Ugrás a fő tartalomra

Most két gyerekes

vagyok szerdáig. Itt van nálunk egy unokatesó, így a nyár vége felé. Amennyire féltem tőle - hiperaktivitás - annyira könnyen veszem. Mondjuk egyáltalán nem olyan, ahogy leírták nekem, veszem az akadályokat, amik tulajdonképpen nincsenek is és egyelőre minden ok. Tegnap este fele jött hozzánk, nem sok minden fért bele a napba, társasoztunk, fiúk játszottak, legoztak és este 11 után ágyba dőltek. Reggel fél nyolc óta fent vagyunk, reggelire nutellás kenyér volt, aztán ps3 játék volt, ebédelni pizzériában voltunk, utána fagyizni, bevásároltunk nasiból, mindenki választott magának, kicsit nézelődtünk a városban, aztán most megint folyik a legozás és néha kihallatszanak beszéd foszlányok ide a nappaliba. Időnként elmosolyodom. Egyébként mennyire más két gyerekkel az élet most látom. És eléggé bánom, hogy nem kettő van nekem is. Na mindegy, késő bánat ezen nem agyalok. Az egyébként olyan jó, hogy a gyerekem nem a gép előtt ül, hanem tollasoznak, kutyáznak, társasozunk és mint említettem folyik a legozás.
Holnap elmegyünk kirándulni, elvisszük a kutyust is. Aztán majd meglátom. Elvileg szerda este Kiskorú is megy unokatesóval, mert csütörtökön már Kecelre valamilyen hadtörténeti kiállításra mennek sógornőmék szüleivel. Kiskorúnak nincs nagyon kedve, ezért még kérdéses mi lesz, én szeretném, ha még ezen a héten lenne neki is program, aztán az utolsó héten már tényleg kicsit előtértbe kerül a suli kezdés is. Őrület, hogy elment ez a nyár. 
Meg az is, hogy szombaton lenyírtam a füvet és olyan szépen megcsináltuk a gyerekkel a ház előtti kert részt és én nem tudom, de az éjszakai eső óta rengeteget nőtt vagy csak én látom úgy. Mindenesetre szerintem hét közepén szerda, csütörtök tájékán nekiállhatok ismét.
Egyébkén meg nyugi van, szabadság első napja és hiányzik a futás, mert az most pár napig nincs, nem hagyom itt a két gyereket egyedül. Nem történik semmi mesélni való, de nem is baj, ilyen is kell.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …