Eddig úgy voltam vele

hogy még nem vártam a nyaralást. Elég korán megyünk - bár talán szabadságra és nyaralásra sosincs olyan, hogy korán - és ezért talán még fel sem készültem rá. Aztán ma meg már úgy vagyok vele, hogy annyira akarom már érezni azt a bizonyos balatoni víz illatot, a korán reggeli vízpartot megnézni, futni hajnalban a  kihalt utcákon amikor még mindenki alszik, hogy el nem tudom mondani. Legszívesebben ott élnék valahol, mindig a Balaton mellett, sokan sétálnék a parton, ősszel ücsörögnék a kihalt víz mellett az egyik padon....de jó lenne! A víz csobogása megnyugtató, ezt éreztem a tengerparton is, nem maga a tenger ami nekem akkor fontos volt, hanem ott is a levegő, az a bizonyos sós levegő és ülni a homokban, ahogy a lábamat mossa a víz....Érzem én, hogy a változó korban vagyok, valahogy megérzi az ember. A hangulatváltozásaim néha nagyon kellemetlen tud lenni még magam számára is, hol a fellegekben vagyok, hol meg az a bizonyos semmi nem jó érzés van körülöttem, mikor nem is kellene. Ma pl. rendesen munka undorom van, már tegnap is az motoszkált a fejemben, hogy én bizony be nem megyek, szevasztok, viszlát majd hívjon, akinek nagyon hiányzom, én itthon akarok maradni, itthon tenni venni, főzni valami finomat, füvet nyírni és pátyolgatni a virágaimat, aztán a medencébe csobbanni, majd napozni, élvezni a nyarat és nem a négy fal között lenni 8 órát, fúúúúúúúúúúj. Mint egy gyerek. Akinek már csak 3 nap a suli és vége, hálisten, na arról is tudnék mesélni, de még miket, ha nem láttam és hallottam volna a saját szememmel és fülemmel anyák napján (én barom elmentem június 7-én voltunk vagy 10-en az osztályból) hogy hogyan zajlik egy seggnyalás és szóban megígérés, hogy xy gyereke jobb jegyet kap,  mint amire áll, merttűrhetetlenhogypontőnégyestkapabbólatantárgybólésmajdénbeszélekazigazgatóvalágikámneaggódj!, na szóval nekem elegem van és itt fogadtam meg, hogy jövőre kétszer megyek szülőire. Egyszer év elején, hogy megkérdezzek bizonyos dolgokat, másodszor meg amikor a ballagásról lesz szó. Eddig is sejtettem, hogy van aki nem úgy kapja a jegyeket, ahogy tanul, de most legalább meg is tapasztaltam. És innentől kezdve már nem vagyok hajlandó többet leülni olyan tanárral beszélgetni, akit már az sem érdekel, hogy ki hallja mit mond és mennyire korrekt. És részemről már csak azt várom, hogy legyen meg a továbbtanulás, legyen vége az általános iskolának és a gyereket tuti nem fogom még egyszer egy ilyen taposómalomnak kitenni, hanem választunk egy lazább, nem az "elit" iskolák közül, ahol talán majd nem azt számít ki kivel van jóban, hanem a gyerek maga. Ami nem olyan híres neves, viszont jó lesz bejárni, nem kell halálra tanulni magát a gyereknek, hogy aztán ne az igyekezetet értékeljék, hanem azt, hogy ki kinek a kije. Aztán a lazább suliban legyen jó tanuló, mert így több pontja lesz, mint a nevesebb iskolában közepes tanulónak, na ez sem mindegy, ha esetleg tovább akar tanulni majd. Bár én azt szeretném, ha nem itthon tanulna tovább, hanem másfele nézegetne majd. De ez a jövő zenéje már tényleg. Azért azt megjegyzem, hogy felröppent ismét olyan hír, hogy sok iskolában megakarják szüntetni a gimnáziumi képzést, mert azt hiszik, hogy ezzel majd többen választják a szakmunkás képzést és több lesz a szakember itthon, én meg azt gondolom, hogy ahogy vége a képzésnek a legtöbb fiatal elmegy külföldre, mert 1. már azt látom és hallom, hogy a fiataloknak is elegük van ebből a légkörből, 2. jó szakembert nem lehet megbecsülni 80-90ezer ft fizetéssel, 3. itt nem lehet biztos jövőt tervezni. (és még bőven sorolhatnám)
Na szóval nem igazán vagyok mindig a topon, ezt nagyon érzem. Nem is volt kedvem írogatni, mert téma sincs tényleg semmi,folyamatosan semmi. Inkább olvasgatok reggelente másokat. Azok az apróságok, hogy elraktam sok lekvárt, hogy szombaton volt  a gyereknek az utolsó tanítási nap a külön suliban és mekivel zártuk az ottani évet, hogy finomakat főztem a napokban, hogy tegnap futottam kicsit és sajnos rettenetesen csalódtam magamban, mert nyögve nyelősen ment, na ezek a dolgok kit érdekelnek? Ezek nem olyan nagy dolgok, amikről be kell számolni, még magamnak sem. Velem meg nem történik semmi, annyi csak talán hogy vettem egy jó cipőt (Fila a márka ha valakit érdekel) és nagy a "szerelem."

kép: Deichmann
Megnézem, ti mit írtatok. :)

Megjegyzések

  1. Én is vettem magamnak Fila cipőt. :-) És én is érzem néha, hogy uncsi, amit írok, de attól még leírom. A te soraidat is meg mindig szeretem olvasni, ezért máskor ne hagyjál ki napokat! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig elkezdtem írni, aztán mindig hagytam a fenébe. :D nem volt érdekes, legalább is számomra. Mondjuk most, hogy írtam eszembe jutott egy csomó mindent amiről meg írhattam volna :D :D :D Ez a legtöbbször így van, azt hiszem nincs témám, aztán mikor becsukom az oldalt jut eszembe, hogy de. :)

      Törlés
  2. Én is nagyon szeretek olvasni a napjaidról, azt hiszem hasonlóan gondolkodunk a
    világ dolgairól is. Szóval csak írj, ha lehet minden nap, én biztos olvasód vagyok.
    Erika

    VálaszTörlés
  3. Egyáltalán nem uncsi amikor a "semmiről" irsz! Én várom minden nap a bejegyzésedet és csalódott vagyok ha nem irsz. Ugyanugy vagy legalábbis nagyon hasonlóan élünk, a gyerek is 7. osztályos és teljesen egyetértek Veled mindenben. Mindez vonatkozik Teidére is. Gabi egy kicsi faluból

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gabi, örülök hogy írtál! :)

      Törlés
    2. Hiányoztak a soraid, nagyjából egyet is értünk-látunk, de nem mindenben. A cipőd tetszik nagyon :) A hétköznapok unalmai meg azért is jók, mert azok is hasonlóak, max receptet cserélünk, mit hogy raktál el :).
      A sulis dolgon kicsit én is kiakadtam, pláne, hogy kollegina épp reggel mesélt egy hasonlót, hogy a SZÜLŐ bement a suliba a jobb jegyért..... mi van?????

      Törlés
    3. Ez nekem is ufó, hetedikes gyerek szülője megy a jobb jegyért, ráadásul kvázi fenyegetőzik? Eszembe nem jutna, én rábíztam a gyerekre, hogy "egyezkedjen" = kérdezze meg, hogy van-e lehetősége javítófelelésre, szorgalmira, bármire, ha a tanár szerint nincs, akkor így jártunk. :)

      Törlés
    4. Nahát, én is köszönöm, Gabi a kedves soraidat. :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése