Ugrás a fő tartalomra

Engem is elért ez a rossz

nyavalya. Kapar a torkom, fáj a fejem és olyan, de olyan fáradtnak érzem magam, hogy még ez a pötyögés is nehezemre esik. Legszívesebben kiíratnám magam táppénzre, hogy megfogjam az elején a kialakuló náthát vagy a bennem rejtőző influenzát - na ez ne legyen semmiképp! - de nem lehet, most nem, mert ezer dolgom van és a jövő héten könyvvizsgálat. Pont rosszkor történik minden rossz, miért is ne? Az, hogy a gyerek egyre többet panaszkodik az iskolában történő dolgokra -  és nem csak az enyém, és nem csak a gyerek, hanem osztálytársak szüleivel hívjuk egymást és a fészes zárt csoportban egymást kérdezzük, hogy valóban történnek e olyan dolgok, amiket a gyerekek mesélnek otthon és kiderül, hogy nagy valószínűséggel valóban - az meg csak hab a tortán. Tegnap pl. leesett a lap nyelvtan órán, amire dolgozott az enyém, mert huzat volt erre megjegyezte a tanár, hogy "látom téged nagyon érdekel a dolog". Az, hogy matek dolgozatra csak két jegyet ad a tanár, egyest vagy ötöst ilyen szerintem a világon nincs és én ezt nagyon felháborítónak tartom. Az, hogy egymást cikizik a gyerekek is - mert a tanároktól is ezt hallják - hogy ki hova akar menni és a gyengébbeknek azt mondják, hogy mit akarsz te ott a te tudásoddal, meg minek akarsz felvételizni, neked úgy sem sikerül és ennek senki nem vet véget vagy nem mondja el, hogy ezt azért nem kellene ez is kiakaszt. Az, hogy az iskolában tartandó matek előkészítőn a tanár megjegyzi, hogy nem érti mit keresnek ott a hármas matekosok és ezzel földbe döngöli az amúgy is egyre kevesebb önbizalmukat az megint csak felháborít. Az, hogy az évet jól kezdő gyerekem begyűjtött ezen a héten két kettest és egy hármast az is rettenetesen bosszant, holott én ültem le vele tanulni, én kérdeztem ki, eljátszottuk, hogy dolgozat és oda vissza leírta a kérdéseimre a választ és még sem sikerül, nos ez meg baromira kiakaszt és fogalmam sincs mit tudott elrontani, ha itthon ment és ott meg nem, mert ugye a dolgozatot majd megnézhetem fogadó órán. Szóval haragszom rá is most és ki is osztottam elég rendesen, lehet ezt nem így kellett volna lekezelni, nagyon nagyon mérges voltam rá, mert nem ebben egyeztünk meg. Ő is ludas sok dologban, ha valami nem úgy alakul ebben biztos vagyok. Szóval ez a hét mehet megint a süllyesztőbe, sőt az évnek is vége lehetne már, legyünk túl mindenen, legyen vége a nyolcadiknak, kezdődjön valami új, de legfőképpen legyen vége m o s t a kialakuló nyavalyámnak, ne kóvályogjon a fejem, ne kaparjon a torkom és ne legyek ennyire elanyátlanodva, mert ma délután főznöm is kell valamit, meg takarítanom is, mert úszik a lakás, mert most pár napja a gyerek lelkivilágát ápoltuk ketten a férjemmel, hogy ne foglalkozzon semmivel, azzal se törődjön, ha valami nem úgy sikerül és ha valaki megkérdezi hova megy tovább, akkor mondja azt, hogy még nem döntötte el. Könyörgöm, még csak szeptember van! Még csak egy hónap telt el az sulis évből és már utálja az egészet, az én vidám, mindig mosolygó, önbizalommal teli gyerekem most kezd magába zárkózni, begubózni, idegeskedni, önbizalmát elveszteni, de ami a legjobban bosszant már most kezd azon görcsölni, hogy ő nem kell majd sehova, semmilyen iskolába. Hiába mondom itthon, hogy dehogy nem, amint belép az iskola kapuján elfelejti.
Szóval döntöm majd napközben magamba a rengeteg citromos teát, meg a c vitamint, meg mézet, mert dolgom lesz, holnap elkezdik a kocsibeállót, arra kell főznöm, be kell ugranom boltba, gyerekkel is tanulni, mert tegnap megkért rá, hogy ezentúl inkább együtt. 
Jövő héten pedig már október, úristen gyorsan mennek a napok a hetek. Annyi dolgunk van még, aminek neki sem álltunk, hogy szerintem nem is lesz elég a következő hónap rá és utána meg már nem biztos, hogy az idő engedi. De reménykedünk mindig.
Tegnap a férjem elkezdte levakolni a kerítésünk oszlopait, olyan szép lett. A lábazatra meg kell venni a díszvakolatot, még nem döntöttük el milyen legyen, de azt hiszem azt a szemcsés, műgyantást fogjuk választani, amiből van több szín, mert sok választék van és az lesz a legtartósabb oda és egyszerű felvinni. Hogy lesz e elég idő, hogy itt bent is haladhassunk, pl, az eltervezett festéssel vagy tapétázással még nem tudom. Megmondom őszintén most az a legfontosabb, hogy kint legyen minden rendben. 
Na, iszom egy coldrexet hátha segít. :/ 

Megjegyzések

  1. Egy hete vagyok otthon. Nem javul az állapotom. Elmúlik az egyik tünet, jön a másik. Iskola - no comment, ugyanaz, csak pepitában.

    VálaszTörlés
  2. Gyógyulj meg hamar és szorítok, hogy Á. lelke jól bírja majd ezeket a szarságokat:( Ha lesz pályaválasztási tanácsadó feltétlen menjetek el hozzá akkor is, ha már tudjátok, hogy mit válasszatok. Rajtunk ő segített azt mondta, hogy tutira felveszik a gyereket és el is hittük - mondjuk nem vették fel ismerettség hiányába, de lelkileg könyebb volt még így is mintha a felvételiig szorongunk -. Most viszont annyira jól érzi magát a nem elit gimiben az angol tagozaton, hogy az már gyanús:) Kitartás!

    VálaszTörlés
  3. Még az a szerencse, hogy az esetek nagyobb hányadában a nyolcadikból kikerült gyerekek szárnyra kapnak a gimibe, stb... de addig mit élnek át..:-( Mire jó ez? :-(

    VálaszTörlés
  4. Tami, én feküdtem eleinte szigorúan, de ráment így is vagy öt napom. S tegnap sem voltam még jól, annyira. Jobbulást neked.

    VálaszTörlés
  5. No. Egyrészt most azért látod az összes dolgot sokkal negatívabban, merthát ugye beteg vagy, és ez eleve rátesz egy lapáttal.
    Sulis dolgok - nálunk sincs jó helyzet, de inkább lelkesítik és biztatják a gyerekeket - Hanna úgy jött haza a múltkor, hogy anya, képzeld, három gyerek kivételével mindenki akar központit írni, és ennek a tanár is örült, és nem mondta azt, hogy te mit keresel ott az előkészítőn... másrészről viszont a hajam égnek állt, amiket mesélt az anyuka a szülői értekezletről... de a gyerekekkel van gond, nem mindig a tanár hozzáállásával.
    Egyébként a betegség mindig rosszkor jön - mindig munkadömpingkor, nagyon kevésszer esett meg, hogy "nyugodtan" el tudtam volna menni betegszabira....
    A fiadnál nem lehet, hogy idegeskedik adott pillanatban a dolgozatnál? hogy amikor úgymond tétje van a dolognak, bepánikol? én eléggé tartok ettől a lányomnál a felvételinél.... mert tudja, meg tudja csinálni a feladatokat, de ha meg úgy van, hogy élesben, akkor ront...
    Egyébként a hócipőnk tele van nekünk is az "ééés hova készülsz tovább?" kérdéssel.... mi meg azt mondjuk, még nem tudjuk, megnézünk pár iskolát.
    Egy biztos, az iskola LÉGKÖRÉT fogom figyelni elsősorban... kell még pár év, mire a gyerek beérik, és ténylegesen tud dönteni arról, merre tovább - és akkor már a saját erejéből meg fogja tudni csinálni mindazt - nyelvvizsga stb - ami kell ahhoz, hogy előrébb jusson. Erről majd mindjárt írok nálam...
    Az a szemcsés műgyantás vakolat van a házunk lábazatán is, tényleg szép. De jó nektek, hogy annyira haladtok...! aztaaa....
    És végül, de nem utolsósorban: mihamarabbi gyógyulást!!!

    VálaszTörlés
  6. Jobbulást!
    Szerintem sok esetben nem (csak) a gyerek a hibás. Már az én időmben is olyanok voltak a tanárok, hogy nyolcadikban elkezdtek rossz jegyeket adni az amúgy jó tanulóknak csak, mert a tanár úgy gondolta az a gyerek nem mehet olyan jó gimibe, mint amit kitalált magának. Én például 4-szer írtam dolgozatot matekból, egymás után, egyes egyedül az osztályból....:D Aztán mégis matekszakos lettem....

    Ez az egész felvé teli meg továbbtanulás kicsinálja a gyerekeket. Szerintem ne görcsöljetek ezen. A férjem nemrég forgatott a Gyermek Kardiológiai Intézetben. Eléggé megmakkanva ért onnan haza. A főorvosnő azt mondta neki, hogy ő két dolgot vár el a gyerekeitől az életben; "1. Hogy egészségesek legyenek. 2., Hogy boldogok legyenek. A többi nem számít. " Azóta ez az én hitvallásom is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi mindenkinek. Kicsit jobb, lehet használ a coldrex, meg a méz és tea. Beszéltem tanár volt osztálytársammal, aki fizika- matek szakos gimiben, némileg megnyugodtam. Penny, a te hitvallásom az én hitvallásom is! Ezért vagyok időnként kiakadva, mikor ilyen dolgok fordulnak elő, amiket írtam. :( Krikszi, de elég izgulós, ő inkább szóban felelős típus, azt szereti.

      Törlés
  7. ez az utóbbi hozzászólás mi, vírus?????

    VálaszTörlés
  8. Először is gyógyulj meg gyorsan!

    A matekról: az a suli, ahová felvételizni szeretne Á., nem csinál előkészítőt? Vagy az a magántanár, akihez tavaly jártatok? Én sajnos azt tapasztaltam, hogy az áltisis tanárok nem igazán hatékonyak ebben a témában. A "mi" ex-matektanárunk például ötödikben direkt akkorra tette az iskolai versenyfelkészítéseket, amikor a kerületi topgimi matekszakköre volt (biztos véletlen...), hatodikban pedig gyakorlatilag alig volt matekszakkör. És hiába volt szuper a magyartanár órán, annak a gyereknek, akit ő készített fel a felvételire, pont magyarja sikerült extra gyengén (pedig a magyar nagyságrendekkel könnyebb volt, mint a matek). Valamiért ez nem működik, pláne, ha még ilyen rosszindulatú megjegyzésekkel is vegzálja a gyerekeket...
    Éngyerekem abba a gimibe járt felkészítőre, ahol végül megírta a központit, kifejezetten ezekre a típusfeladatokra készítették fel őket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …