Ugrás a fő tartalomra

Engem is elért ez a rossz

nyavalya. Kapar a torkom, fáj a fejem és olyan, de olyan fáradtnak érzem magam, hogy még ez a pötyögés is nehezemre esik. Legszívesebben kiíratnám magam táppénzre, hogy megfogjam az elején a kialakuló náthát vagy a bennem rejtőző influenzát - na ez ne legyen semmiképp! - de nem lehet, most nem, mert ezer dolgom van és a jövő héten könyvvizsgálat. Pont rosszkor történik minden rossz, miért is ne? Az, hogy a gyerek egyre többet panaszkodik az iskolában történő dolgokra -  és nem csak az enyém, és nem csak a gyerek, hanem osztálytársak szüleivel hívjuk egymást és a fészes zárt csoportban egymást kérdezzük, hogy valóban történnek e olyan dolgok, amiket a gyerekek mesélnek otthon és kiderül, hogy nagy valószínűséggel valóban - az meg csak hab a tortán. Tegnap pl. leesett a lap nyelvtan órán, amire dolgozott az enyém, mert huzat volt erre megjegyezte a tanár, hogy "látom téged nagyon érdekel a dolog". Az, hogy matek dolgozatra csak két jegyet ad a tanár, egyest vagy ötöst ilyen szerintem a világon nincs és én ezt nagyon felháborítónak tartom. Az, hogy egymást cikizik a gyerekek is - mert a tanároktól is ezt hallják - hogy ki hova akar menni és a gyengébbeknek azt mondják, hogy mit akarsz te ott a te tudásoddal, meg minek akarsz felvételizni, neked úgy sem sikerül és ennek senki nem vet véget vagy nem mondja el, hogy ezt azért nem kellene ez is kiakaszt. Az, hogy az iskolában tartandó matek előkészítőn a tanár megjegyzi, hogy nem érti mit keresnek ott a hármas matekosok és ezzel földbe döngöli az amúgy is egyre kevesebb önbizalmukat az megint csak felháborít. Az, hogy az évet jól kezdő gyerekem begyűjtött ezen a héten két kettest és egy hármast az is rettenetesen bosszant, holott én ültem le vele tanulni, én kérdeztem ki, eljátszottuk, hogy dolgozat és oda vissza leírta a kérdéseimre a választ és még sem sikerül, nos ez meg baromira kiakaszt és fogalmam sincs mit tudott elrontani, ha itthon ment és ott meg nem, mert ugye a dolgozatot majd megnézhetem fogadó órán. Szóval haragszom rá is most és ki is osztottam elég rendesen, lehet ezt nem így kellett volna lekezelni, nagyon nagyon mérges voltam rá, mert nem ebben egyeztünk meg. Ő is ludas sok dologban, ha valami nem úgy alakul ebben biztos vagyok. Szóval ez a hét mehet megint a süllyesztőbe, sőt az évnek is vége lehetne már, legyünk túl mindenen, legyen vége a nyolcadiknak, kezdődjön valami új, de legfőképpen legyen vége m o s t a kialakuló nyavalyámnak, ne kóvályogjon a fejem, ne kaparjon a torkom és ne legyek ennyire elanyátlanodva, mert ma délután főznöm is kell valamit, meg takarítanom is, mert úszik a lakás, mert most pár napja a gyerek lelkivilágát ápoltuk ketten a férjemmel, hogy ne foglalkozzon semmivel, azzal se törődjön, ha valami nem úgy sikerül és ha valaki megkérdezi hova megy tovább, akkor mondja azt, hogy még nem döntötte el. Könyörgöm, még csak szeptember van! Még csak egy hónap telt el az sulis évből és már utálja az egészet, az én vidám, mindig mosolygó, önbizalommal teli gyerekem most kezd magába zárkózni, begubózni, idegeskedni, önbizalmát elveszteni, de ami a legjobban bosszant már most kezd azon görcsölni, hogy ő nem kell majd sehova, semmilyen iskolába. Hiába mondom itthon, hogy dehogy nem, amint belép az iskola kapuján elfelejti.
Szóval döntöm majd napközben magamba a rengeteg citromos teát, meg a c vitamint, meg mézet, mert dolgom lesz, holnap elkezdik a kocsibeállót, arra kell főznöm, be kell ugranom boltba, gyerekkel is tanulni, mert tegnap megkért rá, hogy ezentúl inkább együtt. 
Jövő héten pedig már október, úristen gyorsan mennek a napok a hetek. Annyi dolgunk van még, aminek neki sem álltunk, hogy szerintem nem is lesz elég a következő hónap rá és utána meg már nem biztos, hogy az idő engedi. De reménykedünk mindig.
Tegnap a férjem elkezdte levakolni a kerítésünk oszlopait, olyan szép lett. A lábazatra meg kell venni a díszvakolatot, még nem döntöttük el milyen legyen, de azt hiszem azt a szemcsés, műgyantást fogjuk választani, amiből van több szín, mert sok választék van és az lesz a legtartósabb oda és egyszerű felvinni. Hogy lesz e elég idő, hogy itt bent is haladhassunk, pl, az eltervezett festéssel vagy tapétázással még nem tudom. Megmondom őszintén most az a legfontosabb, hogy kint legyen minden rendben. 
Na, iszom egy coldrexet hátha segít. :/ 

Megjegyzések

  1. Egy hete vagyok otthon. Nem javul az állapotom. Elmúlik az egyik tünet, jön a másik. Iskola - no comment, ugyanaz, csak pepitában.

    VálaszTörlés
  2. Gyógyulj meg hamar és szorítok, hogy Á. lelke jól bírja majd ezeket a szarságokat:( Ha lesz pályaválasztási tanácsadó feltétlen menjetek el hozzá akkor is, ha már tudjátok, hogy mit válasszatok. Rajtunk ő segített azt mondta, hogy tutira felveszik a gyereket és el is hittük - mondjuk nem vették fel ismerettség hiányába, de lelkileg könyebb volt még így is mintha a felvételiig szorongunk -. Most viszont annyira jól érzi magát a nem elit gimiben az angol tagozaton, hogy az már gyanús:) Kitartás!

    VálaszTörlés
  3. Még az a szerencse, hogy az esetek nagyobb hányadában a nyolcadikból kikerült gyerekek szárnyra kapnak a gimibe, stb... de addig mit élnek át..:-( Mire jó ez? :-(

    VálaszTörlés
  4. Tami, én feküdtem eleinte szigorúan, de ráment így is vagy öt napom. S tegnap sem voltam még jól, annyira. Jobbulást neked.

    VálaszTörlés
  5. No. Egyrészt most azért látod az összes dolgot sokkal negatívabban, merthát ugye beteg vagy, és ez eleve rátesz egy lapáttal.
    Sulis dolgok - nálunk sincs jó helyzet, de inkább lelkesítik és biztatják a gyerekeket - Hanna úgy jött haza a múltkor, hogy anya, képzeld, három gyerek kivételével mindenki akar központit írni, és ennek a tanár is örült, és nem mondta azt, hogy te mit keresel ott az előkészítőn... másrészről viszont a hajam égnek állt, amiket mesélt az anyuka a szülői értekezletről... de a gyerekekkel van gond, nem mindig a tanár hozzáállásával.
    Egyébként a betegség mindig rosszkor jön - mindig munkadömpingkor, nagyon kevésszer esett meg, hogy "nyugodtan" el tudtam volna menni betegszabira....
    A fiadnál nem lehet, hogy idegeskedik adott pillanatban a dolgozatnál? hogy amikor úgymond tétje van a dolognak, bepánikol? én eléggé tartok ettől a lányomnál a felvételinél.... mert tudja, meg tudja csinálni a feladatokat, de ha meg úgy van, hogy élesben, akkor ront...
    Egyébként a hócipőnk tele van nekünk is az "ééés hova készülsz tovább?" kérdéssel.... mi meg azt mondjuk, még nem tudjuk, megnézünk pár iskolát.
    Egy biztos, az iskola LÉGKÖRÉT fogom figyelni elsősorban... kell még pár év, mire a gyerek beérik, és ténylegesen tud dönteni arról, merre tovább - és akkor már a saját erejéből meg fogja tudni csinálni mindazt - nyelvvizsga stb - ami kell ahhoz, hogy előrébb jusson. Erről majd mindjárt írok nálam...
    Az a szemcsés műgyantás vakolat van a házunk lábazatán is, tényleg szép. De jó nektek, hogy annyira haladtok...! aztaaa....
    És végül, de nem utolsósorban: mihamarabbi gyógyulást!!!

    VálaszTörlés
  6. Jobbulást!
    Szerintem sok esetben nem (csak) a gyerek a hibás. Már az én időmben is olyanok voltak a tanárok, hogy nyolcadikban elkezdtek rossz jegyeket adni az amúgy jó tanulóknak csak, mert a tanár úgy gondolta az a gyerek nem mehet olyan jó gimibe, mint amit kitalált magának. Én például 4-szer írtam dolgozatot matekból, egymás után, egyes egyedül az osztályból....:D Aztán mégis matekszakos lettem....

    Ez az egész felvé teli meg továbbtanulás kicsinálja a gyerekeket. Szerintem ne görcsöljetek ezen. A férjem nemrég forgatott a Gyermek Kardiológiai Intézetben. Eléggé megmakkanva ért onnan haza. A főorvosnő azt mondta neki, hogy ő két dolgot vár el a gyerekeitől az életben; "1. Hogy egészségesek legyenek. 2., Hogy boldogok legyenek. A többi nem számít. " Azóta ez az én hitvallásom is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi mindenkinek. Kicsit jobb, lehet használ a coldrex, meg a méz és tea. Beszéltem tanár volt osztálytársammal, aki fizika- matek szakos gimiben, némileg megnyugodtam. Penny, a te hitvallásom az én hitvallásom is! Ezért vagyok időnként kiakadva, mikor ilyen dolgok fordulnak elő, amiket írtam. :( Krikszi, de elég izgulós, ő inkább szóban felelős típus, azt szereti.

      Törlés
  7. ez az utóbbi hozzászólás mi, vírus?????

    VálaszTörlés
  8. Először is gyógyulj meg gyorsan!

    A matekról: az a suli, ahová felvételizni szeretne Á., nem csinál előkészítőt? Vagy az a magántanár, akihez tavaly jártatok? Én sajnos azt tapasztaltam, hogy az áltisis tanárok nem igazán hatékonyak ebben a témában. A "mi" ex-matektanárunk például ötödikben direkt akkorra tette az iskolai versenyfelkészítéseket, amikor a kerületi topgimi matekszakköre volt (biztos véletlen...), hatodikban pedig gyakorlatilag alig volt matekszakkör. És hiába volt szuper a magyartanár órán, annak a gyereknek, akit ő készített fel a felvételire, pont magyarja sikerült extra gyengén (pedig a magyar nagyságrendekkel könnyebb volt, mint a matek). Valamiért ez nem működik, pláne, ha még ilyen rosszindulatú megjegyzésekkel is vegzálja a gyerekeket...
    Éngyerekem abba a gimibe járt felkészítőre, ahol végül megírta a központit, kifejezetten ezekre a típusfeladatokra készítették fel őket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…