Hát majdnem

elaludtam a munkahelyemen. Jól sejtettem én, hogy ma használhatatlan vagyok. Délig nem is volt semmi baj, de aztán olyan álomkór jött rám, hogy azt hittem lefordulok a székről. Egyébként mikor a gyereket elvittem és jöttem visszafele már az úton azon gondolkodtam, hogy majd fura lesz hazaérni a csendbe és egyedül lenni. Aztán az út második felétől már egész jó volt, rám szakadt ez a fene nagy egyedüllét a nem kell sietni sehova, nem kell főzni másnapra ha nem akarok és jut idő mindenre. Szóval most egész jó, bár még csak itt ülök és azon gondolkodom, hogy inkább mindjárt ledőlök úgy egy órácskára, mert még mindig alig tudok mozdulni. Nem tett jót ez a közös alvás. Vagy inkább nem alvás.
Na itt hagytam abba, aztán lefeküdtem és egy órája keltem fel. Gyorsan összekaptam a lakást, eltüntettem a reggelről itt maradt edényeket a mosogatógépbe, hállelúja, hogy van ez a masina mert pillanatok alatt úgy érzi az ember, hogy tök gyorsan lett tiszta konyhája, aztán felporszívóztam és kimostam a mosógépbe bekészített ruhát, kiteregettem, megetettem minden négylábút és lábatlant (halakat) meg szárnyasokat (két papagáj) komolyan mondom, mint egy állatkert már lassan és most megengedtem a fürdővizem, befekszem a kádba, majd az ágyba és alszom reggelig.
Itt a vége fuss el véle a mai napomnak. Baromira fáradt vagyok.



Megjegyzések