Ugrás a fő tartalomra

Hosszas töprengés után

végre megrendeltem a férjem karácsonyi ajándékát és nagyon remélem, hogy olyan szép lesz, amilyennek láttam. Neki mindig nehéz bármit is venni, aminek igazán örülne vagy inkább úgy fogalmazok, hogy amikor látszik, hogy örül. Kivéve, ha szöget, vízmértéket, valami fúró faragó kütyüt és mindenféle házfelújítással, kerttel kapcsolatos szerszámot kap. Ez is nagyon jó, csak olyan sokféle gép és szerszám van már a műhelyében, amikről nekem fogalmam sincs, hogy mik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy egyedül vegyek bármit is. Év közben néha el elejt egy egy dolgot, hogy legközelebb mit fog beszerezni magának, amit mindig felakarok írni, aztán meg elfelejtem, vagy már úgy jön haza kintről, hogy megvette. Szóval nem egyszerű ez a dolog, meg különben is úgy vagyok vele, hogy a karácsony nem arról szól - általában - hogy mindenféle praktikus dolgokat vegyen az ember, amit bármikor év közben is akár - hanem hogy olyat, amire év közben sóvárogva vágyunk vagy azt mondjuk, hogy nem ez az elsődleges, amire szükségünk van, de azért titokban még szeretnénk. Vagy valami ilyesmi. Nos, én ilyet vettem. Ez is pipa.
Tegnap amúgy lejártam a lábam, de tényleg. Úgy fáj a sarkam, mint a fene, mert amíg a gyerek előkészítőn volt, én két órát mászkáltam az Árkádban, vettem neki okos számológépet, meg nézegettem kirakatokat, üzleteket csak hogy elfoglaljam magam. 
Amit megállapítottam. A mai gyerekeknek borzasztóan fontossá váltak a külsőségek. Ezt nagyjából eddig is tudtam, meg hát az én időmben is volt ilyen, mert akkor is meg volt, hogy kinek van nike, adidas vagy a legújabb trendi cipője, ruhája, stb. de úgy érzem ez a dolog meghatványozódott rendesen. Amit láttam, hogy 12-13 évesek rohangálnak a legújabb több tízezer forintos telefonokkal, órákkal, cipőkkel, trendi ruhákban. Hogy evés közben is pittyeg egyfolytában az okostelefon, nehogy lemaradjon bármiről is, ami abban a fél órában történik. Hogy rengeteg pénzzel szaladgál némelyik. Hogy amikor a gyerek végzett és vele is kicsit még nézelődtem, rengeteg gyerek mászkált még mindig este hétkor is iskolatáskával a vállán. És bár úgy érzem az én gyerekem sincs lemaradva a mai dolgokról, most még is olyan kis "szürke egérnek" látszott ahogy elmentünk mellettük. Pedig egy átlagos márkás kabát volt rajta, egy márkás cipő és még is a maga csendességével, hogy közben tudtunk beszélgetni, hogy nem volt a telefon a kezében, hogy nézelődött és nem csak nyomkodott, nem tudom ezt igazán megfogalmazni, szóval az egész szitu olyan volt, mintha elvesznénk a nagyvárosban. Ami persze nem igaz, de olyan érzés volt, mintha nem lenne a gyerek odavaló. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott, mikor nyílt napon voltunk, látszik a gyerekemen, hogy olyan jólelkű, segítőkész, aztán majd jól felfalják a cápák. Azért remélem nem lesz így majd jövőre.
Egyébként az előkészítő tetszett neki, 120-an voltak és azt mondta, hogy csak az ő sulijukból ment gyerekek jelentkeztek, meg kiabáltak be eredményeket, szóval elég aktívak voltak. És hogy a matektanár tök jó fej volt és tetszett neki. Pont a matek. És hogy a magyar most nehezebb volt, mint a matek és a magyar tanárnő hű de nem volt szimpatikus. 
Jól elfáradtunk, én is csak beestem az ágyba és úgy érzem, hogy ma megmozdulni sincs kedvem, de ez tuti az érkező melegnek is betudható, mert éppen most néztem a kinti hőmérő 9! fokot mutat és olyan enyhe kis szellő fújdogál mint tavasszal. Már tegnap délután is melegünk volt a városban, mára pedig még jobb időt mondanak. Az eső is csöpögött tegnap a hirtelen jött levegő változás miatt. 
Ma úgy érzem k.o. leszek, pedig délután főznöm is kell, meg elpakolni a megszáradt ruhákat, kicsit rendet rakni. Olyan jó lenne már szabin lenni! Akár egy napot is. 


Megjegyzések

  1. Azt hiszem, értelek... Én is úgy gondolom (pedig Ákos csak 9 éves), hogy bizonyos szempontból bura alatt tartjuk őket, és ők is kis "szürke egereknek tűnhetnek" bizonyos helyzetekben. Nekem is volt plázás élményem, egyszer mozira várva megütközve láttunk 10-12 éves gyerekeket bandába verődve flangálni, és annyira távolinak éreztem ezt (és minden mást, amivel ez járhat) még a mi életünktől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ezt éreztem. Az enyém még olyan kicsinek tűnt mellettük, pedig nagyjából hasonló korúak voltak. :(

      Törlés
  2. Huh, nagyon leírtad, Tami, amit én is látok-gondolok... és féltem a gyereket. Az enyémben annyi van, hogy látom néha, hogy elkapja és majdnem beszippantja ez a világ, és azt érzi vagy látja, hogy én vagy mi gázok vagyunk ezzel a fajta gondolkodással... de aztán - eddig legalábbis - mindig "hazatér", vagyis össze tudja rakni fejben, hogy mi az ami értékesebb... de ezzel küzdünk negyedik óta, ezzel a külső és külsőségekre épülő nyomással. Szörnyű...
    Most pl. balhé van, mert ellopták az egyik osztálytársának a százezres telefonját... szerintem rajtam kívül egy szülőnek sem jutott az az eszébe elsőre, hogy 1. minek a gyereknek ilyen drága telefon???? 2. Elvileg nem lehet iskolába vinni.... év elején elmondták. De a szülő háborog és nyomoz, ésésés... szokásos. Az iskola, a tanárok és a többi - lenézett suttyó gyerek - a hibás. Gáz....
    Valami igen nagy hiba van a rendszerben, tegnap voltunk egy sulit megnézni, eléggé fura élmény volt az is, majd leírom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez az. Nálunk is van már, aki iphont visz az általánosba, holott minden év elején elmondják, hogy ha lehet akkor telefont sem, bár ez szerintem pl. nálunk a "bejárós" gyerekeknél elkerülhetetlen, hiszen mi van ha lekési a buszt, vagy elmarad az edzés és nem éri el a szüleit, busz meg ugye tudjuk, ha a várostól 5 km-re laksz, már alig alig jár :/ szóval nélkülözhetetlen a telefon, de a több százezres telefon bőven luxus szerintem még egy átlag embernél is, nem hogy egy 14 éves gyereknél. Szóval van baj bőven.

      Törlés
  3. Én is ezt éreztem főleg Márkónál, aki ráadásul falusi iskolába járt nyolc évig és ezért voltam boldog, hogy műszaki suliba ment, csupa fiú osztálytárssal. Érdekes őt nem ragadta el a gépszíj és nem állt be a sorba, nem lett divatmajom és tanul is, de az ő sulijukba is mennek reggelente cigivel és energiaitallal a kezükben a gyerekek, ami még nekem nagyon ijesztő. ...
    Ja és nem szürke egér, hanem egy okos, önálló gyerek, aki gyorsan nagy és izmos lett, szerintem ez így lesz a te fiaddal is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem az izmosodás bejön, mert épp tegnap mondtam neki, hogy ha majd gimis lesz - vagy bármilyen más iskolás jövőre - olyan jó lenne, ha kicsit sportolna valamit. Régebben kapható volt rá, ott volt a ping pong, meg a judó , kicsi foci, de az utóbbi két évben semmi! és olyan, mint a többi hasonló kamasz. nyügle, nyegle, egyszálbélű, hirtelen megnőtt, dől erre arra....érted. :) Szóval kell majd egy kis kiállás, meg férfiasodás. A többi meg remélem tőle is távol marad. (legalább is még egy ideig)

      Törlés
    2. Az zmosodáshoz tényle gkell a sport vitathatatlanul ahhoz meg te, hogy ellökdösd edzésre, amikor nem akar menni, mert nem mindig akar, de amikor már ott van szereti csinálni ... Szóval tlaáljátok i legalább akövetkező félévtől, amikor ár úgyis csak lógás van a felvételi után, hogy mi lenne a neki való:) Amiket eddig csinált tök jók!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …