Ugrás a fő tartalomra

Végre!

Jó az idő. Tegnap napsütésre ébredtünk - pedig esőt ígértek - és egész nap kitartott, olyannyira, hogy pólóban és rövid nadrágban voltunk kint. Összekaptam magam és elmentem reggel futni -csak négy kilométert sikerült, nem mondom, hogy nagyon jó volt, de valahol megint el kell kezdeni - mire hazaértem a fiúk már kint voltak a kertben és a nagyon magas diófát kezdték el megmetszeni. A férjem már vagy két éve mondja, hogy vágjuk vissza, mert lassan elnyom mindent, cseresznyefát, aranyesőt, más virágzó bokrokat, de én nem akartam mert hátul az az egyetlen árnyékot adó fa. Viszont tegnap elnézve délután azt a részt, hogy mennyire világosabb és szebb már most félkész állapotban már megint neki kell, hogy igazat adjak. Sokkal jobb ott az egész udvar.
Már hat óra óta fent vagyok, elpakoltam a konyhában, picit felfűtöttem a cserépkályhát és most fő a rizs az ebédhez. Sajtos, rakott csirkemellet csinálok, párolt rizzsel és petrezselymes krumplival. Tegnap csináltam mákos guba tortát, abból is van még ha valaki édességet szeretne utána enni. Nem terveztünk mára nagy dolgot, kertezünk amíg ilyen jó az idő, elakarok ültetni jó pár virághagymát,  szeretném a teraszt rendbe tenni,  Kiskorúnak tanulnia kell, én futni is jó lenne megint elmenni. Most össze akarom magam kapni, úgy mint régebben.



Megjegyzések

  1. Nálunk még mindig csepereg , de holnaptól állítólag jó idő lesz. Nagyon várom már , hogy javuljon az idő, mert ez a bezártság már nagyon megviseli a idegrendszerem...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…