Hát itt vagyunk az év

kovtama | 14:19:00 | | | 3 Hozzászólás
utolsó napján. Hihetetlen gyorsan múlt el 2016 én legalább is így érzem. Év közben az ember sokszor érzi azt, hogy nem jó valami, hogy nem így kellene, bár csak vége lenne már ennek a rossz vagy inkább rossznak gondolt évnek. Aztán az év utolsó napján, mikor megpróbál visszaemlékezni az elmúlt  365 napra talán nem is tartja annyira rossznak már. 
Az én 2016-os évem nagyon vegyes volt. Volt rossz és jó, de azt hiszem mindenből pont annyi, hogy a mérleg nyelve valahol középen legyen és ne lendüljön át se egyikbe, se másikba szerintem ez pont így jó, ahogy van.
Essünk túl a rosszakon. Egy kis összegzés, magamnak ha pár év múlva visszaolvasok.

A munkahelyemen a hangulat nem volt a legjobb, ez év vége előtt csak fokozódott sajnos. És ezen a téren bármennyire is szeretném nem látom a következő évben sem a változást jobb irányba. Ha csak nem történik valami csoda. 
Kiskorú elég ramatyul kezdte az évet, ami nekem tényleg új dolog volt. Egy darabig nem is tudtam mit kezdeni vele, volt itt erről több bejegyzés is, meg elkeseredés is. Aztán mostanra kicsit jobb lett a helyzet, én meg kezdek inkább a jövőre koncentrálni a második fél évre jobbá tenni és könnyebbé neki. 
Elvesztettem pár barátot, ezt sajnálom. Hibáztam én is, más is én így gondolom. Az éremnek két oldala van, tanultam belőle, de azt gondolom mindig minden valaminek a következménye. Az elején baromi rossz volt ez, ma már tudok vele együtt élni, biztos oka volt ennek is.
Sikerült a vérnyomásomnak a frászt hoznia rám, így az utolsó napokban, de most lekopogom talán helyre jön és csak átmeneti állapot volt.
Sajnos van amit a saját kis világomban nem sikerült megvalósítani, pl a magam számára kitalált kis online boltomat, mert egyszerűen nem fért bele az időmbe, na meg kellett volna kicsit több önbizalom és kitartás. De az oldal még meg van és talán majd a jövő eldönti mi lesz.
Sajnos a sport sem úgy alakult, ahogy akartam. Először a lábammal voltak gondok, aztán jött a suli a rossz évkezdés a gyereknek, így a saját magamra fordított időt inkább neki szenteltem. Remélem ez is alakulni fog a jövőben.
Az az igazság, hogy bármennyire gondolkodom nem tudok nagyon rossz dolgokról beszámolni, mert igazából a napi kis bosszúságok mindig vannak a nagyok meg hálisten elkerültek ebben az évben.

Jó viszont volt bőven.

A férjemnek továbbra is biztos a munkahelye ami kint van, úgy is mondhatnám, hogy berendezkedtünk erre. Megteremtette a biztos hátteret, ami elég sok lemondással jár, de megoldható minden. Hat éve már, hogy ez van és arra hajtunk, hogy a nyugdíját majd kintről kapja ehhez már nem kell túl sokat dolgoznia, valamint a kinti magánnyugdíj számlája is szépen gyarapszik. Talán megvalósítható lesz így később egy normális élet, mert ő tényleg nem számíthat itthon semmire olyan kevés ledolgozott éve van. ( 5 évet Németországban is élt) Hálás vagyok neki, hogy elmúltak azok az idők, amikor azon kellett töprengeni mi lesz holnap. Na meg, szerintem minket nem elsodort, hanem közelebb hozott a távolság. Van ilyen.

Tavasszal lecseréltük a kicsi kocsimat egy nagyobb, biztonságosabbra. Sokat hezitáltam rajta, de most már azt mondom, hogy nagyszerű döntés volt, hiszen napi szinten kell használnom a gyerekkel, szinte munkaeszköz és fontos a biztonság. Ráadásul végre nem kell telepakolnom a hátsó ülést, ha nagybevásárlásra megyünk, mert a csomagtartó szuper nagy, elfér minden. 

Nyáron mielőtt a férjem ismét kiment azért sikerült elmennünk nyaralni a számunkra legkedvesebb helyre, Balatonra. Ez minden évben tervben van, egyszerűen a Balaton nekünk a Riviéra, szeretjük. 

Szintén nyáron sikerült megcsinálnunk a kerítést és a kapunkat, ez is már évek óta tervben volt, végre készen van és nagyon jól működik.

Rengeteg füvet nyírtam egyedül, fél hektáron tologattam a kézi nyírót, aztán találtunk egy kis traktort, amivel lényegesen jobb és könnyebb lett és lesz már nekem is tavasztól. 

Sikerült bekerítenünk a szántóföldünket, telepítettünk újabb több száz akácfát, valamint végre oda is ültethettünk gyümölcsfákat, most már nem járnak be a vadak, jobban kilehet használni.

Kiskorú szeptembertől a rendes mellett magániskolába jár programozást tanulni. A legjobb döntés volt mostanában tanulással kapcsolatban, egyszerűen imádja, várja a hétvégét, hogy mehessen, sokat tanult és remélem a tovább tanulásban is jó pont lesz ez.

Szintén még vele kapcsolatos, hogy angol szintfelmérő után bekerült az évfolyam legjobb 10 diákja közé, akik külön járnak plusz angol órára, nyolcadik év vége fele (május körül) nyelvvizsgára készülnek, ami egyelőre csak alapfokú (bár ki tudja mi lesz a vége) de lesz rutinja, tudni fogja milyen és ez is jó pont lehet majd a tovább tanulásban. Csak nézek néha, mint a moziban mennyire jól megy neki az angol tanárt nem véletlenül dicsérik mindenhol. Nagy szerencsénk van, hogy iskolakezdéskor rögtön az ő csoportjába kerülhetett. 

Megszabadultam jó pár kacattól, próbáltam kicsit letisztultabb lakást magam és a család köré teremteni, ez nagyon jó úton halad és sokkal felszabadítóbb érzés, mint egy csomó felesleges dologgal körülvenni magam. 

Egész évben próbáltam mindent pozitívabban nézni, nem bosszankodni annyit, mint pár éve. Szerintem jó úton haladok. Nem voltak nagyon nagy hangulatváltozásaim, mint oly sokszor pár éve. Próbáltam lazábban venni a dolgokat, leszarom tablettát előkapni ha kellett. :) Szerintem jó úton haladok, ha lassan is. 

Biztos van még jó pár dolog a rossz és a jó oldalon is, amik most nem jutottak eszembe és amiről írhatnék, de talán elég ennyi is. Soha rosszabb évet én azt mondom.

Hogy mit hoz a 2017 nekünk azt nem tudom, de remélem legalább olyan jót, mint az idei volt.

Terveim vannak persze a jövőre nézve is. Apróságok, talán elérhetőek lesznek és talán nem gyűrnek le a mindennapokban. 



Egy idézet az év utolsó napjára mindannyiunknak.


"Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba..."
Boda Magdolna

Így legyen!

BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK BARÁTAIM!






Ma óvatosan

kovtama | 19:50:00 | 11 Hozzászólás
csináltam mindent. Lassan elpakoltam az apróbb karácsonyi díszeket, én ilyenkor már nem nagyon szeretem magam körül látni ezeket. Marad persze még a fenyő és a díszként felrakott kis led lámpás világítás a nappali és a konyha körül a gerendán. De a többi ment vissza a szekrénybe, majd jól átalszik mindegyik egy évet, amikor ismét előkerül minden.
Én az ünnep elmúltával, főleg mikor már a szilveszternek is vége már jácintokat szeretnék magam körül látni és apróbb virágokat, amivel várni lehet a tavaszt. Az igazság az, hogy ha véget ér a karácsony alig várom, hogy frissüljön itt bent minden megint egy picit. A piros takaró és a piros párnák, meg a szürke csillagos még marad egy darabig, azok amúgy is jól mennek a kanapéhoz kár lenne értük. :) De az étkező asztalon az adventi koszorút már felváltotta anyósomtól kapott névnapi ajándék fehér liliom csokor, apró fehér rezgő virágok vannak körülötte, nagyon szép. Jó ránézni. Vigyáztam rendrakás közben, mindent csak nyugisan csináltam, nyugisan teregettem és közben le is ültem pihenni, biztos ami biztos alapon. Lehet, hogy ez egy intő jel is volt arra, hogy nem kell mindig mindent tökéletesre megcsinálni vagy azon törni a fejem, hogyan legyen állandóan rendben minden körülöttem. Lazábban, ezt is.
Délutánra lett lencsefőzelék, nagyon finomra sikerült és lett virsli is. Kiskorú palacsintát reggelizett fél tizenegykor, akkor ébredt fel. A tegnapi nap őt is kihúzta rendesen, már hazafele mondta a kocsiban, hogy nagyon fáradt. Nem hiába aludt ekkorát.
Pakolásztam a szekrényekben, ahogy mondtam próbálom a következő évet renddel nyitni. Azokban is.
Megállapítottam, hogy nem hülyeség a kevesebb néha több mondat. Talán nem írtam, de pár hete beszereztem egy fekete zakót. Régen is volt nekem, de hát az eltelt évek alatt a méretem már nem egyezik meg sajnos azzal a régivel, úgy hogy kellett egy új. Sokáig nem találtam, aztán végre megvan az igazi, ami tetszik, pont jó, szóval szeretem. És igaz az a mondás, hogy jó ha van egy alap ruhatár, amibe a fekete zakó is beletartozik. Már volt rajtam farmerrel és egy pólóval, futkosós félcipővel egy blúzzal és fekete nadrággal csinosabban, de volt rajtam farmerrel és egy inggel is, amikor valahova mentünk, szóval sokféle variációban és tényleg olyan így, mintha megnöveltem volna a ruháim számát, pedig csak jobban lehet variálni mindent. Szóval ez jó befektetés volt. Ebből kifolyólag kivettem pár felsőt és kardigánt, pulcsit a szekrényből amik így feleslegessé váltak, ajándékozásra kerülnek, mindig lehet (sajnos) adományozni, mindig lehet gazdát találni nekik.
Elkezdtem olvasni a bemutatott könyvet és nagyon nagyon tetszik. Ez most rám fér megint csak azt hiszem, ahhoz hogy végre tényleg egy pozitív gondolatokkal teli évet nyissak majd. Holnap van az év utolsó napja. Lassan kezdem összegezni és lezárni ezt az évet és  összeszedni a jövő évi terveket.

És most megyek és próbálok valamit ilyesmit csinálni, amíg tudok ülni a fenekemen így este már és nem ugrabugrálok kis pihenésekkel megszakítva.


Rettentő csúnya a

kovtama | 7:37:00 | | | 11 Hozzászólás
szemem. És most már emlékszem is (vagy legalább is úgy rémlik ez a szemem az) , hogy két napja mikor a fát hoztam be, hogy begyújtsak a cserépkályhába a szél belefújt valami apró szemetet, port vagy a fából egy pici darabot a szemembe. Így emlékszem és talán az sértette meg. Végül is tegnap sikerült annyira felspannolnom magam (és most itt tényleg igazán azt remélem, hogy attól volt) hogy elég rosszul éreztem magam, így elmentem a munkahelyemre (kórház) ahol bekopogtattam a doktornőnkhöz egy vérnyomás mérésre és 170 volt. Soha, mondom soha nem volt az életben gond a vérnyomásommal, így nagyon megijedtem, meglepődtem. Kaptam is egy szem gyógyszert, aztán egy óra múlva már jó volt, sőt este is mikor mértem már a tökéletesig ment vissza. Nagyon remélem, hogy ez csak egyszeri alkalom volt és nem valami alattomos dolog készül, na de ne is gondoljak ilyenre, nem kell bevonzani a rosszat. Azóta mondjuk folyamatosan mantrázom magamban, hogy nyuginyuginyugi. Tényleg remélem ez egyszeri alkalom volt!
Elég rohanósra sikerült így a tegnap, mert délben mentem el, fél kettőig ott kellett maradnom, hogy hat e a gyógyszer, kettőre értem haza és éppen csak felöltözött a gyerek és fél háromra már oda kellett érni a moziba átvenni a jegyét, mielőtt eladják. Rettenetesen sokan voltak mindenhol. Moziban, éttermekben, boltokban alig találtam parkolóhelyet. Aztán Kiskorú beült a filmre, én elmentem boltokba nézelődni, voltam ruhát nézni csak hogy elüssem az időt, aztán kávéfőzőt és kenyérpirítót néztem. A kávéfőző tervben van, mert leakarjuk cserélni a mostanit, abból nagyon szuperek voltak csak még gyűjteni kell rá. Kenyérpirító meg nem volt olyan ami tetszett volna, úgy hogy elodáztam a dolgot. 
Aztán bementem az Alexandrába, ott jó sokáig nézelődtem természetesen. Jaj, mindig mennyi sok jó könyv van! Tucatnyit tudtam volna hazahozni, de persze nem tettem. Csak egy jött velem. :) Tíz olyan könyvem van, amit begyűjtöttem de még nem jutottam el az olvasásukig, viszont ez annyira megtetszett, hogy egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Jön a következő év és aktuális is, ráadásul kívül belül csajos, bele is olvastam és olyan érzésem volt, mint amikor a kedvenc könyvemet a Boldogságtervet olvasom. Szóval kis hezitálás után megvettem ezt:

"Minden ​​nő igazi NŐ. Minden test szerethető: a kerekded, a törékeny és a sportos egyaránt. Benned is ott rejlik a szépség és az érték, az a bizonyos PLUSZ kortól, bőrszíntől és testsúlytól függetlenül.
A mai világban, főleg a hamis mintákat hirdető média hatására, a legtöbb ember testképzavaros, önbizalma meggyengült. Meglehetősen veszélyes ez, hiszen a közérzeted, az önbizalmad áthatják a mindennapjaidat, az életed, befolyásolják a teljesítőképességed.
Szkiba Zsuzska, a Beauty with Plus bloggerének könyvéből te is erőt meríthetsz. Tudatosítja benned, hogy valódi értékeidet nem a külsőségek, vagy mások rólad alkotott véleménye határozzák meg, csakis te magad. Személyes történeteken keresztül ébreszt rá arra, hogy ha elindulsz, hogy megvalósítsd az álmaidat, bármit elérhetsz, csak rá kell lépned az önismeret, a tudatosság, az önmegvalósítás rögös és kalandos útjára. De ha egyszer elindulsz, soha többé nem akarsz majd visszafordulni.
A szerző pozitív életszemlélete, baráti hangvétele és a könyvben található egyszerű, de mégis hatékony gyakorlatok rávilágítanak arra, hogy több vagy mint egy szám, egy ruhaméret.
Egyedi, értékes és szerethető vagy. Egy igazi Szépség!"


Kicsit félreérthető a könyv leírása a témáról. A félreértések elkerülése végett nem csak arról szól, hogy igen is fogadjuk el a kinézetünket. Sok minden más téma is van a könyvben, ami segít kicsit pozitívabban szemlélni az életet. Nem szokványos alakú könyv. Ez egy kocka alakú (méretében kicsit kisebb mint egy hagyományos könyv) ami belefér a női táskába és belül nagyon csajos. Pár cím a fejezetekből:
  • Miért nem hiszel magadban?
  • Te döntöd el mire figyelsz
  • A média és az internet hatásai: mennyit ér egy nő?
  • Önmagad megszeretése lépésről lépésre
  • Ha kiabál az a bizonyos belső hang
  • A tökéletesség utáni vágy és a kreativitás
Ez csak pár fejezet a könyvből, amikről olvashatunk. Amikor beleolvastam olyan érzésem volt, mintha hozzám beszélne valaki, érthető, szerethető, valóban közel éreztem magam az írónőt. Tudom, hogy sok minden van a blogjában, mert már beleolvastam és azt is tudom, hogy a könyvben is hasonló vagy lehet hogy még ugyan azok is benne vannak, amik már felkerültek a netre. De azt hiszem jobb ez így, összefoglalva. Bármikor kitudom nyitni, eltudom vinni magammal mindenhova és kéznél lehet. Szeretni fogom biztos vagyok benne.
Ha valakit érdekel a Libri oldalán most akciósan meglehet vásárolni.

Aztán Kiskorú mekizhetett, mert a nagy kapkodásban egy előző napi negyed szelet pizzát evett otthon. Én is akkor kaptam észbe, hogy nem is ettem aznap még semmit egy apró pogácsán kívül, még a búcsúztatón csomagoltak pár darabot és abból ettem még délelőtt. 

Aztán még felugrottunk picit anyósomhoz, sütött nekünk palacsintát, kaptam tőle virágot, maradtunk még beszélgetni ( vérnyomást mért 123/79 volt) és fél nyolcra értünk haza. Gyakorlatilag szinte itthon sem voltunk egész nap.

Ma csak itthon leszünk és lógatni fogjuk a lábunkat. Azon még filózom, hogy igyak e egy lájtosabb kávét vagy inkább egy csésze teát biztos, ami biztos alapon, hogy ne legyen baj még véletlenül sem. Nagyon fura az egész, mert én akit orvos csak egy évben egyszer lát vagy még akkor sem most nem tudom hirtelen, hogy mi a jó és mi a rossz abban, amit teszek vagy tenni szeretnék, hogy még véletlenül se legyen baj. Főleg, hogy most így az év végén szinte senki sem dolgozik, még inkább nem szeretném "kihúzni a gyufát". Úgy hogy megerőltető dolgokat biztosan nem csinálok (milyen jó, hogy szépen elterveztem, hogy a futásomat 31-el kezdem, amolyan átfutok a következő évbe jelleggel, azt meg elfelejtettem megkérdezni, hogy futhatok e egyáltalán mostanában) pár napig.
Találtam egy sorozatot (Válás) azt kezdtem el nézni, majd csak elütöm vele az időt és olvasni fogok, meg Kiskorúval játszani. Főzni ma lencsét fogok és tudom, hogy új évkor kell, de a gyerek már két napja azért rágja a fülem, hogy főzeléket csináljak belőle sült virslivel, úgy hogy mi előre esszük, remélem azért a hozzá fűződő mondásnak ilyenkor is lesz foganatja. A palacsinta lesz a desszert. Ma nem csinálok nagy dolgokat, nem szedem le még sem a függönyöket pedig azt terveztem, inkább várok egy két napot, meglátom hogy alakulok egészségileg.
Azt hiszem kicsit le kell lassítanom, nem kell megváltani a világot egy nap alatt.

Valami hihetetlen jó

kovtama | 10:54:00 | 2 Hozzászólás
hogy végre tökéletes "rend" van a hűtőszekrényben és a konyhában is. Végre eltűnt a sok karácsonyhoz köthető ennivaló, amit innen onnan beszereztünk, kaptunk, hoztak mittudomén. Tegnap reggel, míg kávéztam és blogokat olvastam hirtelen ötlettől és mert bőven volt rá időm, míg felébredt a gyerek és indultunk a munkahelyre, rendet tettem. Lefagyasztottam amit lehet, majd egy hónap múlva jó lesz a maradék töltött káposzta, volt még pár szelet kolbászhússal töltött karaj, amit már senki sem kívánt (baromi nagy volt az a két személyes tál, amit rendeltem) és aminek a kutyus örült, mert végül ő kapta meg elvégre családtag. Rendet tettem a konyhában lévő komód fiókjában, kivittem a szemetet, összehajtogattam a kimosott konyharuhákat, katonás rendet raktam a konyhaszekrényekben. A mézes még eláll egy dobozban és másikba eltüntettem a zselés szaloncukrot és a bon bonokat. Pár hétig, hónapig még tele lesz velük a lakás, de legalább szépen fémdobozban vannak a szekrény egyik polcán. Most a gyerek se tud ránézni, de gyanítom később még jól jön. Egy szóval vége a habzsi dőzsinek (bár mi eléggé mértéktartóak voltunk) és ez egyáltalán nem baj. Most szép rend van, eltűnt minden karácsonyról megmaradt dolog. Nincs kísértés, vége van az ünnepnek. Mi most inkább vitaminokból tankolunk fel, szokásos rengeteg gyümölcs smoothienak és gyümölcssalátának mézzel a tetején. Könnyedebb ételeket szeretnék főzni az ünnepek után.
Szilveszterkor itthon leszünk. Egyedül férj nélkül az ember nem vágyik sehova, de amúgy évek óta már jobban szeretek itthon lenni. Pár éve még , amikor barátnőmék ( előző férje és ő) között minden rendben volt többször együtt szilvesztereztünk az jó volt. Régi slágereket hallgattunk, dumálgattunk, activityt játszottunk, kártyáztunk, főztünk, sőt volt olyan év is amikor akkora hó volt, hogy szánkózni mentünk. Elmúlt. Azóta férjem kijár dolgozni, barátnőmnek új férje van én meg jobban szeretek itthon lenni, ha már egyedül, illetve ketten vagyunk a gyerekkel.
Az idei évben ezt a napot a jövő év előkészítésének fogom szentelni. Majd töltök magamnak egy pohár pezsgőt, hogy jól menjen a dolog. :) Ez azt jelenti, hogy kiválogatom mik jöhetnek át velem az új évbe. Papírok, befizetett számlák átnézése, dossziék rendezése, rend rakás szekrényekben, válogatás, szelektálás, ilyesmi. Közben persze azért csinálunk programot is, bemegyünk a városba nézelődni, aztán itthon társasozunk, kártyázunk, játszunk a gyerekkel, de alapvetően szeretnék úgy átlépni az új évbe, hogy tiszta lappal kezdhessek minden téren. Amúgy pedig mivel foglaljam el magam? Tévé elé nem fogok ülni, nem nézem a szilveszteri műsorokat, azt hiszem arról legtöbbünknek az a véleménye, hogy felesleges gagyi. Majd jó kis zenéket fogok hallgatni közben, aztán majd neten filmet nézek.
Egyébként simán eltudnék képzelni egy amolyan nagy baráti körös ó év búcsúztatót mondjuk nálunk. Ha a hó is esne az lenne a legjobb, ahogy látom, hogy kint a kertben a fehér hóban bográcsban fő a lencsegulyás, a barátainkkal forralt bort iszunk és meleg pogácsát majszolunk, nagy hócsaták vannak és a kertünk végén lévő erdőből levezető dombon szánkózunk, szóval ahogy látom magam előtt az nagyon jó. De sajnos ez egyelőre álom marad, szinte az összes barátunk és közeli rokonunk vagy külföldön él már vagy az évek alatt ott vállaltak munkát így ilyenkor általában mindenki a téli szezonját tölti kint. 2010 óta ezzel a csodálatos választással ez még inkább felerősödött, szinte nincs olyan hét, hogy az ember ne hallaná, hogy ez is elment, annak a családja is most adta el a házát, lakását és cuccol el egy olyan országba, ahol jobban megbecsülik, ahol lehetnek terveik hosszabb távra, ahol nem kell a mocskot hallani rádióból, tévéből, nem jön velük minden áldott nap valami "csodálatos" hír. Ahol kapnak levegőt, ahol tiszta szívből nevethetnek bármikor, ahol a gyerekük tanulhat ésszerűen, stressz mentesen. Én emlékszem még régebbi időkre, hogy bár akkor is voltak nehézségek ezek a dolgok megvoltak itt is. A több nevetés és a barátok mindenesetre száz százalék. Na de ebbe ne is menjünk bele, ne gondoljunk most ezekre. (valahol azért nagyon nagyon szeretném, ha végre ebben az országban a 2017 éve tényleg a lázadás éve lenne és nem úgy, ahogy erre vezetőnk gondol)
Ma reggelre azonban kicsi üröm is vegyült az örömbe, mert nem tudom miért de a bal szemem bevérzett. Elég csúnya és remélem , hogy nem valami betegség előjele , vérnyomásom mindig normális, nem érzek semmi különöset, úgy hogy remélem csak vagy megerőltettem ahogy időnként behozom a fát vagy a huzat, amikor sétáltunk az erdőben. Várok egy két napot, aztán ha nem kezd el felszívódni irány a doki. Remélem erre nem kerül sor. Kicsit azért parázom így egyedül. :( Jó lenne, ha ártatlan kis valami lenne (pl a sok monitior nézés) és nem valami nagy dolog. Még az kellene a boldogságomhoz. :/
Ma moziba megy Kiskorú, én pedig nézelődöm. Talán beszerzek egy új kenyérpirítót, mert sajnos a régi megadta magát és a pirítóst mindenki nagyon szereti. Hátha van valami karácsony utáni leárazás itt ott. Hát így.





