Ugrás a fő tartalomra

Tegnap két tiszta ruha

elpakolása között fogtuk magunkat a gyerekkel, autóba ültünk és elmentünk kocsikázni, majd üzleteket nézni. Voltunk könyvesboltban, műszaki boltban ő egyedül brrrrrr, oda ritkán megyek be, bár este jutott eszembe, hogy a szárítógépeket meg kellett volna nézni, mert tervben van a vétele, miután végül is úgy döntöttünk, hogy nem a mosógép szárítógép kombinációt választjuk, hanem legyen külön, aztán voltam a Hádában, nem vettem semmit, majd benéztem a Pepcoba, de az meg csalódás volt én még nem igazán jöttem úgy ki, hogy pár új dolgot ne láttam volna, most nem volt semmi. Három őszi illatú gyertyát vettem, meg egy alsóneműt és ennyi. Kiskorú mekizett egyet, utána jöttünk haza. Elment a délután, de nem bánom kellett ez a lazaság a hét szarságai után. 
Ma délutánra maradt így a kertezés és a dió összeszedése, majd meglesz. Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy vannak elintézendő feladatok. A jelszavam a csak lazán, mert különben elcseszem a hétvégémet is. A tegnapi hirtelen elindulás miatt mára maradt a diós süti megsütése, viszont a frankfurti leves készen van. Tervezek kakaós csigát is, hogy a gyerek tudjon vinni magával a suliba vagy reggelire legyen friss péksüti, valamennyit megsütök, aztán fagyasztóba teszem a többit, hogy reggel csak betudjam rakni a sütőbe ha kell. EZT szeretném gyorsan megcsinálni, mert nagyon nagyon finom, sütöttem már többször. ( köszi Barbi :D ) Nem csinálok nagyon nagy dolgokat ma sem, mert egyszerűen nem akarok nagy energiát fektetni most semmibe. Délelőtt "konyházok" rendet akarok tenni a szekrényekben, átnézni a spájzot mi van itthon, mit kell elhasználni, kitörölgetni a polcokat. Közben zenét hallgatok és igyekszem jó dolgokra gondolni. Aztán a fürdő következik, ha még lesz kedvem. Kiselejtezem a régi kozmetikumokat, amik már beszáradtak, elhasználódtak, lejárt a szavidejük, amiket nem használok és csak azok maradnak, amik mindennap a kezembe kerülnek. Kozmetikumról jut eszembe nagyon gondolkodom rajta, hogy veszek valami igazán jó minőségű érett arcbőrre való nappali krémet, mert mostanában ahogy belenézek a tükörbe egyre többször veszem észre, hogy kellene valami így ötven közelében. Egyszerűen mert mostanában látom, hogy kezd eljárni felettem az idő, hiába nem érzem lélekben és semmiben, de a tükör nem hazudik. Most ezeket néztem ami esetleg....mert sok jó értékelést olvastam róluk, de még nézegetek. Ha esetleg valakinek van valami bevált praktikája vagy kozmetikuma nyitott vagyok mindenre. 

kép: thebodyshop.hu

kép: nivea.hu

kép: helia-d.hu

Egyébként személy szerint a Helia-D krémek a kedvenceim, többször vettem már.

Annyira tele volt az előző hetem mindenféle ránk zúduló mérgező dolgokkal - nem feltétlenül kézzel foghatóval - hogy muszáj rendet tenni ahhoz, hogy újult erővel nézzünk a jövőbe. Így teszek a ruhás szekrényemben is, mert csak ahhoz volt erőm, hogy valamit előhúzzak belőle, úgy hogy jó nagy kupi van benne, mert az első dolgot rántottam magamra, ami a kezembe akadt.  A jövő hetünk is kapkodós lesz, holnap muszáj elmennünk fényképészhez, csütörtökön meg az első nyílt nap lesz az egyik suliban, ahova nagy valószínűséggel jelentkezni fog a gyerek, közben ilyen olyan felvételi előkészítő....egyre kevesebb idő marad másra. Nem jut időm sportolásra sem, illetve egyre ritkábban és arra meg most nem volt energiám, hogy korán reggel rászánjam magam, mert annyira keveset alszom, hogy így is alig tudok felkelni az ágyból. Így itthon kell szerintem megoldanom, hogy kicsit mozogjak. Az étkezésem is lazább volt a héten, nem igazán figyeltem arra, mit mikor és nem is érzem jól magam a bőrömben, úgy hogy szeretném a jövő héten kompenzálni ezt és jobban figyelni. Egyszerűen azt sem tudom hol áll a fejem és úgy érzem szépen lassan összecsapnak a hullámok. Nem akarom. Úgy hogy először mindenképpen itthon kell rendet raknom, hogy levegőhöz jussak. Be is fejezem a pötyögést, iszom még egy kávét, gyújtok valami finom illatú gyertyát, talán azt amit tegnap vettem és újult erővel igyekszem nekikezdeni a mai dolgoknak.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…