Elég ramaty első

munkanap. Nekem is gyereknek is. Ő mindjárt egyessel kezdte az évet és két dolgozattal. Én emlékszem még, amikor gyerekkoromban a téli szünet után mi arról meséltünk, hogy milyen volt a karácsony, hogyan ünnepeltünk, mi volt az ajándék, a vacsora, kipihentük e magunkat, ilyenek. Most nem. Most nem bejelentett témazáró és egy röpdolgozat, ne hogy az a büdös kölyök jól érezze magát és örüljön a barátainak. Mindegy, a röpdolgozat egyes lett, persze beparázott a gyerek, fél is a tanártól ez már ötödikes kora óta tart, nagyon maximalista az illető, kemény, hangos, időnként kiabál, de nagyon jó oktató! mindig lehet javítani ezt megengedi, csak hát a gyerek a lepkelelkével nem tolerálja, ha magas hangon a szemébe mondják, hogy 2x mondtam el, tudni kell, hát mit nem értesz ezen? nincs idő tovább erre! úgy hogy sürgősen felhívtam a családban tanítóként dolgozó rokonomat, hogy van e felsősöket tanító matek tanár ismerőse, kollégája akihez már mostantól tud járni a gyerek, mert nem szeretném megvárni a februárt - akkortól mehetünk oda, ahova jártunk, mert most diplomáját írja az ismerős- ha így megy, akkor nem lesz jó vége. Ma délelőtt hív, remélem szerencsénk lesz, éppen most ment vissza egy nagyon jó tanár hozzájuk a suliba, olyan idős, olyan stílusú mint ő és ha ez így van akkor már látatlanba azt tudom mondani, hogy jó lesz nekünk. Remélem, hogy beférünk az idejébe és minden rendben lesz ezzel is. De azért hadd jegyezzem meg milyen jó, hogy még év elején beraktak két korrepetálás órát, ami része a tantervnek, de oda általában azt hívja a tanár, akit felkészít pl. matek versenyre és nem azokat, akiknek kellene. Tavaly még sűrűn volt, hogy ment a gyerek, kértem is és meg is mondtam neki, hogy muszáj és soha nem is csapott be, járt becsülettel és haszna is volt. Idén eddig kb. kétszer jutott el, mert mindig valakit felkészítettek valamire. Nem baj, akkor járunk külön az talán jobb is lesz. A második félév a fontos, addig még annyi időnk van! Csütörtökön mindenesetre lehet javítani, tegnap ezerrel gyakoroltunk - amit szoktunk is, de képtelen vagyok kiverni a gyerek fejéből, hogy ne görcsöljön, gondolja azt, hogy otthon van és gyakorol és a dolgozat alatt is az legyen a fejében, hogy nem kell félni, mert készült rá - úgy hogy elment az egész délután, ma is ugyan ez lesz. Totál elfáradtam, hát még ő. A másik dolgozat nyelvtan volt, attól nem félek, ő sem. Szóval ez van, férjem szerint nem érti mi nem tetszik nekem, hát a gyerek dolga, hogy tanuljon és kész. Ezzel egyet is értek, de akkor is. Én járok szülőire, fogadóra, én látom a gyerekeket a suliban, osztálytársakat és nem csak az enyém ilyen, hallom másoktól is - pl. elsősök szüleitől - hogy görcsöl a gyerek, izgul, fél hogy nem sikerül valami. Hát ne mondja már senki nekem , hogy ez normális. Én nem voltam mindig kitűnő, voltam rosszabb is jobb is, de soha, soha nem féltem bemenni az iskolába. Van még 6 hónapunk, hogy javítsunk, elég lesz rá.
A munkahelyről úgy jöttem el decemberben, hogy minden fontos és nagyobb melót megcsináltam és ezer dolog fogadott engem is. Februárban könyvvizsgáló, még lett egy csomó számlám amit év végéhez hozzá kell könyvelnem, kolléganőt ma helyettesíteni kell, mert beteg lett a gyerkőc és a férj, szóval belecsaptam ott is a lecsóba. :) A szemem lassan gyógyul, de tényleg szó szerint lassan és ez is eléggé leviszi a komfort érzetemet. 
Na mindegy, azt mondják ha rossz a kezdés akkor majd minden jó ha jó a vége. Remélem.
Nehéz volt reggel felkelni, sajnos nem magamtól hanem a telefonomra ébredtem és ilyenkor tudom, hogy nem pihentem ki magam és ez így rossz. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, alig tudtam kikecmeregni a takaró alól. De muszáj, mert rá kell fűtenem a házra, hidegeket mondanak nem lenne elég, ha csak este tenném meg, úgy hogy nem sokáig tudok vacillálni azon, hogy aludjak még vagy tegyem a dolgom. Hétvége felé meg akár -15 fok is lehet?? Tegnap olvastam az időjárás jelentést. 
Aztán meg úgy döntöttem szelektálok tovább az életemben. Nem tudok már mit kezdeni az állandóan síró rívó emberkékkel. Unom a megmondó embereket. Nem tudok már bemenni olyan blogba, ahol csak nyöszörgést olvasok, mások hibáztatását a saját rosszért, akik nem tudnak és nem is akarnak picit sem jobbítani a helyzetükön. Akik írnak valamiről, engedik hogy elmondd a véleményed, aztán még te érzed kellemetlenül, ha nem egyezik vagy ha tanácsnak szánod és a végén még te leszel a hülye, mert hogyan is látnál bele a valóságba? Ok, ez igaz. De akkor nem kell írni róla vagy ha igen, akkor vállalja mindenki, hogy lesz aki esetleg más véleményen van. Nem kell megsértődni, nem kell rosszat feltételezni - ez amúgy is olyan jó kis magyar szokás, mindjárt rosszat feltételezni a másikról -és azt, hogy csak b á n t a n i akar. Nincs nekem se türelmem, se erőm, se idegem ezekhez az emberkékhez. 

