Ugrás a fő tartalomra

Hűvös reggelre

ébredtünk. Itt éppen fúj kicsit a szél és amolyan igazi őszi idő van. Hűvös, nedves, kicsit szeles. Bármennyire is szerettem volna, azért ekkora lehűlést még nem akarok. Ennél azért szebb, naposabb, csendesebb őszre vágyom. 
Nehezen aludtam el. Lefeküdtem, olvastam nem tudtam aludni. Felkeltem néztem az Életképek magyar sorozatot a neten, már éjjel egy óra volt, mikor megint lefeküdtem. Forgolódtam, olvastam. Három óra is volt már, mire végre elaludtam, háromnegyed ötkor a telefonom pittyegésére ébredtem. Hát nem voltam túl vidám. A kávé azért segített. Összepakoltam a konyhában, csináltam tízórait, magamnak is bedobáltam pár dolgot a táskámba és bekészítettem a smoothiemat majd akkor beindítom a gépet, ha a gyereket felébresztettem. Még 10 perc és fel kell neki is kelni. Már előre hallom a nem akaroooooooooooook mondatot. Azt hiszem a reggeli felkelés lesz a legnehezebb, ebbe még bele kell szoknia, szoknunk. Mondjuk a táskába bepakolás is nehézkesen ment elsőre szerintem kell még ez a hét mire kialakul minden.
Ma az ötödik óra után megyünk a talpvizsgálatra kíváncsi vagyok mi lesz és remélem klassz lesz majd, ha megkapja a saját betétjét a cipőibe. 
Két hét utána ma én is először megyek dolgozni, hááááááááát.....nem hiszem, hogy kell írnom mennyire nincs kedvem, szerintem mint a gyereknek az iskolához. Majd belerázódunk. 
A hét közepére már jobb időt mondanak, melegebbet és nekem ezer dolgom lesz, mert a sok eső után hamar nőni fog minden.  Na, majd meglátom, remélem uralni fogom a héten azt a sok mindent, ami most van. 


Megjegyzések

  1. Én imádom, hogy reggel felébredek, és még tudok olvasni, meg jó esetben este is, ez a rövidebb napnak köszönhető valahogy... Életképek most kezdődött az m3-on, ott nézzük :), sokadszorra...
    Kabátban sétáltunk tegnap, de én szerettem... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…