Nem tudom ki hogy van vele

de nálam vannak olyan napok, mit napok inkább hetek amikor egyszerűen utálok főzni. Nem tudom miért van így, de nincs kedvem kimenni a konyhába kitalálni mi legyen az ebéd, vacsora, lehetőleg úgy, hogy másnapra is maradjon. Van, hogy nagyon meg kell magam erőltetni, hogy csináljak valamit ott. Amikor készen lett a felújítás annyira szerettem, hogy nagy a hely, csillivilli mindentudó főző és sütőlapjaim vannak, nem kell mosogatnom és csináltam is ezerrel a dolgokat, minden másnap ilyen olyan kaja, süti a családnak....hát elmúlt. Pedig még hamarabb is megvannak a dolgok, mint a régi konyhámban. De kitalálni.....mert persze a család nem tudja, nekik mindegy, fogalmuk sincs, valami finomat.....hát így nehéz. Az éveim számának növekedése még inkább előhozza ezt a már megint főzni kell , nem akarok dolgot. :( És a jó idő is rátesz egy lapáttal, mert amikor kint meleg van és süt a nap, hát én bizony baromira nem szeretek a konyhában lenni. Ráadásul csak a gyerek partner abban, hogy valami egyszerűt rittyentsünk össze, saláta sült csirkével vagy egy bármilyen tartalmas leves vagy csak pizza vagy ilyesmi. A férjemnek általában magyaros ételek kellenek, én meg azt nem bírom. Ha egyszer nyerek a lottón akkor tuti felfogadok egy séfet vagy minimum mindennap valami puccos helyről rendelem az ételt. :D Máskor meg teljesen más az egész. Olyankor szeretek még bevásárolni is, válogatni a zöldségek és a húsok között, otthon hosszan elmolyolni, szépen kitalálni valami új dolgot, megnézni pinteresten vagy főzős blogokon, hogy mit készítsek. Akkor ki sem lehet robbantani a konyhából, én vagyok a háziasszonyok királynője. Főzök háromfélét, sütök sütit és mindenki néz, mint a moziban, hogy mi történt. Na jó, ez a ritkább alkalom most már. :)
Ezt csak úgy elmeséltem, nem tudom miért. :) Amúgy tegnap zöldborsós csirkemellet készítettem, bulgurral, ezt viszek ebédre. Fiúknak rizzsel. A férjemnek nem igazán nyerte el a tetszését, de szerintem kibírhatja két napig. Vagy eszik melegszendvicset. Esetleg főz magának valamit itthon is.

Tegnap elég sokat haladtak a fiúk a tóval, mutatom:


Épül a csobogó, ez még az alap :) de talán látszik, hogy szépen csordogál a víz az irányt még be kell állítani.
Ez persze még az eleje, még sok kő, kavics lesz mindenhol, hogy a fólia ne látszódjon és remélem hogy a hétvégén már elkezdhetem a növényeket is ültetni. Igazából persze majd egy két év múlva fog kinézni igazi kis kerti tónak, amikor már koszolódott  a víz, remélhetőleg megnőnek a növények, ideszoknak majd a mindenféle állatok (kivéve remélem a siklók, akkor elköltözöm) békák, szitakötők nem tudom még mik. A halakat is csak pár hét múlva rakhatjuk majd bele, ha már nem lesz ennyire tiszta a víz. Amíg a fiúk kint ügyködtek, addig én bent tettem vettem, takarítottam (múlt csütörtök óta nem igazán volt rá időm éppen csak kicsit) mostam. Már csak a gyerek szobája van vissza, hogy holnap kicsit összerántsam és elkezdjük kiválogatni mi marad és mi nem szükséges már a játékokból és a ruhákból, hogy ne legyen már kacat a majd pár hét múlva kész szobában.
Tegnap leadtuk a férjem kocsiját is szervizbe, végre elkezdik átnézni. Csak találják is meg a hibát!!


Megjegyzések

  1. Teljesen megértelek a főzést illetően. Van egy gyors kaja, amit mindig szívesen eszik meg a családom.
    Csirkemell szeletek , só, bors majonézzel megkenve. Majd paradicsom karikák és reszelt füstölt sajt a tetejére. Be a sütőbe 200 fokon 20 perc alatt elkészül. Mellé addig elkészítesz egy kis párolt rizst és szezon salátát. Isteni.
    A tavatokat irigylem nagyon. Majdnem minden házunkba csináltunk. Itt még sajna nincs.

    VálaszTörlés
  2. A főzéssel most én is nagyon így vagyok, de azt sem szeretem, ha nincs mit enni, ma pl. müzlit hoztam ebédre mert tegnap nagyon későn értünk haza. Nagyon ennék már egy jó kis főzeléket, szerintem salátafőzelék lesz vacsira a gyerekeknek valami csibefalat félével, nekem meg elég rá a reszelt sajt is:)

    VálaszTörlés
  3. Még sosem ettem salátafőzeléket, sem sóskát, sem finomfőzeléket.... :)
    Én szeretek főzni, meg sütni is - néha úgy, ahogy Te, Tami, szombaton kétfélét is sütöttem - de ugye én ezt könnyebben mondom, mert hétközben ritkán főzök... vagyis leginkább nem... de ha hozzájutok, akkor meg nagyon szeretek, de nem vagyok annyira merész, mindig nálad "csorgatom a nyálam", hogy milyen -számomra különleges - jó dolgokat készítesz...
    Megkérdezhetem, hol vettetek szép kavicsot, meg egyáltalán a köveket, a tóhoz? (nagyon-nagyon tetszik, szép lesz!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a receptet!! Pont ma reggel vettem friss csirkemellet a többi van otthon. Hétvégén kipróbálom! :)

      Törlés
    2. Na, ez Györgyinek ment volna, de sebaj :D

      Törlés
    3. A nagyobb köveket évek alatt hordta haza a férjem onnan, ahol dolgozik. Van ott egy folyó és ilyen mindenféle nagy színes kövek vannak és mindenki hordja ezerrel, még teherautókkal is. A vízeséshez valót Pécsett valami építkezős lerakatnál, a többit kiástuk a hátsó telek tele volt vele, de ha valamerre jártunk mindenhonnan cipeltünk haza :D Még van több is. A kavicsot meg itt a közelben szintén építkezős lerakatból hozattuk.

      Törlés
  4. Azt figyeltem meg magamon, ha nem szívvel főzök olyan is lesz az étel, megértelek. Izgalommal várom a kész tavatokat.

    VálaszTörlés
  5. Pont így vagyok én is.. és jó régóta tart. :) Főzök, mert enni kell, ráadásul a két nagyobb fiam folyton éhes, de se kedvem, se ihletem, se energiám ehhez. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez ahogy öregszünk szerintem megsokszorozódik. Régen annyira volt kedvem és türelmem ehhez is, mostanra lassan elpárolog.

      Törlés
  6. Épp ma közöltem a gyerekkel, hogy tele a hócipőm, ősztől menzán eszik márpedig. Nálunk ő a szűk keresztmetszet, férj bármit megeszik, amit elé rakok, a gyerek nagyon nem. És igen, ez, hogy kitalálni-megvenni-hazahozni-megfőzni, hát van nekem elég bajom enélkül is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az enyém is ott eszik, de nem panaszkodik. Igaz, hogy amint hazaér már keresgél a hűtőben, folyton éhes, de szerintem mert éppen növekvő állapotban van :D :D

      Törlés
  7. Én sokkal lelkesebb lennék, ha nem 24 órából állna egy nap, hanem 32-ből. Így azonban csak nyűg marad a hétköznapokban. Mindig azt nézem, hogy mit lehet gyorsan összeütni. Egy órán belül asztalon legyen az étel. Persze az sem mellékes, hogy azt meg is egyék a válogatós gyerekeim....:)
    Popianyu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel az időhosszabbítással én is így vagyok, lehet akkor kedvem is lenne konyházni.

      Törlés
  8. Ez nálam is igy van : vannak húzósabb időszakok, amikor nincs se ötletem, sem kedvem főzni - de akkor is muszáj - máskor meg leves, kétféle főétel, süti... attól függ épp mennyi időm marad a főzésre, látok-e ötleteket amik tetszenek, vagy épp hogy all a hold :-) van amikor épp fagyasztót üritek és főzelékek vannak - de minden nap van főtt étel, ha meg nincs akkor hiányzik :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nincs itthon a férjem egyszerűbb, mert a gyerek eszik meleg ételt a suliban, én esetleg a kórházban vagy hozatok valamit. Elvagyunk, hétvégén főzök. De amikor a férjem itthon van muszáj kitalálni legalább két naponta valamit. Na, ez nehéz nálunk ő a válogatós :/

      Törlés

Megjegyzés küldése