Ugrás a fő tartalomra

Igazából most

ezt szeretném.

pinterest
Pont ilyen napot, pont ilyen nyugalmat, pont ilyen időt. Persze, amikor itthon vagyok. Az lenne a jó, ha az év utolsó két hónapját itthon tölthetné az ember. A november a maga ködösségével és nedvességével, valamint a korán sötétedéssel szerintem pont az a hónap, amikor az ember az adott évben a legjobban tudna pihenni és a legtöbbet szeretne itthon lenni, bevackolni, nyugodtan a saját maga tempójában élni a kis életét. A november lehetne mindenki számára az egész évet kipihenő hónap. Tökéletesen alkalmas lenne rá. Úgy eltudom képzelni, hogy reggel a még bágyadt sötétben felkelek, lassan csukom be magam mögött a hálószoba ajtaját, hogy a többieket hagyjam pihenni. A cserépkályhában újra fellobbantom a tüzet és miközben friss kávét őröl a gép, hallgatom a tűz megnyugtató pattogását. A kész kávét egy nagy, amolyan franciás bögrébe töltöm és jó sok tejjel öntöm fel. A meleg kályhához dőlök és jó nagy kortyot iszom belőle, így indul a nap. Körülöttem csend van és egy pillanattal később még mindig a kávémmal a kezemben kimegyek a kertbe. Pont ilyen párára vágyom, ami a fenti képen van. Még jobb, ha a házunk egy hasonlóan kanyargó, fákkal szegélyezett út végén áll. Vagy nem is! Sokkal jobb, ha ez a ház egy kibérelt nyaraló lenne, ahova eltudna bújni az ember egy hosszú hosszú egy hónapos szabadságra. Mint amilyen azokban a borzongató regényekben van, ahol az ember sosem tudja mi lesz a következő pillanatban, de most ez valahogy nem félelmetes, hanem megnyugtató. Távol a világ zajától, az út végén már bent a fák között ott állna a ház, egy nagy fából készült verandával, ahol hintaszék áll, meleg takaróval, körülötte cserepekben  hidegtűrő virágokkal. A fák és a bokrok nedves csöpögősen ölelnék át a házat a ködben. Egyszerre lenne megnyugtató és kicsit félelmetes is. Leülök a hintaszékbe, lassan dőlök előre és hátra, közben kortyolgatom a kávémat és azon törném a fejem milyen reggelit készítsek. Egyetlen egy hónap, távol a világ zajától, abban a ködös, vizes, fákkal körülölelt házban, ahol csak a nedvesen lehulló falevelek hangja hallatszik, ahogy lassan földet érnek. 

Megjegyzések

  1. Erre most én is befizetnék. Bár ma otthnoról dolgozom és nálunk holnap ünnepnap lesz, el tudnék aludni, ahogy ránézek erre a lefáradt, lelassult tájra. Igen, most lenne jó bekuckózva pihenni.

    VálaszTörlés
  2. Ezt én is szeretném!-))) Szeretem a ködös, sejtelmes novemberi napokat...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…