Meryl Streep ezt annyira, de annyira jól megfogalmazta! ÉN is ezt akarom, erre fogok törekedni ebben az évben:

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." – Meryl Streep hitvallása

Hát ennyi. Ebben minden benne van, amit én szeretnék ebben az évben. Elég nekem az, ami most körülöttünk folyik a világban, kicsit félek is tőle hova vezet majd ez. Félek, hogy nem látok a jövőbe, pedig néha milyen jó lenne, mert egy csomó felesleges aggodalomtól megkímélném magam, félek, hogy amikor én nem leszek mi lesz majd a gyerekemmel, milyen világban fog élni, lesz e akkor normális élet, lesz e miért küzdeni, lesz a rendes családja, lesz e munkája, nem fog e éhezni vagy nem kell e neki is vándoréletet élni, lesz e hazája??? És még annyi mindent sorolhatnék.  Így sem lehet, úgy hogy ezeket a gondolatokat is el kell zárnom egy fiókba és csak a mának élni!

Annyira szeretném, ha a 2017-es év mentálisan jobb lenne mint volt az előző.  Még van mit javítani a szorongásomon és az aggódásomon, több relax és elengedés, már ami a rossz dolgokat illeti.

Na ez a bejegyzés nem sikerült túl vidámra, de legalább kint van. :)

Megjegyzések

  1. Azért ez megelehetősen nagy genyóság, szünet utáni első napon témazárót iratni úgy, hogy nem jelentették be... miből állt volna a szünet előtt azt mondani, hogy gyerekek, úgy készüljetek, hogy. A röpdoga az más, házirend szerint sem bejelentésköteles, ettől még, ha én pedagógus lennék, azt sem így csinálnám. Nálatok a házirend nem szabályozza amúgy a TZ kérdéskört? Nem lehet a szülőknek testületileg azt mondani, hogy oké, ezt a jegyet most nem fogadjuk el? Persze ez csak akkor működik, ha az összes szülő beszáll.

    Sosem fogom elfelejteni, mi épp nyolcadikra kaptunk új matek-fizika tanárt úgy, hogy az előző három évben az akkori tanárunk többet nem volt bent, mint igen, a szaktanári helyettesítés nem volt megoldva, leginkább ének-, és rajztanárok jöttek be helyette. Volt is pánik, mikor nyolcadikban megérkezett az új tanerő és _mindenki_, de mindenki sorozatban kapta az egyeseket, mert akkor derült fény a hiányosságokra. De akkor a szülők nagyon összefogtak, volt rendkívüli szülői, rendkívüli fogadó óra, egyeztetések, stb., és végül is kompromisszumra jutottak a tanárunkkal. (Nem szállította le a követelményeit, hanem délutánonként megpróbálta behozni velünk a lemaradást. Ingyen.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, én már nem mondok semmit. Irodalomból készültünk, vers volt meg egy kiselőadás. Mindegy már a nyelvtan jó lett az a tz, a matek meg ilyen :( Majd javítunk. Nekem is van pár élményem, gimiben szintén matek 2-3 között, egyszerűen ha megszakadtam se lettem jobb aztán harmadikban másik tanár tanított, hirtelen négyes lettem. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése