Ugrás a fő tartalomra

Mit csinál az ember

lánya, ha a melegtől nem tud aludni és még a feje is fáj már tegnap óta? Fél hatkor kel és próbál életben maradni. Mostanra már nem használ nálunk sem az, hogy nappal az ablakokat becsukjuk és még a sötétítő függönyt is behúzzuk, mert úgy nincs olyan meleg. A francokat nincs, mindenhova bekúszott, nem lehet megmaradni sehol. És hiába nyitunk ki éjjelre ismét mindent, sehol egy kis szellő ami kereszthuzatot csinálna, áll a levegő. Szerintem ez már mindenkinek sok, még azoknak is akik annyira várták a nyarat, én is, nekem is. Harminc fok felett nekem már kínszenvedés, most meg pláne. A fejem sokszor fáj, a mozgás nehezebben megy, bármit csinálok akár itt bent, akár kint két perc sem kell ahhoz, hogy szakadjon rólam a víz, de ami a legrosszabb, hogy egyszerűen az ember képtelen kipihenni magát rendesen, mert nem tud aludni, így csak zombiként működik másnap mindenhol. Az utakon, ahol sokkal körültekintőbben vezetek, ha lehet egyáltalán fokozni, mert nem magam miatt félek, hanem másik hülyeségeitől, amit elkövetnek, hogy nem tudnak koncentrálni, láttam pár ilyet a napokban. Zombiként dolgozom a munkahelyemen, képtelen vagyok hosszabb ideig koncentrálni bármire is, nincs nálunk légkondi, megrekedt a levegő az irodában, szóval nem sok mindent csinálunk inkább próbáljuk túlélni. Ami rossz, hogy itthon rengeteg lenne kint a munka és nagy sakkozásokkal lehet elérni, hogy úrrá legyek a káoszon. Tegnap végre eljutottam a kutyával a kutyakozmetikushoz. Még jó, hogy korán reggel mentünk, mert megúsztuk a nagy meleget, fél tízre már itthon is voltunk. Este hatig ki sem dugtuk az orrunkat, még a kutya is csak aludt az előszobában és velünk jött ki. Aztán próbáltunk életet lehelni magunkba a gyerekkel, első körben a tóba engedtünk friss vizet, mert annyira meleg lett a víz, hogy minden nap azon izgulok ne főjenek meg a halak benne. Bár van mély rész is, ahol a telet majd átvészelik, de muszáj hűteni még így is. Aztán virágokat öntöztünk, bőven, sokat adtunk nekik nem is tudom hányszor fordultunk esővízért a tartályhoz. Ami szerencsére a múltkori megváltó esőtől tele lett, 1000 literes a tartály. Viszont ebben a melegben legalább 20-30 kanna vizet mindenhova szétlocsolni elég nagy kihívás. 
Ha már így felkeltem korán reggel akkor hatkor már kimegyek és kicsit rendet is rakok. Meglepő, de elég kellemes kint a levegő és még a szél is fújdogál egy kicsit. Újra megöntözöm a muskátlikat, leszedem az elszáradt virágokat és leveleket. Az egyik ládában lévő úgy tűnik nem bírja tovább, feladja. Alig van rajta zöld levél, felkopaszodott a nagy melegben, hiába vágtam vissza tavasszal és öntözöm szerintem az idő betett neki. Azért még próbálkozom a szinte lehetetlennel, feltöltöm a cserepet virágfölddel, öntözöm, átrakom kicsit árnyékosabb helyre, hátha. Lepakolom az összeset az ablakpárkányokról és a párkányt is megtisztítom a virágszirmoktól, pókhálóktól, pókoktól, majd mindent visszahelyezek, eligazgatom őket.  Felsöpröm a járdát, tele van lehullott virágszirommal, ezt mindig elodázom a fene akar a forró betonon ácsorogni és seperni, de most jó. Az ablakok felett leszedem a pókhálókat, lábujjhegyre állva a seprűvel sikerül is, szép tiszta lett ott fent is minden kilógó gerenda. A kis tónál is öntözök, locsolom a kavicsokat minél később melegedjen át a part. Gazolok, az mindig van. Nem értem, eső egy csepp se a fű lassan kiszárad, de a gaz az nő rendületlenül. Egész jól haladok kint, közben bemászom a medencébe, ez annyira jó reggel még hűvös a víz. Már a medencét is nehéz karbantartani, előjönnek az alján a zöldes algák, azokat pici seprűvel egy helyre söpröm, majd amikor megnyugszik a víz leszűröm. Kitisztítom a vízforgató szűrőjét is, de kb. mint halottnak a csók ez a szűrő, amit a medencéhez adtak nem sokat ér, hetente háromszor is kimosom, de kicsi. Remélhetőleg jövőre már nem lesz ilyen gondunk, már folyamatban a nagyobb teljesítményű beszerzése. 
Most bejöttem, iszom egy jegeskávét, van vagy fél liter aztán megyek ismét ki, mert a talicska a reggeli akcióm során megint púposan lett a gazzal, szeméttel, lenyírt ágakkal - pedig tegnap már vittünk ki kettővel - viszem ki a hátsó kertbe, majd ősszel ha már lehet égetni nyoma sem lesz. De előtte még megnézem mit kell csinálni az elvirágzott kardvirággal, lelehet vágni zölden vagy meg kell várni, amíg teljesen elszárad? Remélem lelehet, mert elég ronda és keszekusza a zöld magas kóró.

Megjegyzések

  1. Fèlve írom csak, hogy nekem ma dèlutánig nyomokban sem volt semmi bajom, most meg, ahogy megjött a szèl, meg az eső, fáj a fejem, leszakadnak a lábaim. Az új lakásba egyèbkènt pont ezèrt vettünk lègkondit (kètkezi munkával spóroltuk meg az árát), mert itt a tetőtérben is lenne nèlküle 32 fok is. Csak a nappalit hűti, huszonhat fokra, a hálószobákban nálunk is meleg van, de èjszakara nyitva vannak az ablakok, mindenki tud így aludni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…