Ugrás a fő tartalomra

A gyerek még

alszik, ezért gyorsan pötyögök pár sort. Tegnap hoztam haza délután, ma együtt vagyunk és holnap viszem be a városba, ott átül sógoromékhoz, akikkel megy Zamárdiba péntekig. Az idei nyár jó, mert nem sokat volt itthon egyedül és most is lesz programja. Ráadásul én így kapok egy nyugodt hetet, hogy a kertben is utolérjem magam. Bár annyira azért nem vagyok elmaradva. Anyósom csomagolt a rahedli kisütött palacsintát, úgy hogy az ebéd egyik fele meg is van. Szerintem bekeverek egy pizza tésztát, aztán az lesz még ebédre, gyorsan meg van. Egy két órát itt bent teszek veszek, kicsit rendet rakok, mosok aztán megyünk ki barackot szedünk, mert ma elakarok rakni pár üveg őszibarack lekvárt is. Rengeteg lett, de attól nem félek, hogy ez ránk marad, mert ez az egyik ami minden évben elfogy. Esszük reggelire, napközben, este, ilyenkor szinte egész nap. Nagyon szeretjük. Most már füvet is kell nyírnom, megtette a hatását a sok eső, végre ismét zöld a kert viszont így nő is rendesen, úgy hogy majd ma délután azt is elkezdem.
Tegnap reggel végre elmentem futni is. Nem mondom, hogy könnyű volt korán reggel felkelni. Fél ötre állítottam be az ébresztőt, de kikapcsoltam és csak feküdtem és arra gondoltam, hogy nekem ez már nem fog menni. Soha többet. Aztán úgy keltem fel, hogy mivel már ébren vagyok nem alszom vissza, iszom egy kávét és majd meglátom. Na ez mindjárt jót is tett, felöltöztem kávéztam, aztán kimentem a kertbe szedtem anyósomnak barackot és mire végeztem már nem is volt bajom a korán keléssel és hatkor már futottam. Iszonyat jó volt, nem volt meleg, kellemesen hűvös volt az idő. Bár nem ment olyan tempoban, mint régen az a tudat, hogy JÓL ÉREZTEM MAGAM  közben sokat segített. Aztán lezuhanyoztam a munkahelyemen és még mindig én voltam az első, aki így is beért. Holnap is menni fogok és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a lustaságom legyűrjön. Menni kell, csinálni kell és el kell érni azt az állapotot, amikor már hiányzik. Muszáj nem csak azért, mert jó lenne pár kilót leadni megint, hanem az egészségemnek is. Nagyon fáradt vagyok délutánonként és ez nem volt, mikor rendszeresen sportoltam. Hazaérek a munkából és sokszor eltelik egy óra is, mire összekapom magam, hogy valamit csináljak. Megint korán fekszem, mert nem tudok sokáig fenn maradni és ez nem tetszik. Szóval mindenképpen szeretném, ha jobb lenne minden szempontból. 
Na megyek, összepakolok a konyhában, hátha közben felkel a gyerek is és indulhat a nap. :)

Megjegyzések

  1. Tavaly, amikor biciklizni jártam kora reggel, én is így csináltam: rögtön magamra húztam a ruhát, aztán meg már ha rajtam volt, csak elindultam... Idén viszont sajnos nem jött vissza ez a rutin, még tervezgetem, hátha ezen a héten rákapok az ízére, de érzem, hogy elment a nyár. Pedig tavaly olyan büszke voltam magamra! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is igy vagyok vele. azzal vigasztalom magam, hogy végül is ősszel a legjobb futni, mert akkor reggel és este is jó idő van, nincs meleg. :) de nagyon rá kell vennem magam, mert rettenetesen eltunyultam.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…