Tegnap takarítani

akartam, neki is álltam de aztán úgy elbeszélgettem a gyerek egyik osztálytársa anyukájával a délutánom skypeon, hogy már nem akartam folytatni. Kiveséztük az iskolát, a tanulást és tovább tanulást, mindent. Ha ezt a hetediket már nem számoljuk és csak azt nézzük, hogy az utolsó évhez közelítünk egyetértettünk abban, hogy kezd elromlani minden. Sok helyen olvastam, ismerősök is mondták, akiknek ballagó gyerekük van, hogy pontosan így történt náluk is. Valahogy ahogy közelítettek a nyolcadikhoz lett egyre feszültebb mindenki, tanár, diák és szülő is együttesen. A jegyek hirtelen kezdtek rosszabbak lenni, sokszor hallotta mindenki - szintén gyerek, szülő együtt - hogy menjenek szakmát tanulni, mert az országnak erre van szüksége.....és sokan mondták, hogy a jó tanuló gyerekük hiába tanult ugyan annyit, hirtelen rosszabb lett. Nem akarok ebbe túlságosan belemenni, de kezdem én is ugyan ezt tapasztalni. Mást se hallok csak azt, hogy szakmát kell tanulni. Kikérdezem a gyereket, főleg témazáró előtt, tudja elmondja, becsülettel megtanulja az anyagot, elmegyek érte a suliba, közli hogy nem volt nehéz, mindent tudott, írt egy csomót, erre kikapja és nem úgy sikerül ahogy várta. Ez az utóbbi pár hétben szinte rendszeres. Úgy veszem észre, ahelyett hogy segítenék őket a hetedik év végére, ami beleszámít már, mintha sokszor szándékosan csavarnának egyet rajtuk. És ezt nem csak én mondom, más is. És én ezt nem értem. Hogy miért kell? Hogy miért kell - néha tényleg olyan, hogy szánt szándékkal - összetörni már most a gyerek álmokat? Hogy miért nem próbálhatja meg valaki majd ott a felvételit, ahol akarja és ha nem úgy sikerül, akkor majd rájön ő, saját maga, hogy másfele kell nézni? Vállalni érte a kockázatot és a felelősséget a gyereknek. Meg persze a szülőnek.
Ami meg a másik. Első osztálytól kezdve adunk be minden hónapban osztálypénzt. Az összeget nem írom le, nem pár száz forintot, hanem elég jelentőset. Mondván, hogy majd ha nagyobbak lesznek - ami most jött el szerintem - majd jut két három napos osztálykirándulásra is. ( Eddig még sosem voltak) Hát most van május közepe és nagyon úgy néz ki, hogy nincs osztálykirándulás. Semmi szervezés - mi felhoztuk ezt szülőin, segítőkészek voltunk - az osztályfőnök képtelen a kezében tartani a dolgokat, amúgy is látszik a hozzá állásán, hogy elege van az oktatásból  (van amit megértek) és úgy az egészből, ami ezzel jár. És most nem azért, de én nem akarok hiper szuper ajándékokat venni olyan tanároknak, akik hogy úgy mondjam csak azért oktatnak, mert egyszer ezt tanulták. Én nem akarok se wellness utalványt adni ajándékba, se lazítós hétvégére befizetni egyiknek sem, se ebookot venni, se tabletet. Mindig is utáltam a külsőséget, az olyan dolgokat, mert ez a szokás, mert tavaly az akkoriak ezt és ezt adtak, vettek, vittek....Előre fázom már a nyolcadikos rongyrázástól. Itt van az anyák napja. Majd valamikor lesz. Mondjuk a szülőknek így hetedikben nincs rá igényük - nem tudom jobban megfogalmazni - hogy egy órát ücsörögjünk a padokban végig hallgatva és nézve a betanult verseket. Nagyok már, mindenki megköszöntötte otthon az édesanyját a napján. Állítólag lesz anyák napja, valamikor. Tavaly évzáró előtt két héttel volt. Miért? Bocs, hogy ezt írom biztosan lesz olyan, aki nem ért velem egyet, de nekem kedvem sincs a suliban anyák napozni. Alsóban ez aranyos volt és még ötödikben is az volt. De már tavaly sem volt az igazi, idén meg már egyáltalán nem tartom én sem, más sem ezt fontosnak a suliban megünnepelni. A gyerekem elment, vett virágot és csokit és megköszöntött. Már "el is felejtettük", hogy volt egyszer egy anyák napja is. Én már csak túlélni szeretném az általános iskolát azt hiszem. :) Pedig én azt hiszem toleráns vagyok és ha a gyerekem hibázik az iskolában, akkor a tanár mellé állok, ha azt látom, hogy "ezabüdöskölyök" ilyen és ilyen akkor igen is megmondom neki is, hogy most xy tanárnak van igaza. Még is legszívesebben kiíratnám a gyerekorvosunkkal "táppénzre" az iskolaév visszalévő heteire. Kezdődjön már el a nyári szünet!!!
Szóval ilyenekről beszéltünk tegnap. Jól el is ment a kedvem az itthoni dolgoktól, majd ma nekiállok. Remélem ma már tényleg itt a nyár, ahogy beharangozták. Jajmostnemjósemmi :/ :/  Azt hiszem tegnap kicsit egymás életkedvét vettük el :) Na, majd délutánra talán a jó idő hatására visszatér a jó kedv.

Megjegyzések

  1. Teljesen egyetértek az anyák napjával kapcsolatban, nálunk már felsőben nem volt ilyesmi és tényleg valahogy nem is hiányzik, mert ezt ilyenkor már itthon "rendezzük le"... A hangulatváltozás is hasonló nálunk is az iskolában, de nem teljesen. Én is éreztem, amit te, hogy csavarnak rajtuk egyet így hetedikben nem tudom miért, de csak egy-egy tantárgynál van ilyen. Most valahogy év végére még egy picit, mintha ez is javult volna, de tudom mire érted ezt a tanuljanak szakmát dolgot :) és érzem is mire gondolsz ezzel kapcsolatban, de nálunk ezt szerencsére nem érzem, mert általában azt a jegyet kapja, ahogy felkészült (most szerencsére általában jót), kivéve egy-egy mumus tantárgyat, mert ott bármi megtörténhet, sajnos :) ...

    VálaszTörlés
  2. Anno a rendszerváltás után pedig azt mondogatták, hogy egyetemet végezz, a szakma nem fontos. Igen most, miután rájöttek, hogy sok szakma sorvadóban van, vagy el is sorvadt, most pedig ezért mondogatják, hogy tanuljon a gyerek szakmát.
    A középiskolában, vagy szakmunkásiskolában, ill. az egyetemen is lesznek, vannak nehézségek, ez nem szűnik meg az általánosiskola elvégzése után sem, csak egy bizonyos iskolatipusnál még a szülő intenziven figyel, és résztvesz a dolgokban, majd ahogy a gyerek "korosodik" egyre kevesebb részvételt hagy a szülőnek a dolgaiban.
    Én eképpen látam sok tapasztalat alapján, sok erőt és kitartást, szükség lesz rá.)
    üdv. Iringó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan boldog lennék, ha a gyerekem egy konkrét szakma iránt érdeklődne. Azt hiszem manapság tényleg érdemes lenne ilyenbe belevágni. Ha érdeklődne az autószerelés iránt, sokszor panaszkodik a szerelőnk, hogy egyszerűen nem talál fiatal tanulókat, vagy lenne belőle egy jó asztalos, vagy akár egy klassz szakács. De nem érdekli, őt csak az angol érdekli (nagyon jól beszél már) most éppen angol tanárnak készül vagy az informatika érdekli, a játéktervezés. Pedig én vele együtt nézegetem a szakgimnáziumokat, ahol kapna szakmát is, technikusit is és még érettségit is tehet és mehetne tovább, de egyelőre nem tekint erre. Talán majd jövő évben ez kicsit változik, mert egyébként én is úgy gondolom manapság ez nem olyan rossz befektetés.

      Törlés
    2. Jaj és köszi a jókívánságokat. Én tipikus para anya vagyok, rám fér :)

      Törlés
  3. Értelek. Itt is van pár mumus, de most pl. tegnap fizikán közölte a tanár a gyerekkel, mert hármas lett a dolgozata, amire becsületesen megtanult mindent, tudtuk a kérdéseket, kikérdeztem oda vissza és hármast kapott, szóval tegnap közölte a gyerekkel, hogy ez egy nagyon fontos témazáró volt és lehet, hogy hármas lesz év végén. A gyereknek egy ötöse és három négyes van, konkrétan. Még is úgy beparáztatta, hogy én ma felmentem a tanáriba, hogy megnézzem mit rontott el, mert a dolgozatot nem láthatom, sose hozhatják haza, mindig csak fogadó órán nézhetjük meg (ezt nem értem, máshol is igy van??) szóval megakartam nézni és kérdezni tőle, hogy akkor tényleg mi lesz év végén? Mi ötödiktől tanulunk fizikát, mindig ötöse volt, most meg ilyen jegyekre benyögte a hármast. A fülembe tette a bogarat a gyerek. Nálunk nincs enapló sem, pedig már kötelező lenne, nem tudom nyomon követni a dolgokat, mindig be kell mennem, mert konkrétan pl. áprilisig egy darab informatika jegy sem volt beírva még a naplóba sem!!! Az ellenőrzőbe meg kb a matek tanár íratja be a jegyet és írja alá. Szóval követhetetlen sokszor : (

