Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

Hogy milyen volt 2017?

Nos, erről én most nem írok semmit, mert annyira, de annyira vártam, hogy vége legyen, hogy semmiképpen sem szeretnék visszaemlékezni rá. Voltak persze jó dolgok, mint mindig de ezek valahogy elfelejtődnek a sok rosszban. Úgy hogy nagy levegő és lépek is inkább tovább. 


Hogy milyen is legyen, milyen évet is szeretnék 2018-ban? Chaplinnél jobban nem is tudnám megfogalmazni. Legyen valami ilyesmi.

Charles Chaplin: Önszeretet
(Amikor elkezdtem szeretni magam…)
Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Hitelességnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
Öntiszteletnek. Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minde…

Nagyon nem szeretem, hogy

amikor itthon vagyunk, akkor hussss elröpülnek a napok. Tulajdonképpen az ünnepek után már nem is igazán csinálunk nagyon dolgokat, nincs jövés menés sehova, itthon vagyunk, játszunk, filmet nézünk, elmegyünk sétálni a kutyával az erdőbe, szóval semmi nagy dolog, olyan ráérős, nyugis minden. Annyira élvezem ezt, olyan jó itthon lenni. Jó lehet még másodikára majd beiktatok valamit, éttermezés, megint egy mozi, sétálás a városban, nézelődés itt ott....nem tudom még. (aaaaaaaannnnyiira nem akarom a január harmadikát :(  ) Mondjuk a gyerek még mindig alszik - lehet mindjárt meg is nézem mi van már - tizenegy óra van már. Csak nincs baja. (jó megnéztem. mozog a takaró fel le.)
Mindenki el van dőlve az Utolsó Jediktől. Én annyira nem. A gyerek sem. Jó volt, szuper effektekkel, meg képekkel, de a gyerekkel egyetértettünk, hogy 1. a legrégebbi három rész az a minden 2. Han Soló nélkül pedig nem Star Wars a Star Wars. És keveset szerepeltek a robotok. És kár, hogy eladták a Walt Disneynek. Ú…

Új füzet

Lassan itt az év vége és én elkezdem kitalálni a 2018-as évem füzetét. Azt a füzetet, amelybe a napi, heti vagy havi teendőimet írom. Ide kerülnek fel a bevételek, kiadások is. Minden átutalásom, számlák befizetése, időpontok, teendők. Amolyan divatos szóval írva az én bullet journalom, amit használok, szépítgetek. ITT találtok pár képet és leírást, jó móka tényleg. Ehhez is kell kreativitás, de ezt nekem találták ki, ez megy könnyen. Füzet mániás vagyok, ha valahol látok valami szépet  - és nem túl drágát, mert akkor elég költséges hobbim lenne - akkor megveszem és egyszer csak sorra kerül. Nincs amúgy azért olyan sok, de mondjuk tudok miből választani most is. :) Alig hiszem el, hogy lassan vége ennek az évnek is, ami nem volt túl jó, de azért annyira  - belegondolva - még sem olyan rossz, mint hittem. Amolyan közepesen vagy annál kicsit jobban volt inkább negatív, de remélem a következő sokkal jobb lesz.
Tegnap csináltam gombakrém levest, amiből végül nem ettünk, úgy hogy maradt m…

Az előbb szinte

úgy éreztem, hogy nyár van, akkora szélvihar lett hirtelen és dörgött, villámlott, rengeteg nagy fekete felhő is lett valahonnan és komolyan megijedtem. Délelőtt még egy szál pulcsiban voltunk kint az utcán, most pedig már lehűlt a levegő és eső is volt. A hirtelen jött sötét, ha kizárom a vihart engem nagyon megtud nyugtatni. Szeretem a félhomályt főleg, hogy most még itt vannak a karácsonyi fények, amelyek melegséget varázsolnak ide bent.  Az ajándékba kapott telefonomat sikerült beüzemelni, még nem vagyok vele kibékülve, de gondolom majd megszokom. Mindenesetre remélem, hogy jó pár évig nem kapok semmi ilyesmit, nem az én világom ez a mobilos korszak. Amúgy szép. És sokat tud. És ezerszer okosabb, mint én. Gyönyörű képeket csinál, jobb felbontású, mint a laptopom. Rengeteg minden van rajta, valószínű ki sem tudom majd használni, mert vagy nem tudom hol van vagy nem tudom hogy kell vagy egyszerűen nem fog érdekelni.  Ma egy jót takarítottam és elkezdtem a szokásos év végi szelektál…

Hát vége

a csodának, a karácsonynak. Hamar elmúlt, valahogy hamarabb nekem mint máskor. Ma már újból hétköznap van, van aki dolgozni ment, van aki még otthon tölti a következő"kötelező jó kedvűnek lenni" ünnepet. Én pedig ma ismét korán keltem - nem igaz már, hogy akkor sem tudok aludni, amikor lehetne - és már ittam egy forró kávét, elolvastam pár blogot és híreket - híreket nem kellett volna - és olyan jó most itt ülni a félhomályban, csendben.  Néhány helyen az köszönt vissza, hogy bár mennyire tökéletesre sikerült minden, még sem volt az az igazi ünnep, a meghittség, nyugalom és minden aminek kellet volna lenni az ünnepnek. Nem hiszem, hogy a tökéletes ajándékkal, tökéletes vacsorával, tökéletes terítékkel ezt megkapjuk. A kevesebb ebben az esetben is néha több én úgy gondolom. Nálunk évek óta közel sincs tökéletes karácsony, mivel a család két felé van, de még is a gyerek azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb karácsonya. Lám, egy skypeos karácsony is lehet tökéletes. És ez …

Pont úgy volt és van

minden jól, ahogy. A szenteste pont úgy, az ajándékok pont úgy, a skypeos karácsonyozás is pont úgy, még akkor is ha nem szokványos. A laptop kameráján keresztül is érezhető volt az ajándékozás öröme és a karácsony hangulata. Mindent eltaláltunk Kiskorúnál egytől egyig, még is aminek a legjobban örült az a csináltatott, egyedi pólók voltak. Nem kell ide méregdrága, fényes ajándék én mindig mondom, elég ha ismerjük a gyereket. :) Nekem is volt egy nagyon nagy meglepetés, amire nem számítottam, az én mindig nagy dumás gyerkőcöm nagyon jól titkolta, hogy nekem is vett ajándékot, egy nagyon szép ezüst karkötőt kaptam tőle. :) Legszebb ajándék az övé ez biztos. :)  24-én délután szüleimnél voltunk, ott is mindenki mindennek örült, majd hazatérve társasoztunk, filmeztünk, zenét hallgattunk. Tegnap anyósomnál voltunk, ott tágabb körben karácsonyoztunk, bár kevesebb időben gondolkodtunk, még is tovább maradtunk. Voltak finomságok, a szokásos kacsa nem maradt ki, nagyon jól sikerült. Az által…

Boldog karácsonyt!

Olyan, de olyan

jó, hogy tegnap este feldíszítettük a fát! Megmondom őszintén én valahogy ezért a részért nem rajongok, mármint a fa díszítéséért, nem tudom miért van ez így, lehet azért mert ez a varázs elveszett onnantól, hogy gyerekkoromban rájöttem a fát nem a Jézuska hozza, hanem a család díszíti fel. Nem is tudom mikortól segítettem be ebbe a részbe, de jobban szerettem még amikor kinyílt az ajtó és ott állt szépen feldíszítve, fényesen, csillogón. Na mindegy, a legtöbb díszt Kiskorú rakta fel én csak igazgattam párat a fán, végül is szép lett és este már be is kapcsoltuk a fényeket, ma pedig a sötétben olyan jó, hogy itt világít szembe velem, ahogy pötyögök.  Tegnap készen lettek a mézesek és fele már el is fogyott a gyereknek köszönhetően, mert én nem szeretem. A citromos álom a hűtőben várja a jobb sorsát. A lakás illatos, tiszta és még a teraszon álló asztalt is feldíszítettük pár fenyőággal és díszekkel, bár ott már három hete esténként felkapcsoljuk a kinti karácsonyi fényeket. Olyan jó.…

Minél később kelek fel

annál több kedvenc blogot olvashatok. :) A cserépkályhában pattog a tűz és kezemben a reggeli frissen őrölt gőzölgő kávémmal olvasom mások sorait. Minél több és érdekesebb annál jobban indul a reggelem. Ma sokáig aludtam és olyan, de olyan jót álmodtam, hogy még vidámabban is kezdődik tőle a napom. Az előbb körülnézem kicsit kint és már most látom, hogy jó idő lesz, enyhe, már most sincs hideg. Ezért, ha itt bent végzünk az eltervezett dolgokkal -süti elkészítése pl. -  akkor kimegyek kicsit összesöpröm a járdát, felmosom a teraszt és a kint lévő asztalra is rakok fenyőágakat és feldíszítem szépen. Úgy döntöttem ma nem főzök, eszünk majd virslit, esetleg összedobok pár lángost szafi lisztből és tegnap adott anyósom kisütött, de nem töltött palacsintát, így majd ezekből lehet választani. Egy kis adag mosás van még és a mosogatógépet is telepakoltam a héten, úgy hogy ezeket még elindítom és készen vagyunk. Ma teljes pihenés lesz, láblógatás, zene hallgatás, társasozás, olvasás, valami …

Na jó, most már elmondhatom

hogy végül én is láttam iszonyú tömeget, meg idegességet, meg türelmetlenséget, szóval mind azt, amit eddig nem így karácsony előtt pár nappal. Sajnos balesetet is az áruháznál, ahova mentem még kihasználva, hogy a gyerek nincs itthon, pont ott ahol be kellett kanyarodni elé, nagyon sajnáltam azokat, akiknek összetört a kocsijuk és ott is akkora tömeg volt, hogy azért imádkoztam, hogy ne jöjjön belém senki. Eredetileg csak ásványvizet és némi üdítőt akartam venni, de amikor megláttam a sok embert és már azt érzékeltem, hogy mindenki türelmetlen, nos akkor úgy döntöttem, hogy amit lehet a két ünnepre is megveszek, mert nekem ez az egy óra a  tömegben is pont elég - lenne - ahhoz, hogy elfelejtsem, hogy az ünnep szép és vidám. Szóval vettem gyümölcsöt,  zöldséget, tejfölt, olajat, meg még ami kellett, sőt még a szilveszteri virslit is megvettem biztos ami biztos. Ma már csak átugrom a munkahelyem melletti boltba, ott megveszem a gyerek laktózmentes tejét, meg a friss kenyeret amit szer…

