Ugrás a fő tartalomra

A saját karácsonyomról

Mert sokan azt mondták októberben és sokan azt mondják novemberben, hogy még minek? Minek gondol rá az ember, ráérünk arra még, miért vannak már kint október végén a díszek, a szaloncukrok az ajándéknak valók? Nem korai ez még? Nem korai még örülni, várni ezerrel, készülni rá, karácsonyi dalokat hallgatni? Én meg azt mondom erre, hogy és? November van. Szürke, esős, ködös, vizes hónap, amikor sokáig van sötét és korán lesz "este". Mindenki siet, megy a dolgára, siet a munkahelyére, ha másért nem, akkor azért, hogy végre melegben legyen. Senki nem áll meg senkivel beszélgetni vagy ha igen az is pár perc, mert hideg van és szürkeség és ilyenkor nem csicsereg senki. A munkahelyen alig várjuk, hogy végre otthon legyünk, hogy végre betegyük az ajtót magunk után és ne kelljen papírt tologatni és monitort nézni - legalább is a "dolgozósat". 
És akkor hazaérek a lakásba, ahol mézeskalács illat vár rám, mert előző este még az volt az illóolajom, érezni még az illatát. Elindítok valami lágy zenét és ismét meggyújtom a mécsest a párologtató alatt. Kényeztetem az orrom a finom karácsonyi illatokkal. A forró teám vagy kávém illatos, finom. Látni akarom az apró fényeket a sarokban a kislámpánál, bekapcsolom a világító gömböket a könyvespolcon és pár gyertyát gyújtok. Bőven maradt még a tavalyi ünnepről és ennek most nagyon örülök, bármikor előkaphatok egyet. A gyertyák meleg fénye megnyugtatnak, semmi másra nem gondolok csak arra, hogy jó, hogy élek, hogy ilyenkor jól érzem magam és végre mosolygok, hogy ami körülöttem van, abban még is inkább több a jó és több a szép. Ilyenkor messze száll minden gond, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalomból, minden probléma olyan kicsinek látszik, egy pillanat alatt megoldhatóvá válik. Válaszok érkeznek a bennem dúló kérdésekre, nem is értem hogy eddig miért nem találtam őket, de most itt vannak, megvannak és végre tudom mire mi a megoldás.
És az ünnep ilyen, a karácsony nekem p o n t  ilyen. Karácsonykor nyugalom van, minden csillogó és szép és nincsenek gondok és nem számít semmi más az ember elveszik a sok fényben és a finom illatokban a finomságokban és a puhaságban, a meleg takaróban a gyerek nevetésben az utcai lámpák fényében, a hűvös hideg időben a nagy séták közben. Ha akarom, akkor akár október végén vagy már november közepén pontosan ilyen karácsonyi hangulatot teremtek magam körül, kizárva minden rosszat és gonoszt legalább egy kis időre az életemből.




Megjegyzések

  1. Szerintem ez nem baj. Inkább az, hogy mire oda érünk, mindenki nyavalyog, hogy mikor lesz már tavasz és jacint kell meg stb.
    Nekem még ősz van és imádom. Az illat, a fény lehet őszi is. Karácsony nekem Jézus születese, nyilván ezért is kezelem máshogy és hagyom adventre a várakozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem száll el az ünnepi hangulat, egészen januárig kitart és csak január végén kezdek el nyiffogni a tavaszért. :)

      Törlés
  2. Ez olyan szép volt...:) mindent éreztem és láttam is! - én kettőtök közt "vagyok" gondolatilag, nagyon szeretem azt a hangulatot, amit Tami ír, de mindig kicsit tartok a "korábbi" belekezdésbe, nehogy elillanjon addigra a varázs, mire odaérünk karácsony küszöbéhez.... aztán persze sosem elég mégsem az idő :), hamar elillan az adventi várakozás négy hete....
    Jaj, olyan "ünnep" lett most bennem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem attól függ mennyit enged be belőle az ember az elején. Lehet finoman, kicsiket és napról napra picivel többet, és így talán kitart a végéig.

      Törlés
  3. Hűűű...szívemből szóltál ♥ Szinte láttam, ahogy "kapcsolódnak" fel a fények, gőzölög a tea/kávé, a kanapén egy jó könyv, egy puha takaró... ♥ Pont ez az, amire a többség vágyik, ez a nyugalom, ez a megélni a pillanatot életérzés... Kuckózok, gyertyázok már én is... de nálam még az ősz dominál... narancsos, barnás gyertyák, mécsesek... finom kis hangulatvilágítások, őszies illatok.. a könyvespolcokon még baglyok, rókák, gombák vigyázzák a könyveim... A karácsonyi életérzést majd az advent beköszöntével lopkodom be a mindennapokba, apránként, hogy szinte minden napra jusson valami új-))) és igen, én is valami olyasmi miatt, mint Krikszi, hogy el ne illanjon idejekorán... meg én vallom, hogy nem szabad semmit siettetni, mindennek meg van a maga ideje... de tökre jó, meg örülök neki, hogy Te már így érzed jól magad-) Hiszen csak ez számít!!-)

    (ui: én írtam neked molyon üzenetet:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Díszítés még nálam sincs, egy két gyertya és kis gömb lámpák. A díszítést jövő hét végén kezdem el, mert nálunk advent utáni héten már karácsony lesz.

      Törlés
  4. Már megint ugyanazt gondoljuk! Nálam is a párologtatóban narancs-gyömbér illóolaj, gye rtyák mindenhol, és én ma tettem az ablakpárkányra a karácsonyi égőpiramist/?/. Tudom még messze az ünnep, viszont a korai sötétség meg itt van :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…