Ugrás a fő tartalomra

A saját karácsonyomról

Mert sokan azt mondták októberben és sokan azt mondják novemberben, hogy még minek? Minek gondol rá az ember, ráérünk arra még, miért vannak már kint október végén a díszek, a szaloncukrok az ajándéknak valók? Nem korai ez még? Nem korai még örülni, várni ezerrel, készülni rá, karácsonyi dalokat hallgatni? Én meg azt mondom erre, hogy és? November van. Szürke, esős, ködös, vizes hónap, amikor sokáig van sötét és korán lesz "este". Mindenki siet, megy a dolgára, siet a munkahelyére, ha másért nem, akkor azért, hogy végre melegben legyen. Senki nem áll meg senkivel beszélgetni vagy ha igen az is pár perc, mert hideg van és szürkeség és ilyenkor nem csicsereg senki. A munkahelyen alig várjuk, hogy végre otthon legyünk, hogy végre betegyük az ajtót magunk után és ne kelljen papírt tologatni és monitort nézni - legalább is a "dolgozósat". 
És akkor hazaérek a lakásba, ahol mézeskalács illat vár rám, mert előző este még az volt az illóolajom, érezni még az illatát. Elindítok valami lágy zenét és ismét meggyújtom a mécsest a párologtató alatt. Kényeztetem az orrom a finom karácsonyi illatokkal. A forró teám vagy kávém illatos, finom. Látni akarom az apró fényeket a sarokban a kislámpánál, bekapcsolom a világító gömböket a könyvespolcon és pár gyertyát gyújtok. Bőven maradt még a tavalyi ünnepről és ennek most nagyon örülök, bármikor előkaphatok egyet. A gyertyák meleg fénye megnyugtatnak, semmi másra nem gondolok csak arra, hogy jó, hogy élek, hogy ilyenkor jól érzem magam és végre mosolygok, hogy ami körülöttem van, abban még is inkább több a jó és több a szép. Ilyenkor messze száll minden gond, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalomból, minden probléma olyan kicsinek látszik, egy pillanat alatt megoldhatóvá válik. Válaszok érkeznek a bennem dúló kérdésekre, nem is értem hogy eddig miért nem találtam őket, de most itt vannak, megvannak és végre tudom mire mi a megoldás.
És az ünnep ilyen, a karácsony nekem p o n t  ilyen. Karácsonykor nyugalom van, minden csillogó és szép és nincsenek gondok és nem számít semmi más az ember elveszik a sok fényben és a finom illatokban a finomságokban és a puhaságban, a meleg takaróban a gyerek nevetésben az utcai lámpák fényében, a hűvös hideg időben a nagy séták közben. Ha akarom, akkor akár október végén vagy már november közepén pontosan ilyen karácsonyi hangulatot teremtek magam körül, kizárva minden rosszat és gonoszt legalább egy kis időre az életemből.




Megjegyzések

  1. Szerintem ez nem baj. Inkább az, hogy mire oda érünk, mindenki nyavalyog, hogy mikor lesz már tavasz és jacint kell meg stb.
    Nekem még ősz van és imádom. Az illat, a fény lehet őszi is. Karácsony nekem Jézus születese, nyilván ezért is kezelem máshogy és hagyom adventre a várakozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem száll el az ünnepi hangulat, egészen januárig kitart és csak január végén kezdek el nyiffogni a tavaszért. :)

      Törlés
  2. Ez olyan szép volt...:) mindent éreztem és láttam is! - én kettőtök közt "vagyok" gondolatilag, nagyon szeretem azt a hangulatot, amit Tami ír, de mindig kicsit tartok a "korábbi" belekezdésbe, nehogy elillanjon addigra a varázs, mire odaérünk karácsony küszöbéhez.... aztán persze sosem elég mégsem az idő :), hamar elillan az adventi várakozás négy hete....
    Jaj, olyan "ünnep" lett most bennem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem attól függ mennyit enged be belőle az ember az elején. Lehet finoman, kicsiket és napról napra picivel többet, és így talán kitart a végéig.

      Törlés
  3. Hűűű...szívemből szóltál ♥ Szinte láttam, ahogy "kapcsolódnak" fel a fények, gőzölög a tea/kávé, a kanapén egy jó könyv, egy puha takaró... ♥ Pont ez az, amire a többség vágyik, ez a nyugalom, ez a megélni a pillanatot életérzés... Kuckózok, gyertyázok már én is... de nálam még az ősz dominál... narancsos, barnás gyertyák, mécsesek... finom kis hangulatvilágítások, őszies illatok.. a könyvespolcokon még baglyok, rókák, gombák vigyázzák a könyveim... A karácsonyi életérzést majd az advent beköszöntével lopkodom be a mindennapokba, apránként, hogy szinte minden napra jusson valami új-))) és igen, én is valami olyasmi miatt, mint Krikszi, hogy el ne illanjon idejekorán... meg én vallom, hogy nem szabad semmit siettetni, mindennek meg van a maga ideje... de tökre jó, meg örülök neki, hogy Te már így érzed jól magad-) Hiszen csak ez számít!!-)

    (ui: én írtam neked molyon üzenetet:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Díszítés még nálam sincs, egy két gyertya és kis gömb lámpák. A díszítést jövő hét végén kezdem el, mert nálunk advent utáni héten már karácsony lesz.

      Törlés
  4. Már megint ugyanazt gondoljuk! Nálam is a párologtatóban narancs-gyömbér illóolaj, gye rtyák mindenhol, és én ma tettem az ablakpárkányra a karácsonyi égőpiramist/?/. Tudom még messze az ünnep, viszont a korai sötétség meg itt van :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem tudom már

mennyi vitamint szedek lassan, még is úgy érzem ahogy megyünk előre az időben úgy vagyok egyre fáradtabb. C, D, Supradyn, méz, tea, sok sok gyümölcs.....mi kell még? Ti szedtek valamit??  Most már a stabil heti háromszori futás is megvan és még is, mintha a világ összes súlya rajtam lenne.  Tegnap már fél tízkor ágyban voltam, igaz olvastam még egy órát, utána úgy aludtam, mint a bunda fél ötig de alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Komolyan sírhatnékom volt, hogy nekem most el kell majd mennem dolgozni, mikor ilyen szép az idő és itthon ezerszer jobban eltudnám magam foglalni, pl. egy igazán finom ebédet főzni....mondjuk Boeuf Bourguignont by Julia Child módjára. Aztán valami jóféle almás pitét, vaníliafagyival. Ilyenekkel várnám haza a gyereket, na meg a férjem is biztos örülne. Helyette tegnap délután mikor hazaértem túrógombócot csináltam. Nem mintha nem örült volna neki a banda. :) Az ebéd megfőzése után pedig levezetésképpen olvasgatnék kint a kertben, majd végre elültetném azt…

Nehezen kecmergek ki

ebből a nyavalyából, leginkább az éjszakák rosszak. Így hajnalban felkelek, nem forgolódom tovább az ágyban bedugult orral és más egyébbel. Még mindig ezerrel fújom az orrom, vége lehetne már. Remélem letudva a "kötelező" évi megfázás, bár ez kicsit több annál.  Mindig amikor leülök a gép elé azt gondolom,majd írok erről, megírok arról.....és aztán a végén leginkább a semmiről írok. Mert tulajdonképpen nem történik semmi. Néha kicsit megrémiszt ez a  mostani sivár, monoton semmi, a viszonylag nyugodt napok....de talán most jobb is így. Nagyon jó idő volt hétvégén, én meg be voltam ide zárva a lakásba. Viszont erre tiszta erőből nyár volt, 25 fokkal, gyönyörű, erős meleg napsütéssel, mintha augusztus közepe, vége lenne. Be sem kellett csukni az ablakokat, a ház is felmelegedett a két nap alatt, fűteni sem fűtünk, szuper. Ráadásul még folytatódik a jó idő, mára 22 fokot mondtak, jaj ez az ősz pont olyan, amilyet szerettem volna! Ma még nem megyek dolgozni és arra gondoltam, h…

Amíg mindenki

alszik, addig pötyögök pár sort ide. Viszonylag jól aludtam annak ellenére, hogy este nyolckor megint 38 fokos lázam lett. Mindig estére leszek rosszabbul, napközben egész jól elvagyok. Majdnem egész jól. Rég voltam ilyen ramatyul. Tegnap az orvostól jövet gyorsan bementem a gyógyszertárba kiváltani amit felírt, aztán bementem bevásárolni hétvégére is, hogy ne kelljen külön elmenni a férjemnek, vettem sok sok gyümölcsöt - amiből egy banánt bírtam megenni, semmi nem megy le a torkomon, ellenben sokat iszom - mert az hittem, hogy majd egy jó kis gyümölcssaláta segít, hogy jobb legyen minden, aztán nem csináltam. Talán ma. Vettem zöldségeket, csirkehúst és már fel is raktam egy nagy fazék húslevest, van benne minden, a hús, borsó, zöldbab, gomba, sárgarépa, zöldség, karfiol sok sok fokhagyma, bors, zöldség zöldje egészben, az milyen finom, ha megfő a levesben!  remélem jót fog tenni. Kelbimbót elfelejtettem venni :( Ezt kívánom. A fiúk sütnek majd palacsintát maguknak hozzá. Tegnapról m…