Ugrás a fő tartalomra

Ködös napra ébredtünk

és mennyire szeretném ezt! ha nem lenne ma ilyen dolgos napunk. Már fél kilenc óta dolgoznak kint a fiúk, készítettem friss kávét és mindenki kapott egy kis kupica pálinkát is, természetesen csak is a hideg ellen védőitalnak. Miután mindenkinek kiosztottam, amit kellett én most itt bent pakolászom, takarítok és mosok, mert tegnap későn értünk haza. Jó nap volt. Voltunk temetőben, aztán sétálni a városban - Dunaföldvár - és ettünk finom ebédet is, halászlét és mindenféle halból készült tálat, ráadásul pont ablak mellett kaptunk helyet - előre le kell foglalni, különben nem jut be az ember annyira jó ez az étterem - a fogásokra várva néztük a Dunát és a hajókat. Szép időnk volt, elég volt egy szál pulóver, sütött a nap, sokan sétáltak a parton. Hazafele bementünk egy nagyon nagyon jó cukrászdába, hoztunk haza finom sütiket, ország tortáját, meg mindenféle mást is és nem mondom, hogy ez egy lájtos nap volt kajaügyileg, de most ez volt a csaló napom. :) Amúgy tök jó vagyok minden téren. 
Ez meg itt egy kép.


Nem a legjobb, de pillanatkép és váratlan és még a szemünkbe is sütött a nap, de szeretem. :) 

Lassan megcsinálom az ebédet. Kínais csirkét fogok csinálni, rizzsel, de van még chilis bab is aki éppen azt szeretne enni. Nagyon hamar készen van a csirke is, most nem is vágyom hosszadalmasan a konyhában lenni. 
Ahogy itt bent rendet rakok, most tényleg csak annyira, hogy azért ne legyen itt ott elől semmi azt látom, hogy lassan lassan érik a lakás egy nagyobb, amolyan karácsony előtti nagytakarításra. Tudjátok, az a kipakolom ezt is, válogatom azt is, port törlök még a szekrény tetejéről is és a többi és a többi....Látom, hogy időnként porcicák leskelődnek ki a szekrények mögül, néha sikerül egyet egyet elkapni. Ablakot is jó lenne pucolni, de már nem foglalkozom vele a nagytakarítás előttig. Én annyira várom azt az időszakot, de tényleg, amikor az alapos suvickolás után kidíszítem a lakást, apróságok vannak itt ott, ami az ünnepre emlékeztet. Fények, füzérek amiket este belehet kapcsolni, melegséggel lepik el a házat. Csend van, kint hideg, majd megint látni fogom az ablakokból a szomszédos házak díszkivilágításait, vagy este mikor valahonnan hazaérünk és végig megyünk az utcán. Minden békés és megnyugtató ilyenkor. Bár az adventi időszakig még egy hónap van vissza, de lélekben már nagyon készülök rá. Remélem hamar eltelnek a hetek és hip hop itt lesz. 

Megjegyzések

  1. Ma mi is jártunk Földváron... igaz csak átutazóban, jöttünk haza Szarvasról-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor biztos ismered a híd alatt a parton álló Halászcsárdát. Ki nem hagynánk, egyszer vagy kétszer elmegyünk oda, nagyon szeretjük. :)

      Törlés
    2. Igen, tudom hol van, de mi nem nagyon látogatjuk... nem igazán szeretjük a halat-(

      Törlés
  2. Nagyon szuper ez a kép. Ezek a legjobbak, nem a beállítottak. Ezek(ben) vagyunk.
    Most, hogy leírtad ezt a képet, hogy nézed a szomszéd házak kivilágított ablakait, rájöttem, hogy ez az, ami nekem hiányzik itt, ahol most lakunk. A remeteség egyik hátránya, hogy nincs igazán a közeledben házikó :), kivilágított ablak meg főleg nem... szóval igen, ez még itt nagy hiány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg vágyom a remeteségre. Vagy legalább is, hogy a mi házunk legyen kicsit távolabb a többitől. Bár hiába vannak itt szembe szomszédok van úgy, hogy nem is látom őket hetekig.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…