Ugrás a fő tartalomra

Málna illatú nyár

Málna illata száll mindenfelé a kertben. Már messziről lehet érezni, ahogy megyünk a bokrok felé. Idén is sok van, de sajnos mivel nincs eső nem olyan szép nagy gurulós szemű, mint tavaly. De az ízük az ugyan olyan finom édes és málna illatú lesz tőle az ember bőre, ha végig megy a két soron. Tegnap szedtem egy közepes tállal és levest készítettem belőle. Nem nagy dolog, nincs semmi faxni, nem kell túlgondolni. Kb. 10  perc az egész. Picit több vízzel teszem fel, mint ahogy ellepi a málnát, de csak annyi időre, hogy szétessenek a szemek. Aztán csorgatok hozzá friss citromlevet, vaníliát, cukrot rakok bele (most helyette xilit) majd tejszínben elkevert vaníliás pudinggal sűrítem. Hidegen, tejszínhabbal a tetején lehet enni. Minden nyáron van nálunk, akár egy héten többször is. Ma ez lesz a munkahelyemen a tízóraim.
A cseresznyéből sok rajta maradt a fákon, sajnos nem tudtunk annyit enni, amennyi beért és nem sokat vittek, mindenkinél roskadoznak a fák. Sajnálom nagyon, mert hónapokon keresztül tudnám enni a fáról, mikor kimegyek a kertbe. Még találok rajtuk azért olyat, ami ropogós, de már nem sokáig. Én a gyümölcsöt leginkább frissen szeretem és olyan kevés az idő amíg kilehet használni. Még mindig van ribizli is, Pavlovát kellene sütni, sok tejszínhabbal a tetején és roskadásig díszíteni a piros gyöngyszemekkel. Nem tudok annyi sütit sütni a kerti gyümölcsökből, ami naponta beérik. Most fejeztük be egy hete a meggy lekvár elrakását, de már is beérett a következő adag. A kert felé haladva mindig ugyan azon az útvonalon haladunk, már látszik a lépteink nyoma. Ott lassan kiszárad a fű, persze eső sincs. Mondtam is a férjemnek, hogy amerre nincs fű, oda kell majd lefektetni bontott téglát vagy lapos nagy köveket, mert arra járunk a legtöbbet. Mindig ugyan ott, kis csapások vannak, mint az erdőben amerre az állatok járnak.
Nincs kedvem dolgozni, minden nap ugyan azokat a köröket futni....Ülni bent az irodában, miközben kint ezer arcát mutatja a nyár, elszalasztott pillanatoknak érzem az egészet. Nagyon nehezen indulok el otthonról....inkább előbb kelek, hogy sokáig húzzam az időt. Jegeskávét iszom reggelente, mióta ilyen meleg van, bár ma reggel volt egy fél órás eső, éppen arra volt elég, hogy a fű vizes legyen. Semmire. Van, hogy kimegyek a tó partjára és nézem a halakat. Kezdenek szelídek lenni, már kiúsznak a szélére is. Ritkábban menekülnek már el, ha meglátják az árnyékomat. Jól érzik magukat és a növények is magukhoz tértek, sorban bújnak elő a víz alól a tavirózsák. Még be kell szerezni párat, főleg olyanokat amik oxigént termelnek, mert az is segíti egészségesen tartani a tó vizét.  Jövőre pedig megnagyobbítjuk, ezt már most eldöntöttük, mert annyi örömöt okoz és olyan megnyugtató ott ülni mellette a nyugágyban, hallgatni a kis vízesés csobogását, hogy csuda. Pici hely maradt a bővítésre, több nem. Még az is lehet, hogy ősszel állunk neki, ahogy ismerem a férjemet. Van amelyik virággal viszont baj van. A kiültetett leanderek levelei alulról elkezdtek sárgulni, pedig minden nap alaposan megöntözöm őket. Tavaly annyira gyönyörűek lettek a kerti földbe ültetéstől, ezer új ágat hoztak, tele voltak virággal. Nem tudom mi történt, hogy idén kezdenek tönkre menni??  A föld ugyan az és az öntözés nem kevés. Napon vannak, virágot is hoztak még is. Nem tudom meddig tartanak ki. :(
Találtam két könyvet tegnap, amolyan nyári olvasmányt. Hiába kerestem, sajnos nincs fent a neten így azt hiszem ezeket most "kénytelen" leszek papír formájában beszerezni. Ami nem baj, mert olyan szép csajos a borítójuk  - bevallom először ez tűnt fel - hogy még a polcon is jól fog mutatni. :)

kép és leírás: libri
Egy fantasztikus történet egy nem mindennapi lányról, aki az őt ért sok kudarc ellenére is bátran kitart az álmai mellett. Mindeközben a gyönyörű Toszkán táj és Firenze szépségei, a helyi ízek ínycsiklandó kavalkádja, és az írónőtől már elválaszthatatlan szerelmi szál teszi lebilincselővé a történetet. Egy igazi 4:1-ben instant könyv, amelyben megtalálható a szerelem, sok-sok édes bonbonrecept, csodálatos útleírás és egy komplett motivációs tréning. Hát kell ennél több? Nem csak az álmaikért harcba szálló igazság harcosai számára nélkülözhetetlen ez a regény, hanem a gourmet-k, az utazni szeretők és a mély érzelmeket megélni vágyók könyvtárából sem hiányozhat a Marilia bonbonjai.







kép és leírás: bookline.hu
 „Tudom, hogy mindazt, amit egy életen át keresünk, kutatunk, ott van velünk, bennünk. Magunkban hordozzuk a kincset, amelyre születésünk óta vágyunk. Megszerezni a boldogságot, amely kézzel nem tapintható, szemmel nem látható, így hát össze sem törhető, el sem veszíthető. Mi magunk vagyunk azok, lényünkkel, szellemünkkel, ami, ha már a test el is tűnt, soha el nem múlik.”

Anna egész életében a boldogságot keresi, még akkor is, ha első pillantásra úgy tűnik, mindene megvan: szerető férj, gyerekek, biztos családi háttér. Naplója azonban olyan súlyos titkokat rejt, amelyek zord valósággá színezik az idilli képet.







Muszáj lesz őket beszerezni. :)

Megjegyzések

  1. De szép volt....:) (és ismétlem önmagam: nálatok már beérett, nálunk meg még nem egy csomó minden... még a ribizli sem sötét, málna meg pár darab piroslik.)
    Te, nekem ez úgy tetszett, az az írás... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nálad a tegnapi :D Itt minden gyorsan érik, sajnos. :( Nem volt még olyan, hogy minden cseresznye egyszerre ért volna be, direkt úgy ültettük, hogy sorban. Ezért sok rajta is maradt, nem értem az embereket fűnek fának mondtuk, hogy ingyen vigyék el, de senki sem akart szedni, mert az macera! Érted ezt?? Macera. Inkább megveszik itt ott, nem kevés pénzért.

      Törlés
    2. A cseresznyével ugyanígy vagyunk, nem hiszem, hogy fennmarad a fán, mert leszedjük, de nincs kedvem/időm annyit magozni, szóval lehet, hogy megy belőle a cefrébe is, a szívem szakad meg érte.

      Törlés
    3. Tegnap Banyuc is ezt mondta - úgy nem kell az embereknek, hogy nincs leszedve... detto nálunk is, egy ideig apu szedte a rokonságnak a mindenfélét (cseresznye, meggy, körte, barack) aztán megunta... lesz belőle nálunk is pálinka :).

      Törlés
  2. Málna illatú nyár...jaj de jó kifejezés, valahogy nekem most ebben minden benne van. Szinte érzem azt a finom illatát, imádom.

    Az, az kell az embereknek készen minden, talán még meg is kéne rágni némelyiknek. Borzasztó ez a lustaság. Pedig nincs attól finomabb, mint frissen leszedni a fáról és enni két pofára :)

    VálaszTörlés
  3. Én bezzeg szivesen leszedném, jó móka imádnám. Sajnos nekünk csak 2 db gyümölcsfánk van, egy nagggyon öreg körte és egy idén ültetett kajszi. Ráadásul imádok befőzni de sajnos vennem kell a gyümölcsöt. Én úgy tudom hogy a leander levele akkor sárgul ha a gyökérzet nagyon átmelegszik. Ebben a melegben nem is csoda. ChilisGabi

    VálaszTörlés
  4. Az én kertemből a málnát a szomszédasszony totálisan kiirtotta. Igen, az én kertemből... a szomszéd. A cseresznyét pedig oh, egész évben tudnám enni :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…