Ugrás a fő tartalomra

Amikor tegnap

hazaértünk a kutya kint csatangolt az utcán. Ilyen sem volt még. Azt hittem a kapu nem záródott be rendesen, mert a kis hülye megtanulta, hogy ha nem figyelünk az orrát odadugja az érzékelőhöz és azonnal megáll a kapu és ismét elkezd kinyílni. Nem mindig meri, mert általában erélyesen rászólunk reggel és akkor megáll a teraszon, nem jön utánunk de van amikor azért próbálkozik túljárni az eszünkön. Legtöbbször mire leérek kocsival a felhajtón bezáródik és így megyünk csak el otthonról. Nagyon mérges lettem rá, de láttam a kapu csukva van. Akkor jutott eszembe, hogy a szomszéd ház és a mi házunk között csináltunk egy kiskaput, mert a ház hátuljától még másfél méter a mi részünk plusz hogy legyen hol átjárnunk kitisztítani a csatornát. Persze egyből láttam, hogy itt a baj, tárva nyitva volt, pedig mindig be van zárva. Aztán megláttam két macskát az udvaron, jönnek hozzánk tele a hócipőm, azokat hajkurássza egész nap, gondolom valahogy kicseszték az ajtót a "dulakodásban" és a szomszéd telkén át ment ki az utcára végül. 
Elegem volt a tegnapi napból, szar egy nap volt és akkor még ez is, lezárásként. Ajtót megcsináltam, remélem nem fog kinyílni, de ha még is az tuti én nem megyek kutyát keresni (dehogynem) majd hazatalál, ha akar. 
Aztán gyorsan csináltam a gyereknek chilis babot, beraktam egy mosást, összerántottam a lakást és a nap hátralévő részében csak sajnáltam magam. Az idő is jó szar  rossz lett, ne hogy már örüljön az ember annak, hogy végre hétvégére egészen felszáradt az udvar és esetleg nem tocsogunk a vízben és a sárban és e hét végére még csinálni is lehessen valamit! 
Úgy hogy de jó az előbb megtaláltam az irodában a köteg skandináv lottót, amit még régebben hoztam a postáról, innentől kezdve nincs visszaút, majd szorgalmasan töltögetem őket és csak azért is én leszek a következő lottó milliomos és majd jól nem megyek be dolgozni csak felülök egy repülőre vagy egy lakóbuszra és megyek neki a világnak. A gyerek persze jön velem. És ez pont így fog történni, ahogy leírtam! 
Ráadásul most még olyan sok munkám sincs, amíg nincs vége a könyvvizsgálatnak a cégnél, hiába végeztünk nálunk, nem tudok dolgozni a februári számlákkal. Úgy hogy ez van még pár napig az tuti. Most meg mindjárt megyek a gyerkőcért, el kell szaladnunk boltba, megint beszerző körúton vagyunk állateledelből és gyümölcs sem ártana. Holnap futás. Ennyit tudok, de ezt már legalább biztosan.
Nyűg az egész nap. :/

Megjegyzések

  1. Hm. Mi kaparóssorsjegyezünk, ha ez megnyugtat:). Általában visszanyerjük az árát, szóval még nem gazdagodtunk meg....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…