Számomra egyértelmű

hogy mi a baj a gyerekkel. Illetve a matekkal. Ugyan is tegnap voltunk először a matek korrepetáláson, tegnap ismerkedett meg azzal a tanárnővel, aki segíteni fog. Végtelenül kedves, türelmes, leginkább barátként kezeli a gyereket, pillanatok alatt szót értettek ők ketten. (én is persze) Pedig nem volt hozzá kedve, hogy délután négytől ötig még tanuljon (kinek lenne) hét órája volt, szóval úgy mentünk, hogy csendben ült a kocsiban látszott rajta az utálat. De hát ez van, javítani kell elkezdődött a második félév. Én otthagytam, elmentem addig a szüleimhez aztán mentem vissza érte. A tanárnő úgy fogadott, hogy nincs itt baj, a szabályokat tudja, a feladatokat érti, letudja vezetni, szóval kellemesen csalódott, nem lesz itt gond. (ámen, így legyen) A gyerek meg tök pozitívan jött ki az iskolából, tetszett neki és bárcsak nekünk is ilyen matek tanárnőnk lenne, mondta ő. 
Ma mentem érte a suliba, kérdeztem mi volt órán, kicsit jobb volt e? Mondta, hogy önállóan kellett dolgozni, munkafüzetből mindenki választhatott magának feladatot, ment is neki, hibátlan lett. Na, mondom de jó! Erre ő, hogy amikor ki kellett menni a táblához, hogy ott oldja meg, alig tudott valamit. Egyszerűen leblokkolt, hogy mit fog szólni a tanárnő, ha elront valamit (kiabálni szokott) és inkább nem írt semmit, mert nem akarta, hogy kiabáljon. Szóval még is csak jól éreztem én is, meg a gyerek is mondja, hogy úgy érzi mindent elfelejt, azt is amit tud. :( Persze volt neki egy rossz élménye, ugyan így ötödikben kihívta felelni és valamibe belegabalyodott és elkezdett vele kiabálni, hogy mit keres felsőben ilyen tudással. Meg hát ha valaki nem érti meg elsőre, másodikra akkor kész vége, nincs idő elmagyarázni. Na, innentől kezdve vannak ezek, hogy hol jobban hol meg rosszabbul teljesít, egyszerűen nem a matek a probléma, hanem a gyomorideg. Ezt kell valahogy "kinőni" valahogy megmagyarázni, hogy küzdje le. De hogyan?? Nagyon remélem, ha eljárunk korrepetálásra szépen végig ebben a félévben a végén megnő az önbizalma és kb. letojja  ha beszól neki a matektanárnőnk elengedi a füle mellett amit el kell ha hibázik. Egyébként ez nem csak a mi problémánk, másnak is. Na a lényeg a lényeg, eljárunk, gyakorolni fog, témazáró előtt is megyünk és remélem, hogy szépen visszakapaszkodik azok közé, akik lazán ülnek az órán. Az igazsághoz hozzá tartozik, ha rosszul sikerül egy egy dolgozat mindig lehetőséget kapnak, hogy javítsanak, szóval tényleg nem akar rosszat nekik, itt inkább az időnkénti odamondogatással van a gond. Azt mondjuk hallottam másoktól, hogy ő "beleveri" a dolgokat azokba, akik az ő órájára járnak, majd a továbbtanulásnál ez előny lesz.  Ok, és addig? Nekem is volt szar munkahelyem, mentem be gyomorideggel, úgy hogy előtte hánytam otthon az idegtől, szóval gondolom van olyan szitu a gyereknél is amikor ezt érzi. Na erről hogyan szoktassam le, mert annyiszor átbeszéltem már vele! :( Egyébként fogadó órán mindig kedves, segítőkész  és mindent meglehet vele beszélni, szóval én a rossz oldalt nem látom, amit a gyerek emleget. Én mindig pozitívan jöttem még ki tőle.
Hajnali négykor meg ramazuri volt nálunk, bent aludt a kutya is meg a macska is aztán az előszobában összetalálkoztak a kutya féltékeny lett a macska fújt rá ezerrel, az meg ugatott....nem is mondom tovább, gyorsan kizártam mind a kettőt intézzék el a dolgot egymás közt. Ma tuti kint alszik mindenki! Még a gyerek is felébredt, de szerencsére visszatudott aludni. 
Aztán meg indulásnál már kabátban, csizmában az előszobában kerestem a kocsi kulcsomat, persze nem akasztottam a kulcstartóra, gondoltam a táskámban lesz. Aha, de a táska óriási, mindent elnyelő nem volt a nagy zsebben, a kis zsebben....nem volt sehol. Fogtam és kiráztam a táskám tartalmát az előszobába, sűrű anyázások voltak közben  mikor a gyerek megszólalt, hogy anya lehet kint maradt a kocsiban (későn értünk haza) nézzük meg. Hát persze, hogy ott volt. Csak a pénztárcám meg a papírjaim dobtam vissza a táskába, minden maradt szanaszét, becsuktam az ajtót és rohantunk tovább. Ilyen klasszul indult a mai nap, csodás volt minden... :/ 
Első felindulásomban elhatároztam, hogy nem érdekel most februárban kapok fizu mellé plusz pénzt és ide nekem a világ legjobb táskáját, kerül amibe kerül!! Aztán pár óra múlva persze már lehiggadva úgy döntöttem nem veszek, spórolós év van, meg hát nem a táskával van baj, hanem a szétszórtságommal, de kaptam egy ötletet, hogy szerezzek be egy táskarendezőt, így most azt nézegetek. 
A gyerek meg náthás, eléggé érdekesen néz ki, köhög kapott coldrex junior port. Az osztályukból kilencen hiányoznak, ma nem volt kémia óra a tanár is beteg lett és nem volt magyar óra sem, mert a tanárnő úgy döntött nem megy tovább, amíg ennyien nincsenek. Nem tudom mi lesz holnap reggelre, de sejtésem az van. Ahhoz képest, hogy a hideg megöli a bacikat már hónapok óta van mindenféle vírus és most ez a megfázós korszak is, lassan egy két hetet megyünk, 3-4-5 napot itthon vagyunk....lemaradunk, pótolhatunk....áhhhhhhhh. 
Na megyek, csinálok pirítóst, meg mézes teát ezt kívánja most és holnapra főzök egy kis paprikás krumplit.

Megjegyzések

  1. Nálunk a töri tanárnő ilyen, mint nálatok a matek, bár Máté elég jól viseli - pedig nem egy érzéketlen alkat :) - bár őt nem szokta macerálni, mert jó belőle, de nem szereti, sőt, mindenkinél ő a nehéz eset és nálunk is ugyanez van, hogy fogadón ebből semmit sem érezni :) ... De tényleg nagyon sok múlik természetesen a tanáron, biztosan jól érezted és be is bizonyosodott, hogy nem a matekkal van a baj. És megint csak azt tudom mondani, hogy az osztályból nálunk is 8-an hiányoznak, még reménykedem, hogy megússzuk valami nyavalya nélkül...

    VálaszTörlés
  2. Huh, nem tudom, ilyen esetben mit lehetne tenni - tanárra gondolok - a lányomon látom, hogy amikor "cseszegetem" - sajnos szoktam - akkor leblokkol, és minden elszáll, amit pedig tud. Ilyenkor az ember észbe kap, és próbálod máshogyan megközelíteni - nade ez én vagyok, a szülő, a tanár nem bizti, hogy így áll hozzá.... (kivéve, ha ténylegesen pedagógus és nevelő is... ugye...)
    Ez a táskarendező most nagyon megfogott, van néhány táskám, amit nagyon szeretek, de simán egylégterűek, és megőrülök - meg a többiek is - tőle, hogy minden eltűnik benne.... és igen, hasonló jelenetek nálunk is vannak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése