Ugrás a fő tartalomra

A saját karácsonyomról

Mert sokan azt mondták októberben és sokan azt mondják novemberben, hogy még minek? Minek gondol rá az ember, ráérünk arra még, miért vannak már kint október végén a díszek, a szaloncukrok az ajándéknak valók? Nem korai ez még? Nem korai még örülni, várni ezerrel, készülni rá, karácsonyi dalokat hallgatni? Én meg azt mondom erre, hogy és? November van. Szürke, esős, ködös, vizes hónap, amikor sokáig van sötét és korán lesz "este". Mindenki siet, megy a dolgára, siet a munkahelyére, ha másért nem, akkor azért, hogy végre melegben legyen. Senki nem áll meg senkivel beszélgetni vagy ha igen az is pár perc, mert hideg van és szürkeség és ilyenkor nem csicsereg senki. A munkahelyen alig várjuk, hogy végre otthon legyünk, hogy végre betegyük az ajtót magunk után és ne kelljen papírt tologatni és monitort nézni - legalább is a "dolgozósat". 
És akkor hazaérek a lakásba, ahol mézeskalács illat vár rám, mert előző este még az volt az illóolajom, érezni még az illatát. Elindítok valami lágy zenét és ismét meggyújtom a mécsest a párologtató alatt. Kényeztetem az orrom a finom karácsonyi illatokkal. A forró teám vagy kávém illatos, finom. Látni akarom az apró fényeket a sarokban a kislámpánál, bekapcsolom a világító gömböket a könyvespolcon és pár gyertyát gyújtok. Bőven maradt még a tavalyi ünnepről és ennek most nagyon örülök, bármikor előkaphatok egyet. A gyertyák meleg fénye megnyugtatnak, semmi másra nem gondolok csak arra, hogy jó, hogy élek, hogy ilyenkor jól érzem magam és végre mosolygok, hogy ami körülöttem van, abban még is inkább több a jó és több a szép. Ilyenkor messze száll minden gond, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalomból, minden probléma olyan kicsinek látszik, egy pillanat alatt megoldhatóvá válik. Válaszok érkeznek a bennem dúló kérdésekre, nem is értem hogy eddig miért nem találtam őket, de most itt vannak, megvannak és végre tudom mire mi a megoldás.
És az ünnep ilyen, a karácsony nekem p o n t  ilyen. Karácsonykor nyugalom van, minden csillogó és szép és nincsenek gondok és nem számít semmi más az ember elveszik a sok fényben és a finom illatokban a finomságokban és a puhaságban, a meleg takaróban a gyerek nevetésben az utcai lámpák fényében, a hűvös hideg időben a nagy séták közben. Ha akarom, akkor akár október végén vagy már november közepén pontosan ilyen karácsonyi hangulatot teremtek magam körül, kizárva minden rosszat és gonoszt legalább egy kis időre az életemből.




Megjegyzések

  1. Szerintem ez nem baj. Inkább az, hogy mire oda érünk, mindenki nyavalyog, hogy mikor lesz már tavasz és jacint kell meg stb.
    Nekem még ősz van és imádom. Az illat, a fény lehet őszi is. Karácsony nekem Jézus születese, nyilván ezért is kezelem máshogy és hagyom adventre a várakozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem száll el az ünnepi hangulat, egészen januárig kitart és csak január végén kezdek el nyiffogni a tavaszért. :)

      Törlés
  2. Ez olyan szép volt...:) mindent éreztem és láttam is! - én kettőtök közt "vagyok" gondolatilag, nagyon szeretem azt a hangulatot, amit Tami ír, de mindig kicsit tartok a "korábbi" belekezdésbe, nehogy elillanjon addigra a varázs, mire odaérünk karácsony küszöbéhez.... aztán persze sosem elég mégsem az idő :), hamar elillan az adventi várakozás négy hete....
    Jaj, olyan "ünnep" lett most bennem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem attól függ mennyit enged be belőle az ember az elején. Lehet finoman, kicsiket és napról napra picivel többet, és így talán kitart a végéig.

      Törlés
  3. Hűűű...szívemből szóltál ♥ Szinte láttam, ahogy "kapcsolódnak" fel a fények, gőzölög a tea/kávé, a kanapén egy jó könyv, egy puha takaró... ♥ Pont ez az, amire a többség vágyik, ez a nyugalom, ez a megélni a pillanatot életérzés... Kuckózok, gyertyázok már én is... de nálam még az ősz dominál... narancsos, barnás gyertyák, mécsesek... finom kis hangulatvilágítások, őszies illatok.. a könyvespolcokon még baglyok, rókák, gombák vigyázzák a könyveim... A karácsonyi életérzést majd az advent beköszöntével lopkodom be a mindennapokba, apránként, hogy szinte minden napra jusson valami új-))) és igen, én is valami olyasmi miatt, mint Krikszi, hogy el ne illanjon idejekorán... meg én vallom, hogy nem szabad semmit siettetni, mindennek meg van a maga ideje... de tökre jó, meg örülök neki, hogy Te már így érzed jól magad-) Hiszen csak ez számít!!-)

    (ui: én írtam neked molyon üzenetet:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Díszítés még nálam sincs, egy két gyertya és kis gömb lámpák. A díszítést jövő hét végén kezdem el, mert nálunk advent utáni héten már karácsony lesz.

      Törlés
  4. Már megint ugyanazt gondoljuk! Nálam is a párologtatóban narancs-gyömbér illóolaj, gye rtyák mindenhol, és én ma tettem az ablakpárkányra a karácsonyi égőpiramist/?/. Tudom még messze az ünnep, viszont a korai sötétség meg itt van :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…