Ugrás a fő tartalomra

Sok mindent

megcsináltunk tegnap abból, amit elterveztünk. Összegereblyéztük a lehullott leveleket, jó két nagy zsák lett úgy, hogy a gyerek letaposta. Aztán összeszedtük a diót, rengeteg van idén, úgy hogy örülünk neki nagyon ki tudja jövőre mennyi lesz? Leszedtünk egy jó nagy tál körtét, szerintem holnap viszek is a munkahelyemre, mert ennyit képtelenség megenni. Kicsit már "körtemérgezésünk" is van.  Felszedtük a lepotyogott almát, abból is van bőven. Ebben az évben elkényeztetett minket a kert, bőven volt és van gyümölcs. Ma még folytatjuk a kint dolgokat, bár már kevés van hamar végzünk vele. Már csak az elhervadt rózsákat kell lemetszeni, még olyan sok virág nyílik ezekben a szép őszi napokban, hogy bőven jut ide be is belőle. 
Pár kép.


Ezt a vöröslencse levest feltétlenül csináljátok meg, valami isteni. Fördős Z féle  de én annyit módosítottam rajta, hogy füstölt ízű leveskockával készítettem el és attól valami eszméletlen lett. Amúgy is megy a lencséhez a füstölt dolog.

Várja a reggelit. :)



Megjegyzések

  1. Nem nagyon szeretem az almát, de ezek olyan szépek, hogy simán megenném. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd. Képzeld én a szülésem előtt kilószámra ettem, imádtam. Ahogy terhes lettem az egyetlen olyan gyümölcs volt, amit ki nem állhattam nem tudtam lenyelni egy falatot sem és ez valahogy így is maradt. Nem szeretem igazán már én sem, de azért ezt a fajtát néha nap eszem, de csak mert egészséges.

      Törlés
    2. Hm, ez érdekes. :) Én sosem szerettem az almát kivéve az előző terhességem alatt, amikor nagyon kívántam. Most ugyanúgy nem vagyok oda érte.

      Törlés
  2. Én sem szeretem, amúgy sem vagyok gyümölcsös, de jó két éve minden nap megeszem egy darabot. Beviszem a munkába, az asztalra az orrom elé teszem, ahogy a vizet is, és tízóraira elfogyasztom. Érdekes, hétvégén nem szoktam enni, úgy tűnik, akkor nincs az orrom előtt (pedig a gyerekeknek akkor is adok gyümölcsöt).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…