Ugrás a fő tartalomra

Lista a jól érzem magam életérzés kialakításához

Sokáig tartott, amíg kialakítottam a saját minimalista életmódomat és el is higgyem, hogy így is lehet ezt csinálni, nem fosztom meg magam semmitől az életben. Régebben sokszor tettem felesleges dolgokat, amik csak az időmet rabolták vagy vásároltam hirtelen ötletből, mert mondjuk rossz kedvem volt vagy rosszat tett velem valaki és így kompenzáltam a rossz napom van érzést. Nem mondom, hogy néha nem teszem most is, de ha igen, akkor biztos, hogy valami apróság landol nálam - mondjuk egy ananász , vicces de ez mindig helyrebillenti az egyensúlyom :D vagy valami egészséges finomság, pl. sajt vagy akár egy szép jegyzetfüzet. De semmiképp nem veszek, még ha meg is tehetném drága felsőt vagy cipőt vagy parfümöt vagy akár drága könyvet csak azért, hogy jobban érezzem magam kb. 10 percig. Egyáltalán. A hirtelen felindulással elkövetett vásárlást általában megbánja az ember, mert utólag rájön, hogy az a ruha egyáltalán nem áll jól otthon, már lehiggadva és nem is passzol a ruhatárba vagy rosszabb esetben adott megvásárolt dologból már van egy hasonló vagy hogy azt a dolgot egyáltalán nem is tudjuk használni az otthonunkban. Szóval, ne. Persze a minimalizálás a mindennapokban nem csak ezeket jelenti, hanem a gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat a dolgokhoz, az embertársainkról alkotott véleményünket, vagy a gyerekünkkel kapcsolatos véleményünket, az életmódunkat, a viselkedésünket és még számtalan más dolgot. Pár dolgot próbálok most leírni, amit már én is előszeretettel alkalmazok a napjaimban, persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek ezt kell, de azt biztosan tudom, hogy ezek által tényleg jobban érzem már egy ideje - ezt akár években is lehet számolni - magam. Hosszú hosszú évekig voltam nagyon depressziós, mániás, kényszeres  - ez utóbbi még néha sajnos előjön, de dolgozom rajta rendíthetetlenül - és elmondhatom ma már kevésbé kísértenek ezek a dolgok. Sokat kellett leginkább fejben dolgozni rajta. 

A nekem legfontosabbak a saját minimalista életmódom kialakításához és a jól érzem magam napjaimhoz.

  1. Nemet mondunk. Elmondhatom, hogy ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit megtettem. Régebben képtelen voltam nemet mondani és ezzel rettenetesen megnehezítettem az életemet, mert olyan dolgokra fordítottam időt és energiát, amit minden zsigerrel utasítottam volna el, kényelmetlenül éreztem magam, megjátszottam magam, hogy nekem ez jó és jól érzem magam, miközben leginkább elfutottam volna onnan. Így nemet tudok már mondani programokra, olyan emberekre akik véleménye nem számít, nem vagyunk egy hullámhosszon. Ezzel a saját magánéletemet védem, így magamat is. Állítom, hogy a depressziós korszakom ezzel az egy kis lépéssel elindult a jobb élet felé.
  2. Minőség. Ha tehetem akkor a lehető legjobb minőséget veszem meg. Legyen az cipő, ruha , háztartási készülék vagy étel. Tudom, ezt nem mindenki tudja kivitelezni, szóval ez olyan pont, ahol biztosan kompromisszumot kell kötni. Én csak abból indulok ki - a saját életemben -  hogy régen megalkuvó voltam. Mindent azonnal akartam. Ha kellett egy cipő, mert mondjuk a régi kopott volt, de nem használhatatlan és nem találtam olyat, amit elképzeltem, igazán tetszene, akkor is megvettem, bár utána utálattal hordtam. Az átlendülés akkor volt, amikor a házat romboltuk és építettük újjá. Ott is volt, hogy nem találtuk meg azt, amit elképzeltünk a férjemmel, de ott sikerült azt mondani, hogy oké, nincs. Akkor várunk. És sikerült és lett akkor, amikor megtaláltuk. És ezért még van, ami mindig hiányzik, mert nem találtam meg az igazit. De ma már ez nem zavar, tudok türelmes lenni.
  3. Tudom mennyi az ami elég nekem. Régen halmoztam, főleg ételt. Mert elfelejtettem megnézni mi van otthon a hűtőben és úgy mentem vásárolni vagy mert nem azt kívántam meg ami volt otthon. Ma már az esetek 90%-ban nincs így. A hűtő tartalmát kiesszük. Előtte körülnézek a neten milyen finomságot tudnék összedobni és előkapok a fagyasztóból valamit - mert higgyétek el, mindig akad valami, ami pont jó - és azt csinálom meg. De így voltam régen a cipőkkel, táskákkal is. Táskából számtalan volt, főleg azért mert rosszul döntöttem velük kapcsolatban. A múltkor is majdnem vettem egyet, de aztán találtam a szekrényben és rájöttem az még mindig jó. Vagy a cipők. Nem kell ugyan olyan fazonból három, négy, öt csak mert más a színe. Elég belőle bőven egy adott évszakban. Divatból nem vásárolok semmit, főleg mert nem akarok tucatárut. Nincs meg bennem az az érzés, hogy mert máson láttam ilyet, az jó lesz nekem is vagy olyan kell nekem is. Egyáltalán nem biztos, hogy az jól áll majd nekem vagy kényelmes lesz nekem. Szóval a felhalmozásra n e m.
  4. Újravásárlás. Ami bevált az általában nem cserélem le. Legyen az illat vagy sampon - szerintem már 10 éve ugyan azt a sampont használjuk - vagy bármi a mindennapi jól bevált életünkben. Ezzel rengeteg döntési helyzettől kímélem meg magam. És nagy valószínűséggel ezáltal idegbajtól is. :)
  5. Egy úttal. Ritkán járunk el az amúgy egyáltalán nem messze lévő városba. Kb. 15 perc alatt ott vagyunk. De ha megyünk, akkor összeírjuk mit akarunk elintézni, mit akarunk megnézni, tehát megtervezzük és egy úttal letudjuk. Időt, energiát, pénzt lehet ezzel is megspórolni, hiszen a benzint nekünk sem ingyen adják. Meg egyébként sem szeretjük már a tömeget, ami évről évre egyre nagyobb. Ma már amúgy jobban szeretem a másik irányban lévő két kisvárost, úgy hogy amit lehet ott intézek el. Kevesebb ember, kevesebb idegeskedés, kisvárosi hangulat, családiasabb környezet. Ezt így fogom fel. Ja és mint kiderült kisvárosban is megkapok mindent, amire szükségem van, ha pedig még sem én minden szívfájdalom nélkül tudok netről rendelni. 
  6. Kis otthon. A családi házunk nem nagy. 95nm. De mint kiderült ez pont elég három embernek. Azzal, hogy megnyitottuk a konyhát a nappali felé és ezzel szellőssé tettük az egészet sokkal nagyobbnak tűnik az egész. Inkább kifelé nagyítottunk, építettünk egy nagyobb teraszt, mert tavasztól őszig leginkább kint éljük az életünket és sokszor csak aludni jövünk be. Ez nagyon bevált. A teraszon élünk, kint eszünk, kint pihenünk, sokszor kint főzünk. Kisebb ház, pénztárcakímélőbb élet, kevesebbe kerül a fenntartása, a javítása a tisztán tartása. 
  7. Napi minimális rendtartás. Én mindennap csinálok valamit. Bármit. Egy portörlés vagy egy porszívózás. De ettől a kevéstől általában nincs káosz a lakásban és ha véletlenül beesik valaki, akkor is betudom engedni. Van, hogy nem sikerül, mert programunk van vagy inkább elmegyek futni vagy bármi, de ma már ettől sem dőlök a kardomba, túl tudok lépni rajta. Viszont mindenki megtanulta, hogy nagyon nagy káoszt ne csináljon maga körül.
  8. Rendszeres tervezés. ÉN vagyok a két lábon járó tervezőnapló. Szeretem, ha megtervezhetem a napjaimat, az elintézendő dolgokat, az ünnepeket. Ha van előttem egy út, amin haladhatok és ami biztonságot ad. Sok stressztől kímélem meg magam, mert bizony a váratlan dolgok nagyon nagyon kitudnak billenteni, úgy hogy szeretem magam tartani a dolgaimhoz. Sokkal könnyebbé teszem az életem. Ezért van minden évben füzetem, ami az én kis élettervezőm. Ide vannak feljegyezve a kiadásaim és bevételeim is, a kifizetett számlák, az elintézendő feladatok és minden, ami számomra megkönnyíti a napi rutint. Ilyen vagyok, na. :)
  9. Minimalista ruhatár  Na, ezt is milyen sokáig tartott megcsinálni. Bár éppen a napokban éreztem magam kissé rosszul, hogy valahogy a ruháim nem az igaziak - miután minden egyen butikba bementem amíg a gyerekemre vártam - közben rájöttem, hogy nem a ruhatárammal van a baj, hanem saját magammal. Nyilván nem vagyok egy balett táncos alkat, tennem kell érte, hogy jól nézzek ki vagy is, hogy elfogadjam magam és kitudjam magamból hozni a legjobbat. És hogy igen, még kell fogynom és tennem azért, hogy az a ruha vagy nadrág úgy álljon, ahogy kell. A ruhatáram jó, a legtöbb passzol mindennel, a kiegészítők megvannak. 
  10. Leiratkozás. Leiratkoztam olyan blogokról, amik nem adtak hozzá az életemhez, amiket csak elmentettem, hogy majd megnézem, de nem tettem, így valószínűleg nem is fontos, leiratkoztam minden hírlevélről és akcióról. Majd én eldöntöm mi a jó nekem és mi nem. Így kísértés sincs.
  11. Hétvégén nincs telefon. Nagyon nagyon n a g y o n ritkán veszem fel hétvégén a telefont, bárki is hív. Az sem érdekel, ha családtag. Kivéve persze, ha tudom, hogy valakinél nincs valami rendben. De amúgy nincs telefonálás és telefonon lógás. 
  12. Kerülöm a zacskókat. Ha lehet kerülöm a zacskókat, a zöldséget gyümölcsöt simán lemérik a pénztárnál "pucéran" is. Előrecsomagolt dolgokat nagyon ritkán veszek, főleg mert nagyon hiszem el, hogy azok frissek. Akkor sem, ha direkt nagy betűkkel írták rá. Ha lehet inkább magánszemélyektől veszek bármit, zöldséget, házi terméket. Ezerszer finomabbak és egészségesebbek. 
  13. Nem nézem kinek milyen. Nem érdekel kinek a gyereke mit csinál, miben jó - jobb - hogy fejlődik, megírta e már a disszertációját. Az én gyerekem a saját elvárásaim szerint fejlődik, nevelődik a saját tempojában és mindig szem előtt tartjuk, hogy mit szeretne, megbeszéljük azt, véleményt mondunk ha egyetértünk és ha szerintünk az nem jó. Demokrácia van. Ugyan így nem érdekel, hogy kinek mije van, mit vesz vagy vett, milyen a haja, a ruhája, a háza, az autója. Néha persze van bennem egy kósza gondolat, hogy de kár, hogy nekem nincs, én nem tehetem meg ezt vagy azt, amit ő, de tartom magam ahhoz a gondolathoz, amit előszeretettel hangsúlyozok: "ne irigyeld mások életét, nem tudhatod neki mit hoz a holnap."  Igyekszem. Néha nehéz ez is, de ez is fejben dől el.
  14. Nincs mártirkodás. Na, ezt is nehéz volt megtanulni. Legalább is nekem. Mert én a tökéletességre törekedtem nagyon sokáig. Tökéleres rend, tökéletes étel, tökéletesen tiszta autó. Ma már azért tudok sorrendet állítani, nem dőlök a kardomba, ha nem pénteken délután rakok rendet - bár még mindig jobban szeretem, mert akkor hétvégén szabad vagyok - hanem szombat délelőtt. Ritkán hangoztatom, hogy rohadt rosszul érzem magam, ha igen akkor már tényleg nagyon tele a hócipőm. Nem rakom ezt a terhet másokra. Persze időnként jó kimondani és kiereszteni magunkból, de akkor is lájtosan, a saját hibáinkat is belátva.
  15. Tudom, hogy nem vagyok szexbomba. Tehát nem parázom túl, ha éppen nem volt időm hajat mosni vagy sminkelni, ha éppen nem jól ébredtem, ha karikák vannak a szemem körül. Nem tetszik az állapot, de máskor az egész napom el volt vele rontva, ma azt gondolom és látom is, hogy a kutyát nem érdekli, hogy nézek ki saját magamon - és persze mondjuk a férjemen - kívül. Ez nem azt jelenti, hogy slampos és ápolatlan vagyok, de néha igen is van olyan nap, hogy semmi sem jó, viszont nem agyalok rajta a nap 24 órájában. (általában :P )
  16. Saját út. Úgy élek, ahogy nekem jó és nem érdekel, ha más azt gondolja az úgy hülyeség. Erről azt hiszem nincs is több, amit írhatnék.
  17. Próbálom mindenben a jót vagy a jobbat megtalálni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a félig üres pohár már nem félig üres, hanem félig tele van. Ha valami rossz történik, akkor azt mondom, de jó, hogy nem rosszabb. Mondjuk ha a gyerekemet éri igazságtalanság azt hiszem ezt nem tudom - még - vagy nem nagyon tudom mindmáig tolerálni. De minden másból próbálom kihozni amit lehet. Van amikor nem sikerül. Gyakorolni kell.
  18. Bocsánat.  Tudok bocsánatot, elnézést kérni. Lehet, hogy első felindulásomban kimondok olyat, amit nem kellett volna vagy azt hiszem igazam van, de aztán eltelik egy kis idő és rájövök, hogy vagy nem volt igazam vagy tökéletesen mindegy, kinek van igaza. Egyébként is valahol a saját szemszögéből nézve a dolgokat mindenkinek igaza van. 
  19. Falun élek. Állítom minden hátulütője ellenére - pl. rossz tömegközlekedés - nagyon jól döntöttem, hogy ott élek. Lassú dolgokkal teli, csendes, szabadság érzetet ad. Az én házam, az én váram. De ha kell, akkor beülök az autómba és 15 perc alatt bent vagyok a zsivajban, a gyorsaságban, a kultúrában, a nyüzsiben, a tömegben. DE az, hogy ezt ÉN döntöm el és mikor teszem és mikor elég az bizony nagyon nagyon jó dolog. 
  20. Tökéletesség elengedése.  A legnehezebb számomra. Bármelyik pontot is nem tudom tartani nem agyalok azon, hogy nem így kellett volna. Majd sikerülni fog máskor. Majd beletanulok. Van még időm bőven itt a világban.
Nagyjából ezek azok a dolgok, amik most hirtelen eszembe jutottak. Szerintem ezek mind kellenek a minimalista életnek nevezett valamihez. Apróságok, amikkel jobbá tehetjük a lelkünk és a testünk. Nekem sem mindig sikerül, sőt nagyon sok munka van benne, hogy bármelyiket a fentiek közül tökéletesen megtudjam valósítani, de jó dolog törekedni rá.




Megjegyzések

  1. Jó gondolatok nagyon.
    Megkerdezhetem, hogy miben voltál kényszeres?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Ezt mind meghozza az életkor számának előrehaladása. Szerintem nagyjából eljutnak, vagy jutunk ezekhez a stációkhoz, aztán van visszaesés, meg van, hogy nincs. Vannak pontok, amikben egészen jól haladok - pl érdekes, az ételfelhalmozást már kihúzhatom, de a ruháknál még gondban vagyok.
      Érdekes, hogy vannak tök ésszerű dolgok, amikhez én is ragaszkodom (és benne vannak azok között, amiket felsoroltál) de közben van egy rahedli ésszerűtlen dolgom is. És miközben szeretem a szabályokat, néha kicsit ki kell lógni belőlük, asszem.
      Korábban városban éltél?

      Törlés
    2. Sokszor éltem városban. Több helyen is. Azt hiszem 14x költöztem, ebből 12x egyedül. Ez az a hely, ahol már 15 éve élek.

      Törlés
    3. Jé... nem tudok mást írni rá, hogy aztamindenit :) ?

      Törlés
  2. Sok közös pontot fedeztem fel a Te és az én jól érzem magam listám között. Azért van jó pár amivel már előrébb tartasz, mint én. Kb két éve próbálom megtanulni, hogy tudjak nemet mondani...Még nem sikerült teljesen a dolog....

    VálaszTörlés
  3. Ej, de jó kis lista, elgondolkodtató! Köszönöm!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…