Ugrás a fő tartalomra

Rend van

a kertben. Végül is a fa pakolása egy óra alatt készen lett, kollégám sitty sutty összepakolta nekem, szépen sorba és le is takartuk ponyvával, úgy hogy ha eső esik sem ázik amíg a férjem összevágja. Szerencsére ez már a plusz, az idei tűzifa már rég felvágva a helyén várja a telet. Azt ugyan én egyáltalán nem várom, még is annyira jó ez a 20 vagy 22 fok ami van és fújdogál a szél is, hogy csuda. Reggel még be volt borulva kicsit féltem is, hogy ne essen az eső a fa mizéria miatt, de szerencsére kisütött a nap és pont jó volt. Fél tízkor kezdtük el a pakolást, fél tizenegyre a két és fél méter már a helyén is volt, Kiskorú is segített és egészen meglepődtem milyen vastag faágakat bírt megemelni. Azt tudtam, hogy erős akkor is, ha vékonyka de azért meglepődtem. Most szép rend van, végre nem kell néznem a kupacot. Aztán levágott nekem még pár ágat a meggyfáról ami már útban volt én meg nem értem fel, azt is kihordtuk a hátsó kertbe, majd eltüzeljük ha elszáradt. A kistraktor kerekét felrakta - én jó pár napig kínlódtam vele és az istenért sem ment - meg felpumpálta a másikat, ami az állásban és a forróságban leeresztett, úgy hogy végre ha kell csak rápattanok és vághatok vele kint a szántóföldön és a hátsó kertben is nem kell a négykerekű benzinest tologatnom órákig. Ebédeltünk, előkerült a sör, aztán fél egykor már haza is vittem. Nem fogadott el semmit, ez bosszant is, de csomagoltam neki azért a kertből gyümölcsöt, paradicsomot, pár doboz sört és az ebédből. Egyedül él. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan végzünk is. Nagy megkönnyebbülés.
Hirtelen ötlettől elkezdtem a medencét is leengedni, már majdnem a végére értem az alján van még víz, azt majd vödörrel kimerem és akkor kimosom, kitisztítom és eldöntöm, hogy még felengedem e friss vízzel vagy csak letakarom. Nem tudom érdemes e, de szerintem lesz még nyár azért. Jövőre kezelhetőbb lesz a nagy homokszűrővel.  Olyan jó, hogy ez is kész, haladtam tegnap is, jó hogy rend van és mindenhol levágva a fű és már megtanultam kezelni a fél hektárt.
Sajna ma már munka, de vigasztal, hogy csak egy hét és utána szeptemberig megint itthon leszek. Jövő hét utáni héten három napra jön egy unokatesó, legalább Kiskorú nem lesz egyedül lesz játszópajtás, aztán lehet utána a gyerek megy a hét második felére hozzájuk, tervben van, hogy mennek  wakeboard pályára, meg egy utolsó strandra, ha az idő is megengedi. Bár ezen ő még gondolkodik. Majd meglátja, én szeretném ha menne, mert legalább megint nem a kütyüket nyomná. 
Kint vagyunk sokat az udvaron és ahogy látom egyre több levél szárad el és hullik le és valahogy más az idő is most már. Olyan ősz elő szele mindenhol, én legalább is ezt érzem. A reggelek is mások, vizesek, meg már nem olyan nyárias és az illatok is kezdenek inkább "fás" szerűek lenni.
Egyébként meg éjjel kettőkor ébredtem, azóta óránként megállapítottam, hogy de jó még aludhatok, de nem tudtam sehogy sem visszaaludni. :( úgy hogy inkább felkeltem és hatra elmegyek futni.  Azt még nem tudom hogy bírom majd egész nap, hogy gyakorlatilag kb. 3 órát aludtam tegnap óta. Ez tuti valami pszichés dolog lehet, mert amikor szabin vagyok azért ilyen nincs, nagyjából mindig alszom hatig, hétig, jó esetben nyolcig is. Tényleg az lehet, amit megfigyelek idősebb kollégáimon is, hogy az ember ahogy halad előre a korral már egyre inkább vágyik arra, hogy otthon legyen a családdal a saját dolgait intézze, hogy kicsit megpihenjen, hogy ő ossza be az idejét, meg ilyenek, legalább is én így gondolom. Az ember nem arra vágyik, hogy x évesen és kb. fél rokkantan, kizsigerelve végre elmenjen nyugdíjba. Ideális esetben fitten és jó sok évvel megy el, ami még előtte van. Ideális esetben.
Na jó, lassan készülődöm, összepakolom a cuccom mert ha ilyenkor megyek futni, akkor viszem a ruhám, a törölközőm a zuhanyzós dolgaimat, hogy a munkahelyen tudjak utána rákészülni a mai napra.  Hogy ez mennyire nehéz most. :/






Megjegyzések

  1. Hú, nagyon sokminden látványos dologgal haladtatok, tényleg!
    Az ideális a négy órás állás lenne, és/vagy olyan, hogy x év meló után egy fél évet vagy egy évet ki lehessen venni.... jaj, azt úgy szeretném! a meló hiányozna, mármint, a normális, "teszek le valami értelmeset az asztalra" munka.....
    Ma reggel én is gerinctornáztam.... és gondolkodom azon, hogyha a suli elkezdődik, és újra hét órára járok, kellene kicsit futni... most a hatrajárás előtt nem igazán lenne energiája rá az embernek.....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …