Ugrás a fő tartalomra

Hosszas töprengés után

végre megrendeltem a férjem karácsonyi ajándékát és nagyon remélem, hogy olyan szép lesz, amilyennek láttam. Neki mindig nehéz bármit is venni, aminek igazán örülne vagy inkább úgy fogalmazok, hogy amikor látszik, hogy örül. Kivéve, ha szöget, vízmértéket, valami fúró faragó kütyüt és mindenféle házfelújítással, kerttel kapcsolatos szerszámot kap. Ez is nagyon jó, csak olyan sokféle gép és szerszám van már a műhelyében, amikről nekem fogalmam sincs, hogy mik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy egyedül vegyek bármit is. Év közben néha el elejt egy egy dolgot, hogy legközelebb mit fog beszerezni magának, amit mindig felakarok írni, aztán meg elfelejtem, vagy már úgy jön haza kintről, hogy megvette. Szóval nem egyszerű ez a dolog, meg különben is úgy vagyok vele, hogy a karácsony nem arról szól - általában - hogy mindenféle praktikus dolgokat vegyen az ember, amit bármikor év közben is akár - hanem hogy olyat, amire év közben sóvárogva vágyunk vagy azt mondjuk, hogy nem ez az elsődleges, amire szükségünk van, de azért titokban még szeretnénk. Vagy valami ilyesmi. Nos, én ilyet vettem. Ez is pipa.
Tegnap amúgy lejártam a lábam, de tényleg. Úgy fáj a sarkam, mint a fene, mert amíg a gyerek előkészítőn volt, én két órát mászkáltam az Árkádban, vettem neki okos számológépet, meg nézegettem kirakatokat, üzleteket csak hogy elfoglaljam magam. 
Amit megállapítottam. A mai gyerekeknek borzasztóan fontossá váltak a külsőségek. Ezt nagyjából eddig is tudtam, meg hát az én időmben is volt ilyen, mert akkor is meg volt, hogy kinek van nike, adidas vagy a legújabb trendi cipője, ruhája, stb. de úgy érzem ez a dolog meghatványozódott rendesen. Amit láttam, hogy 12-13 évesek rohangálnak a legújabb több tízezer forintos telefonokkal, órákkal, cipőkkel, trendi ruhákban. Hogy evés közben is pittyeg egyfolytában az okostelefon, nehogy lemaradjon bármiről is, ami abban a fél órában történik. Hogy rengeteg pénzzel szaladgál némelyik. Hogy amikor a gyerek végzett és vele is kicsit még nézelődtem, rengeteg gyerek mászkált még mindig este hétkor is iskolatáskával a vállán. És bár úgy érzem az én gyerekem sincs lemaradva a mai dolgokról, most még is olyan kis "szürke egérnek" látszott ahogy elmentünk mellettük. Pedig egy átlagos márkás kabát volt rajta, egy márkás cipő és még is a maga csendességével, hogy közben tudtunk beszélgetni, hogy nem volt a telefon a kezében, hogy nézelődött és nem csak nyomkodott, nem tudom ezt igazán megfogalmazni, szóval az egész szitu olyan volt, mintha elvesznénk a nagyvárosban. Ami persze nem igaz, de olyan érzés volt, mintha nem lenne a gyerek odavaló. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott, mikor nyílt napon voltunk, látszik a gyerekemen, hogy olyan jólelkű, segítőkész, aztán majd jól felfalják a cápák. Azért remélem nem lesz így majd jövőre.
Egyébként az előkészítő tetszett neki, 120-an voltak és azt mondta, hogy csak az ő sulijukból ment gyerekek jelentkeztek, meg kiabáltak be eredményeket, szóval elég aktívak voltak. És hogy a matektanár tök jó fej volt és tetszett neki. Pont a matek. És hogy a magyar most nehezebb volt, mint a matek és a magyar tanárnő hű de nem volt szimpatikus. 
Jól elfáradtunk, én is csak beestem az ágyba és úgy érzem, hogy ma megmozdulni sincs kedvem, de ez tuti az érkező melegnek is betudható, mert éppen most néztem a kinti hőmérő 9! fokot mutat és olyan enyhe kis szellő fújdogál mint tavasszal. Már tegnap délután is melegünk volt a városban, mára pedig még jobb időt mondanak. Az eső is csöpögött tegnap a hirtelen jött levegő változás miatt. 
Ma úgy érzem k.o. leszek, pedig délután főznöm is kell, meg elpakolni a megszáradt ruhákat, kicsit rendet rakni. Olyan jó lenne már szabin lenni! Akár egy napot is. 


Megjegyzések

  1. Azt hiszem, értelek... Én is úgy gondolom (pedig Ákos csak 9 éves), hogy bizonyos szempontból bura alatt tartjuk őket, és ők is kis "szürke egereknek tűnhetnek" bizonyos helyzetekben. Nekem is volt plázás élményem, egyszer mozira várva megütközve láttunk 10-12 éves gyerekeket bandába verődve flangálni, és annyira távolinak éreztem ezt (és minden mást, amivel ez járhat) még a mi életünktől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ezt éreztem. Az enyém még olyan kicsinek tűnt mellettük, pedig nagyjából hasonló korúak voltak. :(

      Törlés
  2. Huh, nagyon leírtad, Tami, amit én is látok-gondolok... és féltem a gyereket. Az enyémben annyi van, hogy látom néha, hogy elkapja és majdnem beszippantja ez a világ, és azt érzi vagy látja, hogy én vagy mi gázok vagyunk ezzel a fajta gondolkodással... de aztán - eddig legalábbis - mindig "hazatér", vagyis össze tudja rakni fejben, hogy mi az ami értékesebb... de ezzel küzdünk negyedik óta, ezzel a külső és külsőségekre épülő nyomással. Szörnyű...
    Most pl. balhé van, mert ellopták az egyik osztálytársának a százezres telefonját... szerintem rajtam kívül egy szülőnek sem jutott az az eszébe elsőre, hogy 1. minek a gyereknek ilyen drága telefon???? 2. Elvileg nem lehet iskolába vinni.... év elején elmondták. De a szülő háborog és nyomoz, ésésés... szokásos. Az iskola, a tanárok és a többi - lenézett suttyó gyerek - a hibás. Gáz....
    Valami igen nagy hiba van a rendszerben, tegnap voltunk egy sulit megnézni, eléggé fura élmény volt az is, majd leírom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez az. Nálunk is van már, aki iphont visz az általánosba, holott minden év elején elmondják, hogy ha lehet akkor telefont sem, bár ez szerintem pl. nálunk a "bejárós" gyerekeknél elkerülhetetlen, hiszen mi van ha lekési a buszt, vagy elmarad az edzés és nem éri el a szüleit, busz meg ugye tudjuk, ha a várostól 5 km-re laksz, már alig alig jár :/ szóval nélkülözhetetlen a telefon, de a több százezres telefon bőven luxus szerintem még egy átlag embernél is, nem hogy egy 14 éves gyereknél. Szóval van baj bőven.

      Törlés
  3. Én is ezt éreztem főleg Márkónál, aki ráadásul falusi iskolába járt nyolc évig és ezért voltam boldog, hogy műszaki suliba ment, csupa fiú osztálytárssal. Érdekes őt nem ragadta el a gépszíj és nem állt be a sorba, nem lett divatmajom és tanul is, de az ő sulijukba is mennek reggelente cigivel és energiaitallal a kezükben a gyerekek, ami még nekem nagyon ijesztő. ...
    Ja és nem szürke egér, hanem egy okos, önálló gyerek, aki gyorsan nagy és izmos lett, szerintem ez így lesz a te fiaddal is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem az izmosodás bejön, mert épp tegnap mondtam neki, hogy ha majd gimis lesz - vagy bármilyen más iskolás jövőre - olyan jó lenne, ha kicsit sportolna valamit. Régebben kapható volt rá, ott volt a ping pong, meg a judó , kicsi foci, de az utóbbi két évben semmi! és olyan, mint a többi hasonló kamasz. nyügle, nyegle, egyszálbélű, hirtelen megnőtt, dől erre arra....érted. :) Szóval kell majd egy kis kiállás, meg férfiasodás. A többi meg remélem tőle is távol marad. (legalább is még egy ideig)

      Törlés
    2. Az zmosodáshoz tényle gkell a sport vitathatatlanul ahhoz meg te, hogy ellökdösd edzésre, amikor nem akar menni, mert nem mindig akar, de amikor már ott van szereti csinálni ... Szóval tlaáljátok i legalább akövetkező félévtől, amikor ár úgyis csak lógás van a felvételi után, hogy mi lenne a neki való:) Amiket eddig csinált tök jók!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…