Az itthoni feladataim

száma csökkent némiképp, mivel tegnap kolléganőmmel - és a főnökömmel - nekiálltunk az általunk felhalmozott ajándékok becsomagolásának. Félretettünk minden munkát reggel, mikor beértünk és pár órára elkarácsonyoztunk hárman. Jó volt. Így ezzel már nem lesz itthon munkám délután csak be kell rakni a kocsiba és hazafuvarozni őket, aztán kitalálni hova rakjam a gyerek elől még pár napig. Nagy könnyebbség ez is, hogy nem egyedül vágtam bele a csomagolásba az én kézügyességemmel ugye, meg így már ez sincs az utolsó pillanatra hagyva. Végül minden összeáll.  Tegnap egész este olyan érzésem volt, hogy na akkor holnap szombat és lehet aludni, meg minden, aztán este kilenckor meg eszembe jutott, hogy attól még, hogy a gyereknek már szünet nekem még van két napom a munkában. Meglepő, de most még ezt sem bánom, olyan csendes és békés most minden ott bent - ki tudja meddig - hogy most egész jól viselem, hogy még két nap megyek. A munkám fontos részét elvégeztem, már csak pár apróság van de azza…

Meglepő, de én nem találkoztam

tegnap -sem- fáradt, lökdösődős, ideges emberekkel miközben sétáltam és nézelődtem amíg vártam a gyerekre. Végre idén ez volt az utolsó előkészítős nap, komolyan mostanra sokalltam be, hogy minden kedden a városba megyünk. Kicsit feleslegesnek is érzem, tudom, hogy ez leginkább pofavizit a gimiben, megismerik a gyerekeket kicsit látják is, hogy milyen, mennyire akar, figyel stb. de én már kifekszem ettől a továbbtanulástól. (és hol van még a vége)  Előkészítő hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken a suliban, kedden meg az egyik gimiben, amit kinéztünk. Nem tudom miért csodálkozik rajta bárki is, hogy a gyerek szinte napi fáradtsággal küzd, hiába fekszik le időben?? Reggeltől este ötig tanulás, aztán még másnapra is készülni kell.  Na, de erről ennyit, mert ma van az utolsó nap a suliban, végre! és ma már semmit sem kell vinni, mert csak karácsonyozás lesz, meg filmet fognak nézni és lesz egy kis ajándékozás is, meg műsor. Aztán végre szünet, péntektől meg nekem is és végre csak a j…

Nos eljött az a hét is

amikor hallom munkahelyen, utcán, ismerősök között,  olvasom a neten - mint minden évben szokás szerint - hogy "már csak csak egy hét van karácsonyig és még nincs meg semmi, elcsúsztam idén is, úristen mit főzzék, mit vegyek, embertömeg mindenhol, utálom stb.stb.stb." Ilyenkor magamban elégedetten emlékszem vissza a két hónappal ezelőtti dolgokra, amikor innen onnan mosolyt kaptam, meg ráérünk arra még című mondatot, ugyan is én már októberben karácsonyi lázban szoktam égni és elkezdem beszerezni az ajándékokat az apróságokat, mint már jó pár évben mindig. A beszerzésem eredménye, hogy a kocsim csomagtartójából tegnap behoztam az apránként megvett finomságokat - és jól elcsodálkoztam, mert már el is felejtettem mit őrizgettem kint - bon bont, szaloncukrot, egy egy csomag finom kekszet, pralinét és már nem is emlékeztem rá, hogy vettem pár doboz gyümölcslevet is.  Csütörtökön amikor a gyerek nem lesz itthon haza akarom hozni a neten megrendelt ajándékokat, de nem férne be ha…

Ha kötélen lehetne húzni

az időt én megtenném, hogy gyorsan legyen vége a hétfőnek és a keddnek és legyen szerda már, akkor lesz vége a sulinak, az meg már csak fél nap, mert karácsony lesz ott is. Ahogy eljutottunk ide a nyolcadik évhez, annyi mindent tudnék írni róla, lehet hogy majd ha vége lesz és elballagott a gyerek írok erről, szerintem érdemes lenne, érdemes lesz. Jó lesz végre itthon, egy kicsit majd megy anyósomhoz is, lesz egy teljes napom egyedül. Én még a héten dolgozom, aztán itthon leszek vele január másodikáig, alig várom. Azt veszem észre, hogy így év végére sok emberben elfogyott a türelem és lassan már nem is csodálkozom ezen, jó lesz kiszabadulni a munkahelyről.  Most jöttem be, végre túl vagyok a terasz lesikálásán. Rettenet volt az egész és remélem pár napig nem lesz se eső, se hó mert akkor az állatok megint szürkére tapossák.
Finom gyümölcssalátát eszünk éppen, banán, kivi, ananász, dió és méz van benne. A nap süt, jó idő van és még a hideg is elviselhető. A hétvégénk csendes, nem kül…

Tegnap délután, ahogy

hazaértünk elkezdett szakadni az eső. De nem csak úgy esni ám, hanem ömleni. Egészen hajnalig vagy nem is tudom, minden tiszta víz, már cuppog az udvar alig tudja sőt talán nem is tudja beinni a föld. Most pedig esik a hó, naná hogy ez is mire leér tiszta víz, olvad is és így csúnya is. Ezt a havat nem szeretem, mi értelme?? Nagyon örülök, hogy a kocsim már nem kint áll ebben az időben. Nem is emlékszem, hogy mondták volna mára a havat.
Amúgy rosszat álmodtam, nagyon. Fel is ébredtem rá és mivel már nem tudtam visszaaludni felkeltem, beraktam egy mosást, kávéztam, blogokat olvastam, néztem egy kis Nigellát és eltelt az idő. A gyerek most kelt fel, én meg tíz perc múlva nekiállok összedobni a lakást, kis porszívózás, portörlés aztán nekiállunk mézest sütni. Nincsenek nagy tervek erre a hétvégére, először gondoltam, hogy elmegyünk valamerre, de emiatt az esős hó miatt inkább maradunk itthon. A teraszt jó lenne felsikálni, de nem tudom van e értelme - nincs - amíg ilyen lucskos az idő,…

Nagyon lehúzta az

energiáimat a tegnapi nap, de a gyerekét is úgy látszik, mert - kapaszkodjatok meg - már hét órakor az ágyban voltunk. Próbáltam még kicsit olvasni, megérkezett a két megrendelt könyvem - na és az az Élettervező az naggggyyyon tetszik, jó hogy megrendeltem és biztos, hogy vezetni fogom és szerencsére olyan, hogy nincs dátum benne, tehát bármikor, bármelyik évben elkezdhető - és beleolvastam a Toszkán álomba és szerintem jó lesz. Viszont nem bírtam fent lenni, szerintem öt mondat után már aludtam is. Egyszer felébredtem, 11 óra volt és hát még gondoltam is, hogy jó esetben kb. ilyenkor szoktam lefeküdni, most meg már aludtam is vagy három órát, aztán mint akit fejbe vertek sikerült ismét elaludnom. Azt nem mondom, hogy most kipihenten ébredtem, de ez már nem álmosság, hanem valami végtelen fáradtság érzet. Nehéz kezem lábam. Na de sebaj, ma már péntek és délután már jó lesz, már lehet gondolni a hétvégére. Délután még elmegyünk fodrászhoz, előtte kicsit vásárolok, nem kell sok minden …

A tegnapi napról azt tudom mondani, hogy

rohadt szar  rossz volt, a közérzetem a hangulatom, a melóhelyen nem haladtam, mert rossz volt az a számítógép, amin dolgoznom kellett volna, itthon is várt egy olyan dolog, amitől kiakadtam, de erről nem is írok többet, mert elég lesz megemészteni a dolgot. A lényeg, hogy reggelre összeállt a fejemben, hogy ha arra kerülne a sor, mit is mondanék ezzel kapcsolatban és az az érzésem, hogy azt nem tenné ki senki az ablakba, meg nem is tudom lenne e egyáltalán értelme szembe menni olyanokkal, akikben nincs segítőkészség, összefogás, csak degradálás, negatív dolgok végtelen sora, nincs bennük segítőkészség és még sorolhatnám. Nincs is kedvem elindulni semerre, legszívesebben itthon lennék már végre, tényleg. A gyerek ma moziba megy a harmadik óra után, aztán már csak egy nap és vége a hétnek. Azt akarnám legszívesebben, hogy varázsütésre tartsunk már ott.  Egyre inkább azt érzem, hogy ritka rossz év ez a 2017-es legyen már vége, mert ahogy közelítünk év vége felé úgy ad egyre több és töb…

Tegnap olyan jó kis

nap volt azért. Délután Kiskorú előkészítőn volt, én addig nézelődtem, meglepődtem, mert nem volt tömeg sehol, nyugis volt minden, aztán ücsörögtem egy padon és néztem az embereket és olyan jó kis nyugiság volt, meg jó idő és 17 fok. Aztán felfedeztem egy nagyon szuper kis boltot. A világ sok országából hoznak fűszereket, meg mindenféle jókat, halakat, meg vadakat és pudingokat, meg csokikat, meg italokat és magvakat és tésztákat és felsorolni sem tudnám még mennyi mindent és ott nézelődtem először csak egyedül, aztán meg a gyerekkel is. Vettem még gyerekkoromat idéző - Bulgáriában rengeteget ettem- rózsavízzel illatosított halvát, az nagyon finom (és nagyon hizlaló, de csak picit vettem pár kockát és még nem is ettem belőle, bezzeg a gyerek! azt hittem nem fog neki ízleni, de még is ,szóval lehet nem is jut majd :D) Aztán vettünk vörös lencsét, amit kimérve adnak, így sokkal olcsóbb, mint a boltban előre becsomagolt, na ebből megint fogok csinálni egy finom krémlevest a hétvégén, az…

Az élet...

"A élet nem túlságosan boldog, ha túl sokat morfondírozunk rajta."

Ez az idézet szerintem elég találó. Hajlamosak vagyunk akkor is odarakni azt a pici szót - de - amikor nincs is miért, amikor pont úgy van - vagy lenne - jó, ahogy van. Sokszor nem érdemes semmin töprengeni csak hagyni kell magunkat sodortatni az árral, hagyni hogy minden történjen úgy, ahogy van, ahogy lesz mert az élet úgy is elrendez mindent. És akkor megspóroltunk magunknak egy csomó idegeskedést és ősz hajszálat. 
Most éppen jó lenne, ha abbahagynám ezt a morfondírozást, ahogy itt ülök és hallgatom ezt az iszonyatos szélvihart, ami kint van. A házunk mögött a szomszédban ott egy nagy fenyőfa, minden viharnál eléggé félek, hogy mi van ha ránk dől, megígérték hogy kivágják, mert őket is zavarja, de hát persze a mai napig nem történt meg, azt hiszem ezt  is nekünk kell majd elintéztetni tavasszal, profi favágókkal. Inkább kifizetem, semmint rendszeressé váljon az, hogy mire fogunk hazaérni egyszer vagy hogy m…

Épp mikor hajnalban

leültem ide írni a magam kis semmiségeit, akkor vettem észre, hogy tegnap tettem közzé a kétezredik bejegyzésem. Átsiklottam felette, bár annyira nem is fontos. Amíg van kedvem úgy is írok, ki tudja még hány bejegyzést, néha csak a magam szórakoztatására.  Hát ez a hét is elkezdődött, tele új reményekkel. Mert hát minden hét, minden nap tele van reménységgel, hátha valamitől jobb lesz vagy más, mint az előzőek. Mind így vagyunk ezzel, a holnaptól várjuk a csodát, pedig szerintem azt magunkban kell keresnünk. Én is elfelejtek így tenni, sokszor.
Most már tényleg mindjárt itt a karácsony. És én már előre sajnálom, hogy véget ér és azt is sajnálom, amikor már van. Mert én várni szeretem, sokáig. Már októberben. Novemberben meg már tűkön ülök és számolom a napokat. A december pedig az a hónap, amikor bármi megtörténhet.  Karácsony után már nincs semmi, csak a szürke hétköznapok. Sokáig nincs mit várni, nincs ünnep, karácsony után én már a tavaszt várom. Karácsony után kicsit úgy érzi mag…

Várom, hogy a gyerek

felébredjen és frissen csinálhassam a reggelit. A hűtőből elővettem a maradék házi bacont, már beirdaltam az egyik oldalát, hogy sütés közben szépen szétnyíljon. Felkockáztam friss paradicsomot, mostanában egész jót lehet kapni, igazi paradicsom íze van nem olyan víz, mint amilyen gyerekkoromban volt, amikor anyukám pár darabot tudott venni télen is. Az nem volt olyan jó, de ezeket, főleg az apróbb fajtát pl. a cherryt szeretjük. Tudom van aki azt mondja, nincs itt az ideje én azt mondom, hogy nem érdekel. :) Én télen is veszek ilyen dolgokat, igaz akkor kevesebbet de nekem fontosak ezek az ízek. A bacon darabok a piros vágódeszkán várják, hogy ébredjen a gyerek, hogy sercegőn pirosra és roppanósra süljenek. Ezt most csak a gyerek kedvéért sütöm, én még tartom a fogadalmam, húst nem eszem karácsonyig. Camembert eszünk még és füge csatnit. Pirítok majd pár szelet teljes kiőrlésű kenyeret is. A maradék narancslevet isszuk majd hozzá. Egy ilyen reggelivel délutánig elvagyunk bőven.  Már…

Sokáig

aludtam, már mint ahhoz képest, ameddig szoktam, mert háromnegyed hatkor keltem fel. Nem vagyok túlságosan kipihent még, de egy fokkal jobb. Amúgy szeretek így kelni úgy hogy nem panaszkodom. Olyan szép rendet raktam tegnap mindenhol, mondhatni ez volt a karácsony előtti nagytakarításom és most meg is nyugodtam, hogy rend van körülöttem, mert én így működöm. Kívül belül legyen rend, akkor minden vidámságos. Férjemnek nehéz útja volt minden szempontból - éreztem is előző nap, olyan rossz érzésem volt végig - esett a hó, kint nem voltak letakarítva rendesen az autópályák, tömeg volt, ráadásul elvitték a vámosok és teljesen kipakoltatták vele a kocsit, a ruhákat, a gyógyszereket egyenként megnézték a neten, hogy valóban gyógyszerek e, kifaggatták, hova megy és mit fog csinálni, felírták az adatait, aztán elengedték. Soha nem volt még ilyen és nem viselkedtek vele ellenségesen ha ellenőrizték, most ez volt, mondhatni nem igazán kedvelték és hogy ez most azért van mert politikusaink miatt…

Így reggel háromnegyed hétre

már kitakarítottam a konyhát, rendet raktam a szekrényekben, megnéztem mi van a fagyasztóban és megállapítottam, hogy az elmúlt napokban sikerült majdnem üresre ennie a két fiúnak. :) Végre átlátható, majdnem nincs benne hús, úgy hogy vennem kell csirkemellet, combot és szűzpecsenyét, oldalasra gondoltam még. Ezek a kedvencek, gyerek is ezeket szereti. Átnéztem a tea készletet hát abból van bőven, sőt ki is válogattam amiket innen onnan kaptunk vagy a férjem hozott kintről és nem ízlett végül senkinek, beraktam őket egy nagy zacskóba és beviszem a munkahelyemre, hátha másnak ízleni fog, ha reggel akar inni egy csészével. Mi elsősorban a fekete teát részesítjük előnyben, időnként szoktam venni rooibost és valami finom fűszerezésűt, úgy hogy a gyümölcsöset, meg ilyesmit azt inkább beraktam a zacskóba. Ha eddig nem itta senki, ezután sem fogja, úgy hogy mennie kell. Átnéztem még a kis kamrámat, ott is van minden, bulgur, jázmin rizs, teljes kiőrlésű tészta, gyereknek kakaó, Szafi liszte…

Korán keltem

jobban mondva alig aludtam. A férjem este elindult, még úton van én pedig ilyenkor szinte semmit sem tudok aludni. Majd ha ott lesz. Úgy hogy inkább pötyögök - sok mindent ne várjatok - és közben kávézom és várom, hogy a gyerek is majd felébredjen, mert szalad az egész ház. Mindig szalad, ha ez az időszak van, ilyenkor minden kipakolva, amiről úgy gondoljuk kell ott kint, aztán meg a 90% megy vissza a szekrényekbe, úgy hogy alig várom már, hogy végre ismét rend és tisztaság legyen. De addig nem akarok zörögni, amíg Kiskorú alszik.  Tegnap szép idő volt, sütött a nap és az évszakhoz képest jó meleg is, aztán este elkezdett esni az eső, most pedig minden nedves, vizes, borult. Alig volt pár világos, napos idő, most megint szürkeség van. Mondjuk engem egyáltalán nem zavar, én szeretem a félhomályt, többször írtam már. Mára nem tervezek semmi nagy dolgot csak ezt a rendrakást, házfelforgatást, ablakpucolással, portörléssel, konyhaszekrények rendberakásával (átnézem mi van itthon, miből l…

Most már tényleg

ráférne a lakásra egy alapos suvickolás, igazán nehezemre esik nézni a kupit. Muszáj "kibírni" szombatig, akkor fogok takarítani most van fontosabb is. Ma össze kell pakolni a férjem cuccát, nagyjából persze már megvan, de vannak apróságok amit még be kell rakni az utazótáskába. Holnap este indul, holnap délután még zsemlét, banánt, kekszet veszek az útra.  Tegnap bejelentkeztem fodrászhoz, jövő pénteken megyünk a gyerekkel. Kellene valami új, praktikus frizura, már megint hosszú a nyakamnál és én azt nem bírom elviselni. Van egy határidős munkám, azt ma gyorsan megcsinálom és utána már sokkal könnyebb. A gyereknek 20.-a lesz az utolsó sulis napja, utána megy két napra anyósomhoz. Én meg két napig pihenek, még akkor is ha dolgozom 22.-ig. Utána pedig jön a két hét szabadság, mennyire, de mennyire várom már.  Megrendeltem a karácsonyi tálakat, lesz rajta minden földi jó. Az egyiken többféle hal, rák a másikon kacsa, rántott és sült húsok, rántott zöldségek és sajt, köretek é…

Nem tudok most

nagyon mit írni, mert igazából nincs semmi. Tegnap jól eláztunk, esett az eső, szakadt a hó amikor a városba vittem a gyereket előkészítőre. Utána még elmentünk kicsit nézelődni, leginkább a gyerek kedvéért, de annyira elegem volt a sötétből, tömegből, a mindent megvenni akaró emberekből, hogy mondtam a gyereknek ez volt az utolsó ilyen, hogy este a suliból jövet bemegyünk az Árkádba. Alig vártam, hogy végre hazaérjünk, reggel hét óra óta voltunk úton. Majd valamikor egyik hétvégén délelőtt nézelődhet. Azért vettem egy két apróságot, végre kaptam chia magot és kókuszkrémet, meg egy nagyon finom hibiszkuszos, citromos tea is le volt árazva, úgy hogy ezek jöttek haza velem. Amúgy kb. mindenhol minden egyforma, ruha, cipő, telefon, ékszer. :/ Viszont a papírboltok és a mindenféle bio boltok, meg a Body Shop és Yves Rocher üzlet, na meg a könyves az jó. :) Na mindegy, szerintem majd egyszer, ha mindenen túl leszek - ha elmegy a férjem megcsinálom a nagytakarítást, ablakpucolást, súrolást…

Nem voltam rest

és tegnap amikor beértem az irodába megnéztem, hogy mikor voltam szabadságon utoljára. Na ok, szóval azért van a nyígás és a vágyakozás, mert augusztusban. Hát az nem mostanában volt, szóval meg is bocsátottam magamnak, hogy már annyira, de annyira szeretnék otthon lenni. Aztán nem gondolkodtam tovább, végül is megrendeltem a gyereknek a városi rollert, legyen meg az öröme, mert igazából szerintem ezt várja a legjobban. A meglepődés pedig garantált, mert ősszel kategórikusan kijelentettem, hogy nem adok ki rá pénzt, mivel ott a bicikli is, amit egy évben kb. 5x vesz elő, meg ott van a gördeszka is, amit szintén, szóval tuti nem fogja ezt sem használni. Úgy hogy valószínűleg nem is számít rá. De hát ilyenek vagyunk mi anyák szerintem, legalább is többségünk, hogy az utolsó pillanatban úgy is meggondoljuk magunkat, mert nem akarunk csalódott arcot látni az évnek pont a legszebb ünnepén. Na majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre itt van vége, gyereknek slusszpassz, ennyi.  Nem ke…

Könyveshétfő

1918. ​július 17.
Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai.
Helen Rappaport, a jeles életrajzíró az eddigi leghitelesebb beszámolót tárja elénk e könyvében Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija nagyhercegnőkről. A lányok saját leveleiből és naplóiból merített, eleven képet fest életükről a Romanov-dinasztia végnapjaiban. Úgyszólván ez az első alkalom, hogy végigkövethetjük életútjukat a roppant kiváltságos, mégis erősen zárt világban, a jórészt egyszerűen eltöltött gyermekévektől kezdve a fiatal nővé érlelődésig, miközben megismerkedünk első romantikus szerelmeikkel, reményeikkel és álmaikkal, legvégül a forradalom és rettenetes következményei okozta traumával.
Ez a lebilincselően …

Készen vannak a

bejglik. Szépen sorakoznak, nyolcan vannak, illetve már csak heten, mert egyet már el is pusztított a férjem. Nagyon jól sikerültek ezt túlzás nélkül állítom, köszönhetően Lajos Marinak, aki pár éve megtanított igazi, finom bejglit sütni e b b ő l a receptből. Tényleg olyan, mint amilyennek a nagykönyvben le van írva, úgy hogy aki még keresi az igazit az ne habozzon ezt kipróbálni. Remélem péntekig marad belőle, mert azért készült ennyi, hogy vigyen is magával. Mi a gyerekkel annyira nem vagyunk oda érte, én ha eszem akkor inkább mákosat, úgy hogy majd lehet szafi liszttel fogok csinálni karácsonyra. Ha lesz kedvem, mert igazán tényleg nem tartozik a kedvencek közé. Azon gondolkodom, hogy felállítsuk e a karácsonyfát pénteken vagy inkább ne, mert nagyon korán van, viszont ha nem, akkor a férjemnek nem lesz karácsonya, úgy hogy talán nem is kérdés a kérdés. Vagy nem tudom. Végül is annyi blogban olvastam már, hogy van aki már megcsinálta, mert hosszan kiakarja élvezni az ünnepet és őt…

December

Hát ez is eljött. December első napja. Én innen számolom az igazi telet. Számolom vissza a napokat, ma este, mire Kiskorú kijön a fürdőszobából az első adventi mütyür is ott lesz az előszobában fellógatott első kis piros tasakban, mint minden évben. Aztán sorban a többi, de már minden nap reggel, ébredésre. Apró dolgok, amik hozzátartoznak az ünnephez. Szokássá váltak, kihagyhatatlanok, mert nélkülük már nem lenne olyan a december.

Nem igazán tudok

miről írni, mert írtam már a karácsonyról, meg a kevesebbekről, meg hogy hogyan kell és mit csinálnom a jövőben, hogy jobb legyen az amúgy nagyjából jó, meg írtam emlékekről, meg mindennapokról.....szóval nem nagyon van mit írnom.  Valami baromi gyorsan eltelt ez a hét is, holnap már péntek, csak tátom a szám. Férjem tegnap beszélt a főnökével, nagy valószínűséggel már pénteken indulnia kell. Úgy hogy az események még inkább felgyorsultak. Én hétvégén bejglit gyártok ezerrel, ja meg előtte még elviszem a kutyát fodrászhoz - jut eszembe be kell jelentkeznem nekem is a sajátomhoz karácsony előtt - míg a kutya szépül addig én kicsit körbenézek még apróság ügyben pl. unokatesóknak egy két csoki a csomagba. Szóval sok minden nem történik, hálás is vagyok ezért mert - szerintem ezt is írtam - nem volt ez olyan túlságosan jó év. Szóval jó, hogy nincs semmi újság amiről beszámolhatok, leginkább a napokat számolom, hogy végre otthon legyek. Ez meg ugye már mindenkinek a könyökén jön ki, nekem…

Az a bizonyos

kiflibe töltött krém. Nem egy nagy durranás, de anyám pont jól eltalálta az ízeket.
Hozzávalók: 20 dkg kenőmájas, vagy két (három) doboz májkrém, 5 dkg vaj, mustár, bors, só ízlés szerint, 1-2 főtt tojás. Nem tudom hány db. kifli, amit kettévágunk és a belsejét is hozzáadjuk a közben összekutyult krémhez. Majd az egészet vissza töltjük a kivájt kiflikbe és a tetejüket sajttal megszórva nagyon, nagyon átpirítjuk, mert úgy lesz finom.

Jól elkapott

ez a nátha. Hála a kolléganőmnek, aki beköhögte teljesen bacikkal az irodát. A tegnapi napom eléggé tetőzött és egyáltalán nem esett jól az sem, hogy két órát mászkáltam Kiskorúra várva még este. Alig vártam, hogy hazaérjünk és mire itthon voltunk már fáradt voltam és nyűgös, elfogyott fél csomag százas papírzsepi, fájt a hátam és úgy mindenem. Náthásnak lenni az egyik legrosszabb dolog a világon, még akkor is ha épp nincs láza az embernek. Fél hétkor ágyban voltam, tízkor meg már nem bírtam feküdni. Addigra már mindenki lefeküdt és aludt, na én akkor felkeltem és engedtem egy kád forró vizet, feküdtem benne, majd teát csináltam magamnak, kicsit jobb is lett és itt ücsörögtem egészen fél kettőig, mert sokkal jobb volt mint vízszintesen lenni. Legalább levegőt kaptam. Négy óra óta megint fent vagyok, szóval aludni na azt nem sokat aludtam és nem is tudom, hogy bírom ki a mai napot munkával. Pedig most éppen van elég. Ha ma rettenet rossz lesz, akkor holnap reggel elmegyek az orvoshoz …

Azt vettem észre

hogy minden általam kedvelt blog írója mintha kevesebbet jelentkezne. Nem sűrűn frissülnek a hírek, ritkábban olvasok új dolgokat. Mintha mindenki "beleunt" volna vagy úgy gondolná, hogy nem nem érdemes erről arról írni, mert esetleg senkit sem érdekel. Régebben ha leültem ide hajnalban mindig vártak rám a kedvenceim friss bejegyzésekkel, tudtam, hogy kávézás közben jól szórakozom, tartalmas írásokkal töltekezem. Mára ez kezd elmúlni. Lehet, hogy mindenki inkább befelé fordul, jönnek az ünnepek vagy csak a hideg és a tél hozta a lelassulást, nem tudom. De hiányzik az biztos. Már a nem tudom hányadik megfázásra való cukrot szopogatom, férjem hozta kintről hasonló a negrohoz csak talán nem annyira erős és nem tudom mi van benne, de pár szem is visszahoz a halál közeli állapotból. És arról akartam igazán írni, hogy ahogy itt ülök és pattog a tűz a cserépkályhában, a vízforralóban pedig lassan felforr a teának való, nem tudom hogyan de egy gyerekkori emlék és íz jött elő, törté…

Tegnap reggel

úgy csináltam, ahogy írtam. Kis színezett arckrém, szempilla spirál, kis festék, pirosító. Az egész nem volt több szerintem 10 percnél és még is sokkal jobb érzéssel mentem el otthonról. Szokott ez lenni máskor is, csak ritkán. DE ezentúl sűrűbben az biztos.  Mondjuk a jó érzés elég hamar elszállt - aztán később persze visszajött - mert a főnököm mindjárt reggel nem céges dologgal, de jól felhúzott, úgy hogy a fél délelőttöm el lett cseszve. Tényleg nagyon várom már, hogy végre szabadságon legyek és csak januárban kezdjek ismét dolgozni. Az első dolgom az lesz, hogy hajnalban a kanapén a forró cserépkályha mellett kortyolgassak valamit. Nem tudom még mit, teát, kávét vagy egy finom pohár bort, hajnalok hajnalán :D de valamit ami teljesen kikapcsol. Nagyon kell, ezt érzem minden áldott nap.
Nos elindultam a komfortérzetem javításának útján. :) Azt találtam ki, hogy most karácsonyig nekiállok egy laza "böjt" féleségnek. Amit tegnap már el is kezdtem. Ez nem áll túl nagy dolgo…

Könyveshétfő

Egy 38 éven át őrzött levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Váradi Miklósné Horváth Anna fiatalasszonyként titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal.

Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs holnap.
Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!

Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kitör a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is.

Kékesi Dóra első regényében valós történelmi helyzetben küzdenek szereplői a szerelemükért és az életbenmaradásért. Titkok, hazugságok, féltékenység és egy szenvedélyes szerelem ejtik rabul az olvasót.

A múltkor írtam

arról, hogy amikor előkészítő után nézelődtünk az Árkádban, akkor mennyire másnak tűnt Kiskorú, mint a többi a maga szerénységével és csendességével. De arról nem írtam, hogy némiképp én magamat is milyen kívülállónak gondoltam hirtelen abban a közegben. Valahogy olyan slamposnak és nem "naprakésznek" vagy nem tudom hogy fogalmazzak. Pedig egy teljesen normális csajos ing volt rajtam, farmer és színes sál, magassarkú csizma, még is úgy éreztem, hogy én itt elvesztem, mások csinosabbak, divatosabbak - mondjuk nem jó a szó erre, mert számomra a divat semmit mondó dolog, egy nőnek inkább egyénisége legyen és ne olvadjon bele a tömegbe, amit a divat hoz magával szerintem - szóval olyan szürke kisegér voltam én is. Hirtelen nem éreztem jól magam ott, valahogy kényelmetlen volt az egész. Bár túltettem magam rajta - gondolom voltatok már így ti is, valami megfoghatatlan dolog ez - még is pár napig elmolyoltam a dolgon és arra jutottam, hogy az egész onnan indul, hogy még mindig va…