Ugrás a fő tartalomra

Rend van

a kertben. Végül is a fa pakolása egy óra alatt készen lett, kollégám sitty sutty összepakolta nekem, szépen sorba és le is takartuk ponyvával, úgy hogy ha eső esik sem ázik amíg a férjem összevágja. Szerencsére ez már a plusz, az idei tűzifa már rég felvágva a helyén várja a telet. Azt ugyan én egyáltalán nem várom, még is annyira jó ez a 20 vagy 22 fok ami van és fújdogál a szél is, hogy csuda. Reggel még be volt borulva kicsit féltem is, hogy ne essen az eső a fa mizéria miatt, de szerencsére kisütött a nap és pont jó volt. Fél tízkor kezdtük el a pakolást, fél tizenegyre a két és fél méter már a helyén is volt, Kiskorú is segített és egészen meglepődtem milyen vastag faágakat bírt megemelni. Azt tudtam, hogy erős akkor is, ha vékonyka de azért meglepődtem. Most szép rend van, végre nem kell néznem a kupacot. Aztán levágott nekem még pár ágat a meggyfáról ami már útban volt én meg nem értem fel, azt is kihordtuk a hátsó kertbe, majd eltüzeljük ha elszáradt. A kistraktor kerekét felrakta - én jó pár napig kínlódtam vele és az istenért sem ment - meg felpumpálta a másikat, ami az állásban és a forróságban leeresztett, úgy hogy végre ha kell csak rápattanok és vághatok vele kint a szántóföldön és a hátsó kertben is nem kell a négykerekű benzinest tologatnom órákig. Ebédeltünk, előkerült a sör, aztán fél egykor már haza is vittem. Nem fogadott el semmit, ez bosszant is, de csomagoltam neki azért a kertből gyümölcsöt, paradicsomot, pár doboz sört és az ebédből. Egyedül él. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan végzünk is. Nagy megkönnyebbülés.
Hirtelen ötlettől elkezdtem a medencét is leengedni, már majdnem a végére értem az alján van még víz, azt majd vödörrel kimerem és akkor kimosom, kitisztítom és eldöntöm, hogy még felengedem e friss vízzel vagy csak letakarom. Nem tudom érdemes e, de szerintem lesz még nyár azért. Jövőre kezelhetőbb lesz a nagy homokszűrővel.  Olyan jó, hogy ez is kész, haladtam tegnap is, jó hogy rend van és mindenhol levágva a fű és már megtanultam kezelni a fél hektárt.
Sajna ma már munka, de vigasztal, hogy csak egy hét és utána szeptemberig megint itthon leszek. Jövő hét utáni héten három napra jön egy unokatesó, legalább Kiskorú nem lesz egyedül lesz játszópajtás, aztán lehet utána a gyerek megy a hét második felére hozzájuk, tervben van, hogy mennek  wakeboard pályára, meg egy utolsó strandra, ha az idő is megengedi. Bár ezen ő még gondolkodik. Majd meglátja, én szeretném ha menne, mert legalább megint nem a kütyüket nyomná. 
Kint vagyunk sokat az udvaron és ahogy látom egyre több levél szárad el és hullik le és valahogy más az idő is most már. Olyan ősz elő szele mindenhol, én legalább is ezt érzem. A reggelek is mások, vizesek, meg már nem olyan nyárias és az illatok is kezdenek inkább "fás" szerűek lenni.
Egyébként meg éjjel kettőkor ébredtem, azóta óránként megállapítottam, hogy de jó még aludhatok, de nem tudtam sehogy sem visszaaludni. :( úgy hogy inkább felkeltem és hatra elmegyek futni.  Azt még nem tudom hogy bírom majd egész nap, hogy gyakorlatilag kb. 3 órát aludtam tegnap óta. Ez tuti valami pszichés dolog lehet, mert amikor szabin vagyok azért ilyen nincs, nagyjából mindig alszom hatig, hétig, jó esetben nyolcig is. Tényleg az lehet, amit megfigyelek idősebb kollégáimon is, hogy az ember ahogy halad előre a korral már egyre inkább vágyik arra, hogy otthon legyen a családdal a saját dolgait intézze, hogy kicsit megpihenjen, hogy ő ossza be az idejét, meg ilyenek, legalább is én így gondolom. Az ember nem arra vágyik, hogy x évesen és kb. fél rokkantan, kizsigerelve végre elmenjen nyugdíjba. Ideális esetben fitten és jó sok évvel megy el, ami még előtte van. Ideális esetben.
Na jó, lassan készülődöm, összepakolom a cuccom mert ha ilyenkor megyek futni, akkor viszem a ruhám, a törölközőm a zuhanyzós dolgaimat, hogy a munkahelyen tudjak utána rákészülni a mai napra.  Hogy ez mennyire nehéz most. :/






Megjegyzések

  1. Hú, nagyon sokminden látványos dologgal haladtatok, tényleg!
    Az ideális a négy órás állás lenne, és/vagy olyan, hogy x év meló után egy fél évet vagy egy évet ki lehessen venni.... jaj, azt úgy szeretném! a meló hiányozna, mármint, a normális, "teszek le valami értelmeset az asztalra" munka.....
    Ma reggel én is gerinctornáztam.... és gondolkodom azon, hogyha a suli elkezdődik, és újra hét órára járok, kellene kicsit futni... most a hatrajárás előtt nem igazán lenne energiája rá az embernek.....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…