Ugrás a fő tartalomra

A saját karácsonyomról

Mert sokan azt mondták októberben és sokan azt mondják novemberben, hogy még minek? Minek gondol rá az ember, ráérünk arra még, miért vannak már kint október végén a díszek, a szaloncukrok az ajándéknak valók? Nem korai ez még? Nem korai még örülni, várni ezerrel, készülni rá, karácsonyi dalokat hallgatni? Én meg azt mondom erre, hogy és? November van. Szürke, esős, ködös, vizes hónap, amikor sokáig van sötét és korán lesz "este". Mindenki siet, megy a dolgára, siet a munkahelyére, ha másért nem, akkor azért, hogy végre melegben legyen. Senki nem áll meg senkivel beszélgetni vagy ha igen az is pár perc, mert hideg van és szürkeség és ilyenkor nem csicsereg senki. A munkahelyen alig várjuk, hogy végre otthon legyünk, hogy végre betegyük az ajtót magunk után és ne kelljen papírt tologatni és monitort nézni - legalább is a "dolgozósat". 
És akkor hazaérek a lakásba, ahol mézeskalács illat vár rám, mert előző este még az volt az illóolajom, érezni még az illatát. Elindítok valami lágy zenét és ismét meggyújtom a mécsest a párologtató alatt. Kényeztetem az orrom a finom karácsonyi illatokkal. A forró teám vagy kávém illatos, finom. Látni akarom az apró fényeket a sarokban a kislámpánál, bekapcsolom a világító gömböket a könyvespolcon és pár gyertyát gyújtok. Bőven maradt még a tavalyi ünnepről és ennek most nagyon örülök, bármikor előkaphatok egyet. A gyertyák meleg fénye megnyugtatnak, semmi másra nem gondolok csak arra, hogy jó, hogy élek, hogy ilyenkor jól érzem magam és végre mosolygok, hogy ami körülöttem van, abban még is inkább több a jó és több a szép. Ilyenkor messze száll minden gond, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalomból, minden probléma olyan kicsinek látszik, egy pillanat alatt megoldhatóvá válik. Válaszok érkeznek a bennem dúló kérdésekre, nem is értem hogy eddig miért nem találtam őket, de most itt vannak, megvannak és végre tudom mire mi a megoldás.
És az ünnep ilyen, a karácsony nekem p o n t  ilyen. Karácsonykor nyugalom van, minden csillogó és szép és nincsenek gondok és nem számít semmi más az ember elveszik a sok fényben és a finom illatokban a finomságokban és a puhaságban, a meleg takaróban a gyerek nevetésben az utcai lámpák fényében, a hűvös hideg időben a nagy séták közben. Ha akarom, akkor akár október végén vagy már november közepén pontosan ilyen karácsonyi hangulatot teremtek magam körül, kizárva minden rosszat és gonoszt legalább egy kis időre az életemből.




Megjegyzések

  1. Szerintem ez nem baj. Inkább az, hogy mire oda érünk, mindenki nyavalyog, hogy mikor lesz már tavasz és jacint kell meg stb.
    Nekem még ősz van és imádom. Az illat, a fény lehet őszi is. Karácsony nekem Jézus születese, nyilván ezért is kezelem máshogy és hagyom adventre a várakozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem száll el az ünnepi hangulat, egészen januárig kitart és csak január végén kezdek el nyiffogni a tavaszért. :)

      Törlés
  2. Ez olyan szép volt...:) mindent éreztem és láttam is! - én kettőtök közt "vagyok" gondolatilag, nagyon szeretem azt a hangulatot, amit Tami ír, de mindig kicsit tartok a "korábbi" belekezdésbe, nehogy elillanjon addigra a varázs, mire odaérünk karácsony küszöbéhez.... aztán persze sosem elég mégsem az idő :), hamar elillan az adventi várakozás négy hete....
    Jaj, olyan "ünnep" lett most bennem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem attól függ mennyit enged be belőle az ember az elején. Lehet finoman, kicsiket és napról napra picivel többet, és így talán kitart a végéig.

      Törlés
  3. Hűűű...szívemből szóltál ♥ Szinte láttam, ahogy "kapcsolódnak" fel a fények, gőzölög a tea/kávé, a kanapén egy jó könyv, egy puha takaró... ♥ Pont ez az, amire a többség vágyik, ez a nyugalom, ez a megélni a pillanatot életérzés... Kuckózok, gyertyázok már én is... de nálam még az ősz dominál... narancsos, barnás gyertyák, mécsesek... finom kis hangulatvilágítások, őszies illatok.. a könyvespolcokon még baglyok, rókák, gombák vigyázzák a könyveim... A karácsonyi életérzést majd az advent beköszöntével lopkodom be a mindennapokba, apránként, hogy szinte minden napra jusson valami új-))) és igen, én is valami olyasmi miatt, mint Krikszi, hogy el ne illanjon idejekorán... meg én vallom, hogy nem szabad semmit siettetni, mindennek meg van a maga ideje... de tökre jó, meg örülök neki, hogy Te már így érzed jól magad-) Hiszen csak ez számít!!-)

    (ui: én írtam neked molyon üzenetet:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Díszítés még nálam sincs, egy két gyertya és kis gömb lámpák. A díszítést jövő hét végén kezdem el, mert nálunk advent utáni héten már karácsony lesz.

      Törlés
  4. Már megint ugyanazt gondoljuk! Nálam is a párologtatóban narancs-gyömbér illóolaj, gye rtyák mindenhol, és én ma tettem az ablakpárkányra a karácsonyi égőpiramist/?/. Tudom még messze az ünnep, viszont a korai sötétség meg itt van :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …