Ugrás a fő tartalomra

Most már tudom, hogy

amikor nagymamámnál nyaraltam miért volt mindig készen az ebéddel már tizenegy óra körül. Bár sosem kérdeztem, nyilván gyerekkoromban nem foglalkoztam vele, legfeljebb csak azt vettem észre, hogy mennyi mindennel készen volt mire én felébredtem. Nyilván ő is ilyen rossz alvó volt, mint én. Tegnap háromnegyed kilenckor úgy dőltem be az ágyba, mint akit fejbe vertek, gondoltam majd jó sokáig alszom, de hát a szokásos fél ötnél tovább nem igazán tudtam, bár mindent elkövettem azért, hogy ne keljek fel, még is hatnál tovább nem bírtam forgolódni az ágyban, így én már mostanra kisuvickoltam a fürdőszobát, tudom nem vagyok normális. Most iszom a második lájtos kávémat, jó sok laktózmentes tejjel, tejszínhabbal. Az igazság az, hogy nem érzem magam fáradtnak, de gondolom ez majd estére elmúlik. :)
Lassan folynak a napok, nagyobb történések nélkül és ez most így jó. Nincs is miről beszámolnom, megszokott rutinból írok pár sort ide, hogy majd a későbbi időben ha visszaolvasom nekem is megmaradjanak ezek a sorok. Ma nem lesz semmi, azokon a dolgokon kívül amiket már írtam, ha jó lesz az idő - és ezt harangozták be - akkor kint leszünk rendet rakunk a kertben. 
Az ebédet egyszerűre tervezem, csinálok egy vöröslencse krémlevest, pirított kolbásszal, majd leveles tésztán fogok mindenféle zöldségeket sütni, sajtokkal. A gyerek milánói makarónit kért, így neki az lesz. Ezek a dolgok hamar készen vannak nem kell órákat állni a konyhában. 
Ha végeztünk a kertben, akkor egy jó nagy sétát tervezek az erdőben, szedünk őszi levelet, ágakat, gesztenyét benti dekorációhoz, aztán mindenkinek lesz én ideje, Kiskorú kicsit gépezhet, én pedig előveszem a Párizsi sikk könyvet és olvasgatok. Annyira bejön nekem ez a könyv most, nagyon szeretem. Tuti kikapcsol.
Hát így. 
pinterest

 

Megjegyzések

  1. Nnnna... :)a könyvet megnéztem, barátnőm ki tudja hozni nekem a városi könyvtárból, jipppiiii! :)
    Alvás.... - ne is mond, hétkor már vígan teregettem a fehéreket.... :D

    VálaszTörlés
  2. Fél négytől vagyok fent. Értsd - talpon.

    VálaszTörlés
  3. Lányok, mit nem adnák én ezért! Én meg pont az a típus vagyok, aki egyszerüen nem bír korán reggel felkelni :-(

    VálaszTörlés
  4. Van előnye, az tény, pl. ha megyünk délelőtt programra, én is meg tudok előtte főzni, sütni, meg egyébként is jólesik nekem is az énidő csendessége, de este 8-kor meg már teljesen kipurcanok.

    VálaszTörlés
  5. Na... nálunk pont az ellenkezője miatt van egy órakor ebèd. Igaz..èjfèl előtt ritkán kerülök ágyba.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…