Ugrás a fő tartalomra

Most két gyerekes

vagyok szerdáig. Itt van nálunk egy unokatesó, így a nyár vége felé. Amennyire féltem tőle - hiperaktivitás - annyira könnyen veszem. Mondjuk egyáltalán nem olyan, ahogy leírták nekem, veszem az akadályokat, amik tulajdonképpen nincsenek is és egyelőre minden ok. Tegnap este fele jött hozzánk, nem sok minden fért bele a napba, társasoztunk, fiúk játszottak, legoztak és este 11 után ágyba dőltek. Reggel fél nyolc óta fent vagyunk, reggelire nutellás kenyér volt, aztán ps3 játék volt, ebédelni pizzériában voltunk, utána fagyizni, bevásároltunk nasiból, mindenki választott magának, kicsit nézelődtünk a városban, aztán most megint folyik a legozás és néha kihallatszanak beszéd foszlányok ide a nappaliba. Időnként elmosolyodom. Egyébként mennyire más két gyerekkel az élet most látom. És eléggé bánom, hogy nem kettő van nekem is. Na mindegy, késő bánat ezen nem agyalok. Az egyébként olyan jó, hogy a gyerekem nem a gép előtt ül, hanem tollasoznak, kutyáznak, társasozunk és mint említettem folyik a legozás.
Holnap elmegyünk kirándulni, elvisszük a kutyust is. Aztán majd meglátom. Elvileg szerda este Kiskorú is megy unokatesóval, mert csütörtökön már Kecelre valamilyen hadtörténeti kiállításra mennek sógornőmék szüleivel. Kiskorúnak nincs nagyon kedve, ezért még kérdéses mi lesz, én szeretném, ha még ezen a héten lenne neki is program, aztán az utolsó héten már tényleg kicsit előtértbe kerül a suli kezdés is. Őrület, hogy elment ez a nyár. 
Meg az is, hogy szombaton lenyírtam a füvet és olyan szépen megcsináltuk a gyerekkel a ház előtti kert részt és én nem tudom, de az éjszakai eső óta rengeteget nőtt vagy csak én látom úgy. Mindenesetre szerintem hét közepén szerda, csütörtök tájékán nekiállhatok ismét.
Egyébkén meg nyugi van, szabadság első napja és hiányzik a futás, mert az most pár napig nincs, nem hagyom itt a két gyereket egyedül. Nem történik semmi mesélni való, de nem is baj, ilyen is kell.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…