Ugrás a fő tartalomra

Hosszas töprengés után

végre megrendeltem a férjem karácsonyi ajándékát és nagyon remélem, hogy olyan szép lesz, amilyennek láttam. Neki mindig nehéz bármit is venni, aminek igazán örülne vagy inkább úgy fogalmazok, hogy amikor látszik, hogy örül. Kivéve, ha szöget, vízmértéket, valami fúró faragó kütyüt és mindenféle házfelújítással, kerttel kapcsolatos szerszámot kap. Ez is nagyon jó, csak olyan sokféle gép és szerszám van már a műhelyében, amikről nekem fogalmam sincs, hogy mik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy egyedül vegyek bármit is. Év közben néha el elejt egy egy dolgot, hogy legközelebb mit fog beszerezni magának, amit mindig felakarok írni, aztán meg elfelejtem, vagy már úgy jön haza kintről, hogy megvette. Szóval nem egyszerű ez a dolog, meg különben is úgy vagyok vele, hogy a karácsony nem arról szól - általában - hogy mindenféle praktikus dolgokat vegyen az ember, amit bármikor év közben is akár - hanem hogy olyat, amire év közben sóvárogva vágyunk vagy azt mondjuk, hogy nem ez az elsődleges, amire szükségünk van, de azért titokban még szeretnénk. Vagy valami ilyesmi. Nos, én ilyet vettem. Ez is pipa.
Tegnap amúgy lejártam a lábam, de tényleg. Úgy fáj a sarkam, mint a fene, mert amíg a gyerek előkészítőn volt, én két órát mászkáltam az Árkádban, vettem neki okos számológépet, meg nézegettem kirakatokat, üzleteket csak hogy elfoglaljam magam. 
Amit megállapítottam. A mai gyerekeknek borzasztóan fontossá váltak a külsőségek. Ezt nagyjából eddig is tudtam, meg hát az én időmben is volt ilyen, mert akkor is meg volt, hogy kinek van nike, adidas vagy a legújabb trendi cipője, ruhája, stb. de úgy érzem ez a dolog meghatványozódott rendesen. Amit láttam, hogy 12-13 évesek rohangálnak a legújabb több tízezer forintos telefonokkal, órákkal, cipőkkel, trendi ruhákban. Hogy evés közben is pittyeg egyfolytában az okostelefon, nehogy lemaradjon bármiről is, ami abban a fél órában történik. Hogy rengeteg pénzzel szaladgál némelyik. Hogy amikor a gyerek végzett és vele is kicsit még nézelődtem, rengeteg gyerek mászkált még mindig este hétkor is iskolatáskával a vállán. És bár úgy érzem az én gyerekem sincs lemaradva a mai dolgokról, most még is olyan kis "szürke egérnek" látszott ahogy elmentünk mellettük. Pedig egy átlagos márkás kabát volt rajta, egy márkás cipő és még is a maga csendességével, hogy közben tudtunk beszélgetni, hogy nem volt a telefon a kezében, hogy nézelődött és nem csak nyomkodott, nem tudom ezt igazán megfogalmazni, szóval az egész szitu olyan volt, mintha elvesznénk a nagyvárosban. Ami persze nem igaz, de olyan érzés volt, mintha nem lenne a gyerek odavaló. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott, mikor nyílt napon voltunk, látszik a gyerekemen, hogy olyan jólelkű, segítőkész, aztán majd jól felfalják a cápák. Azért remélem nem lesz így majd jövőre.
Egyébként az előkészítő tetszett neki, 120-an voltak és azt mondta, hogy csak az ő sulijukból ment gyerekek jelentkeztek, meg kiabáltak be eredményeket, szóval elég aktívak voltak. És hogy a matektanár tök jó fej volt és tetszett neki. Pont a matek. És hogy a magyar most nehezebb volt, mint a matek és a magyar tanárnő hű de nem volt szimpatikus. 
Jól elfáradtunk, én is csak beestem az ágyba és úgy érzem, hogy ma megmozdulni sincs kedvem, de ez tuti az érkező melegnek is betudható, mert éppen most néztem a kinti hőmérő 9! fokot mutat és olyan enyhe kis szellő fújdogál mint tavasszal. Már tegnap délután is melegünk volt a városban, mára pedig még jobb időt mondanak. Az eső is csöpögött tegnap a hirtelen jött levegő változás miatt. 
Ma úgy érzem k.o. leszek, pedig délután főznöm is kell, meg elpakolni a megszáradt ruhákat, kicsit rendet rakni. Olyan jó lenne már szabin lenni! Akár egy napot is. 


Megjegyzések

  1. Azt hiszem, értelek... Én is úgy gondolom (pedig Ákos csak 9 éves), hogy bizonyos szempontból bura alatt tartjuk őket, és ők is kis "szürke egereknek tűnhetnek" bizonyos helyzetekben. Nekem is volt plázás élményem, egyszer mozira várva megütközve láttunk 10-12 éves gyerekeket bandába verődve flangálni, és annyira távolinak éreztem ezt (és minden mást, amivel ez járhat) még a mi életünktől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ezt éreztem. Az enyém még olyan kicsinek tűnt mellettük, pedig nagyjából hasonló korúak voltak. :(

      Törlés
  2. Huh, nagyon leírtad, Tami, amit én is látok-gondolok... és féltem a gyereket. Az enyémben annyi van, hogy látom néha, hogy elkapja és majdnem beszippantja ez a világ, és azt érzi vagy látja, hogy én vagy mi gázok vagyunk ezzel a fajta gondolkodással... de aztán - eddig legalábbis - mindig "hazatér", vagyis össze tudja rakni fejben, hogy mi az ami értékesebb... de ezzel küzdünk negyedik óta, ezzel a külső és külsőségekre épülő nyomással. Szörnyű...
    Most pl. balhé van, mert ellopták az egyik osztálytársának a százezres telefonját... szerintem rajtam kívül egy szülőnek sem jutott az az eszébe elsőre, hogy 1. minek a gyereknek ilyen drága telefon???? 2. Elvileg nem lehet iskolába vinni.... év elején elmondták. De a szülő háborog és nyomoz, ésésés... szokásos. Az iskola, a tanárok és a többi - lenézett suttyó gyerek - a hibás. Gáz....
    Valami igen nagy hiba van a rendszerben, tegnap voltunk egy sulit megnézni, eléggé fura élmény volt az is, majd leírom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez az. Nálunk is van már, aki iphont visz az általánosba, holott minden év elején elmondják, hogy ha lehet akkor telefont sem, bár ez szerintem pl. nálunk a "bejárós" gyerekeknél elkerülhetetlen, hiszen mi van ha lekési a buszt, vagy elmarad az edzés és nem éri el a szüleit, busz meg ugye tudjuk, ha a várostól 5 km-re laksz, már alig alig jár :/ szóval nélkülözhetetlen a telefon, de a több százezres telefon bőven luxus szerintem még egy átlag embernél is, nem hogy egy 14 éves gyereknél. Szóval van baj bőven.

      Törlés
  3. Én is ezt éreztem főleg Márkónál, aki ráadásul falusi iskolába járt nyolc évig és ezért voltam boldog, hogy műszaki suliba ment, csupa fiú osztálytárssal. Érdekes őt nem ragadta el a gépszíj és nem állt be a sorba, nem lett divatmajom és tanul is, de az ő sulijukba is mennek reggelente cigivel és energiaitallal a kezükben a gyerekek, ami még nekem nagyon ijesztő. ...
    Ja és nem szürke egér, hanem egy okos, önálló gyerek, aki gyorsan nagy és izmos lett, szerintem ez így lesz a te fiaddal is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem az izmosodás bejön, mert épp tegnap mondtam neki, hogy ha majd gimis lesz - vagy bármilyen más iskolás jövőre - olyan jó lenne, ha kicsit sportolna valamit. Régebben kapható volt rá, ott volt a ping pong, meg a judó , kicsi foci, de az utóbbi két évben semmi! és olyan, mint a többi hasonló kamasz. nyügle, nyegle, egyszálbélű, hirtelen megnőtt, dől erre arra....érted. :) Szóval kell majd egy kis kiállás, meg férfiasodás. A többi meg remélem tőle is távol marad. (legalább is még egy ideig)

      Törlés
    2. Az zmosodáshoz tényle gkell a sport vitathatatlanul ahhoz meg te, hogy ellökdösd edzésre, amikor nem akar menni, mert nem mindig akar, de amikor már ott van szereti csinálni ... Szóval tlaáljátok i legalább akövetkező félévtől, amikor ár úgyis csak lógás van a felvételi után, hogy mi lenne a neki való:) Amiket eddig csinált tök jók!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…