Ugrás a fő tartalomra

Egy ideje már gondolkodom

azon, hogy a nappalit vagy át kellene festeni vagy valami ütős tapétát kellene az egyik falra felrakni. Kezdem úgy érezni, hogy túl világos körülöttem minden. A fehér jácinttal kifestett szoba, a fehér gesztenye padló, a világosszürke kanapé mind mind kicsit sok, hiába vannak színes kiegészítők. Kicsit túl sterilnek érzem az egészet. Ezért hát pár napja nézegetem a színeket, a tapétákat és vannak elgondolásaim. Ezek a színek a barnás, bézses és árnyalataik még mindig nagyon tetszenek.




képek: google

De azt is eltudom képzelni, hogy az egyik falra valami igazán ütős, hangsúlyos tapétát rakjunk, ami történetesen a bejárattal szemben van. Nem is olyan hű de nagy, hogy tele legyen vele a szoba, de éppen elég, hogy ne legyen egyszerű az egész. Ez a skandináv nagyon tetszik.

kép: google (itt lehet megrendelni: https://www.borastapeter.se)
Ehhez még menne is a mostani falszín, mivel vannak benne olyan árnyalatok, mint a Platinum fehér jácintja, ami most a nappali színe. 
A férjemmel ezt a tapétát tuti nehéz lenne "lenyeletni" de talán nem lehetetlen. Mindenesetre engem nagyon megfogott, nagyon tetszik, egyedi és nem nyomna el mindent. 
Jó lenne valami változás, megújulás. 

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Igen, nagyon és ráadásul megtaláltam magyar üzletben is. már csak a férjemet kellene meggyőzni :)

      Törlés
  2. Annyit változunk...... :) ezen mosolygok, hogy nekem is annyira más lett most az elképzelésem a berendezésről, a házról:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pl. soha többet nem vennék fehér laminált padlót :D

      Törlés
    2. Hát, ilyesmi meg sem fordult a fejemben, de ugye soha ne mond, hogy soha! :D....

      Törlés
    3. Én is valami hasonlót képzeltem el a nappaliba, de most egyelőre nincs az a pénz amiért nekifognék meszelni meg átalakitani... viszont kellett nekem megnézni azt a tapétát... nekem ez az amelyik bejön : https://www.borastapeter.se/en/collection-borosan-easyup-14/wallpaper-37715/

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…