Ugrás a fő tartalomra

Igazából most

ezt szeretném.

pinterest
Pont ilyen napot, pont ilyen nyugalmat, pont ilyen időt. Persze, amikor itthon vagyok. Az lenne a jó, ha az év utolsó két hónapját itthon tölthetné az ember. A november a maga ködösségével és nedvességével, valamint a korán sötétedéssel szerintem pont az a hónap, amikor az ember az adott évben a legjobban tudna pihenni és a legtöbbet szeretne itthon lenni, bevackolni, nyugodtan a saját maga tempójában élni a kis életét. A november lehetne mindenki számára az egész évet kipihenő hónap. Tökéletesen alkalmas lenne rá. Úgy eltudom képzelni, hogy reggel a még bágyadt sötétben felkelek, lassan csukom be magam mögött a hálószoba ajtaját, hogy a többieket hagyjam pihenni. A cserépkályhában újra fellobbantom a tüzet és miközben friss kávét őröl a gép, hallgatom a tűz megnyugtató pattogását. A kész kávét egy nagy, amolyan franciás bögrébe töltöm és jó sok tejjel öntöm fel. A meleg kályhához dőlök és jó nagy kortyot iszom belőle, így indul a nap. Körülöttem csend van és egy pillanattal később még mindig a kávémmal a kezemben kimegyek a kertbe. Pont ilyen párára vágyom, ami a fenti képen van. Még jobb, ha a házunk egy hasonlóan kanyargó, fákkal szegélyezett út végén áll. Vagy nem is! Sokkal jobb, ha ez a ház egy kibérelt nyaraló lenne, ahova eltudna bújni az ember egy hosszú hosszú egy hónapos szabadságra. Mint amilyen azokban a borzongató regényekben van, ahol az ember sosem tudja mi lesz a következő pillanatban, de most ez valahogy nem félelmetes, hanem megnyugtató. Távol a világ zajától, az út végén már bent a fák között ott állna a ház, egy nagy fából készült verandával, ahol hintaszék áll, meleg takaróval, körülötte cserepekben  hidegtűrő virágokkal. A fák és a bokrok nedves csöpögősen ölelnék át a házat a ködben. Egyszerre lenne megnyugtató és kicsit félelmetes is. Leülök a hintaszékbe, lassan dőlök előre és hátra, közben kortyolgatom a kávémat és azon törném a fejem milyen reggelit készítsek. Egyetlen egy hónap, távol a világ zajától, abban a ködös, vizes, fákkal körülölelt házban, ahol csak a nedvesen lehulló falevelek hangja hallatszik, ahogy lassan földet érnek. 

Megjegyzések

  1. Erre most én is befizetnék. Bár ma otthnoról dolgozom és nálunk holnap ünnepnap lesz, el tudnék aludni, ahogy ránézek erre a lefáradt, lelassult tájra. Igen, most lenne jó bekuckózva pihenni.

    VálaszTörlés
  2. Ezt én is szeretném!-))) Szeretem a ködös, sejtelmes novemberi napokat...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …