Ugrás a fő tartalomra

Ja, az meg ki is

maradt, de csak leírom magamnak, hogy megmaradjon és majd később már röhögve tudjam mesélni bárkinek is. Tegnap este, miközben olyan elégedett voltam azzal, hogy jó meleget csináltam és szépen kitakarítottam, felmostam - hogy aztán beengedjem a tiszta előszobába a kutyát és megint lábnyomos legyen :D - és a gyerekkel matekoztam és aztán olyan finom brassóit csináltam, mint még soha és örülés volt meg minden egészen addig amíg...
nem kezdtem el meghallani, hogy a fürdőszobában valami nagy zubogás van, de tényleg mint egy közeli vízesés és már rohantam is, mert azt hittem hogy eltört a főnyomó cső vagy mi a tököm, 
de nem az volt, hanem az előzőleg berakott mosás. Illetve már a centrifugálás végén egyszer csak nem ki hanem befelé jött a víz és úszott minden. 
Na most, nekünk egy másik csőbe van vezetve az egész, de a kivezető cső befagyott - mint utólag megnéztem, mint egy dugó a végén úgy zárta le a műanyagot - és valószínű pont a mosás utolsó szakaszában. 
Nos, van két adag ruhám, amit a cégnél fogok kimosni nemsokára plusz majd otthon melegítenem kell a csövet hajszárítóval és hősugárzóval, hogy lehetőség szerint még tavasz előtt tudjam használni a mosógépem. 
Aztán amúgy ez már este nyolc óra tájban volt, úgy hogy gyorsan pakoltam a vízóra aknára is plédet meg párnát, mert már azon gondolkodtam, hogy majd a végén ott is lesz valami. Ha hazamegyek még azt is ellenőriznem kell, biztos ami biztos, hogy nincs e esetleg elrepedve már a vízóra vagy valami. Minden évben letakarjuk hungarocellel, arra még pluszban egy fedlap, de idén elmaradt. 
Szóval a január és a hideg most már tényleg mondjon le!!!!!!! Még sosem volt semmi a nagy hólapátolásos éveken kívül - igen nálunk minden évben van két hét, amikor rengeteg, szó szerint rengeteg hó esik, mivel a Tenkes északi oldalán vagyunk - szóval eddig mindig sikerült átvészelnem mindent egyedül, mindent megoldanom egyedül, mindig körültekintőnek lennem és most beütött a ménkűűűűű. Hú, de próbálom kihozni a pozitívat. 
Egyet találtam is, mégpedig azt, hogy most úgy járok el egy darabig, mint az amerikaiak. Mosodában mosok és így kevesebb lesz a vízszámlám. :)

Ui: és miközben ezt leírtam kint ezerrel csöpög mindenhonnan a víz. +3 fok van, juhéééééé. mindjárt elő is kapom a fürdőruhám. :)

Megjegyzések

  1. :) Még jó, hogy otthon voltatok, mondjuk én sem szoktam a mosást "egyedül" hagyni, fene tudja, ez milyen szokás.... óvatos :)!
    Egyébként juhúúúú, megyünk korizni - pedig denincskedvem :) - az előbb a gyerek lelkesen hívott, hogy mikor érek már haza....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szoktam azt is. Ja, jó hogy otthon voltam. Tavaszt akarok.

      Törlés
  2. Bakker ezzel a befagyott vízórával már tegnap is beparásítottál, de ezzel a bejegyzéssel még inkább... mi sose takargattuk be a vízórát, így most se jutott eszünkbe...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt mondta a vízóra leolvasó, hogy a legjobb, ha a fedlapra belül hungarocelt ragasztunk, ugyan is nem a hidegtől, hanem a vas fedlapból áradó hideg levegőtől lehet baj. Ha már 125cm mély az akna, akkor elvileg nem lehet gond. Nekünk pont annyi, de ki tudja. Ma délután belekukkantok, komolyan én már mindentől kezdek parázni.

      Törlés
    2. Nahát, ez érdekes! Egyben - bizonyos szempontból - megnyugtató, mert nekünk majdnem két méter mély az akna, a fém fedlap jóóó messze van... de azért jobb lenne ha jobb idő lenne! :)

      Törlés
    3. Akkor tökéletes! Megnéztem, csontszáraz az egész akna, minden a helyén, legalább ennek lehet örülni! Nekem marad azért a takarás is, mert havat, ónos esőt mondanak, legalább ha ráesik a hó akkor még jobban szigetel. Komolyan a január "monnyon" le!

      Törlés
  3. Én azon izgultam, hogy ne duguljon el a cső, mert ott meg a kézmosó gyűlt össze a kifolyócsőben, s az dugaszolta el. Mire rájöttem, egészen máshol tisztogattam. Már profi módon szedem szét, tisztítom a le(ki)folyó(csöve)t. Ezt a fedőlap hűtést jó tudni. Itt a faluban takarják, alapból, mert sok volt a lefagyás , már korábban is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az is elég ha szépen letakargatjátok pokróccal, vagy mással. Hát biztos, ami biztos, én is lehettem volna elővigyázatosabb a mosógéppel.

      Törlés
  4. áááá! Én is olvastam itt-ott a vízórás dolgot, aggasztott is, aztán a családfő (gondolom, benne is felmerült a gondolat) belenézett az aknába valamelyik nap, és nem látott semmit.
    A mosógépet én szoktam egyedül hagyni, vagyis reggel beállítom, hogy akkor járjon le, amikor már hazaérünk. Szoktam is aggódni emiatt is, de ha meg akkor indítom, amikor hazaérünk, soha nem jár le (az alapprogram 3 óránál hosszabb). Hétvégén meg nem tudok annyit mosni, hogy beleférjen az időbe (szintén a program hossza miatt), persze lehetne rövidebbet indítani, de azt írta a gép használati utasítása, hogy ez a leggazdaságosabb és legjobb program a sima mosáshoz. Nem is tudom, nem is tudom, mi a jó megoldás...

    VálaszTörlés
  5. Bocs,hogy belebeszélek,de a lefolyót nem lehet úgy megjavítani,hogy fazékból meleg vizet öntesz bele, és megnyomod az ürítést?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…