Ugrás a fő tartalomra

Végül tegnap délutánra

19 fok lett kint. Még jó, hogy kis gondolkodás után nem a hosszú ujjú futó felsőmben mentem futni, hanem ujjatlanban. A hosszúban nem bírtam volna egy idő után. A vége 4km lett, 31 perc alatt. A tempo még elég lassú, de majd lesz jobb is. Végül is már most egy kilométerrel több sikerült, mint pár napja. Ismét megállapítottam, hogy kár nyünyögni az embernek magában, hogy nincs kedve, meg kifogásokat keresni, mert az első pár méter után már termelődik a boldogsághormon és nagyon jó az egész. Főleg a végén, hogy ez is megvolt. Ráadásul már éreztem, hogy nem fáradt vagyok, hanem inkább felpörgött.
Sok mindent nem csináltam itthon, megsütöttem a sütit a gyereknek aztán kb.ennyi. 
Egyébként annyira de annyira rossz bent ülni az irodában, miközben kint olyan jó idő van. Az ember legszívesebben sétálna céltalanul vagy kiülne egy kávézóba az utcára. Nézem a Girls sorozatot - először nem tudtam hova tenni, fura volt az egész, legfőképpen baromi szókimondó, tele trágár beszéddel - vígjáték amúgy, Golden Globe díjas és egy fiatal színésznő írta és rendezte Lena Dunham, na szóval nézem, már az ötödik évad megy és most éppen olyan résznél tartok, amikor beülnek egy lakóautóba és mennek a világnak......jaj de jó lehet így. Időnként nekem is eszembe jut, hogy legszívesebben így élnék, feladni mindent és körbeutazni egy ilyen kocsival a világot, menni céltalanul és nézelődni, új kultúrát megismerni, embereket, tájakat, felfedezni a dolgokat.....bármi csak ne ez a hétköznapi élet legyen. Itt élünk ezen a kis bolygón és szinte alig látunk belőle valamit a legtöbb dologról csak könyvben olvasunk, csak filmben látjuk, csak mások elmondása alapján képzelhetjük el, de nem az lenne az igazi, ha láthatnánk, éreznénk, megtapasztalnánk? Nem az lenne a dolgunk, hogy meglássuk mi vesz minket körül, hova csöppentünk? Akkor minek élünk? Hát nem ez az élet egyik legnagyobb szívása, de tényleg?

Megjegyzések

  1. Teljesen igazad van, néha én is azt érzem, hogy mekkora tévedés és időpocsékolás, hogy csak úgy telik az idő nap nap után és nem ÉLÜNK és nem látunk semmit a minket körülvevő világból. Nagyon jó lenne menni, csak menni egy lakóautóval. Én a Grace klinikát nézem esténként és most bejön, régen nem nagyon szerettem:) Futás- nagyon szeretnék menni, lehet, hogy elkezdem újra, majd vigyázok a térdemre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez az, hogy élünk, család, gyerek és aztán vége...vagy nem tudom valami ilyesmi :) Nekem a vádlimra kell, nem akarok még egy fájdalmat.

      Törlés
  2. Oh a minek élünk nagy kérdés! :) Szerintem mindenkinek más a prioritás.

    Én úgy szoktam az élet értelmére gondolni, hogy ha eljön majd értem a halál, akkor azt érezzem, hogy amit nagyon akartam az megtörtént. Nálam ez nem annyira nem a világjáráshoz kapcsolódik. Inkább olyan, hogy megtaláltam a férjem és vele együtt a nagybetűs szerelmet, lett egy gyönyörű gyerekem, vannak barátaim, a gyerekemmel van és lesz egy csomó közös élményünk. Nekem ezek adják az életerőt, de tudom, hogy van olyan, akikben erős az utazó gén. :)

    Én A Girls sorozatot amúgy nem bírtam sokáig nézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De az utazást lehet velük együtt is, nem? Mármint hogy együtt éljük át. Nem egyedül. Az elején nagyon fura volt, de aztán megkedveltem. Van benne valami ami megfogott benne.

      Törlés
    2. Végül is nem a világjárás volt a gondolatom, lehet úgy írtam, hanem hogy nem láttam a Földet. Van ez a bolygó és mennyi minden van rajta, amit nem látok. Na jó, ezt nem tudom leirni :D

      Törlés
  3. Én is értem. Néha el is szomorodom rajta - mert pl. legszívesebben két életet élnék, mert egybe nem fér bele az, amit akarok. Egyrészt nagyon röghözkötött vagyok, szeretek itthonlenni. Másrészt meg ugye ott a világ, ahogy te is írod.... valahogy úgy mennék el, fél, egy évre, hogy tudom, hogy itthon megvár minden, meg hogy visszajöhetek. De ez sajnos a jelenlegi melós korunkban nem megoldható, mert vagy feladod az állásod, vagy nem tudom, mi van... úgy tervezem, hogy nyugger koromban egy évben 1-1 hónapot eltöltenék egy másik országban, az nyaralásnak sok, ottélésnek meg talán pont annyit elég, hogy picit belelátsz az adott nép életébe... ha szerencsém van, és sokáig élek, megismerhetek ezzel a tempóval néhány országot - szép kis álom, nem? de akkor már "szabad" lennék, nem függenék annyira sokmindentől.
    Sorozatból - fentvan a Rólunk szól köv. pár része, és azt néztem - éjfélig, most meg meghalok az álmosságtól... - és egyszerűen nem tudok betelni vele. Megvan a kedvenc párom is, és annyira szeretem a párbeszédeiket....!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…