Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

forrás: konyvtunder.hu
A háború bonyodalmai végzetesen összekötik három teljesen különböző nő életét

1946. február. A második világháború már véget ért, ám a személyes tragédiákból való gyógyulás még csak most kezdődik Annaliese és Simone számára. Annaliese német származású balerina, aki kétségbeesetten menekül a múltja elől, Simone pedig a francia ellenállás egyik kémjének a lánya. A két nő csatlakozik a RMS Queen Mary óceánjáró fedélzetén utazó több száz európai katonafeleséghez, akik az Atlanti-óceánt átszelve ismét együtt szeretnének lenni a férjükkel. Az Annaliese-re és Simone-ra váró új élet Amerikában reményteli és hívogató, egészen addig, míg a féltve őrzött titkaik felszínre nem kerülnek. Mikor az utazás véget ér a New York-i kikötőben, csupán az egyikük hagyja el a hajót...

Napjainkban.
Brette különleges képességgel rendelkezik, amelynek révén érzékeli a szellemek jelenlétét. Egy barátja kérésére ellátogat a mára már múzeumként üzemelő, legendás Queen Maryre. A hajó fedélzetén tapasztaltak arra ösztönzik, hogy egy régi tragédia nyomába eredjen, és közben bepillantást nyer a valaha a hajón utazó katonafeleségek fájdalmaiba és küzdelmeibe. Mindez végül hatással lesz a döntéseire is, hiszen fontolóra kell vennie, mit kell feláldoznia azért, hogy megkaphassa, amire a legjobban vágyik.

Megjelenés: 2017. október 27.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…