Ugrás a fő tartalomra

Valahogy senkinek

sincs kedve írni? Valami ilyesmit láttam, ahogy beléptem most az előbb ide és megnéztem ki miről írt a napokban, mert nem jutottam még el idáig. Biztos mindenki érzi a tavaszt, a jó időt, csinálja amit kell, kertezik, kint van sokáig, sétál a városban vagy bárhol, mint ahogy leüljön a gép elé. Nem baj, jól van ez így nekünk is ez a tervünk. Ma Kiskorú nem ment iskolába, már tegnap is náthával feküdt le, fájt kicsit a torka, ma reggel pedig már hatkor felkelt, hogy nem tud nyelni. Az igazság az, hogy azért ő akart menni, de ahogy megálltam az iskola kapuja előtt, mondta hogy szédül, fehér volt mint a fal, úgy hogy elmentünk orvoshoz, majd ott hagytam a nagyszülőknél, hogy feküdhessen. Éppen húsleves főtt, úgy hogy az pont jó lesz most neki. Remélem délután már kicsit jobban lesz, mert háromra azért szeretném, ha elmenne tanárhoz egy órát, elég nehéz anyagot vesznek most matekból, nem árt. Na majd meglátjuk.
Ma elmegyek a gépemért, készen van, de nem ért ide, útba esik most az is, ha megyek a gyerekért. Hallelúja egyébként, mert esténként és reggel igen csak hiányzott már. Fogalmam sincs mennyibe fog kerülni, azt sem hogy mi baja volt, de nem is érdekel legyen jó és kész.
Új dolgokról nem tudok írni, tök fáradt vagyok, kivételesen a telefonom zenélésére ébredtem és nem esett jól. Még egy órát feküdtem és félig el is aludtam, irtó nehéz volt kikecmeregni az ágyból. A reggeli cuccost meg úgy ott hagytam a konyhában ahogy volt, teafilter és citrom és a facsaró, meg papírzsepi hegyek a nappaliban, mosatlan reggelis tányér, de nem baj minden megvár délután. 
Csinálok én is egy rakat levest, van otthon májgombóc a fagyasztóban, veszek pár friss pulykanyakat hozzá, mert szeretjük nagyon, répa, zöldség, borsó, mindenféle. Aztán gondoltam grill sajtot sütök és valami ropogós salátát és felfedeztem, hogy a mogyinak van valami sózott pörkölt pucolt tökmagja zacskóban nem is drágán és szerintem azt fogok majd a tetejére rászórni, gyereknek meg a leves mellé túrógombócot talán.
A kertben szeretnék majd hétvégén tenni venni, még nem jutottam a napernyőig, mert mindig volt valami bent, legtöbbet a gyerekkel foglalkoztam, alig jutottam ki a héten egy egy fél órára. De hétvégére jó időt mondanak, akkor megejtem az elmaradt dolgokat. 
Nem tudtam most sem újat írni, úgy érzem csak ismétlem önmagam minden ilyen bejegyzésben. Abba is hagyom, hátha majd eszembe jut valami téma, amiről szívesebben olvasna bárki, mint az ilyen kis semmiségekről.
Amúgy fut most egy sorozat az HBO-n, ami nekünk nincs, de hálisten az internet korszakában ez nem akadály, mert egy időben lehet nézni ott is. A címe Hatalmas kis hazugságok. Elég jó, Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Laure Dern, Shailene Woodley főszereplésével.


Megjegyzések

  1. Hát bizony, én is jöttem ma nagy lelkesen hogy végre olvashassak itt meg ott, és semmi. Én sem voltam, de igazoltan (akartam világgá menni :D, de nem jött össze...).
    Ennek a filmnek láttam a beharangozását, nnna, majd megpróbálok rákeresni.
    Nem írsz unalmasat :), én szeretem, de ezt már mondtam. Van olyan vagy szerencsére legtöbbször olyan van, hogy nem történik semmi "érdekes", akkor mi van...
    Gyerkőcnek jobbulást....

    VálaszTörlés
  2. Az egy nagyon jó sorozat, de azt olvastam, hogy csak ez a hét rész lesz, és kész. :(
    Ádinak jobbulást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, átadom neki :) Igen, csak ez a hét rész sajnos :( :(

      Törlés
    2. Nekem is tetszik, de csak a végén fog kiderülni, hogy ki halt meg? Az első 3 részt láttam, nekem eddig nem világos, vagy kimaradt nekem valami... azt sejtem, hogy a 3 nő közül valamelyik...

      Törlés
  3. Én is szeretem az általad semmilyennek nevezett posztjaidat. Sokat elárul ám rólad (és nem azt, hogy semmilyen vagy :D).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…