Feláldoztam magam

kovtama | 5:12:00 | 3 Hozzászólás
és ma bemegyek dolgozni egy kicsit. Amúgy is bementem volna ebéd körül, mert nyugdíjas búcsúztató van és így megcsinálok pár apróságot, hogy kolléganő simán tudjon a bérszámfejtéssel foglalkozni, mikor én még szabadságon leszek. A mai nap helyett majd januárban nem megyek egyet, szóval jó lesz ez úgy is. 
Kiskorú jön velem, ott fog ebédelni aztán picit búcsúzkodunk, majd elmegyünk veszünk friss kenyeret neki, gyerekpezsgőt szilveszterre, babérlevelet se felejtsem el, mert elfogyott és a lencsefőzéshez meg kell és a kutyusnak is kell ennivaló.
Mindennap felébredtem hajnalban, de nem voltam fáradt naná, hogy pont ma vagyok az. Nagyon meleg van most is kint az előbb kinéztem picit szóval biztos, hogy az összevissza időtől van ez most. Holnapra lefoglaltam a gyerek mozijegyét, egyedül ül be, ilyen sem volt még. Kicsit izgulok, de valahol csak el kell kezdeni nem?
Amikor ide leülök, akkor annyi minden kavarog egyébként a fejemben, hogy majd írok erről, meg arról és ezt se felejtsem el meg azt se, de itt ütögetem a billentyűzetet aztán meg már azt sem tudom, hogy mi volt az a sok fontos dolog, amit ide megakartam örökíteni.
 Talán, hogy elkezdett körvonalazódni az a sok apró kis változtatás a fejemben, amin változtatni szeretnék a jövő évben, talán az, hogy találtam egy klassz kis üveget, ahova majd megint elkezdhetek félrerakni EZ alapján, ahogy annak idején már egyszer megtettem. Van aki ezt hülyeségnek tartja, de én ezt egyszer megcsináltam és nálam jól működött, év végére egész jó kis összeget sikerült szinte észrevétlenül és nem nagy erőfeszítéssel spórolni, szóval szerintem ez megint jó lesz. Aztán meg a netes számlámon is van megtakarítási fül, oda is jó lenne ismét havonta egy bizonyos kisebb összeget átrakni, amolyan vésztartaléknak. Most elsősorban a spórolásra szeretném a hangsúlyt fektetnem, mert időnként azt hiszem, hogy elszalad velem a ló, főleg ami a könyvvásárlást illeti vagy amikor rossz kedvemben olyan is kerül a bevásárlókosaramba, amire amúgy ha jobban belegondolnék adott helyzetben nem is lenne szükségem. Ezt hívják amolyan kompenzáció szerű valaminek nem? Az élelmiszerekkel is így vagyok, muszáj lesz megerőltetnem magam és mindig listát készítenem és talán egy heti menütervet is megpróbálnom mindig gyártani, mert azon a téren is könnyebben menne minden azt hiszem. Mindig minden elfogyna és nem halmozódna időnként fel a spájzban, ha úgy megyek be a boltba, hogy elfelejtem vajon van e még itthon abból a dologból? Valami "spájzfüzetet" kellene bevezetnem, amibe mindig fel lehetne jegyezni a dolgokat, időnként megnézni miből mi van, így mindig követhető a dolog. Az egészségemért is tenni kell megint, jól elfelejtettem a mozgást ezt nagyon nagyon vissza kell vezetni a napjaimba ( ahhh, megint ismétlem magam , hányszor mondtam már ) úgy mint régen. Az ünnepek alatt is szembe jött velem a neten sorban, hogy a tavalyi karácsony napjain is voltam futni és amúgy meg nem is értem tudom, hogy az jó nekem, de képes vagyok még mindig tologatni, mikor régen alig vártam, hogy indulhassak. :/
Szóval csak ilyen apró változtatások, amik segítik előre vinni a dolgaimat és nem érezném időnként  bizonyos dolgokban egy csődtömegnek (főleg a mozgás terén) magamat.

Ui: a napokban találtam egy jó kis blogot, most EZT olvasgatom az elejétől és nézegetem a gyönyörű képeket, ha valakit érdekel. Megszerettem.

Ma már tényleg

kovtama | 11:11:00 | | 8 Hozzászólás
lángost fogok sütni késő délután, mert fehérjéből és szénhidrátból azért csak feltankoltuk a szervezetünket a három nap alatt. :) A lángost pedig tönköly lisztből készítem, kicsit kompenzálva a dolgokon.
Nagyon jó idő van, ezerrel süt a nap és 10 fok. Azért, ahogy Krikszi írta a blogján én is valahogy vágyom a hűvös idő után, (ez is ritkán fordul elő)  végül is tél van.  Bár a java még biztosan vissza van, gondolom Januárban változni fog. Itthon leszünk, kertezni fogunk kicsit rendet rakunk kint, mivel az előző napok szele hozott pár falevelet, összeszedjük, játszunk a kutyával ezek vannak tervben. Na meg ma már elővesszük az irodalom könyvet, verset tanulunk. Holnap viszont gyerek megy az egyik osztálytársához, még a suli előtt megbeszélték, én pedig nyugdíjas búcsúztatóra a céghez. 29-én moziba viszem a gyereket, egyedül akar menni addig én meg csak el leszek egy könyves boltban vagy valahol a pláza egyik üzletében jobb híján. 
Bírom ezeket a szabadságos napokat na, az az igazság. 
Most, hogy vége az ünnepnek és az azt megelőző hajcihőnek olyan elveszett az ember vagy mi. Én legalább is úgy érzem. Valahogy megint üres járat van, szokásos napok jönnek. Jó ez a semmit tevés, de egy idő után persze unalmas. Vissza kell rázódni, valami ilyet érzek. Aztán a szilveszter ugyan ilyen gyorsan fog véget érni és jön egy újabb év, amikor mindent tiszta lappal lehet kezdeni gyereknek, felnőttnek egyaránt. Már töröm a fejem a jövő évi listámon, hogy mit szeretnék megvalósítani és elérni. Próbálok kis lépéseket majd előre tenni és nem nagy fogadkozásokat tenni, mert azokhoz ahogy ismerem magam vagy nem lesz energiám vagy időm vagy kedvem. Szóval csak apró változtatásokat szeretnék, mert végül is nagyjából rendben vagyok, legalább is mostanában.  Na megyek, bekeverem a lángos tésztáját.

Távol áll tőlem

kovtama | 21:23:00 | 13 Hozzászólás
mint írtam pár napja a lájk vadászat. De ahogy tippeltem hiába nyert Kiskorú a csoportjában az összes csoport legjobbjai felkerültek a fészbukra és aki a legtöbb lájkot kapja az nyer a legvégén. Sajnos úgy alakult, hogy 24-én elfelejtették felrakni a gyerek projektjét az iskola oldalára, így két nap lemaradással indulunk, úgy hogy most kivételesen megkérlek benneteket ha megtennétek, hogy az iskola oldalán lájkoljátok Kovács Ádám videoját akkor talán még behozható a lemaradás. A gyerek persze el van keseredve, hogy ez történt , de azért nem adjuk fel. :)

A képre kattintva egyből a fészbukra visz az iskola oldalára és ott kell megkeresni a videot.

Köszönöm mindenkinek előre is. :)

 https://www.facebook.com/digiscoolpecs/?fref=ts

Egészen reggelig, míg

kovtama | 8:47:00 | | 1Hozzászólás
fel nem keltem azt hittem tegnap már karácsony másnapja volt, így ma már vége is, aztán rájöttem, hogy ma van az a nap, amire azt hittem tegnap már elmúlt. Értitek. :)  Jól megkeveredtem, hogy egyszer itt voltunk, aztán meg mentünk tovább, de ma nem megyünk sehova és akkor jól kiélvezzük a karácsony utolsó napját. 
Az ajándékok mind nagyon tetszettek mindenkinek, meglepődésemre idén a gyerek a könyvnek örült a legjobban, azzal fekszik, azzal kel és két nap alatt ki is olvasta. (meg kellett volna venni a többi részét is, de már rajta vagyok az ügyön) A két nap alatt rengeteget játszottunk a roulett is jó ötletnek bizonyult, tegnap fél tizenkettő volt, mire lefeküdtünk aludni, kilenctől pörgettük a roulett kereket. Szerintem az lesz az első kérdés ma reggel is, hogy mikor játszunk? 
Szóval idén is minden úgy alakult, ahogy vártuk nem volt semmi meglepő vagy más. Elvagyunk, élvezzük a semmit tevést a pihenést és már tele vagyunk a karácsonyi evészettel, bár azt nem mondhatnám, hogy degeszre ettük magunkat, de a sült hús, rántott hús, hal, töltött káposzta, rizs és más egyéb ilyenkor szokásos dolgokra lassan rá sem tudunk nézni, nekem ma reggel komolyan megfordult a fejemben, hogy sütök lángost. :D Reggelire a szokásos gyümölcssalátát fogjuk enni, amint felébred a gyerek szerencsére ő is benne van a dologban, azt hiszem ő is kezdi unni a tartalmas étkezést. 
Mára aztán tényleg nem tervezünk semmi programot, ma csak itthon leszünk. Én olvasni szeretnék csak úgy elterülni a hálóban az ágyon, aztán majd megint játszunk, de most már a kezembe szeretném venni azokat a könyveket, amiket karácsonyra kaptam. 
Semmi különös, bár ahogy írom ezeket a sorokat talán még is csak el kellene ma menni egy sétára az erdőbe, éppen kezd végre kisütni a nap. Vagy két hete nem láttunk napfényt és hideg sincs kint. Na majd meglátom, hát így.

Egy idézet karácsony reggelére

kovtama | 7:00:00 | 5 Hozzászólás
mely talán nem is annyira karácsonyi még is úgy hiszem, hogy amikor arra gondolunk mennyi mindent szerettünk volna még megtenni, hogy tökéletes vagy tökéletesebb legyen az ünnepünk jusson eszünkbe, hogy talán éppen elég lesz ennyi is :

"a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottan a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk."  

/Richard Paul Evans/

Minden Betérőnek Boldog Karácsonyt Kívánok!




Tegnap egy akkora

kovtama | 8:43:00 | | 1Hozzászólás
kört tettünk Pécsen, hogy ihaj. 
Gyerek elment suliba, én pedig még egy utolsó sétát tettem bevásárlás ügyileg, friss kenyér és tej, gyümölcs miatt. Ráérően nézelődtem és még a tömeg sem zavart (kb. 50-en álltak csak a húsos előtt és kígyózott a sor végig a fél üzleten) és még az sem hozott ki a sodromból, hogy a kasszánál szólt a pénztáros, hogy le kellett volna mérnem a gyümölcsöket. Ok, mondtam bepakolom a többit a kocsiba, aztán ismét megyek egy kört. Ha a férjem látta volna a nyugalmamat biztosan büszke lett volna rám. :)
Aztán mentem a gyerekért, aki azzal fogadott, hogy megnyerte a versenyt, titkosan kellett szavazni kié lett a legjobb és hét szavazatot kapott "anya, mindenki rám szavazott és azért lett hét, mert magamra nem szavazhattam, így xy egyet kapott",  bár az ajándékot még nem kapta meg és valami olyanról is beszélt, hogy felrakják a fészbukra is. Na innentől járt az agyam, hogy akkor az olyan lesz, hogy bár ő nyert, aztán majd mindenki még lájkokat is gyűjt hozzá és a végén majd az dönti el? És végül nem is az nyer, aki odatette magát, hanem akinek több az ismerőse? Az baromi igazságos lenne, de várjuk ki a végét. Nem szeretem ezt a lájk vadászatot semmiben. 
Innen mentünk tovább ebédelni és legalább megtudtuk, többet hova nem tesszük be a lábunkat. :/ Szóval ettünk egy baromi rossz menüt ami ráadásul kevés is volt, bár ez utóbbin így nem bosszankodtunk, ellenben az előzőn. :( :( 
Kiskorú kitalálta, hogy menjünk be az Árkádba (én nem szívesen, de már olyan régóta rágta érte a fülemet, hogy beadtam a derekam) Tömeg, tömeg, tömeg. És mindenhol ugyan az: ruha, cipő, gyertya, karácsonyi kézzel készített fatáblák, izzók, macik, nyuszik, gömbök, szappanok, stb.stb.stb. Alig volt valami, ami igazán egyedi lett volna. Mindegy a karácsony ilyen, nézelődtünk, voltak azért szép dolgok is. Kívülről fújom azóta a gamer laptopok márkáját és a gamer egerek működését, a ps3 játékok címét és a ps vitáét, meg mindenféle műszaki dolgokét, hát persze, hogy elsősorban ezért kellett árkádozni, tudtam én mindjárt :D (ja és láttam gyönyörű ezüst karpereceket, hát én spórolni fogok egy ilyenre jövőre az tuti ollllyaan gyönyörek voltak és 14 évvel ezelőtt elvesztettem az enyémet, azóta is fáj érte a szívem :( :( )  Itt vettem neki egy sajtburgert, mert éhes volt még, amit nem is csodáltam. Az egészségtelen részét nem néztem. 
Aztán elmentünk az adventi vásárba a Széchenyi térre, szép volt minden (és jó drága, de hát a kézzel készítettek mindig azok és ezerszer többet is érnek, mint a gagyik) Az úton magyaráztam, hogy itt egyenesen végig, aztán egyszer jobbra és ott végig a Király utcán....és elérkeztünk az egyik kinézett sulihoz, szóval mutattam a gyereknek, hogy majd merre kell menni, ha éppen oda veszik fel.
Utána meglátogattuk egyik barátnőmet az üzletükben, kicsit beszélgettünk majd mentünk tovább, most már a kocsihoz és jöttünk haza.
Késő délután még sütöttünk pár darab mézest, amit este díszítgettünk, éppen most eszi reggelire a gyerek egy pohár tejjel.
Ma megcsinálom a Sacher tortát, mert az jó ha pihen egy napot és csinálok valami sósat, meg talán egy kis lekváros linzert, ezeket már diétásan fogom, bár a mézesek is tönkölylisztből lettek készítve és nagyon jók lettek.
Az ebéd meg egyszerű sütőben sült krumpli lesz a gyerek kívánsága és valami majd hozzá.
Nincs hideg kint, legalább is annyira mint pár napja, úgy hogy délután szerintem teraszt fogok sikálni, mert a kutya nagyon összemaszatolta, rettenetesen utálok ránézni, tiszta sár, meg kosz. Remélem nem fog esni semmi és akkor talán pár napig szép marad.
Amúgy nem tervezünk mára semmit, holnap kell elszaladnom majd a karácsonyi tálért. Ha az időbe belefér, talán járunk egy kört az erdő körül, bár ha ennyi sütnivalónak nekiállok akkor ennek kicsi az esélye.


Ho ho ho ho végre

kovtama | 7:12:00 | 6 Hozzászólás
elkezdődött a várva várt téli szünet. :) Végre itthon, végre úgy keltem fel, hogy nem rohanunk sehova, végre nem kell időre odaérni sehova, végre nem kell elővenni egy tankönyvet sem, végre végre végre. :)
Tegnap feladtam az utolsó meglepetés csomagomat is és reménykedem, hogy idén is odaér a címzettekhez.
Bár reggel pici fejfájásra ébredtem és még mindig tart míg pötyögöm a sorokat ez semmit nem von le annak az értékéből milyen jó így minden terhet letéve felszabadultan "reggelezni." 
Vár ránk ma még egy iskolai nap, Kiskorú nagyon várja- Ma kiderül, hogy milyen lett a rajzfilmje, amit csinált. Izgul, hogy az övé legyen a legjobb én pedig szurkolok neki. Az biztos csak, hogy abból a csoportból, amelyikbe jár az övé volt az, de sok csoport van ki tudja, hogy a többiek hogyan teljesítettek? Az is biztos, hogy utál veszíteni és majd lelket kell önteni belé, ha másképp alakul, ahogy ő titokban már fejben kitalálta. Egyszer (sokszor) megkaptam annak idején meg az alsós tanítón nénitől, hogy a gyerekem nem tud veszíteni. (nem tud) És veszíteni tudni kell. Igen, van hogy tudni kell. De mi lenne, ha Hosszú Katinka is olyan gondolattal ugrálna mindig bele a medencébe, hogy veszíteni tudni kell?  Értem én, hogy kell egy egészséges veszíteni tudni kell hozzáállás, de ne elégedjen meg ezzel. Itt is valami középutat kell eltalálni. Örülni más sikerének, de ez ne lehúzzon, hanem inkább inspiráljon, erőt adjon ahhoz, hogy megmutassa legközelebb neki fog jobban menni. Na, ehhez szerintem idő kell, mire eljut ide egy gyerek, hogy ne kudarcnak fogja fel, hanem másképp közelítse meg a dolgot, mert abból esetleg tud építkezni. Még nekünk felnőtteknek is nehezen megy.

Mintha az utóbbi idő legjobb reggelére ébredtem volna, időjárás szempontjából is. Nincs köd, nincs fagy az autón, nem szitál semmi és kicsit pirosas az ég alja, talán ma picit még a nap is kifog sütni. :)
Ma urak leszünk, ebédelni kisvendéglőben fogunk és egy jó nagyot sétálni Pécsen a városban csak úgy lazán, semmit teszünk. :) 
Hát így.

Kicsit túlteng már a

kovtama | 5:12:00 | | 16 Hozzászólás
karácsonyi hangulat az összes blogon én úgy veszem észre. Van, aki még mindig tud újabb és újabb receptet felrakni ételekről, sütikről (már az elolvasásától is hízom 5 kilót :D ) és van, aki még egy újabb gyönyörű, kézzel készített ajándék ötletet oszt meg velünk. (ilyenkor meg azt érzem, hogy mennyire kétbalkezes vagyok :D ) 
Van, aki várja és van aki nem. Van, aki nyűgnek tekinti és pénzköltésnek és van aki egész évben számolja a napokat, hogy az év ezen szakaszához érjen és kitegyen magáért és nem számít mi mennyibe kerül csak mindenki azt kapja, amire annyira vágyott egész évben.
Van, aki lazán, csípőből "kivágja" az összes díszítést és ünnepivé varázsolja az asztalt és van, akinek fogalma sincs még arról mi hogyan legyen.
Van, aki ezer programot tervez az ünnepek alatt és van, aki csak úgy begubózva a meleg lakásban nem vágyik másra csak csendre egy jó könyvre vagy egy klassz filmre és egy pohár forró teára. 

Mindenkinek mást jelent a karácsony és mindenki máshogy éli meg és máshogy ünnepel. Ki így, ki úgy, ki feszengve, hogy minden jól sikerüljön, ki lazán tudja ezt is kezelni és jókat nevet a saját bénaságán legyen az egy elrontott kézzel készített ajándék vagy egy odaégetett pulykasült. Nem számít, hogy milyen lett a vacsora vagy hogy tényleg tetszik e az az ajándék, amit végül megvettünk vagy elkészítettünk. Azt hiszem teljesen mindegy nem számítanak ezek az előbb felsorolt dolgok. A lényeg talán az, hogy a saját karácsonyunk olyan legyen, amiben mi magunk jól érezzük magunkat és ne mások elvárásainak vagy "trendnek" feleljünk meg. Ne az számítson, hogy mások hogy csinálják, hanem hogy mi hogyan szeretnénk ünnepelni. Ne akarjunk megszakadni csak hogy másokat boldoggá tegyünk, hiszen ez a mi ünnepünk is. Persze adni jó és örömöt szerezni jó, de nem minden áron. Olyan sokszor lehet hallani az ünnepek után innen onnan, hogy "na hálisten vége a karácsonynak, ennek az őrületnek". Azt hiszem ezt azok szokták mondani, akik beleesnek ebbe a megfelelni vágyás kényszerébe, amit persze nem vár el senki tőlük, egyszerűen csak azt hiszik, hogy így kell.

És ezt a gyerekek annyira tudják, ők olyan jól és pontosan fogalmaznak és állnak őszintén az élethez.

Így hát amikor szembejött velem egy  hét éves gyermek gondolata muszáj volt ide betennem, hogy megmaradjon nekem későbbre is, ha esetleg valaha egyszer is úgy gondolnám, hogy valamelyik karácsony nem olyan, amilyennek elképzeltem vagy nem azt vártam, amit és ahogy kaptam.

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."

A karácsonyi "őrület" ugyan úgy fog elmúlni, mint bármelyik évben eddig. Hogy mi marad meg belőle nekünk vagy a szeretteinknek a következő egész évre az számít igazán.

Hát nem mondom, hogy

kovtama | 5:30:00 | | 5 Hozzászólás
én voltam tegnap a dolgozók mintaképe, hiába igyekeztem valahogy alig haladtam. Hétfő is volt, meg már az embernek leginkább a szabadságon jár az esze, ugye szóval csinálgattam ezt azt, de csak úgy lazán. Ma egyedül leszek 11-ig és azt tervezem, hogy ha beérek fél nyolcra egy kávé mellett befejezem a novemberi könyvelésem, szeretek csendben, egyedül dolgozni ilyenkor haladok a legjobban. Mert most bármilyen a hangulat is mindenhol azért csak jön a karácsony és beszélgetünk erről, arról ki mit süt és főz és vesz ajándékba, hova megy és mit csinál a gyerekkel a szünetben, szóval sokszor minden van csak rendes munka nem. Nem mintha annyira tiltakoznék ellene, de na. Én papolok a gyerekemnek, hogy először a kötelesség aztán a szórakozás és én is fordítva csinálom, eh. 
Hazaéve összerántottam a lakást, jó forróra felfűtöttem a cserépkályhákat, adtam mindenkinek enni és inni (kutya, macska, papagájok ) és leültem egy capuccinoval a gép elé. Beszélgettem a férjemmel pár mondatot, tegnap ő sem volt valami közlékeny, fáradt volt, aludt aztán mire felkelt mi is mentünk lefeküdni. Én még próbálkoztam előtte film nézéssel, de nem ment se az, se az ágyban olvasás, így kilenckor már simán aludtunk. Nem is voltam álmos, mikor hajnali négykor felébredtem, azóta fent is vagyok. 
Lassan lassan összeáll az egész, hogy a szabadság alatt csak pihenhessünk. Ma még beugrom a boltba és veszek pár üdítőt karácsonyra, meg valami jó fajta étcsokit a Sacher tortához amit sütni fogok pénteken, (hogy jól összeálljanak az ízek 24-re)  ( és el ne felejtsek celofánt venni, mert Kiskorú úgy akarja csomagolni az osztálytársnak szánt ajándékot, hogy átlátszó legyen és nagy szalag fogja össze az egészet a tetején ) Én Gizi receptjei blogon lévőt szoktam megcsinálni, nekem az összes közül, amit eddig kipróbáltam az ő tortája volt az, ami a legjobban az igazi Sacher tortára hasonlított. Cukrot nem használok, azt cserélni fogom eritritre és a liszt helyett is teljes kiőrlésűt vagy tönkölyt rakok bele, bár az az 5 dkg, amit az egész tortára ír nem hiszem, hogy földhöz vágna. Ha valaki szeretné kipróbálni őt ajánlom mindenképpen. Na meg, a blogján lévő többi recept se semmi! 
Valami egyszerű sósat még összehozok, mert én annyira nem vagyok sütis, inkább a sós, sajtos ropogtatni valókat kedvelem.  Még az a jó, hogy lassan másról sem szólnak a blogok bárhova nézek, mint a sütésről és a karácsonyról - nem mintha baj lenne - úgy hogy biztosan találok valakinél kipróbált fincsi receptet erre is. :)
Tegnap megkaptam a meglepetés csomagot és végre kiderült, ki "húzott" ki engem a virtuális világ kalapjából. Azt hiszem írtam már, hogy van egy csoportunk, amolyan életmódváltós (meg pletyis, dumálós) tornázós, futós, ki mit eszik és hogy próbál fogyni, élni, jól lenni! és ez már a második karácsony, amikor ajándékot küldünk egymásnak. Úgy hogy volt meglepetés tegnap és lesz 24-én is, amikor kibontom. És ez olyan jó dolog, hogy így próbálunk ismeretlenül is örömöt okozni egymásnak. Hát így.




És végre elérkezett

kovtama | 5:40:00 | 5 Hozzászólás
ennek az évnek az utolsó dolgozós 3 napja, hurrá! Már csak apró dolgokat kell elintéznem, árut átvennem, vételeztetnem a konyhával és a takarítókkal, hogy amíg nem leszek ne menjenek a raktárba és meglegyen minden, ami kell nekik. A leltár majdnem kész, már csak kézzel kell megírni egy két dolgot. Ez a maradék 3 nap pont elég lesz arra, hogy mindent befejezzek, amit még kell. Remélem a gyereknek is laza lesz ez a hét és mára meg holnapra nem fognak kitalálni semmi extrát, a szerda meg már a karácsonyról fog szólni és egymás megajándékozásáról. 
Lassan ismét elmúlik egy év.

Miután túlléptünk

kovtama | 10:17:00 | | 11 Hozzászólás
a tegnap éjszaka történteken és visszatudok nézni az előző nap mozzanataira elkönyvelhetem, hogy azért voltak jó pillanatok is. Odáig jutottunk ezzel a programozói iskolával, hogy a gyerek számolja az órákat mikor indulunk. Nagyon szereti, sokat tanult és megcsinálta élete első animációját. Ez amolyan házi feladat volt, karácsonnyal kapcsolatban kellett összehozni, rákapcsolódni az iskola szerverére, oda elmenteni és az oktatókkal együtt nézik meg, jövő héten karácsony előtt. A két legjobb ajándékot kap és hát persze nagy az izgalom. Sokan járnak a suliba, ki tudja mi lesz de annak nagyon örülök, hogy ennyire bejött az egész.
Míg ő az iskolában volt tegnap én nézelődtem és beszereztem az utolsó dolgokat. Ajándékutalványt vettem nagymamának, osztálytársnak pár apróságot, egy két doboz csokit még kiegészítésnek az ajándékokhoz és végre kaptam zselés szaloncukrot. Vettem cuki két decis pezsgőt, három van egy csomagban végre nem kell egy egész üveget kibontani szilveszterkor, mikor csak egyedül iszom. Ráadásul száraz, amit szeretek. Apró örömök :) Körülöttem mindenki vásárolt, nézelődött és ahelyett, hogy idegesített volna a tömeg valami nagy nyugalom szállt meg. Láttam két nagypapát, akik foci labdát válogattak egy üzlet elé kirakott nagy dobozban. Rögtönzött bemutatót tartottak dekázásból, több kevesebb sikerrel, mert egyszer csak a labda elrepült a parkoló autók közé és bűnbánó arccal hozta vissza az, aki nem volt túl ügyes ebben a sportban. Azért amikor tovább mentek jót nevettek a dolgon, mint két csintalan kölyök. Velük mosolyogtam, olyan ritkán lát ilyen igazi felszabadultságot az ember másokon. Nem siettem sehova, néztem a fenyőfa árusokat és még a hó is elkezdett szállingózni. Olyan igazi karácsonyi érzés vett körül. Az árusok, mint a karácsonyi filmekben mutogatták az eladásra szánt portékát, egyik fát emelték fel a másik után és a családok ide oda pillantgattak melyiket vegyék meg, válogattak, méricskéltek...tényleg olyan volt az egész, mintha hirtelen egy filmbe csöppentem volna. Jó érzés töltött el, hogy én felkészültem már a karácsonyra és ráérősen, lopva beleleshetek mások bevásárló kosarába vajon milyen ajándékot szán szeretteinek? Néha jó bekukkantani mások "életébe", elképzelni kinek adja majd azt a dolgot, amit leemelt a polcról vagy mit főz, mit süt azokból amiket a kosarába tett?
Nem tudom volt e már egyáltalán olyan, hogy nem bántam a hideget és a ködöt és nem gondoltam hosszúnak a telet. Idén elvagyok vele, nem zavar a korán sötét és késő világos.
Hideg van ma reggel, minden zúzmarás és harapni lehet a levegőt. De a köd felszállt a tegnapi vastag takarójából ma reggelre semmi sem maradt. A madarak etetőjét el ne felejtsem újból megtölteni!
Várom a jövő hét csütörtöki napját, amikor úgy kelünk fel, hogy nem kell bemenni a munkahelyre, nem kell tanulni és másnapra készülni, hogy kedvünk szerint tegyünk egész nap. Már ki is találtuk mit fogunk csinálni. Akkor lesz a bemutató Kiskorú programozós sulijában, utána beülünk egy kisvendéglőbe menüt enni, már kis is néztük melyikbe, aztán elsétálunk az adventi vásárhoz, majd megmutatom az egyik iskolát azok közül, amelyiket megcéloztuk a továbbtanulásra.
Még három dolgozós nap, azt már fél lábon is kibírjuk. :)
Reggelire mézes gyümölcssalátát ettünk, banán, kivi, mandarin, gránátalma keverékéből, jó sok mindenféle vitaminnal töltöttük fel magunkat hideg ellen. Pár napja megnéztem számtalan videot a neten arról, hogyan kell normálisan, nem könyékig "vérben" ázva kibontani egy gránátalmát már nem kell nagytakarítást végeznem a konyhában a megpucolása után. Szeretjük és idáig mindig olyan macera volt az egész, most meg pikpak megvolt. Még nem tökéletes, de sokkal jobban sikerült, mint eddig. :)
Ma nagy főzést nem kell produkálnom a konyhában, maradt tegnapról rántott sajt és rántott hagymakarikák, rizzsel és tartárral a gyereknek. Egy szűzpecsenyét sütök ki majd késő délután, jó sok rozmaringgal és félbevágott hagymával, amit a gyerek nagyon szeret, zöldségköret lesz hozzá és sajtmártás, ami szintén az ő kedvence (talán még a bocsánatkérésemhez tartozik :) )  így holnapra én is tudok majd ebédet csomagolni.
Megsütjük a mézeskalácsokat, ez lesz a délutáni program.

Végül minden

kovtama | 6:48:00 | | 7 Hozzászólás
minden megoldódik. 
Mert nem az a baj, hogy időnként vannak hangos szóváltások és semmi nem úgy alakul ahogy eltervezzük, legyen az egy gyermek fejében vagy felnőtt gondolatában. Az lenne a baj, ha a méreg itt maradna, ha nem lenne oda vissza megbocsátás. 
Mert amikor éjjel kettőkor az ember csak forgolódik az ágyában és azon gondolkodik, hogy megint elrontott valamit és nem úgy kellett volna, de hát neki sem úgy kellett volna......de hát ő egy gyerek....Aztán a nagy forgolódásokat hátrahagyva beoson a szobájába, hogy megsimogassa a csapzott hajat és belesuttogja a fülébe, hogy "szeretlek és ne haragudj" és lopva egy puszit ad az arcára, így enyhítve a lelkifurdalást. Azt hiszi csak ő van és a sötétség...és akkor váratlanul átöleli két kis gyerekkar és nem számít arra, hogy válaszul azt mondja "te se" akkor tudja, hogy rendben van a dolog. Amikor visszafekszik és mind a ketten elengednek egy sóhajt, ami lehet az egyiknek a megkönnyebbülés a másiknak a megbocsátás sóhaja a dolgok úgy kerülnek a helyükre mintha mi sem történt volna. Másnap már nem beszélünk róla, elfelejtjük a rossz dolgokat miközben mind a ketten tudjuk, hogy mi történt éjjel. A kettőnk titka marad.


"A kincs, mit rejt a szív s az elme,
ennyi - szeress, hogy megbocsátni tudj."  (Mihai Codrenau)






A feminizmusról

kovtama | 7:43:00 | | | 13 Hozzászólás
Egyik reggel Dius blogján olvastam a feminizmusról és akkor oda is írtam, de valahogy megmaradt ez azóta is bennem, írok róla pár sort. 

Én amúgy nem vagyok megrögzött feminista, szóval nem zavar, ha gyenge nő lehetek és van olyan pasi, aki segít nekem és támaszkodhatok rá. (mert hogy a férjem pont ilyen) Pont a napokban láttam a fészbukon, hogy rengeteg csaj fel volt háborodva, hogy egy nőknek szánt parkolóhely nagyobb volt, szélesebb és rá volt festve a jel, hogy oda csak nők állhatnak. Kikérték maguknak, hogy megkülönböztessék őket, csak fújták a magukét, a hülye dumájukat, hogy nem bénák, egyenrangúak stb. stb. nehéz volt megállni, hogy ne írjak valami cifrát. Mert az eszükbe sem jut, hogy ezzel a gesztussal csak segíteni akartak NEKÜNK NŐKNEK, hogy ha gyerekkel vagy ki tudd nyitni a kocsid ajtaját rendesen, esetleg kell egy babakocsi, amihez nagyobb hely kell, mint általában, na meg extra kivilágítást kapott, hogy sötétben biztonságban érezd magad, közelebb volt a bolt bejáratához, hogy ne kelljen annyit cipekednek és még sorolhatnám. Ilyen egyébként más NORMÁLIS országban rengeteg van,  pl. Ausztriában is láttam és én örülnék, ha még több lenne belőle nekünk nőknek! 
De nem, nekünk soha semmi sem jó, (tisztelet a kivételnek) az se ha a férfiak segíteni akarnak, mert hát miért?? Mi mindent megtudunk csinálni egyedül (nem!) és az se jó, ha hagynak minket érvényesülni, mert akkor meg az van, hogy basszus a büdös bunkója észre sem veszi, hogy én nő vagyok! 
Szóval férfi legyen a talpán, aki eltud időnként igazodni rajtunk nőkön! 

Lehet, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de mi nők azt gondolom, hogy igen csak félreértelmeztük az egyenrangúság fogalmát. Mert hogy miért is harcoltak anno a Szüfrazsettek?
Mondanák sokan, hogy az egyenrangúságért. Igen! De az egyenrangúság melyik részéért? 
Ezt a mozgalmat a nők választójogáért indították el és olyan reformokért, mint a nők egyenlő oktatása, munkavállalási jogaik kiterjesztése, hogy ők is ugyan úgy tanulhassanak és tovább tanulhassanak, mint fiú testvéreik vagy férfi társaik. A szüfrazsettek elítélték a nők családon belüli alárendeltségét, és célul tűzték ki a nők nagyobb szerepvállalását a közéletben.
Sajnos sok helyen van, ami nem működik a mai napig sem. A nálunk fejletlenebb országokkal gondolom mindenki tisztában van, hogy ott rettenetes dolgok mennek még mindig és naponta harcolnak a nők elnyomása ellen. Van, ami nem működik hozzánk hasonló országokban sem. Példának hozhatnám fel a családon belüli dolgot. Nem kell messzire menni biztosan ismerünk olyan házasságot, együtt élő párokat, ahol egy nő jobban kiveszi részét a családi dolgokból. Gyerekek ellátása, mosás, főzés, takarítás stb.stb, mert van olyan férfi akinek azt tanították, hogy "asszonynak konyhában a helye". Sajnos van még ilyen nem is egy.  És ezért persze harcolni kell(ene). Én remélem, hogy a legtöbb házasságban azért már közös a tehervállalás és egy férj ugyan úgy meg tud főzni egy ebédet (és vállalja is) mint egy feleség vagy ugyan úgy betudja indítani a mosógépet, mint egy nő. Nálunk ez működik.

Viszont az az igazság, hogy én azért szeretnék nő is lenni. Pl. mindjárt itt a karácsony, mikor ezer felé kell szakadni egy nőnek. Ajándékok vásárlása (szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a családnak és a rokonságnak többször keresgél ajándékot egy nő, mint egy férfi) a karácsonyi menü kitalálása, megfőzése, a sütik elkészítése és úgy összességében minden, ami a szép ünnephez kell. De ezért kapunk mi nők plusz időt?? Nem. Nekünk pont annyi idő alatt kell mindent összehoznunk, mint egy férfinak. Mondjuk kaphatnánk plusz egy két nap szabadságot, milyen jó lenne! Szóval ilyen dolgokban nem akarok egyenrangúságot. 

És szeretnék gyenge nő is lenni. Szeretném, ha a férfiak időnként nőként bánnának velem és nem egyenrangú félként. Alapvető dolgokra gondolok. Pl. kocsi ajtajának kinyitása, vagy a boltból mikor megyek ki  nem engedi el az ajtót az orrom előtt, hanem előzékenyen tartja míg kiérek. Vagy észreveszi valaki, hogy bevásárlás után a tömött szatyraimmal lavírozom a kocsi felé és segít berakni. Nem tudom, biztos sok dolog van még. 

Szóval én örülnék, ha még sok olyan női parkoló lenne nekünk "gyenge" nőknek. Ha észrevennék, hogy nők vagyunk, mert az az igazság, hogy mi nők a nagy feminizmusunkban sokszor elfelejtünk az lenni. Férfiként viselkedünk és férfiként beszélünk. Férfiasan öltözködünk, férfiasan gondolkodunk, sokszor nem adjuk meg az esélyt annak, hogy elgyengüljünk, hogy "romantikázzunk" (és hogy velünk romantikázzanak) hogy bevalljuk magunknak, hogy igen is néha úgy hiányzik nekünk az igazi nőiességünk, hogy igazi nők lehessünk. És amikor romantikus film után kutatunk, hogy azt nézzük hát nem azért tesszük, mert hiányzik a lelkünknek?

A nő értékéből szerintem semmit nem von le, ha néha mer gyenge lenni és azt ki is mutatja. Inkább azzal van a gond, ha a férfi ezt nem veszi észre. 



(Ui. ez mind mind az én gondolatom. Nem kell vele egyetérteni. Ez a feminizmus dolog szerintem van annyira megosztó téma amúgy is manapság, mint pl. a politika.)

Este nyolckor

kovtama | 5:04:00 | 5 Hozzászólás
feküdtünk le aludni. És nem kínlódtam, nem forgolódtam, hogy csak fáradt vagyok de álmos nem, kb. 10 perc alatt beájultam. Szerintem gyerekkoromban volt ilyen utoljára. Kellett ez most nagyon. A korán fekvés miatt már hajnali 4-től fent vagyok. Már elmostam azt a két poharat a mosogatóból amit még este raktunk bele, már letörölgettem a nappaliban a polcokat unalmamban vagy inkább a kipihentségem miatt vagy mert egyszerűen hülye vagyok. Ezzel is kevesebb lesz hétvégére a tennivaló. Most meg itt ülök és pötyögöm a leginkább semmit és iszom a forró kávémat. Fejemben zakatolnak a tennivalók, ma rövid munkanapom lesz sok mindent eltudok majd intézni.
  •  Egy csomag érkezik a munkahelyemre, én rendeltem, de el kell juttatnom anyósomhoz, mert Kiskorúnak lesz (mamától nem várjuk el, hogy neten próbálkozzon vásárlással)
  • egy csomagért megyek, gyereknek rendeltem két nadrágot, remélem jó lesz. 
  • Kutyának bolhanyakörvet kell venni, utoljára augusztusban kapott, ideje már. 
  • Kenyeret és laktózmentes tejet kell csak a hétvégére venni, elsősorban Kiskorúnak mert én se tejet nem iszom se kenyeret nem eszem
  • Zselés szaloncukrot venni, mert azt még nem szereztem be. Mi több nem is kaptam már egy két helyen :/ Gyerek kedvence 
  • Sok sok lilahagyma a lekvárhoz, el ne felejtsem! Vasárnap főzés
  • Osztálytársának valami apróságot nézni, névkihúzás volt utolsó iskolai nap ajándékozás. Ez maradhat szombati program, úgy is megyünk Pécsre, lesz másfél szabad órám. Mondjuk fogalmam sincs mit vegyek 13 éves fiúnak, aki már nem kicsi, de még nem nagy. Esetleg valakinek valami ötlete??
Most hirtelen ennyi.  

Olyan jó csend van most. Kitártam az ablakot a konyhában, jöjjön be a friss levegő és ahogy ülök itt a nappaliban már itt is érezni ahogy cserélődik ki az elhasznált az újjal. Apró kis semmi örömök így reggel. :)


Én már csak a hétvégét

kovtama | 5:43:00 | 3 Hozzászólás
várom, de azt nagyon. Ma reggel nehezen keltem fel, mert mindennap fél ötkor fent vagyok és ez így hét vége felé már sok. Most tudnék aludni persze, hétvégén meg ugyan így korán ébredek fel, pedig jó lenne kipihenni magam, mert délután kettő körül már használhatatlan vagyok. Akkor jutok el a holtpontra, majd elalszom az íróasztalomnál.
Kiskorú úgy néz ki jobban van, már nem köhög olyan nagyon, láza nincs és  ma iskolába megy, illetve csak első két órára, mert utána múzeum és mozi és ebből kifolyólag hirtelen sokkal jobban lett. Remélem tényleg így is van, (én így láttam este) mindenesetre szeretett volna ott lenni a mai napon a többiekkel, hát engedem. 
Olyan vagyok egyébként, mint egy kisgyerek számolom vissza a dolgozós napjaimat, a maival együtt még 5 nap és szabadság.
Egyébként igazából nincs miről beszélnem, mert mióta a férjem szerencsésen kiért nagy dolgok nem történnek itthon. Nyugiban vagyunk, nagyjából minden napunk egyforma, munka, majd haza, tanulás pici pihenés, majd másnap ugyan ez elölről. Én örülök ennek a nyugalomnak, hogy ha belépek az ajtón akkor nem kell azonnal a konyhában lennem, kitalálnom hogy mit főzzek két napra és minden ugyan úgy a helyén van, ahogy reggel itt hagytuk. :) Na persze majd tavasszal már érezni fogom, hogy a nyugi helyett inkább legyen hangos a ház és legyen plusz egy fő akire főzni és mosni kell. Így szokott ez lenni mindig.


Jó pár évvel ezelőtt

kovtama | 5:11:00 | | 7 Hozzászólás
láttam egy filmet, ami karácsony előtt mindig eszembe jut és szeretek megnézni. Régi film és nem is tudom igazán mi fogott meg benne, talán nem is az én korosztályomnak való vagy legalább is nem az akkori énemnek amikor először láttam, mert sokkal fiatalabb voltam. Még is van valami megmagyarázhatatlan benne, ami miatt szeretem és szívesen nézem ismét az ünnep előtt. Hétvégén biztosan sort kerítek rá ismét, mert lassan tényleg itt a karácsony és ez a film karácsonyi hangulatot varázsol bő másfél órára.

Egy különös éjszaka a címe és a teljes filmet a youtube oldalán nézhetitek meg. Itt:




Minden jó, ha

kovtama | 15:57:00 | 2 Hozzászólás
a vége jó. Férjem szerencsésen megérkezett, éppen a munkahelyén rendezkedik. Egy csomó cucca kint van már, ruha, munkához szükséges eszközök, pipere cuccok és minden más, ami 4 hónapra kell. A tegnap esti pakolásnál már nem is emlékeztünk rá mennyi minden van már ott ( észre sem veszem és kiköltözik :) de most szembesült vele, hogy néhány dolog nem is kellett volna. Mindegy, majd kint hagyja ezeket is nem kell hazacipelni. :)
Reggel a gyereket ébresztettem, megnyugodott már , helyette most rettenetesen náthás és köhög. Reggelizés után már éppen öltözött mikor hasmenése lett, gondoltam a vajas mézes kalács és a coldrex, c vitamin keveréke segített rá a dologra. Aztán ismét és még indulásnál a kocsiból is vissza kellett mennünk. Közben persze rájöttem, hogy őt is elérte az iskolában már második hete tomboló hányós hasmenéses vírus, szerencsére az előbbi nem jött elő. Mivel a köhögés már két napja tart, telefonáltam az osztályfőnöknek, hogy orvoshoz megyünk. Útközben meglátogattuk a Tesco illemhelyét, de azért csak odaértünk az orvoshoz. Gyógyszer, majd gyors keksz, ropi vásárlása mivel ma koplalás van. Hazahoztam, elrendeztem én mentem dolgozni mert határidős melóm van még csütörtökig (még jó, hogy múltkor írtam végeztem vele, ja azóta kaptam másikat). Fél órával előbb jöttem haza, mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogy itthon van egyedül betegen. Nincs semmi, tette a dolgát, pihent, ropizott szóval el volt, láza nincs. 
Ma megrendeltem a karácsonyi tálat, 24-én délre megyek érte. Ráadásul megérkezett Ella könyve is, már nagyon vártam. Ráadásul kaptam törzsvásárlói kupont is, úgy látszik "ezek" tudnak valamit. :)
lira.hu


Belelapoztam és hát azt kell hogy mondjam barátok leszünk! :) Nagyon szép, olvasmányos és nagyon jó receptek vannak benne. Szeretni fogom és biztos, hogy rengeteget fogok belőle főzni, főleg most hogy kicsit lesz alkalmam visszatérni az egészségesebb étkezéshez. Este tuti ezzel fogok aludni. :) Ja és 3300ft volt, ahogy néztem máshol 4800 körül van az ára, szóval ha valaki ajándékba szeretné adni vagy megakarja venni csak is a LÍRA oldalán! ( nem a reklám helye, de tényleg így van)
Én meg most éppen takarítom össze a konyhában az este itt hagyott káoszt, várom hogy felszáradjon a kő, felporszívózok, rendet rakok és megnyugodva lefogok ülni a gép elé megnézek valami lájtos filmet, ha még fent tudok maradni az átvirrasztott éjszaka után. Most 4 hónapig (remélhetőleg) nyugi lesz, csak akkor kell megint izgulni ha a férjem visszaindul. Hát így.

Még 5 óra

kovtama | 5:41:00 | | | 7 Hozzászólás
gyomorgörcs. Ennyit kell kibírni, amíg a férjem célba ér. Tegnap este tízkor indult, én meg tegnap reggel óta nem aludtam. Az előbb belenéztem a tükörbe, csuda "jól" nézek ki. Az ilyen napot kb. két nap alatt heverem ki, addigra regenerálódom.
Kiskorú elsírta magát a búcsúzáskor, még sosem sírt. Gyanítom valahol ez is a kamaszkorral függ össze, nagy krokodil könnyeket hullatott. Elég nehezen aludt el utána. :(
Tegnap délután még egy utolsó közös késői ebéd, rántott hús és rizibizi tartármártás és házi savanyúság, férjem készítette. Na, én olyan rántott húst amilyen ő csinál sosem tudok készíteni. Omlós, puha, szétesik a kés alatt és tökéletesen ropogós a panír. 
Volt még pár apróság, elintézni való és aztán kb. 2 órát aludt csak, utána indult. Nem szeretem mikor alig pihenten indul el erre a hosszú útra. Még öt óra. Ennyit kell kibírni gyomorgörccsel.
Ma és holnap befejezem a fontos munkáimat ( persze hiába végeztem az egyikkel, két másik közben jött) aztán jövő héten 22-től végre szabadság!! 
Ma megrendelem a karácsonyi tálakat (minden évben elhatározom, de sosem tettem még)  van egy étterem ahonnan időnként ebédet rendelünk a munkahelyre és tudom, hogy nagyon jól főznek, tegnap beszéltem velük bőséges tálakat készítenek, úgy hogy nem bajlódom a főzéssel a megmaradt időt másra fordíthatjuk. :)  
Azt hiszem iszom még egy kávét, elalszom ülve pedig még messze van a délután mikor vége lesz a mai munkának.
 

Könyveshétfő

kovtama | 5:25:00 | 7 Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu
 Szeretem Milly Johnson regényeit, amelyeket akkor jó olvasni, mikor az ember fáradt és egész nap arra gondol, ha hazaér leül egy kis zugba, tölt magának egy teát és előkap egy nem gondolkodós, csajos, kicsit habos, kicsit romantikus amolyan pont ez kell a lelkemnek könyvet. Milly könyvei ilyenek és bár a fülszövegből általában azt a következtetést lehetne levonni, hogy csepegős, semmit mondó történetekről van szó én sosem éreztem ezt. A könyvek borítói pedig igazán szívet melengetőek.


A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…
Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?
Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…
És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?
Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?

A kávé forró

kovtama | 8:35:00 | 10 Hozzászólás
a kezemben, a hajnali fejfájásom a gyógyszernek hála már alig érezhető, a lakásban végül rend lett és szép illatos tisztaság ez utóbbi a függönyök kimosásának köszönhető, aztán meg lett három darab diós bejgli, holnapig csak elég lesz az a kettő amit a férjem megehet, mi a gyerekkel annyira nem favorizáljuk ( a harmadikat szigorúan kintre szánom) aztán meg este felállítjuk a fát. Végre minden ruha és pléd és ágyterítő ki lett mosva, üres a szennyestartó hálleluja, nem kell kerülgetni semmit és a mai jó időben meg is szárad minden, el lehet pakolni. Aztán meg azt nem is mondtam, hogy Kiskorú pénteken végre picit újra önmaga volt tanulásban, két ötös és egy négyes beficegett az ellenőrzőbe, angol, fizika és irodalom és én ennek akkor annyira örültem, hogy majdnem elbőgtem magam. De tényleg. Tényleg úgy éreztem, még ha hülyeség is így belegondolva, mert nem ezen múlik, hogy ez az én kisfiam. Nem ezen múlik, de a gyomorgörcs ami volt bennem, hogy vajon hogy sikerül a napja egycsapásra elmúlott.  Végül mindig kisimulnak a dolgok.
Ma más vagyok, mint tegnap úgy érzem erőre kaptam. Használt a tegnapi pálinka és a rhinathiol keveréke :) mára nincs torokfájás, úgy hogy jobban vagyok. 
Ebédre brassói lesz, délután tanulás (12-en hiányoznak az osztályból és az iskolából is rengetegen, valami vírus terjeng, mi megúsztuk egy napos itthon léttel, koppkopp) és ajándékozás este. 
Bár mindennel végeztem,  kedden még is itthon maradok elszaladok bevásárolni, veszek egy rakat lila hagymát és a napot rászánom az ajándékok elkészítésének, megcsinálom a hagyma és a narancslekvárt már tudom is, hogy hol veszek hozzá kis csatos üvegeket.

Azt hiszem amikor időnként nyafogok, hogy futaházésidekellmennemésodaéseztkellmármegintelintéznemésaztésezabüdöskölyökésmitfőzzekésnemjutidősemmire, na akkor kell, hogy eszembe jusson: nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan gondjaim lehetnek életem során mint:
  • a gyerek iskolába jár és időnként a "sírbavisz" :)
  • hogy van otthonunk (amit takaríthatok)
  • hogy szabadon elmehetek a boltba vásárolni (és ott megvehetem azt, amit szeretnék)
  • hogy olvashatok (és minden könyvet beszerezhetek)
  • hogy van ruhám(ruháink) amit moshatok
  • hogy vannak "gondjaim" és nem azzal kell foglalkoznom hova meneküljek az életem elől
  • hogy idén is várhatom a karácsonyt (és nem valahol elbújva, föld alatt vagy sátorban vagy éppen úton)
  • hogy teljesíthetem a gyerek kívánságait 
  • hogy olyan ételt rakhatok az asztalra, amilyet megkívánunk (és nem csomagot kapunk nagylelkű és tiszta szívű emberektől, kevés van belőlük)
  • hogy tiszta ágyneműk között, ágyban alhatunk 
  • hogy mindig v a n szabad akaratom és szabad döntésem és szabad véleményem, amit ki is mondhatok
Ilyen dolgok jutnak mostanában eszembe az ünnepeket várva.



Már tegnap este

kovtama | 12:52:00 | 5 Hozzászólás
éreztem, hogy valami bujkál bennem, olyan semmilyen nem volt a közérzetem éreztem a torkom is már. Aztán hajnalban arra ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a számat annyira fájt már a torkom és tiszta víz vagyok, szerintem lázas voltam. Az egyetlen amit nehezen viselek az a torokfájás és a fejfájás. Nem is tudtam elvinni a gyereket a suliba, férjem vitte én pedig majdnem délig ágyban voltam. Negrot szopogattam és két stampedli pálinkát ittam. Most keltem fel nem rég, nagyjából már jól vagyok legalább is a torkom most éppen nem fáj csak kicsit érzem, hogy van. Anyósom hívott, hogy túrógombócot küld ebédre ne főzzek semmit, férjem az előbb telefonált, hogy elmentek a mekibe, úgy hogy esznek egy nem túl egészségeset, de nem is bánom, mert főzni most semmi kedvem. Nagyon jó idő van kint, itt bejött a 10 fok meleg, süt a nap ezerrel és nem is bánnám, ha ilyen maradna az idő még legalább egy két hétig vagy karácsonyig. Vagy akkor, amikor a férjem hétfőn éjjel elindul. Ahogy hazaérnek a fiúk mennek ki a kertbe, szerintem én addigra összeszedem magam, lenyelek egy Rhinathiol Coldot, aztán még is csak rendbe rakom a lakást, hogy holnap feltudjuk állítani a fenyőfát és kicsit ünnepeljünk. Amúgy sem tudok sokáig fetrengeni ez csak is akkor fordulhat elő, ha már tényleg baromira a halálomon vagyok vagy ahogy szokták mondani "cigánygyerekekpotyognánakazégből"Hétfőn öt órakor a kamaszok sérüléséről tart egy pszichológus a suliban előadást szülőknek és szerintem én oda elmegyek kíváncsi vagyok nagyon rá, így jobban látom ha vasárnap karácsonyoznánk. 
Este megsütöm a bejgliket, vettem ki húst a fagyasztóból majd valamit összerittyentek holnap ebédre. Talán brassóit, úgy is olyan régen rágják érte a fülemet. 
Na, egy fél óra pihit még engedélyezek magamnak, aztán nekiállok a dolgaimnak. 
Szép hétvégét nektek. :)

Elengedem most már

kovtama | 17:37:00 | 7 Hozzászólás
azt, hogy keddig rendet tegyek a lakásban. Képtelenség az utolsó napokban ezt megtenni. Minden a feje tetején, ruhák és csomagolásra váró dolgok az utazáshoz, egy pár zokni itt, szakácskés ott....Mindenhol van valami, aminek nem ott kellene lenni. 
Felcseréltem a szabadságom, kedden leszek otthon (takarítani) egy napot és 28-án bemegyek dolgozni. Akkor úgy is elbúcsúztatunk egy nyugdíjba vonuló kolléganőt, így is úgy is bemennék. Keddig meg valahogy csak kihúzom, hogy mindenhol látom a kupit. Mondjuk eléggé vissza kell fogni magam, hogy ne visítsak kínomban, mert ugye nehezen viselem magam körül a káoszt, de túlélő üzemmódra kapcsoltam. Próbálok félig becsukott szemmel járni a lakásban nem észrevenni a port nem észrevenni, hogy a karácsonyi dekoráció az étkezőasztalon félretolva várja jobb sorsát nem észrevenni, hogy az előszobában egymás hegyén hátán vannak a cipők (amikből állítólag valami majd bekerül a kocsiba és utazik a férjemmel) és úgy egyáltalán. Nem észrevenni, hogy az egy héttel ezelőtt a közelgő ünnepre olyan nagy gonddal végignyalt lakás, ami szép volt és tiszta és illatos és díszes most már megfakult. Lesz ez még így se csak azért is!
Holnap nem leszünk itthon csak késő délután érünk haza, vasárnap sütök, főzök, hétfőn meg dolgozunk, úgy hogy fél lábbal is kibírom míg a rendes kerékvágásba vissza térünk.
A mosógép azért megy, idő kell míg megszáradnak a ruhák úgy hogy ezt ma mindenképpen elintézem.
Amúgy meg totál le vagyok ülve. Félkómásan ténykedem, reggel még tükörbe sem néztem ne lássam a fekete karikákat a szemem alatt (kolléganőm bezzeg észrevette :D) és az első kezembe kerülő ruhát húztam fel reggel. Nem voltam se nőies, se fitt csak lézengtem egész nap. Én nem tudom mitől van így, év végére totál leamortizálódom minden évben, de tényleg. Már a férjem is megjegyezte, hogy kezdjek valamit magammal (pl. menjek már el végre futni, mert akkor annyira pozitív és pörgős és fiatalos! voltam) mert ez így nem állapot. Igaza van egyébként, szóval nem sértődtem meg. Tudom én, hogy erőt kell venni magamon minden téren. 3 évig ment, magam is alig hiszem el. 3 éven keresztül futkostam, jöttem mentem, csináltam a dolgokat, közben még túléltem egy házfelújítást is, szóval na voltam ennél sokkal jobban is. Gyanítom meg fog ez változni amint szabadságon leszek. :)
Különben amikor itthon vagyunk örülök ennek az időnek. Olyan szép ahogy jövünk haza a falunkhoz tartó kis úton, minden fa és bokor zúzmarás és hófehér, előttünk magasodik a Tenkes és az is tiszta fehér és az egész olyan, mint egy mesebeli táj. Azért jó, hogy hétvégére állítólag plusz 10 fok is lehet, jó lenne már kicsit több időt tölteni kint.

Karácsonyra pedig megleptem magam egy könyvvel. Mi mással? Régóta szemeztem vele, jókat olvastam róla és szeretnék az ünnepek után (vagy már szabadság közben) visszatérni a lájtosabb étkezéshez. Könnyebb is lesz, ha nincs itthon a férjem aki ugye megrögzötten imádja a magyaros ételeket, meg az olyan dolgokat ami húsos, tésztás, szószos.
Szóval a Líra kiadó oldaláról rendeltem, kuponnal most még az akciós árból is lejött 450 ft, ráadásul ingyenes a szállítás. Összesen több mint ezer forinttal lett olcsóbb, mint máshol.  Ha valakit érdekel bármilyen könyv a kiadó oldaláról írjon van még beváltható kuponom december 31-ig ,szívesen elküldöm a kódot. :) És most már jól be is kell fejeznem a vásárlást, mert sokkal többet költöttem idén decemberben, mint amennyit akartam szóval megint csak megfogadom, hogy az egyik dolog amin jövőre biztosan változtatnom kell az az lesz, hogy tízszer is végig gondolom vajon szükség van e arra a dologra, amivel szemezek. Mondjuk az tuti, hogy ez a könyvekre nem fog vonatkozni.

Most pedig megyek és halál nyugalomban a kupleráj közepén megnézem a Válótársak legújabb részét, amiről tegnap lemaradtam. Hát így.



Sok könyvet olvasok

kovtama | 5:46:00 | | | 20 Hozzászólás
ez nem titok. Ültem itt egyik reggel (szokásosan korán) kávémmal a kezemben és rápillantottam oldalt a falon a könyvespolcra, ami tele van gyerekkorom kedvenc pöttyös és csíkos könyveivel. Hirtelen olyan régóta nem érzett vágyódás fogott el, hogy kinyújtsam a kezem mind közül is az egyik legkedvencebbért, aminek a címe Születésnap. A történet főszereplője Illés Bori, aki karácsony előtt tölti be a tizennegyedik születésnapját és minden vágya egy kirakatban látott "felnőtt" ruha és egy magassarkú cipő. Amit persze nem kap meg, de mindent elkövet azért, hogy az övé legyen. Az egész regény e köré a kívánság köré van fűzve, közben sok sok megható és "bicskanyitogató" történéssel. Hazugság, ármánykodás, szerelem és gyűlölködés, barátságok elvesztése és visszaszerzése van benne szóval minden, ami egy tini lányt érdekelheti napjainkban is és csak úgy olvastatja magát az egész. Gyerekorom egyik meghatározó regénye volt Szabó Magdától. Ahogy haladunk előre az olvasással úgy jön el a karácsony és ettől valahogy az egész történet maga karácsonyossá válik. Legalább is én mindig úgy éreztem, hogy ez egy karácsonyi történet.
El is határoztam, hogy szabadság alatt újra elolvasom, olyan régen volt a kezemben. 
Lányos anyukák még beszerezhetik a fa alá :) Szerintem a régi pöttyös és csíkos könyvek sosem mennek ki a divatból és napjainkban is sok sok tanulság van bennük, hiszen mostanság is ugyan azok a problémák, szerelmek, barátságok, öröm és bánat járja át sokszor a fiatal szíveket.

Születésnap (kép google)


Éppen most

kovtama | 17:16:00 | 8 Hozzászólás
jött velem szembe egy régi megosztásom egy időjárás jelentésről. 2012-ben pont erre a napra 10-20cm-es havat mondtak ide, ahol mi lakunk. Már nem emlékszem, hogy végül is esett e akkor, de mindenesetre megnyugodtam, hogy most még csak hideg van - reggel -4 fok volt - és semmi csapadék nem esik. Ma csak hideg van és köd és pára. Mindenki lassan vezet, nem találkoztam rohanó autóssal a reggeli induláskor és a délutáni hazaérkezés közben sem. Remélem az idő jobb lesz majd a jövő héten, amíg a férjem nyugodtan kiér 1000km-rel távolabbra.  Idén valahogy - számomra is meglepő -  várom a havat. Na nem azt a nagyon sokat, de még is valami keveset de szigorúan akkor, amikor itthon leszünk szabadságon a gyerekkel. Mostanában volt többször, hogy álmomban szánkón húztam és csak mentünk a havas erdőben a kutyával hármasban. Rúgtuk a porzó havat, beterítve magunkat és a kiskutyát, aki a maga fehér bundájával szinte eltűnt a hófehér tájban. Tisztán emlékszem, hogy fehér és nyugodt, csendes volt körülöttünk minden csak mi beszélgettünk olykor olykor, két repülő hógolyó között komoly dolgokról. Azt bírom egyébként a gyerekben, hogy vele tényleg jókat lehet beszélgetni. Gyerekkorom telei jutnak eszembe, igazi hóeséssel és igazi telekkel. Valahogy mindig tudták ott fent az égiek, hogy mikor kell esni nagy pelyhekkel, mert én úgy emlékszem, hogy pontosan a téli szünet első napjaiban lett havas a táj és reggeltől estig kint voltunk, szinte csak ebédelni futottunk be, de nem felejtettük el megbeszélni, hogy amint bekaptuk az aznapit már folytatjuk is a szánkózást, a hógolyózást. Az sem zavart minket, hogy átázott a csizmánk és vizes lett a zoknink. Hideg, kihűlt lábbal mentünk be sötétedéskor és csak a forró vízzel teli kádban éreztem újra az ujjaimat, addig észre sem vettem, hogy "vannak." Emlékszem olyan napokra, hogy anyukám a Horváth Ilona szakácskönyvből csinált melegszendvicskrémet, valami főtt tojásos, mustáros, vajas volt ha jól emlékszem (megfogom keresni) kiflibe töltötte és úgy sütötte meg a sütőben, meleg tea volt hozzá és én életemben nem ettem azóta sem olyan finom forró szendvicset. Volt, amikor boldog voltam gyerekkoromban. Igen.
Más.
Ilyenkor év vége felé már elkezdek gondolkodni a jövő évi terveken, amiket szépen leírok egy papírra - most a kis jegyzetfüzetembe - hogy majd  miket kellene, mit lenne jó véghez vinni, elérni, megcsinálni, javítani dolgokon, javítani a házon, a kerten, a lakásban, a gyereken :) saját magamon, a felfogásomon, a kitartásomon, a hangulatomon, a lustaságomon, az életemen. Főleg ez utóbbin, hogy ne legyek sok magamnak (sem) hogy viszonylag nyugis napjaim legyenek, hogy a lehető legjobbat hozzak ki magamból nap mint nap, hogy kiegyensúlyozottabb legyek és így teljen majd el a jövő évem vagy legalább is a jövő évem napjainak nagyobb része. Aztán a következő és a következő és a .....remélem még a sokadik következő évem is. (talán majd később írok erről egy bejegyzést.) Számot vetek az aktuális évemen is, mit sikerült elérnem, mit fogadtam meg, mi lett belőle - sokszor sajnos nem sok - és hogy min kell változtatnom. Azt hiszem idén is sok minden lesz, amivel szembe kell néznem.