Ugrás a fő tartalomra

A gyerek még

alszik, ezért gyorsan pötyögök pár sort. Tegnap hoztam haza délután, ma együtt vagyunk és holnap viszem be a városba, ott átül sógoromékhoz, akikkel megy Zamárdiba péntekig. Az idei nyár jó, mert nem sokat volt itthon egyedül és most is lesz programja. Ráadásul én így kapok egy nyugodt hetet, hogy a kertben is utolérjem magam. Bár annyira azért nem vagyok elmaradva. Anyósom csomagolt a rahedli kisütött palacsintát, úgy hogy az ebéd egyik fele meg is van. Szerintem bekeverek egy pizza tésztát, aztán az lesz még ebédre, gyorsan meg van. Egy két órát itt bent teszek veszek, kicsit rendet rakok, mosok aztán megyünk ki barackot szedünk, mert ma elakarok rakni pár üveg őszibarack lekvárt is. Rengeteg lett, de attól nem félek, hogy ez ránk marad, mert ez az egyik ami minden évben elfogy. Esszük reggelire, napközben, este, ilyenkor szinte egész nap. Nagyon szeretjük. Most már füvet is kell nyírnom, megtette a hatását a sok eső, végre ismét zöld a kert viszont így nő is rendesen, úgy hogy majd ma délután azt is elkezdem.
Tegnap reggel végre elmentem futni is. Nem mondom, hogy könnyű volt korán reggel felkelni. Fél ötre állítottam be az ébresztőt, de kikapcsoltam és csak feküdtem és arra gondoltam, hogy nekem ez már nem fog menni. Soha többet. Aztán úgy keltem fel, hogy mivel már ébren vagyok nem alszom vissza, iszom egy kávét és majd meglátom. Na ez mindjárt jót is tett, felöltöztem kávéztam, aztán kimentem a kertbe szedtem anyósomnak barackot és mire végeztem már nem is volt bajom a korán keléssel és hatkor már futottam. Iszonyat jó volt, nem volt meleg, kellemesen hűvös volt az idő. Bár nem ment olyan tempoban, mint régen az a tudat, hogy JÓL ÉREZTEM MAGAM  közben sokat segített. Aztán lezuhanyoztam a munkahelyemen és még mindig én voltam az első, aki így is beért. Holnap is menni fogok és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a lustaságom legyűrjön. Menni kell, csinálni kell és el kell érni azt az állapotot, amikor már hiányzik. Muszáj nem csak azért, mert jó lenne pár kilót leadni megint, hanem az egészségemnek is. Nagyon fáradt vagyok délutánonként és ez nem volt, mikor rendszeresen sportoltam. Hazaérek a munkából és sokszor eltelik egy óra is, mire összekapom magam, hogy valamit csináljak. Megint korán fekszem, mert nem tudok sokáig fenn maradni és ez nem tetszik. Szóval mindenképpen szeretném, ha jobb lenne minden szempontból. 
Na megyek, összepakolok a konyhában, hátha közben felkel a gyerek is és indulhat a nap. :)

Megjegyzések

  1. Tavaly, amikor biciklizni jártam kora reggel, én is így csináltam: rögtön magamra húztam a ruhát, aztán meg már ha rajtam volt, csak elindultam... Idén viszont sajnos nem jött vissza ez a rutin, még tervezgetem, hátha ezen a héten rákapok az ízére, de érzem, hogy elment a nyár. Pedig tavaly olyan büszke voltam magamra! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is igy vagyok vele. azzal vigasztalom magam, hogy végül is ősszel a legjobb futni, mert akkor reggel és este is jó idő van, nincs meleg. :) de nagyon rá kell vennem magam, mert rettenetesen eltunyultam.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …