Ugrás a fő tartalomra

Itthon vagyunk újra

és én most is, mint mindig megállapítottam, hogy igaz az a mondás, mindenütt jó, de a legjobb még is otthon. Jó volt a Balaton a víz 26 fokos és "kibírhatatlan" hőség, 37 fok is volt, tényleg fullasztó. De a jó időt ajándékba megkaptuk, ennél jobb sosem kell. Sokat fürödtünk, jókat ettünk, kirándultunk és nekem mindennap megvolt a 10-15km-em a kutyával. Imádom a Balatont és környékét, de pont elég volt. Most meg elkezdenék itthon pihenni, itt ez a jó hűvös lakás, tele a kert friss gyümölccsel, kilehet menni a medencébe, napozni és olvasni és a virágokkal foglalkozni és és és.....miközben hétfőn már dolgozom. Jaj. 
A férjemet pedig ma délelőtt hívták, hogy hétfőn már dolgoznia kell(ene) mert felmondott a főszakács és jó lenne, ha most már tényleg elindulna. Úgy hogy holnap este ő már elindul, mi pedig ketten maradunk a gyerekkel. Ha nem találnak másik szakácsot, akkor valószínű tovább, mint eddig. Most nekem majd két hét munka, aztán megint kis pihenés, utána megint munka, majd pihi és így fog lenni végig nyáron. 
Eszméletlen sok barack vár befőzésre, pár nap és kezdhetem is. Holnap rendbe rakjuk az udvart, mindent el kell rendezni, hogy kevesebb tennivaló maradjon legalább pár hétig nekem. 
Most pedig elolvasom ki mit írt, míg nem voltam. :)

Megjegyzések

  1. Nemááár, eltelt egy hét????.... először megijedtem, mikor láttam, hogy írtál, azt hittem, valami baj van, hogy előbb hazajöttetek... már vége is...? aztaaa :) de jó nektek, azért már feltöltekeztetek kicsit.... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eltelt, végre : ) Én leginkább itthon tudok pihenni . Persze lesz még ez az, de én itthon érzem a legjobban magam. Ilyen vagyok :) De amúgy jó volt nagyon.

      Törlés
  2. Teljesne átérzem, én elmenni is nagyon szeretek és haza érni is! Akkor jó pihenést itthon, bár ma már dolgozol te is...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…