Ugrás a fő tartalomra

Ha azt mondom semmi

kedvem nem volt kikecmeregni az ágyból, nagyon visszafogottan beszéltem. El sem tudom hinni, hogy már hétfő és mennem kell dolgozni. Nem tudom rajtam kívül mással is előfordult e már ilyen, de kezdem úgy gondolni, hogy egyszerűen kiégtem így 46 évesen. Olyan gondolatok kavarognak bennem, hogy dolgoztam már éppen eleget, főleg másoknak, mások hasznára hajtva a vizet, jó lenne már saját magamnak dolgozni, tenni, venni, ÉLNI. Úgy gondolom - nagyon sokszor - hogy elszalad mellettem az élet és én észre sem veszem, nem is vagyok benne, mintha valami külső szemlélő lennék időnként. Mintha nem is a saját életemet élném néha. Biztos vagyunk páran, akik ahogy haladnak előre a korral úgy jut eszükbe ez az elegem van érzés, úgy gondolunk egyre többször arra, hogy elég volt már a mókuskerékből, a napi rutinokból, az időnkénti egyhangúságból és mikor jön el végre az az idő, hogy csak a magunk kedvére való dolgokat tegyük meg? Eljön e egyáltalán?
Na, ennyit a nyünnyögésről, ez is sok volt. :)
Ma délután szerintem elkezdem a kajszi lekvár készítését, hogy ne maradjon hirtelen egyszerre sok rám. Úgy gondoltam majd apránként inkább két naponta fogom csinálni, úgy nem fogom szidni magamat, hogy minek nekünk ennyi fa? :) Két félét fogok elrakni, cukrosan és anélkül, mert ez az egy lekvár amiből én is megeszek kb. egy kis üveggel egy év alatt. :) Nem vagyok se befőtt, se lekvár rajongó, szerintem a gyümölcs úgy finom, ha friss, harsogó és akkor van amikor itt az ideje.
A férjem tegnap este elindult, éppen az előbb hívott, hogy még 250km van vissza, már nagyon jó lenne, ha ott lenne és elmúlna a gyomromból ez a görcs :/ Mától hivatalosan is ketten vagyunk Kiskorúval, akinek a hétre van programja, összefutottam egy volt kolléganővel, aki mindjárt fel is ajánlotta, hogy mehet hozzájuk, fiával osztálytársak hurrá. Így legalább nem otthon nyomja a számítógépet hanem náluk. :) De mennek majd strandra, meg hát még sem egyedül lesz másfél hétig, mert én utána leszek megint otthon 5 napot. (alig várom, pedig még csak ez az első munkanap. másnak is ennyire macerás az első nap?? :( )
A kertben most nincs mit csinálni, mindent elrendeztünk, főleg a férjem. A fű mind a fél hektáron lenyírva, a hervadt virágok lemetszve, a medence tisztítva és fertőtlenítve, terasz felsúrolva, lakás kitakarítva, minden ruha kimosva és elrakva. Ráadásul főznöm sem kell, tegnap csináltam kora este rántott sajtot a gyereknek mára és ma már rendeltem ebédet holnapra és szerdára, aztán majd így tovább, úgy hogy főzni nagy valószínűséggel csak hétvégén fogok.  Rántott kacsamáj, petrezselymes krumplival és salátával és magyaróvári rizzsel. Majd eldönti a gyerek melyik nap mihez lesz kedve. Szeretném a napjaimat lazábban tölteni és csak a fontos dolgokkal foglalkozni és nem megvárni, hogy mindent egyszerre kelljen majd csinálni, így minden napra előre tervezek. Ma lekvár, holnap valami más, majd megint lekvár.....és így tovább.
Ma nincs túlságosan meleg, végre. Kicsit fúj a szél is és olyan jó volt így jönni dolgozni az ember nem lesz csatakos azon a 10 perces úton sem , amíg ideér. Végre jól átlehetett szellőztetni a lakást is.
Nem is tudom miről írjak még, tulajdonképpen nem történtek nagy dolgok velünk, minden megy a maga útján. Hétvégén gyerek születésnapja lesz, tortát kell majd rendelnem vagy vennem, még nem döntöttem el melyik és milyen legyen. Tegnap volt elő szülinapozás a férjem miatt, meg hát a gyerek is szerette volna, nagyon el volt szontyolodva, hogy idén már a szülinapján sem lesz itthon az apja.
Hát így egyelőre.

Megjegyzések

  1. Én már előbb ráuntam a mókuskerékre, mint te. Itthon dolgozom és magamnak, de persze ennek is megvannak az árnyoldalai. Nincs fix szabad hétvége, nincs szabadság csak akkor, hogyha én azt kitalálom. Meg nincsenek közvetlen kollégák, egyedül dolgozom. Mégis azt mondom sokkal, sokkal, sokkal jobb ez így nekem.

    VálaszTörlés
  2. NAgyon is értem amiről írsz, de hát kortársak vagyunk:) Ami nekem elkeserítő, hogy hány év van még hátra ebből? És lesz nyugdíjunk? Gyanús, hogy nem, és mikor csinálom majd azt amit tényleg szeretek, ami fontos, ami engem is épít? Addigra felnőnek a gyerekink és kiüresedik az életünk... ÁÁÁ nem is tudom, jobb ezen nem gondolkodni:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobb, jobb. és pont azért, mert amikor már nyugdíjas vagy, akkor kb. már majdnem unoka van, aminek persze örül az ember, de akkor meg kb. ő lesz fontosabb . ami megint érthető valahol. nagyon kellene valami köztes énidő :)

      Törlés
  3. Hát én meg imádom a lekvárt, a főzését is, igaz, nem ipari mennyiségben, hanem mindenből pár üveggel, de az legyen különleges, egyedi... erre most nagyon "rácuppantam".
    A kiégés, vagy legalábbis valami hasonló, nálam is megvan, és már viszonylag régóta... elvagyok a munkámmal, a melóhelyem is jó - máshoz képest - de nem teljesedek ki benne, és mindig azon gondolkodom, mennyivel szuperebb lehet egy olyan melót végezni, amit nagyon-nagyon szeretsz, és kiteljesedhetsz benne, te is épülsz belőle....én ilyesmire vágyom, ha a megfelelő szót keresem, akkor az a "kreatív", és ez mindent kb. magába foglal....
    Tami, nincs valami hobbi, elsődlegesen, ami mindig is nagyon érdekel(t)? tudom, hogy rengeteg gasztroval foglalkozó ember van, de tök jó kajákat csinálsz, és nekem nagyon tetszik mindig, ahogy le is írod, gusztusom is támad olyanhoz is, amire pedig régebben azt mondtam, hogy hát fúj... szóval ez egy tök jó adottság, nem? És irigylem a rendes kerteteket is :), mármint, a rendbetett-részt, hogy már így vagytok....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem a befőzéssel van gondom, hanem hogy rengeteg van. Van azt hiszem 5 kajszifa, na képzeld. Idén ipari mennyiségű barackkal, ami akkor is sok, ha jön a tesóm, anyósom, anyukám szedni lekvárnak. :) 60 felett van a gyümölcsfák száma, ez a sok. :)

      Törlés
  4. Bennem is felmerül néha, hogy annyit hajtottam, meg csináltam, és igazából milyen látszatja van? Az én munkám változatos, mindig az volt, mégis bele lehet egy idő után/időnként fáradni. Szoktam álmodozni arról, hogy magamnak csinálom (meg a párom is magának csinálja), de tartok tőle, hogy az sem lenne könnyebb, abba is belefáradnánk, és mondjuk egy-két lazább hónap hazavágná a családi költségvetést (mert a fix fizetés előnye azért kellemes tud lenni és biztonságérzetet ad), meg a legtöbb embernek kellenek a keretek, az, hogy reggel fel kell kelni, és menni. Az előző munkámat azé' jobban szerettem... ezt mindig megállapítom, de az már soha nem jön vissza.
    Aztán megrázom magam, mert annyi minden más van, ami örömet okozhat, és próbálok arra koncentrálni, inkább megélni az apró jókat nap mint nap, mert ha nem értékelem, akkor tényleg ledarálnak a napok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen valahogy igy. Ellenben nem értek azzal egyet azért, hogy ha saját meló van, akkor lazább, mert magadnak dolgozol, szerintem inkább jobban odateszed magad és meghúzod. nekem leginkább az frusztráló, hogy más kapja azért a nagy lóvét, mert én dolgozom neki :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…