egyet és a következőre koncentrálunk, hogy javítsunk, kit érdekel hogy az egyik rosszul sikerült, ha mindig van lehetőség javítani, hát én se tudtam mindig mindent, én se voltam mintadiák, de nem is volt ilyen jó fejem a tanuláshoz, mint neki. Mert minden tanár azt mondja, hogy olyan okos és jó eszű és neki olyan kevés kellene a jó jegyekhez és eddig ők tényleg úgy voltak vele, hogy rá mindig lehetett számítani és tudták, hogy ő az egyik olyan gyerek az osztályban, akiről tudták hogy nincs vele gond. Én próbáltam innen megközelíteni a dolgot, hogy fogadó órán nekem ezt mondták, erre ő azt mondta, hogy nem is ismerik őt, azt se tudják milyen gyerek. Próbáltam elmondani, hogy de igen, pontosan azt mondták amit én is gondolok, csak dicsérték és jókat mondtak és bíznak benne...blablabla....nem idézem fel az egész beszélgetést.
Én olyan tehetetlennek és dühösnek is érzem egyszerre magam. Dühös vagyok a kirohanásomért és dühös vagyok az oktatásra, a túlzott elvárásokra, amiben ezeknek a gyerekeknek élniük kell. A hülyeségekre, a nem a mai világban való boldogulásra nevelés hiánya miatt, hogy még mindig olyanokat kell tanulni, aminek semmi de semmi hasznát nem veszi, hogy nem halad a magyar oktatás a korral, hogy nálunk még mindig mumusként tekintenek a tabletre, amivel sokkal hatékonyabban lehetne dolgozni órán és a gyerek még élvezné is, hogy képtelenek megérteni (nem, nem a tanárok, hanem ott fent akik az oktatásért felelősek) hogy hiába tanulja meg a pitagorasz tételt, ha kurvára nem tud elboldogulni a való életben, ha nem tudja a pénzt kezelni, ha nem fog tudni pl. egy bankszámlát nyitni, vagy mittudomén a boltban becsapják, vagy mondjuk nem tudja a számítógépet értelmes! dolgokra használni, mondjuk egy excell tábla (mint tudjuk ma az informatika oktatás a legtöbb általános iskolában messze nem informatika oktatás) vagy egy word használata és még annyi mindent sorolhatnék! Helyette megtanulják, hogy a tajgán milyen növények és állatok élnek és vaktérképen hányadik körön milyen fokon van xy város vagy a tököm tudja mi. És tudom, hogy ezek közül én is megtaníthatok neki dolgokat, meg is teszem.
Én dühös és ideges is vagyok és imádom a gyerekem és tehetetlen vagyok és sajnálom is szegényt, meg haragszom is rá, és most még bőgök is miközben pötyögöm a sorokat és fogalmam sincs, hogy hogy jöttek egymás után a szavak és hogy értelmes mondatokat írtam e, mert már ezt is leszarom. És most éppen azon gondolkodom, hogy írok Vekerdy Tamásnak, hátha válaszol és mond nekem valamit, amitől lazán tudom kezelni a dolgokat és nem rokkanok bele a hülye rendszerbe, a hülye elvárásokba, vagy nem tudom. 
Soha nem írtam ilyen rondán, nem is fogok de most muszáj volt. És nem olvasok vissza, ha káosz lett az lett, én értettem mit akartam.

Itt ülök félkómásan

kovtama | 5:31:00 | 11 Hozzászólás
a kanapén és mialatt a kávémat iszom hallgatom a cserépkályhában égő tűz pattogását....annyira jók az ilyen nyugodt, csendes reggelek. Csütörtök van, ha azt mondom, hogy megint gyorsan elszálltak a hétköznapi napok nem mondok újat. Felgyorsult a világ és az idő és mintha évről évre gyorsabban lenne vége egy egy napnak. Az életem nagyobb részét már leéltem és sokszor érzem azt, hogy tulajdonképpen nem történtek túl nagy dolgok. Nem volt kirívóan más, mint másnak, ugyanazokon a lépcsőfokokon mentem végig, nagyjából hasonló problémákkal, mint bárki más körülöttem. Nem történtek eget verő nagy dolgok és már azt hiszem nem is fognak. Ha csak nem nyerem meg egyszer a lottó ötöst. Nem léptem ki vagy nem sokszor a komfortzónámból, csak néha éreztem, hogy minden dolgot hagyok a csudába és lelépek jó messzire....Hogy megbántam e valamit? Talán, hogy nem utaztam annyit amennyit szerettem volna, bár erre még van időm bőven. No, de még nem kell ilyen szinte búcsúzóra hajazó bejegyzést írnom csak eszembe jutott így kora reggel.
Most egyelőre annak örülök, hogy mindjárt hétvége és már csak egy hét lesz vissza az adventig. :) Nem tudom van e rajtam kívül olyan, aki ennyire várja a karácsonyi várakozós időszakot, mert egyre többször hallom, hogy csak nyűg, álszent, pénzköltős, családdal összeveszős....ilyenek. Azért biztos akad elvétve olyan is, aki két lábbal áll a földön és úgy készül rá. Én pár éve döntöttem el, hogy mindent a mi kedvünk szerint csinálunk és nem úgy, ahogy mások elvárják tőlünk. Először mindenki felfújta magát, de aztán hamar belátták, hogy hiába dünnyögnek kb. hidegen hagy az egész nem fogom hagyni, hogy elrontsák az ünnepi hangulatot. Például nehezen emésztették meg, hogy nekünk karácsony napján a mozizás ugyan olyan szokás, mint másnak a templom. Tudom a kettő között óriási különbség van , nem összemérhető csak érzékeltetni akarom, hogy mennyire hozzánk nőtt már Kiskorú ovis kora óta. Akkor kezdtük el, mert hol úgy tudtunk titokban fát díszíteni, hogy pár órára elvitte valaki a gyereket sétálni vagy elvittük valakihez, hogy minden nagyon titkos legyen. Aztán jutott eszünkbe a mozi és utána már így is maradt. Ki nem hagynánk egyik évben sem (bár pár év múlva ez is eltűnik, ahogy a gyerek nő :(  ) és már nézzük a neten, hogy mi lesz a decemberi műsor. Az ajándékokat megvettem a gyereknek és a férjemnek, már csak a nagyszülők vannak vissza. Idén kézzel készített ajándékot tervezek, finom hagymalekvárra és narancslekvárra gondoltam, találtam jó kis recepteket. Vannak szép üvegeim, vettem csipkés és karácsonyi szalagokat a díszítéshez, remélem az első nagyobb volumenű kézmüveskedésem összejön. Jellemző, hogy az év legnagyobb ünnepén vágok bele valami újba, hogy ha nem sikerül a falba verjem a fejem. :) De ilyenre nem gondolok, fő a pozitív hozzáállás. 
Na megyek, megiszom a kávémat és belekukkantok a kedvenc blogjaimba. 


Tegnap úgy felszívtam

kovtama | 5:35:00 | | | 15 Hozzászólás
magam ezzel a denyamvadtul érzem magam bejegyzéssel, hogy elhatároztam karácsonyig mindent beleadok, hogy kicsit változtassak a dolgaimon. Azt mondják 21 nap kell ahhoz, hogy valami szokássá váljon, ez meg még több is, úgy hogy lesz időm bőven ahhoz, hogy valamerre mozduljak végre. Elsőnek a bevásárláskor figyeltem oda megint rendesebben, nem úgy mint az utóbbi pár napban. Sok zöldséget és gyümölcsöt vettem, fagyasztott erdeit is, amiből holnap reggel egy friss banánnal smoothiet csinálok. Natur joghurtot, eritritet, mert már kevés van itthon. Vettem teljes kiőrlésű napraforgó magos kenyér lisztet, hétvégén sütök majd pár darab zsemlét belőle, amúgy minimálisra veszem a szénhidrátot. Még sosem sütöttem itthon pékárút majd Limara egyik receptje alapján próbálkozom vele. A túlzott szénhidrát fogyasztás is növeli a fáradékonyság érzetét, eltelít és álmossá tesz. Ezentúl összeszedem magam és itthon előző nap összekészítem a munkahelyi kajámat, bármilyen fáradt is leszek már estére, és nem csak úgy reggel egy gyors bevásárlással intézem el, mert akkor tuti olyan is beficeg a kosaramba, amit nem lehetne. Ha meg előre elkészítem nincs miért bemenni az üzletbe. Ez régen is ment, most is fog és kész. Ráadásul spórolok is ezzel, mert ott könnyen elcsábul az ember. Tuti, hogy fogok külön főzni magamnak, nem alkuszom meg ezentúl itthon az biztos! Egyszerűen azért, mert egészségesebben akarok étkezni ismét. Biztos, hogy az utóbbi időben a nem figyelés is bejátszik az állandó fáradtságomba. A többi meg csak ráadás lesz, ha változást fogok érezni a ruháimon. Valami vitamint még kell néznem, talán B6-ot, de C vitamint mindenképpen kell vennem.
És vettem hajfestéket is, pénteken korábban érünk haza felfrissítem a színét a hajamnak. Másban is elhatározásra jutottam. 
Spórolósabb leszek. Ez is jobban ment régebben. Az egyik fogadalmam erre az évre pont ez volt és hát nem sikerült 100%- ban ez sem, ez is biztos. Igen volt, hogy hirtelen felindulásból vettem meg dolgokat, főleg kozmetikai cikket vagy egy egy ruhát. Amiket aztán nem használtam. Az ok, hogy sikerült pár dolgot már eladnom vagy elajándékoznom, de ez mind csak kiadás, felesleges dolog, rossz szokás. :(
Muszáj összekapni magam, mert ezek a hülyeségek (pénzszórás, úgy vásárlás, hogy nem gondolom át) mind mind azért vannak, mert nem jól érzem magam és ezzel kompenzálom a saját bénaságom, a saját szerencsétlenségemet, az egy helyben topogásomat. Úgy is mondhatnám ez amolyan jutalmazás. Micsoda hülyeség!
Aztán meg, törlök pár blogot. Az olyan haszontalan blogot, amik semmi pluszt nem adnak. Valamiért elmentettem őket, pl. pont azért mert egy termékről olvastam benne és érdekelt, de nem futottam végig aztán most átnézve másról sem szól csak kb. mit vegyünk, mitől leszünk trendik, stb.stb. Szóval mehet a sok felesleges kacat a gépemről is, mert átláthatatlan és káosz van itt is.
Gondolom sokat fog lendíteni a közérzetemen, hogy ha ismét veszem a fáradtságot és saját magammal is törődni fogok nem csak arra figyelek, hogy a családban mindenkinek megcsináljak mindent kívánsága szerint, mindig készen álljak egy süti sütésére, mindig legyen időm mindenki másnak csak magamnak ne.  Ez az állandó fáradtság érzés az agyamra megy. (most is még ezt érzem, ahogy pötyögök nemsokára megyek is a zuhany alá remélem az helyrerak)
Már előkerestem a tornás videokat is, amíg nem jutok el futni addig itthon fogok tornázni. Kerestem pár jógásat, hátha az is használ fáradtság ellen.
Ma már szerda, Kiskorúnak a legkönnyebb nap a suliban, tegnap megengedtem a lógást nem tanultunk, rajz, ének, két torna, hittan, angol. Nem kellett. Én meg ma szeretném befejezni az egyik részét a munkámnak, mert hétfő óta rugózom rajta, legyen már vége ennek a résznek is. Az íróasztalomon (és körülöttem) rendet rakok, tele vagyok már listákkal, lekönyvelt számlákkal, régi tollakkal, papírfecnikkel, jegyzetekkel....káosz mindenhol. Ezzel fogom kezdeni ahogy beérek.
Na ez a bejegyzés kicsit Rubint Rékásra, életmódosra sikerült, gyorsan be is fejezem mielőtt valaki még menekülne innen. :) Egyébként pedig a legjobb az lenne, ha megint csak úgy egyszerűen tenném a dolgom, jól érezném magam, nem rugóznék semmin, mert a dolgok úgy is mindig elrendeződnek maguktól is. 
Remélem pár nap elteltével nem csak így fogom érezni magam:

Hanem így:

Ui: a kemény munka helyett viszont elég lesz a munka szó maga is. :P :)








El sem hiszem

kovtama | 14:27:00 | | | 10 Hozzászólás
hogy két hét múlva advent első napja. Végre el lehet kezdeni a díszítést a lakásban, előkerülhetnek a kincsek, amit az ember erre az időszakra őriz.Várom, várom, várom. :)
Tegnap este még megnéztem Erzsébet királynőről szóló sorozat második részét. Annyira jó.
ITT nézheti meg, akit érdekel az élete. Hála, hogy angolul van csak magyar feliratot raktak alá, én ezeket a filmeket szeretem.
Csak csapongok ide oda egyébként. Ezer dolog jár a fejemben amit szeretnék, de olyan nehezen mozdulok meg az az igazság. Mindenféle téren. Tudom, hogy nem az a legfontosabb az életben, hogy mindig fittek legyünk és ami ezzel jár, de én már fél éve elég ramatyul érzem magam a bőrömben, de hogy igazán mindent beleadva odafigyelnék a dolgokra,na az nem mindig megy. Nem is értem a celeb csajokat hogy tudnak mindig topon lenni, mindig mosolyogni, mindig csaaaaaaaaaak pozitívan beszélni az élet nagy dolgairól. :P Nekem valahogy nem megy :/  Megint hetek óta tolom a holnaptól figyelek, hogy mit mikor eszem és a holnaptól felhúzom ismét a futócipőmet dolgot. A másik meg, hogy belenézek a tükörbe és most pont az tükröződik vissza, amit belül is érzek. Kivetítődik a jajdeszarul érzem magam dolog és kb. mint a saját öreganyám (ahogy szokták mondani) néz vissza rám. El kellene mennem fodrászhoz, kozmetikushoz, lakkoznom kellene, kicsit ezt azt csinálni, hogy megint nőnek érezzem magam, de (és most itt is visszaüt) szarul érzem magam a bőrömben most ezek is hátrébb szorultak. Össze kell kapnom magam én mondom. Fejben tök jól megy egyébként. :)
Mintha mázsás súlyt cipelnék a vállamon, de tényleg.
Ráadásul most még munka után el kell mennem bevásárolni, egyrészt mert nincs otthon a hűtőben semmi értelmes dolog, de még a mai napon kitalált két napra főzök töltött káposztának való sem. :/ A fiúk viszont örülnének neki az tuti, főleg a férjem és különben sincs jobb ötletem. Ez a főzés is macera nekem mostanában. (mi nem??) Másrészt meg a kutyusnak sincs ennivalója.
Megint sötétben érünk haza.  :/ 
Kellene vennem valami vitamint télre. Hiába eszek elég gyümölcsöt és zöldséget lehet, hogy még sem elég. Jajmindenbajomvan. :/ Ezek nem az én napjaim. Még az a jó, hogy a szerda a legkönnyebb napja a gyereknek, így nem kell vele tanulni. Na most az még szép lenne estére.





Nagyon sok blogon

kovtama | 20:38:00 | | 6 Hozzászólás
olvasom, hogy elfáradt mindenki így év végéhez közeledve. Egyrészt nem csoda, ez az év tele volt történésekkel, sok rosszal, néha kicsit jóval az ember belefárad. Aztán itt van még az óraátállítás, sötétben kelünk, sötétben fekszünk rányomja a bélyegét a komfort érzetünkre az biztos. Én is megint sokszor ébredek fel éjjel, háromszor négyszer is az órára pillantok aztán napközben emiatt fáradt és nyűgös leszek.  A munkahelyen haladok csak lassan. Még egy hónapom van a mostani munkámra, remélem végzek.
Délután voltunk pályaválasztási szülőin, jöttek jó sok iskolából bemutatkozni. A mi osztályunkból voltunk vagy 10-en szülők és gyerekek speciel azt hittem többen leszünk, de biztos úgy gondolták sokan, hogy ráérünk erre még. Tulajdonképpen sok újat nem mondtak, én már elég sok iskolát végig böngésztem a neten, nagyjából tudom hol milyen szakok vannak. Az egyedüli pozitívum számomra az, hogy már nem idegenkedem a szakgimnáziumoktól sem, már nem tartom annyira rossznak, hogy szakma, plusz érettségi ráadásul plusz technikum. Most úgy vagyok vele, hogy menekülési útvonalnak még jó lehet, bár nem ez a cél de tény, hogy megnyugodtam kicsit, hogy ezzel is lehet variálni. Aztán meg volt két olyan suli, ami esetleg szóba kerülhetett volna, de már most eldöntöttem, hogy arra fele még sem fogunk nézelődni, mert kategorikusan kijelentette a két diri, hogy az ő iskolájukba elsősorban olyan tanulókat várnak, akik egyetemek fele kacsintgatnak. Szó szerint: azokat a tanulókat várjuk szeretettel akik orvosoknak, ügyvédeknek készülnek, a társadalom intellektuális rétegének növelése a cél. Vagy valami hasonló és még mindig kiráz a hideg ettől a dumától. Hát az enyémen már most látszik, hogy ekkora kitartása nincs a tanulásban, legalább is 13 évesen, de amúgy sem szánjuk ezek közül egyiknek sem. Aztán majd lehet 22 évesen jön rá, hogy basszus tényleg kellene valamit kezdeni magával....én pl. a mai napig tudom, hogy tökre elrontottam az egészet, viszont most már elúszott a hajó.
Egy szó, mint száz azt látom most, hogy az elit vagy nem elit gimik mellett is van élet és semmiről nem marad le a gyerek, ha mást is megnézegetünk jövőre, mert kb. mindenhonnan eltud jutni az érettségiig és a középfokú nyelvvizsgát meg ha így halad lefogja tudni tenni talán még előbb is. Különben meg égnek áll a hajam, mert megnéztem a naplót és hát a félévi bizonyítvány enyhén szólva sem lesz túl fényes. Ahogy meg így leírtam a mondatot már a vérnyomásom is emelkedik. Amúgy tényleg nem sok jót tudok most mondani erről a hetedik osztályról és az új tanárokról sem és mint a mai szülőin kiderült másnak is pontosan azok a problémái, amik nekem szóval ilyen téren is nyugodtabb vagyok, hogy nem csak én látom a dolgokat most siralmasnak. Konkrétan másnak is azokkal a tanárokkal van problémája, pontosabban a tanítási módszerrel, hogy mondjuk nem szólal meg az órán, nem magyarázza el a dolgokat csak berakja a vetítőbe a papírt aztán 45 percig körmöl a gyerek. Már ha ugye körmöl, mert 13 évesen nem hiszem, hogy tudja még mi az a jegyzetelés. Aztán hazajön és nem érti a leírt dolgokat, az adott fogalmat és magyarázhatom el én. Ami nem is lenne baj, mert hát én mindig is leültem vele tanulni és kikérdezni, de este van mire én is sokszor itthon végzek a dolgaimmal a gyerek meg már tök fáradt mire odatudok hozzá menni és amúgy sem hiszem, hogy napi x óra tanulás az olyan rohadt jó dolog.
Akartam még pár dolgot írni, de elnapolom mert annyira elmerültem ebben a témában, hogy szerintem elég is volt belőlem már. El is fáradtam, a hócipőm is tele minden mással, azt hiszem most inkább kikapcsolok.

A vadnyugati nő

kovtama | 8:16:00 | 1Hozzászólás
Írtam már itt, hogy mennyire kedvelem a The Pioneer Woman blogot, amelyet Ree Drummond ír már évek óta.  ITT írtam róla többet.
Ma reggel mikor a kávémat készítettem bekapcsoltam a tévét és véletlenül kapcsoltam a Bónusz tévé adására. És mit látok? Vadnyugati nő címmel megy itt egy főzős, életmódos műsor, amit Ree Drummond vezet. Ő készíti az ételeket, beenged az életébe a házába, a farmra. 
Végre egy reggeli műsor, amiért érdemes egy órát leülni a készülék elé. A műsort a Food Networktől vették át, akinek van ez a csatornája annak most nem mondtam újat valószínű. :) Én meg örülök, hogy a kedvencemet a tévében is láthatom időnként.

Ree Drummond (kép google)

Hajnal óta esik

kovtama | 15:01:00 | 3 Hozzászólás
és szürke borongós az idő odakint. Szeretem ezt, na nem az esőt, hanem a szürke borongósságot, mert ilyenkor élvezem, hogy csak a sarkokban ég egy egy pici lámpa, hogy ez az idő kifejezetten várja, hogy végre mécsest gyújtsak valami finom illóolajat rakjak, ami belengi a lakást. Most kedvem sincs nagyon elindulni a gyerek iskolája felé, kedvem lenne itthon maradni, sütögetni, kuckózni, olvasgatni. 
Én már lassan visszaszámolok, még kb. 3 hét és a férjem elindul. Ezért pár nap múlva nálunk elkezdődik az igazi felfordulás, a mit kell még elrakni, elintézni, még gyógyszert kiváltani, ezt berakni, azt kivenni, ez már nem fér be, azt még azért bele kellene rakni....totál idegroham. Ezen a részen jó lenne már túl lenni. Mindenki ideges lesz én attól, hogy érjen ki rendesen ő attól, hogy utálja ezt a várakozást, itthon már nem tud mit kezdeni magával a rossz napok miatt, akkor inkább menjen és dolgozzon ott. Van még egy kóbor nap szabadságom azt arra az időszakra tartogatom, mikor még suli van, de én akkor itthon maradok egyet és jól átesek a karácsonyi nagytakarításon. 
A munkahelyen most hajrázom, selejtezem és leltárt készítek. Ezt december 21-ig be kell fejeznem, mert 22-től itthon leszek, nem tudom elégszer mondani mennyire várom már!
Az eső meg szakad ezerrel, de legalább hó nincs. (még) Be kell mennem a boltba, tegnap nem vásároltam. Rántott sajt lesz az ebéd, sajtot és zsemlemorzsát kell vennem, férjem csinálja a házi tartármártást hozzá.
Na itt tartottam, aztán elindultunk.
Rendesen szakadt az eső, mire beértünk. Kiskorú már egyedül megy a suliba, csak megállok egy parkolóba de tudja merre kell menni, így én is azonnal mehetek a dolgomra. A rossz idő ellenére mindenhol tömeg volt. Nem tudom, hogy ez a kinti munkaerő hazalátogatásának vagy a hazaküldött fizetésnek az okozója vagy valóban kicsit jobb a helyzet az országban (jó lenne ha így lenne, legalább is munka és jövedelem szempontjából, a többiről meg tudjuk, hogy milyen) de tömeg és tömeg és tömeg. Aldiba mentem, mert az volt legközelebb ott vásároltam be, pedig az én véleményem az, hogy egyáltalán nem olcsó. A Lidl pl. szerintem olcsóbb. No mindegy, arra tökéletes volt, amire nekem kellett. Aztán átszaladtam a KIKbe, mert Krikszi mondta, hogy megint vannak jó dolgok és a többi boltban pedig ezer ember ahogy benéztem ide oda be se mentem annyian voltak, úgy hogy ez volt a legkézenfekvőbb. Na és most lett elegem az az igazság. Megint pakolásztak ki, a dobozoktól alig lehetett menni a sorok között, páran voltunk bent de így totál olyan volt, mintha egymás hegyén hátán lettünk volna, szóval nekem így elég is volt azt hiszem. :) Vettem még pár apróságot, tényleg csak pici dolgokat és azt hiszem a karácsonyi díszítésemhez minden megvan amit elképzeltem. Szerintem itt be is fejeztem, már csak kézzel készítek ezt azt, amit a pinterestről mentettem el.
Szerintem egyre inkább karácsonyi hangulat van mindenhol, én ezt láttam az embereken is valahogy mindenki ilyen hangulatba kerül lassan. Sokan nézelődnek, gyűjtik az ötleteket, sokan már vesznek ezt azt.
Na megyek, ígértem a családnak mákosguba tortát. A receptet ITT találjátok, én már másodszor készítem el, mert nagyon finom. :) Én változtatok rajta, teljes kiőrlésű kiflivel és eritrittel csinálom. Aztán leülök a fenekemre és olvasgatok kicsit vagy keresek valami romantikus "sírós" filmet. Most ahhoz lenne kedvem.



Karácsonyi könyvajánló

kovtama | 10:45:00 | 7 Hozzászólás
Aki hozzám jár és olvassa a blogom már tudja, hogy oda vagyok a könyvekért. Nekem az egyik legnagyobb öröm, ha valakitől könyvet kapok ajándékba. Most is van az éjjeliszekrényemen jó pár darab, de az ebook olvasóm is tele van jobbnál jobb könyvekkel. Sosem értettem azt, aki nem szeret olvasni, aki nem akar más ember bőrébe belebújni a könyvek által vagy történetekbe beleképzelni magát , amit egy könyvtől kaphatunk. Azok az otthonok sem igazi otthonok számomra, ahol nem látok egy két könyvespolcot vagy számomra nem igazán otthonosak az újságban amúgy szépen berendezett csillivilli trendi lakások, ahonnan hiányoznak a könyvek. Elfogadom persze, hogy másnak más a hobbija, időtöltése, mást szeret csinálni a szabadidejében, de engem a könyv tud igazán kizökkenteni a hétköznapok valóságából. 
Ezért most, hogy közeleg a karácsony és mindenki ötletel hoztam pár könyvet, hátha tudok segíteni azoknak akik éppen azon törik a fejüket,hogy mit adjanak ajándékba szintén olvasni szerető családtagjaiknak, barátaiknak vagy akár saját maguknak is. A könyveket próbáltam úgy összeválogatni, hogy legyen benne romantikus, krimi, életmódos, gondolkodós, karácsonyos ilyen is olyan is. Rettentő nehéz egyébként, mert mostanában rengeteg jónak ígérkező könyv jelent meg vagy várható megjelenésük. Jó sok oldalon lehet böngészni közülük én most a szokásos, szeretett moly.hu oldaláról hoztam párat.

1939-ben ​a huszonegy éves Billy Stirling táncolni indul barátjával, és az este folyamán megismerkedik az elragadóan bájos Chrissie Skinnerrel. A két fiatal egymásba szeret, és egy felhőtlenül boldog nyarat töltenek együtt. Billy teljes szívéből szereti Chrissie-t, de amikor szeptemberben kitör a háború, és még ugyanazon a napon a fiú megtudja, hogy kedvese kisbabát vár, inába száll a bátorsága. Később megbánja, hogy olyan csúnyán cserben hagyta a lányt, és érzéseit egy levélben vallja meg neki. A levelet azonban soha nem adja fel. Vajon miért gondolta meg magát Billy? Egymásra talált végül a két szerelmes? Tina Craig is ezekre a kérdésekre kutatja a választ, miután a hetvenes évek elején egy használt öltöny zsebében véletlenül megtalálja Billy levelét. Hogy elterelje a figyelmét saját boldogtalan házasságáról, elhatározza, hogy kideríti, mi történt a hajdani szerelmespárral, nem is sejtve, hogy ez a nyomozás az ő életét is fenekestül felforgatja majd.

A holland szerző 9 novelláját tartalmazó kötet igazi karácsonyi meglepetés: nem csöpögős nagyünnepi romantikát és hangulatot, hanem a karácsony igazi jelentését közvetítik az idealizálónak vagy életidegennek egyáltalán nem mondható történetek. Ajánljuk a karácsonyfa alatti felolvasásra családban, kórházakban, öregotthonokban vagy bárhol másutt, de hétköznapi kedves olvasmányul, sőt némelyiket akár színdarabnak történő feldolgozásra is.A fordító megjegyzése: „Soha még fordítást nem élveztem ennyire, mint ezét a könyvét. Nem tudtam egy-egy novella közepén felállni és kikapcsolni a számítógépet mondván, hogy lejárt a munkaidőm, csak amikor a történet végére értem. Fordítás közben gyakran önkéntelenül is felnevettem, vagy éppen könnyes szemmel dolgoztam tovább. Ezek az egyszerű és mégis szívbe markoló történetek nem hagyhatnak érintetlenül senkit sem.”

Robert ​​sikeres ügyvéd, akinek megvan mindene, amit ebben az életben kívánhat és mégis nincstelen. Mivel kizárólag csak az anyagi javakra és a karrierjére összpontosított, veszélybe került a házassága. Elveszítette feleségét Kate-et, két kislányát, és végső soron saját magát is A nyolcéves Nathan rajongva szeretett édesanyja, Maggie, rákos. Nathan és családja egyszerű, mégis teljes életet él, kihasználva minden együtt töltött pillanatot
Karácsony éjjelén Robertet és Nathant egészen véletlenül sodorja egymás mellé a sors mindketten ajándékot vásárolnak. Robert egy olyan család számára, akiket már alig ismer, Nathan pedig az édesanyjának, akit hamarosan elveszít. Ez a találkozás mindkettejük életét örökre megváltoztatja, hiszen Robert megtanul egy nagyon fontos igazságot: néha a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb hatása.
A karácsonyi cipő egy történet az emberségről, arról, hogy milyen mélyebb jelentőséggel bírhatnak a szerencsés véletlenek, és hogy miképpen változtathatja, vagy akár mentheti meg életünket egy nálunk sokkal magasabb erő.

Oxford, napjainkban. Az oxfordi egyetem történészhallgatója, Kendra Van Zant interjút készít a neves festőnővel, Isabel MacFarlanddal, aki élete vége felé közeledve úgy érzi, készen áll feltárni évtizedekig féltve őrzött titkait – kezdve azzal, hogy felfedi valódi kilétét.
Negyvenes évek, Anglia. A II. világháború idején, amikor a németek példátlan támadássorozatot indítanak a szigetország civil lakossága ellen, Londonból százezrével menekítik a gyermekeket Anglia biztonságosabb tájaira. A tizenöt éves Emmy Downtree és húga, Julia is biztos menedékre lel egy bájos vidéki házban. De Emmy a viharos történelmi helyzetben sem adja fel az álmát, hogy mihamarabb visszatérjen a fővárosba, és a neves divattervező tanítványa legyen, Julia pedig mindent elkövet, hogy a nővérével maradhasson. Eltérő vágyaktól hajtva mindketten döntést hoznak, amelytől az életük gyökeres fordulatot vesz, miközben hullani kezdenek a bombák London felett.

Kathryn, az ifjú pszichológusnő kemény fába vágja a fejszéjét, amikor úgy dönt, hogy csoportterápiát indít öt nagyon különböző asszonynak. A csoport tagjainak ugyanis látszólag semmi mondanivalójuk nincs egymás számára. Más-más korosztályhoz tartoznak, eltérő a társadalmi helyzetük és a temperamentumuk. A megfontolt Gail, a szabadszájú Bridget, Flavia, a bombanő, az önbizalomhiányos Lizzy és Hannah, az odaadó családanya azonban közös terhet cipel – mindannyiuk férje szexfüggőségben szenved.
Kathryn őszintén hisz abban, hogy a tudat, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, sokat segíthet ezeken a nőkön, de vajon valóban így lesz? Képesek lesznek leküzdeni az ellentéteiket, és kialakulhat a hetente összeülő csoportból egy erős, támogató közösség?

A könyv a siker új definícióját adja. Arianna Huffington saját életéből merít: miután éveken át túlhajszolta magát, összeomlott. Sokáig nem tudtak rájönni, hogy mi a baja, ezért saját maga kezdett kutatni a kiváltó okok után. Ráébredt, hogy a a megszokott értelemben vett siker ilyen kritikus fizikai állapothoz vezethet ez pedig óriási problémát jelez. Ha az emberek képtelenek kikapcsolni a telefonjukat, és szoronganak, ha valahol nincs internethozzáférés, az nem normális állapot. Az emberek jó része stresszesen, magát túlhajszolva, állandó belső feszültséggel, él. Nem meglepő, hogy az ilyen őrületes tempót diktáló és feszültséget generáló életmód nagy eséllyel eredményez szívinfarktust vagy rákot. Vajon megéri-e?

Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát?
Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak?
Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.
Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.

Ez ​a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.



A 160 grammos szénhidrátdiéta – nevével ellentétben NEM DIÉTA – abban az értelemben, amit e szóról elsőre gondolunk. Nem vonunk meg a szervezetünktől semmilyen nélkülözhetetlen tápanyagot. Olyan életmódról van szó, amely a teljes értékű étkezésen, a testmozgáson és persze a megfelelő pihenésen alapul. A 160 g változatos étrendet takar, amelynek alapjai a lassú felszívódású, összetett szénhidrátok (zöldségek, teljes értékű gabonák), a fehérjék és a zsiradékok. Ügyelve arra, hogy fő energiaforrásunk, a szénhidrát a nap során folyamatosan és meghatározott arányban elosztva kerüljön a szervezetünkbe. Az étrend kerüli mindazt, amire szervezetünknek nincs szüksége ahhoz, hogy egészségesen működjön: a finomított szénhidrátokat, mint pl. a cukor, fehér liszt és az élelmiszeripari adalékanyagokat.
Mindezért ajánlható mindenkinek, aki egészségesen, aktívan szeretne élni, „jó formában” maradni, vagy épp abba kerülni.



Hazaérni úgy

kovtama | 18:34:00 | 5 Hozzászólás
hogy elfelejti az ember pár hete előfizetett újságokra és ez fogadja itthon. :)


Ha nem lett volna már eddig is, most biztosan karácsonyi hangulatom lenne egyből. :) Hétvégére lesz mit nézegetni, olvasgatni, ötleteket gyűjteni. (ha még nem lenne elég a pinterest.:D )

Ma már kispéntek

kovtama | 5:37:00 | 2 Hozzászólás
ugye ismeritek ezt? A csütörtökre mondják. :) Hamar elszáll ez a hét, minden nyűgjével együtt. Hála az égnek. Ez a hét fájdalmasan nyünnyögős, fáradt, úgy hogy nem is baj ha lassan véget ér. Nem is aludtam valami jól, úgy hogy ha befejeztem ezt a pár sor pötyögését megyek is a zuhany alá, hátha kicsit jobb lesz. Éjfélkor az előszobában lévő időjárás jelzős óra kezdett el hirtelen magától pittyegni, arra ébredtem fel, baromi jó volt, aztán hajnalban meg a cica köhögött (este megesett rajta a szívem bejöhetett aludni) akkor meg arra. Úgy hogy inkább megint ötkor keltem, mert visszaaludni már nincs értelme. 
Tegnap még délután összekaptam a konyha nappali kettőst, már éppen ideje volt, éppen csak annyira, hogy úgy érezzem rend van, de azért a sarkokig nem mentem el. Tudjátok, ahol a papok táncolnak. : ) De már ettől  is jobb lett a közérzetem. Aztán megsütöttem vacsira a frissen töltött kolbászt, tegnap vettem, fiúk örültek torma, mustár is előkerült hozzá, friss kenyér. Kellenek az ilyen egyszerű ételek is, különben sincs kedvem mindig kitalálni az asztalra valót. 
Haladok a munkámmal is, lassan de előre. December 21-ig mindent meg kell csinálnom, utána már csak januárban megyek dolgozni, éljen. :) 
Ja és tegnap megérkezett a könyvcsomagom, ez lesz a karácsonyi ajándékom a férjemtől, így meg sem nézhettem. (de az értesítő levelet én kaptam, hogy kiszállították, úgy hogy tudom. :P )

Ez lesz:

kép innen
És a leírás:

"A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető édesvízi mediterrán magával ragadó hangulatában és életérzésében. 
Egy kanadai magyar házaspár úgy dönt, hogy végleg letelepedik Balatonszépén, felújítja a megörökölt romos kúriát és megpróbál beilleszkedni a Balaton parti kis falu életébe. Ami ugyan sok munkával jár, de közben örömmel élik az életüket, új barátokat szereznek, és mindvégig arról ábrándoznak, hogy hamarosan újjászületik a ház, a kert, hogy a szőlőből, a borászkodásból, és a vendéglátásból fognak megélni... Felfedezik a legjobb helyeket a környéken: hol lehet a legfinomabb kecskesajtot, mézet vagy éppen erdei gombát venni – és hát a vendéglősökkel is behatóbb kapcsolatra tesznek szert. Közben újabb furcsaságok derülnek ki a Fenséges Rom és a birtok örökhagyójáról és annak titokzatos múltjáról..."


A könyvcsomagot pedig INNEN rendelhetitek meg akár saját részre, akár ajándéknak. Igen csak kedvezményes áron van és csupa jót írnak a regényekről azok, akik eddig olvasták. 
Ráadásul plusz egy könyvet választhat az, aki a kedvezményes csomagot rendeli, így négy könyvet kapunk és ami még plusz, hogy nincs postaköltség! Így a csomag ára 6970,-Ft mindenestől. Szerintem ez egy nagyon jó ár és ha valakinek még is csak a szívéhez nő a trilógia a negyedik könyvet még mindig elajándékozhatja. :P :D




Már hét közepe

kovtama | 5:52:00 | 10 Hozzászólás
és ez jó. Ahhoz képest, hogy milyen nyögvenyelősen kezdődött eljutottunk a szerdáig. Még mindig próbálok pozitív lenni, mert így könnyebb elviselni magam és a környezetemet is az az igazság. Elég nehezen megy. Így év vége felé kezdenek kifogyni a tartalékaim, kezdek lemerülni, elfáradni (gondolom mindenki) szeretnék már hosszabb pihenőt mindenkinek a családban. A férjemnek persze fordítva lesz, ő akkor dolgozik majd, mikor mi kicsit lábat lógatunk itthon. Na ez is. Itthon lassan elfogy a tennivaló és ilyenkor van az, hogy ő elkezdi, hogy mit csináljon, kint már nem lehet semmit, bent meg lassan elfogynak a munkák....legszívesebben már kezdené a szezont a munkahelyén, akkor legalább nem csak úgy van a világban. Ettől az alig tennivalóktól pedig feszkós lesz és nyűgös, aztán meg nem könnyű már egyikünknek sem. Pont egy hónap múlva indul, szóval addig ki kell találni valami elfoglaltságot.
Hétvégén meg kezdődik Kiskorúnak a suli, (ott is őszi szünet volt) megint lesz pár szabad órám. Aztán jövő héten a sulijukban pályaválasztási szülői, gyerekestől mert jönnek mindenféle iskolákból mindenféle igazgatók és tanárok bemutatkozni. Kíváncsi leszek. Egyáltalán nem várom, hogy másfél év múlva az én gyerekem majd "kiszabadul" és bekerül ebből a családias környezetből egy másik helyre, de hát nincs mit tenni, felnőnek, ez az élet. Több iskolát néztünk, jó lenne ha nem egyedül indulna, hanem más barát, osztálytárs is , úgy tudom elég sokan vannak akik azokat nézték, amit mi. Mindenesetre nagyon fura lesz, hogy majd nem egy irányba, nem egyszerre, nem együtt indulunk és érkezünk. Miért rohant el ennyire hamar az idő??
Nagy dolgokról nem tudok beszámolni, nem igazán történik semmi. Hét közben nincs sok időm délutánonként, hazaérünk főzök vagy leckét kérdezek ki, egy órácskára ha van időm átfutni a kedvenc blogjaimat és bezuhanok az ágyba. Kellene vennem valamilyen vitamint a napi gyümölcs adagom mellé, mert úgy látszik nem elég. Ahogy lesz egyre sötétebb kint úgy merülök le itt bent. 
Amúgy rájöttem, hogy már nincs bajom a novemberrel, sőt. 
Szeretek hazaérni félhomályban. Írtam már, hogy jobban kedvelem ezt, pici fényeket a lakásban, üldögélni a félig megvilágított nappaliban, mécseseket gyújtani és pici lámpákkal megvilágítani a lakás egy egy sarkát. Számomra ez megnyugtató és novemberben sokszor van ilyen. Hazaérünk, mécsest gyújtok, mézeskalács vagy narancs illatú illóolajat öntök a tartóba és pár perc múlva belengi az egész lakást. Leülök egy jó kávéval a kanapé egyik sarkában és egy fél órát pihenek így, mielőtt bármibe is belefognék. Erre pedig a november egy nagyszerű hónap, egy olyan hónap amikor, mint írtam már igazából nem nagyon van mit tenni vagy legalább is az időjárás nem nagyon engedi, hogy kint sok mindenbe belevágjon az ember úgy hogy szép lassan hozzáidomul a semmittevéshez. Persze apróságok még előfordulhatnak és volt olyan is, amikor egy szál pólóban kint sétáltunk, de ahogy elnézem a hosszútávú előrejelzést egyelőre nem úgy néz ki, hogy mostanában ilyenben lesz részünk. Úgy hogy kezdek megbarátkozni a novemberrel, már csak a januáron kellene törnöm a fejem, hogy abban mit találok, ami jó. A január számomra mindig olyan hosszú hónap. :( Már csak azért is, mert véget érnek az ünnepek, amire várt és készült mindenki. Aztán ahogy elpakolunk mindent és lezajlottak a nagy családi jövés menések vagy az otthoni lelassulások, kifogyunk a sok jóból és szeretetből (abból azért talán nem) már igazából nincs mire várni a tél folyamán. A legtöbben már a tavaszt várjuk, hogy kezdődjön valami új. Szóval a januáron még töröm a fejem. :)

Pascal Campion

Remélem a mai napom

kovtama | 19:34:00 | 3 Hozzászólás
jobb lesz a tegnapinál. Mindenesetre ma próbáltam a lehető legpozitívabban elindulni otthonról. Ráadásul még ki is pihentem magam, olyan mélyen aludtam, hogy egyszer sem ébredtem fel éjjel. Ritka.
Na itt tartottam reggel, mikor nem tudtam folytatni, mert dolgozni kezdtem. Haladtam előre, de még közel sem vagyok a végén, viszont legalább ma jobban éreztem magam a bőrömben.  Most meg itthon vagyok és ismét csak úgy elvagyok, mint a befőtt. Belekezdek ebbe, abba de igazán semmi nem megy. Főztem vacsorát, gyros húst, vettem sok zöldséget, csináltam egy fokhagymás tejfölt szósznak és hozzá tortilla lapot. Mindenki szereti, úgy hogy a vacsora már meg is volt, telepakoltuk a tortillát mindenféle jóval és feltekerve meg is ettük. Holnapra is marad.
Egész nap esik az eső, borult volt az idő reggeltől estig. Olvastam Zalában már esik a hó, fehér lett itt ott a táj. Állítólag idén igazi tél lesz, hát én nem várom. Illetve de igen, de csak akkor amikor itthon leszünk a téli szünetben. Különben a hátam közepére sem.
Nem tudom mit írhatnék, fáradt lettem így estére. De úgy igazából, alig tudom emelni a karom és ásítozom össze vissza.  Jön a hideg, talán ezért. Hétvégén még tízenfokok, most meg már egyre hidegebbet mondanak. Tuti ezt érzem. Nem is megy az írás sem, pedig amikor leültem ide  a gép elé annyi minden volt a fejemben. Most meg csak nézek ki a fejemből és pötyögöm a semmit. Azt hiszem be is fejezem, talán majd holnap....



Én igazán

kovtama | 13:28:00 | 10 Hozzászólás
próbálok dolgozni, koncentrálni meg minden ilyesmi de valahogy nem megy. Nem megy ma nekem ez mindenféle világfájdalmam van, hogy ma itt kell ülnöm. (sejtem egyébként, hogy holnap is ez lesz) Tudom örüljek, hogy van munkahelyem, örülök is de ezen kívül nem vigasztal semmi más. Otthon szeretnék lenni, sütni,főzni tervezgetni, képeket menteni a pinterestről, ötletelni, bármi mást csak nem a számok és a kinyomtatott listáim fölött ücsörögni. :( 
Szegény gyerekem, gondolom ő is pontosan ugyan így érez a mai első iskolás napján. :( Nyüssz.

pinterest

Könyveshétfő

kovtama | 6:04:00 | Legyél te az első hozzászóló!
képek és leírás: moly.hu
A ​​parfüm titka című The New York Times-bestseller szerzőjének új könyve!
Boston, 1930-as évek. Mi keresnivalója lenne a gazdagok fényes világában az ír bevándorlóktól született, szegénységben felnövő Maeve Fanningnek? Nyilvánvalóan semmi. De mi történik, ha holnaptól Mayre változtatja a nevét, szőkére festi az eredetileg vörös haját, és állást kap egy különleges régiségkereskedésben?
Miután May kiszállít egy értékes ókori vázát az üzlet exkluzív vevőköréhez tartozó, dúsgazdag Van der Laar családnak, bekerül a bostoni elitbe. Okos lány, hamar tanul, és gyorsan rájön: nem csupán neki vannak titkai, hanem a tehetőseknek is, sőt ezek mélyebbre lettek temetve és jóval veszélyesebbek.
Például miért tűnik olyan ismerősnek az excentrikus és rejtélyes Diane Van der Laar, pedig ők ketten sosem találkoztak eddig? Vagy mégis? És mi lesz, ha James Van der Laar, a család férfi örököse a felszínes flörtölésnél többet szeretne elérni az egyre rafináltabb Maynél?
Ambíciók, vágyak, remények és csalódások – a szédítő magassághoz néha a poklon keresztül vezet az út.
„Ez a regény olyan, mint egy gyönyörűen forgó balerina a régi zenedobozokon: mesésen szép, titokzatos, le sem bírod róla venni a szemed, de ne is tedd, mert a tánc még meglepetéseket tartogat.” – Adriana Trigiani, A cipész felesége írónője
/Kulinaria kiadó, megjelenés:  2016. november 1./

Jó volt a

kovtama | 15:41:00 | 2 Hozzászólás
délelőttöm, jó volt kicsit nézelődni úgy , hogy nem rohantam sehova. Mondjuk az biztos, hogy rám hirtelen tör a "najólvanelégvoltmár" dolog, úgy hogy ha én megunom, akkor megunom és kész hiába volt a tervben akár az ötödik boltba benézés is megyek haza. Most is így történt. Először mentem a Pepcoba, mert a szórólapon klassz szürke ledes gömbfüzért hirdettek és szürke alapon fehér csillagos függönyt, természetesen már egyik sem volt. :( Úgy hogy itt csak két párnahuzatot vettem, szürke alapon fehér csillagosat és a gyereknek az ágyára takarót, amivel letudjuk takarni az egészet, mert ami most van az kicsi és elég bután nézett ki az egész. Szürke színű, csillagos tányéralátétek jöttek még velem, már a karácsonyi terítéket szem előtt tartva. A Pepco szórólapját itt nézhetitek meg. Beugrottam még gyorsan a Tescoba, mert az ott van mellette és kaptam kacsacombot, frisset, szépet annyira örültem, karácsonykor az szokott lenni itthon úgy hogy meg is vettem és már a fagyasztóban csücsül. :)
Aztán átmentem az Aldiba kávékapszuláért, érdekes ott még nincs karácsonyi dömping, pedig azt hittem már ők is elkezdték. Egy két dolog van kirakva, de még egyáltalán nincs ünnepi hangulat. Onnan átnéztem a KIKbe, (Andi tegnapi hozzászólása miatt, legalább is erre fogom :D ) na itt aztán már teljes díszben van minden. Órákig tudtam volna nézelődni, az alap hangulat meg is volt hozzá, de aztán mint írtam valami elkattan és kész, annyi megunom. Sokáig nem voltam, megvettem a piros takarót, amit szerettem volna ide a nappaliba, vettem két párnabelsőt, régóta szerettem volna az itthoni kettőhöz még kettőt venni (ezért is vettem a két csillagos huzatot) még szintén a nappaliba és vettem egy óriási nagy fehér szívet megint csak a nappaliba a falra, dísznek. A múltkor otthagytam, sokáig rakosgattam ki be a kosaramba :D  végül úgy emlékeztem, hogy nincs szabad helyem a falon, aztán hazajöttem és persze ezer üres hely van még. Szerencsére még volt belőle, így most már majd fel is kerül. Egyébként a Kikben most hatalmas a választék, talán még soha nem volt ennyi minden és most már igényes dolgok is vannak, ami pár évvel ezelőtt azért nem volt. Lassan összeáll a karácsonyi díszítésem, minden kiegészítő  piros, szürke, és fehér lesz. Azt hiszem nem érdekel se az adott év trendisége meg a divat hullámok sem. Se az, ha idén az arany, meg a "hupililasárgával" lesz a menő és az sem, hogy melyik magazin szerint mit kellene rakni a terített asztalra. :) Azokból válogatok és olyanokat, amelyek az én kedvenceim és olyan színeket, amelyek (szerintem legalább is) mindig megállják a helyüket. Hát majd meglátjuk, hogy sikerül. :) Szeretnék még egy szép függönyt és egy hozzá passzoló asztali futót, most ezt fogom keresgélni, bár egyre inkább hajlok arra, hogy megveszem az anyagot és megvarrom. Azért a Pinterestet bújom ezerrel és mentem a jobbnál jobb ötleteket, na ezen az oldalon órákat tudok nézelődni. :) Szerintem nem vagyok vele egyedül.
Hát így.

A tegnapi nap sem egészen

kovtama | 16:56:00 | 4 Hozzászólás
úgy alakult, ahogy elterveztem. Úgy látszik mostanában csak ilyen van.  Én bent voltam a házban, főztem éppen a férjem meg kint a kertben, mikor egyszer csak jött, hogy jöjjek gyorsan, mert a kutya valamit csinált magával, nagyon prüszköl és véres az egész szája körül. Na mindjárt lett három infarktusom, meg ezer vérnyomásom mikor megláttam. Csak dörzsölte a száját a földbe, mi meg alig tudtuk lefogni, hogy megnézzük mi van vele. :( Totál bágyadt az egész kutya, máskor mindig ugrál, meg pattog most pár perc alatt látszott, hogy valami nincs rendben. Telefonálás orvosnak, hogy mikor rendel, délután négy. De jó, ekkor volt két óra. :/ Mindegy, lesz ami lesz meg kell várni, addig megfürdettük, tiszta kosz volt még sem visszük így. Elvittük, nem látott semmit, de mondta, hogy egy másik orvosnak van endoszkópos vizsgálatra berendezett rendelője, kutyát eltudja altatni és aztán megtudják nézni ott, fél hétkor van időpont. Ekkor a kutya már azért jobban volt, bár amikor tüsszögött továbbra is vérzett az orra, de már nem olyan nagyon. Ok, akkor volt fél öt, menjünk haza a gyerek otthon, elvisszük szüleimhez aztán kutyával ismét útra kelünk, de jó 40km-re van a rendelő csúcsszupermijönmég??? Ja és pénzünk sincs, mert kp-ban szinte sosem tartunk otthon pénzt (ha kell valami ott a gyerek zsebpénze. :D nem, de egyébként tényleg volt, hogy ő adott kölcsön) forintunk meg általában csak annyi, ami fizut én kapok, de most meg még az sincs, bank bezárt, szóval még ez is. Majd otthonról felhívjuk a klinikát, még is mire készüljünk. 25ezer. Na, itt már picit azért leültem és mélyeket lélegeztem. A kutya meg már egészen jól volt, már ugrált és a macskát is megkergette, szóval határozottan jobban nézett ki, de még mindig tüsszög. Ok, felhívom a dokit ismét, hogy most ez van és mennyire kell ezzel sietni. (egyébként toklászra gyanakodtunk, hogy azt szippantott fel az meg azért elég gázos növény, mert befúrja magát a bőr alá, meg tályog lesz meg ilyenek) Azt mondta, hogy végül is nem kell rohanni, mert egy két napig meg is figyelhetjük romlik e az állapota, lázas lesz e, jön e valami az orrából, bágyadt szóval ilyenek a kutya meg nem fog belehalni, ha az a hülye növény lenne, szóval várhatunk vele egy két napot, de ha romlik az állapota akkor vigyük és műtét. Na, így már azért jobban tetszett, mert lehet, hogy semmi sincs benne és akkor utazással együtt kidobtam egy csomó pénzt csak azért, hogy megnézzék, ha meg baj van akkor azt észrevesszük és akkor úgy is vinni kell és akkor persze nem számít mennyi csak a kiskutya legyen jól. Úgy hogy maradtunk itthon, kutyus az előszobában heverte ki a fürdetést meg az orvost. Én meg kimentem a kertbe megnézni, hogy amerre bóklászott van e ilyen növény. Egy darab nem volt csak a málnás. Szóval még az is lehet, hogy egy elszáradt málnavessző ment az orrába, ahogy ott fötört és az sértette meg belülről. Egy szó, mint száz mára már tök jól van a kutya, igaz néha tüsszög, de vér nincs, ugrál, futkos, eszik rendesen, iszik, nedves az orra, szóval tisztára olyan, mint szokott lenni és egyelőre nincs semmi baja. Remélem ez így is marad. 
Ma pedig kint voltunk, kerteztünk ismét. Rengeteg levél van még, persze sok fa van már , amit ültettünk két hatalmas dió, cseresznye és a többi. Ilyenkor nem túl jó, hogy ennyi, bezzeg nyáron. :) Ültettem még virághagymákat, ültettünk egy babarózsa bokrot, férjem csinált egy sziklakertet. 
Holnap délelőttre pedig városban mászkálós napot tervezek egy picit. Nézelődöm, hátha férjemnek is találok valamit, benézek ide oda. Főznöm nem kell, máról marad ebédre a fiúknak, csináltam egy sütit is. Recept innen.
Jó lett nagyon, bár mivel most nekik kedveztem és sima liszttel és fehér cukorral készült én nem eszem. Helyette almát, mert idén olyan finom termett a kertünkben, hogy már napok óta minden este azt eszek, pedig nem is szeretem alapból az almát. Illetve egészen addig szerettem, amíg terhes lettem. Akkor valahogy nem bírtam megenni és ez mostanáig is így van, bár időnként egyet egyet most már igen, mert tudom hogy jó, de már sosem lesz a kedvenc gyümölcseim között.
Szóval holnap lopok pár órát magamnak, aztán hétfőn sajnos ismét munka. De addig még van másfél nap. :)

Rájöttem, hogy

kovtama | 7:33:00 | 13 Hozzászólás
engem elég nehéz kihúzni a komfortzónámból. Szeretem megtervezni előre a napomat, felírogatni (most már) előre a füzetembe, hogy mit kell elintéznem, hova kell mennem, mik a teendőim egy napra. Ha lehet még jobb egy héttel előbbre is terveznem, mert így mindent ahhoz tudok igazítani. Nem érhet meglepetés. Tudom, hogy mi lesz, mi várható és így kicsit kiszámíthatóbbá válik az élet körülöttem. A tegnapi napom pont nem ilyen volt, mert ugye közbejött az előre hozott gumicsere. Igen tudom ez apróság, de már olyan sok dolgot kitaláltam csütörtökre, hogy ezzel teljesen keresztbe tett a napomnak. Ráadásul úgy, hogy a munka vége előtt egy órával tudtam meg. Elterveztem, hogy majd kényelmesen bevásárolok, nézelődöm kicsit a már kirakott karácsonyi dolgok között, szaloncukor, édesség, ez az (tudom még november van, de én szeretem na.) Utána elmegyek a négylábúaknak ennivalót venni és végre eljutok a kedvenc bio boltomba is, ami most nyílt pár hete és két ismerős lány vezeti és még csak bekukkantottam, de időm nem volt átböngészni. Ez mind borult, mert fél ötre kellett mennem, fél négyig dolgoztam, még haza kellett jönnöm berakni a gumikat szóval rohanás volt. 
Na ilyenkor érzem azt, hogy utálom az egészet, reggel fél hat óta talpon vagyok és este hatra érek haza és különben is nem így akartam stb. Tudom az élet időnként felülírja a dolgokat, de én nem szeretem és sosem fogom megszokni. Morcos leszek és semmisejó érzésem lesz tőle. Mindegy, elmúlt a gumik fent vannak, ma reggelre meg durva fagy van nálunk szóval még időben is túl vagyok rajta. Jöhet a tél! (inkább ne) 
Most meg a férjem ment el gumicserére, én meg itt ülök pötyögök, kávézom és várom, hogy a gyerek felébredjen. Tegnap rendet raktam a konyhában, meg a nappaliban a mosás bekészítve és Kiskorúval ma rendet rakunk a szekrényeiben, kiválogatjuk azokat a jó minőségű, de már korban nem neki való játékokat amiket eltudunk tenni és karácsonyra dobozokba rakva elajándékozhatunk a mikulás gyárba vagy más jótékonysági szervezetnek. Minden évben megtesszük, majd csak édességet fogok venni még hozzá. Szörnyű, hogy egyre több lesz minden évben, én erre rettenetesen érzékeny vagyok. :( :( Meg arra is amikor elkezdik mondani, hogy milyen sok családnak megoldották pár napra az ellátását.  Hát basszus nem jobb lenne inkább azt mondani, hogy idén kevesebb kellett, mert kevesebb a szegény ember? Azzal dicsekedni egy országban, hogy milyen sok pénz mehetett el, lett elkülönítve segélyekre, agyrém hiszen azt jelenti, hogy az ország nem tudja megoldani ezt a dolgot (sem) csak évről évre több lesz. Szörnyű. :( 
Más.
Kiskorúnak két ajándék kipipálva, lassan de összeáll a karácsonyi ajándék. Idén inkább több apróság lesz, mint egy nagyobb dolog. Könyv mindig, télen azért sikerül rávennem, hogy az ágyban összebújunk és olvasson ő is  velem. Egy társasjátékot éppen tegnap rendeltem a JátékNet oldalán ma még akciók vannak, ha valakit érdekel. Karácsony elengedhetetlen része a társasozás, kártyázás egy nap szinte csak erről szól nálunk. :) Azért, hogy nagy öröm is legyen egy videojáték is beficeg majd a csomagba (tudom, tudom nem vagyok következetes mert irgumburgum kiakadok, ha a gép előtt ül, de tudom, hogy mennyire örül ennek, naaaaaa karácsony lesz.) Talán még egy laptop hűtő jól jönne...még gondolkodom. 
Annyira várom az ünnepet! 
Na megyek, ha már itthon vagyok csinálok valami reggelit, ne a müzlijét egye megint. Talán egy omlettet, mire felkel a gyerek kész is lesz. :)


Úgy döntöttem

kovtama | 14:26:00 | 1Hozzászólás
hogy holnapra engedélyezek magamnak egy nap szabadságot. Az egész persze úgy kezdődött, hogy még a múlt héten holnap reggelre kaptam időpontot az autószerelőmhöz, hogy felrakja a téli gumikat a kocsira. Így már akkor elgondolkodtam a dolgon, hogy van még x napom, nem kéretőzöm el a munkahelyről, hanem kiveszek belőle egyet. A szerelőm persze az előbb telefonált, hogy eltudok e ugrani inkább még is most délután, mert reggel még sem jó. Először megfordult a fejemben, hogy na akkor holnap még is jövök, elvégre úgy is rövid a hét, de aztán elhessegettem a gondolatot. Minden marad így ahogy van holnap otthon, szépen rendet rakok, főzök és kimegyek a kertbe van még ott is tennivaló. Így a hétvégére nem marad semmi nagyobb házimunka és különben is. Még így is marad bőven szabadságom decemberre. Hurrá! 


El sem hiszem

kovtama | 12:17:00 | 3 Hozzászólás
hogy a hosszú szünet után holnap már dolgozni kell. :( :( :( :( Rettenetes, hogy amikor az ember itthon van mennyire gyorsan telnek a napok. Jó volt minden úgy ahogy volt. Voltunk rokonlátogatóba, megemlékeztünk a már nem velünk lévőkről, voltunk az erdőben sétálni egy jó nagyot. Szép idő volt végig, ma is az van, ezerrel süt a nap és egyáltalán nincs hideg. De jó lenne még sok ilyen nap! Végre készen van a telkünk bekerítése 14 évig vártunk rá, hogy a fél hektár is elzárt terület legyen, hát most sikerült, ez is megvan. Jöhet a következő kihívás. :)
November van, te jó ég! Most már tényleg visszaszámolok karácsonyig. :)
Még összedobok egy rakott krumplit a családnak, hogy holnap is legyen ebédjük, aztán megyek ki a kertbe elültetek még pár tulipán és nárcisz hagymát. 
Szép napot mindenkinek. 

Hello November

kovtama | 8:31:00 | 2 Hozzászólás