Ugrás a fő tartalomra

Igazából most

ezt szeretném.

pinterest
Pont ilyen napot, pont ilyen nyugalmat, pont ilyen időt. Persze, amikor itthon vagyok. Az lenne a jó, ha az év utolsó két hónapját itthon tölthetné az ember. A november a maga ködösségével és nedvességével, valamint a korán sötétedéssel szerintem pont az a hónap, amikor az ember az adott évben a legjobban tudna pihenni és a legtöbbet szeretne itthon lenni, bevackolni, nyugodtan a saját maga tempójában élni a kis életét. A november lehetne mindenki számára az egész évet kipihenő hónap. Tökéletesen alkalmas lenne rá. Úgy eltudom képzelni, hogy reggel a még bágyadt sötétben felkelek, lassan csukom be magam mögött a hálószoba ajtaját, hogy a többieket hagyjam pihenni. A cserépkályhában újra fellobbantom a tüzet és miközben friss kávét őröl a gép, hallgatom a tűz megnyugtató pattogását. A kész kávét egy nagy, amolyan franciás bögrébe töltöm és jó sok tejjel öntöm fel. A meleg kályhához dőlök és jó nagy kortyot iszom belőle, így indul a nap. Körülöttem csend van és egy pillanattal később még mindig a kávémmal a kezemben kimegyek a kertbe. Pont ilyen párára vágyom, ami a fenti képen van. Még jobb, ha a házunk egy hasonlóan kanyargó, fákkal szegélyezett út végén áll. Vagy nem is! Sokkal jobb, ha ez a ház egy kibérelt nyaraló lenne, ahova eltudna bújni az ember egy hosszú hosszú egy hónapos szabadságra. Mint amilyen azokban a borzongató regényekben van, ahol az ember sosem tudja mi lesz a következő pillanatban, de most ez valahogy nem félelmetes, hanem megnyugtató. Távol a világ zajától, az út végén már bent a fák között ott állna a ház, egy nagy fából készült verandával, ahol hintaszék áll, meleg takaróval, körülötte cserepekben  hidegtűrő virágokkal. A fák és a bokrok nedves csöpögősen ölelnék át a házat a ködben. Egyszerre lenne megnyugtató és kicsit félelmetes is. Leülök a hintaszékbe, lassan dőlök előre és hátra, közben kortyolgatom a kávémat és azon törném a fejem milyen reggelit készítsek. Egyetlen egy hónap, távol a világ zajától, abban a ködös, vizes, fákkal körülölelt házban, ahol csak a nedvesen lehulló falevelek hangja hallatszik, ahogy lassan földet érnek. 

Megjegyzések

  1. Erre most én is befizetnék. Bár ma otthnoról dolgozom és nálunk holnap ünnepnap lesz, el tudnék aludni, ahogy ránézek erre a lefáradt, lelassult tájra. Igen, most lenne jó bekuckózva pihenni.

    VálaszTörlés
  2. Ezt én is szeretném!-))) Szeretem a ködös, sejtelmes novemberi napokat...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…