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, azért ez....! morr, ilyenekért én is nagyon mérges vagyok, és nem is értem. A dolgozatok többségét mi sem láthatjuk, és van olyan tantárgy, ahol nincs jegye....(!) Föciből van egy kis kettes beírva, minden nélkül, csak a kettes meg a tanár aláírása, és a gyerek ragaszkodik hozzá, hogy nem tudja, meg a tanár sem igazán, hogy miért is kapta, "csak" a tanár kis füzetébe volt így beírva, minden nélkül... hát köszi!
      Matekon akadtam ki tegnap - nincs idő vagy mi, elmagyarázni az órán mélységében a dolgokat, nincs rendes jegyzetük, és otthonra marad olyan dolog, amit a gyerek saját magától nem fog tudni megrágni, megtanulni és alkalmazni - pl. a gyerekemnek szerencséje van, mert az anyja el tudja magyarázni neki, de mi van a többi gyerekkel....?
      Az anyák napi műsor felsőben ökörség....
      Mi nagyon megszívtuk az ofővel, pasi, és teljesen elhatárolódik minden plusszfeladattól a tanításon és a kötelező dolgokon túl.... :(
      Vidéki iskolában vagyunk... fogalmam nincs, milyen szinten van a gyerek, mit fog tudni teljesíteni majd továbbtanulásnál egy városi, vagy tagozatos tanulóhoz képest, mindenesetre nem pozitívan látom a dolgokat....

      Törlés
  4. Át tudom érezni,amit leírtál-annak ellenére,hogy már nem vagyunk érdekeltek az általános és középiskolai oktatásban,felnőtt gyermekeink vannak;a sógornőm pedagógus(tagintézmény vezető) és tőle hallom a nehézségeket,az akadályokat,amelyeket állítanak nekik és a gyermekeknek "fenntről";megkeserítve és fásulttá téve őket,mert látják,hogy mennyire nem jó irányba terelődnek a dolgok,de tenni ellene nem lehet...;és látom sógornőmön az évek alatt lezajlott változást,hogy lett lelkes(magyar/dráma szakos) szinjátszást is tanító,a tantárgyát korábban szinesen tanítóból a mai,korábban már leírt pedagógus,akinek "ha nem tetszik,el lehet menni..." ;de hova könyörgöm,amikor ezt tanulta...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ezt látom, köszi hogy írtad. A sulinkban kb. három lelkes tanárt tudok most említeni, akik nyitottak, pozitivak, mindent meglehet velük beszélni. Ez hiányzik nekem. :( És azt hiszem a gyerekeknek is. Az enyémtől csak azt hallom, ha mondom, hogy beszéld meg xy tanárral, hogy "anya, minek? nincs értelme". Hát így. :(

      Törlés
  5. Talán még annyit hozzátennék, hogy már az ötödikes jegyek is számítanak ha gimibe menne nem csak a hetedikes és hogy ne ijedj meg a "szakmától ", nálunk van egy csomó erős műszaki szakgimnázium a fiúknak és sok jó infós képzés is. A szakgimiből sokkal nagyobb eséllyel tud bekerülni (remélem) a műegyetemere vagy másik műszaki karra ez tuti. Ha Ádinak van ilyen irányú érdeklődése szerencsétek lenne, Pécsen van villamosmérnöki kar, ami pl. nálunk nincs, így a gyerekem vagy Győrbe megy vagy Óbudára. Persze az álomgyilkolás szerintem is bűn, az én gyerekemnek is sikerült elvenniük a kedvét az alkotástól, de nem hagyom annyiban:) Kitartás, mindjárt vége a sulinak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az jó, mert hatodikig nem volt gondunk :D Én nem ijedezem a szakmától a gyereket nem nagyon érdekli :( De remélem majd változik ez is. :) Boldog lennék egy szakgimnáziummal komolyan mondom! No, majd még egy év lesz eldönteni , szinte biztos, hogy mire sorra kerülünk ezer más variációt fog a kormányunk kitalálni :/ Csak rosszabbat ne.

      Törlés
  6. Szia!

    Még nem írtam neked, de ez a téma minket is közelről érint. Nagyobbik lányom most nyolcadikos, az elmúlt év nálunk is a felvételiről szólt. Olvasgatva az írásaitokat mi szerencsések vagyunk az általános iskolával, a tanárok többsége lelkes és kedves. A jegyeket is inkább felfelé kerekítették 7. év végén és 8. félévkor. Mert tényleg múlhat a felvételi akár egy ponton is. Nálunk a matek felvételire kellett többet készülni. De lehet! Érdemes az előző évek feladatsorait megoldani, sok hasonló típusfeladat szokott lenni, amire lehet készülni. Egy idő után rutinuk lesz benne:)) Az én lányom járt előkészítőre a kiszemelt iskolába is. Mondjuk csak 8 alkalom volt, önmagában kevés, de arra jó volt, hogy ismerkedett a sulival.
    A lényeg, hogy ne stresszeljétek magatokat nagyon, tudom, persze, hogy nehéz. Főleg a várakozás. Jan. közepén megírták az írásbelit és volt aki csak ápr. végén tudta meg, hogy felvették-e. Nagyon hosszú várakozási idők vannak az egész folyamat alatt.
    Már csak pár hét és itt a nyári szünet:)) Jó pihenést és sok sikert a továbbtanuláshoz! Klára

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése