Na, nem merem

elolvasni a sok hozzászólást, amit írtatok a naaaaaaaaagy hisztis napom után. :D Mert ha olyat írtatok, akkor megint rossz kedvem lesz, ha meg vigasztalót, akkor meg örömmel tudatom, hogy jobban vagyok. :) 
Miután megöntöztem tegnap este nyolckor , mert úgy nézett ki, hogy nem lesz itt nálunk bakfitty sem, nem hogy eső este fél tizenegykor érkezett meg a nagy szél - baromira félek tőle - meg a rengeteg villám és dörgés és én tényleg még soha életemben nem láttam ennyi villámot, gyakorlatilag kb. két másodpercenként volt itt egy és olyan volt, mintha minden egyes itt a mi házunk felett lenne, szóval azon voltam, hogy ha a férjem valamikor megint itthon lesz akkor azt fogom mondani, hogy nem kell nekem már semmi más csak hogy ásson nekünk a kertben egy föld alatti pincét, baromi vastag vasajtóval ahova vihar esetén lemehetünk. Ez egy jó hosszú mondat volt. Ezek meg itt képek, amik a falunktól nem messze készültek. Mondjuk nekünk annyiból nagy szerencsénk van, hogy a falu egy völgyben van és nem jön ide le az igazi vihar - vagy legalább is eddig tényleg mindig csak egy kis része sunnyogott ide - hanem elmegy felettünk és csak beköszön. De azért még is így tényleg nagyon félelmetes és nagyon sajnálom azokat, akiknél komoly pusztítást okozott. Körülöttünk körben nagyon sok kis faluban történt ilyen.

A visszavittem anyósomhoz. Sajnos előtte jól össze is vesztünk, vagy is én mondtam a magamét, mert nem igaz, hogy ha eszik akkor a koszos cuccát nem lehet bepakolni a mosogatóba - azt nem is kérem, hogy mosogasson el vagy is külön nem mondom - vagy berakhatja a mosogatógépbe, de még ehhez is lusta. Kiakadtam rendesen főleg, hogy tegnap tényleg tök sokat dolgoztam itthon is, hogy rend legyen, meg kicsit kint az udvarban is, meg ide készítettem a három fajta reggelit, meg csokit és még csipszet is, sőt még jó fej anya akartam lenni és hoztam a nálunk ritkán előforduló kólát is a boltból , szóval szuper anya mindig örömöt akar okozni, erre annyit sem érdemel, hogy kicsit magától észrevegye, hogy baaaaaaaaaassszus kb. 20 centire van a mosogató a tányérnak. Na meg napközben kb. 5x hallgattam a nyávogást, hogy nincs net. Mert reggel tényleg nem volt -ok ezen kicsit én is kiakadtam - a viharnak köszönhetően itt Baranyában a legtöbb szolgáltató bemondta az unalmast, nem működtek a mobilok, nem volt net, a kórházban szintén, sőt ott még a tévé szolgáltatónál is gáz volt - nálunk a tévé szerencsére megmaradt - szóval volt nyávogás, hogy akkor most mit csináljon? Nem okozott örömet, hogy mondtam vegyen elő egy könyvet, felőlem akár a matekot is, amire az volt a válasz, hogy "te most csak viccelsz, ugye?" Mondjuk tök jó lett volna ha tényleg előkap egy könyvet, a matek gyakorlás meg felért volna egy lottó ötössel, de hát nem lett belőlük semmi. Csak vinnyogás. Na, délutánra sem lett jobb, szóval összevesztünk, aztán a városba menet persze már kibékültünk. Pénteken hozom haza és vasárnap valószínű elmegy a sógoromékkal Zamárdiba, hurrá még is úgy döntött. Jó, már most kicsit aggódom, hogy épségben menjen és jöjjön, de a mai nap után most úgy vagyok vele, hogy jó is. Nem unatkozik, két unokatesóval el lesz, játszanak, fürdik, jókat eszik, aztán jövő pénteken meg jön haza. Utána én itthon leszek pár napot, aztán dolgozom egy hetet, majd itthon leszek két hetet és utána meg már szeptember. Mondjuk ezt nem várom.
Tegnap korán kezdtem, hétre már vittem a kocsimat olaj, mindenféle szűrő cserére, klíma tisztításra úgy hogy ezen is túl vagyok megint. A kocsi meg is táltosodott az már szent.
Nehezen ébredtem, nincs kedvem dolgozni. Délután füvet kell nyírnom a ház előtt, nem túl nagy de az eső után úgy is megnő hamar, jobb előbb túl lenni rajta.
Most már minden napra jut őszibarack is, olyan illatosak, szépek, finomak. Óvatosan lehúzom a héját és felvágom szeletekre, kockákra, berakom picit a hűtőbe és megvárom amíg kicsit lehűl és úgy esszük.
Evésről jut eszembe. Elhagytam magam. Megy az esti nasi, főleg ha végre leülök. Előkerül ez az, nem sok minden, de pont olyan dolgok, amiket pont nem és pont nem este kellene. Látszik  a ruháimon, szűkebbek mint voltak. És hát pont az is belejátszik, hogy nincs rendszeresség a futásaimban sem. Nagyon nehezen veszem rá magam, heti egy vagy leginkább két heti egy, hát ez egyenlő a nullával. Láttam képet a gépemen a tavaly nyári énemről és hát na. Ég és föld, jobb nem is beszélni róla. A sok munkám, amit 2014-től megtettem magamért az kuka. Kb. ott vagyok, mint akkor, borzasztó. Úgy hogy rá kell kapcsolnom - írtam már milliószor - főleg a sport terén, de tényleg mert állítom a sokszor fáradtnak érzem magam az abból fakad, hogy nem csinálok semmit, nincs rendszeres mozgás most az életemben. Mert igen is valami mozgás kell(ene mindenkinek) meg kell mozgatni a testet, főleg annak aki ülőmunkát végez, mert berozsdásodik, leépülnek az izmok, hiába figyel arra mit eszik minden egyes felesleges kalória rárakódik pluszban. Ilyen a test, raktároz az öregedéshez kellene igazítani az étkezést az évek múlásával kevesebb, kalóriaszegényebb dolgokat kell(ene) rakni a tányérra. Tudja ezt mindenki. Mondjuk szeretek enni, szeretek finom dolgokat kitalálni és vannak olyan napok, mint írtam amikor semmi nem megy és azt kapom elő, ami éppen a kezembe kerül. Ezért törekszem arra, hogy a boltban megnézzem mi kerül a kosaramba, mert ha nem figyelek tuti még több "szemét" lenne itthon. Egy szó, mint száz kezdenem KELL magammal végre megint valamit, mert még a türelmem is kevesebb, mint előtte volt a fizikai dolgokról nem is szólva és állítom ez tényleg mind visszavezethető a megint mozgásszegény életmódra. A fűnyírás, meg a napi házimunka nem az.

Elkezdtek kinyílnia sárgák is.













Megjegyzések