Ugrás a fő tartalomra

Nem tudom mi van a levegőben

de hajnali négykor keltem és olyan kipihent vagyok, mint átaludtam volna egy napot vagy nem tudom, de tök jó érzés. Igaz, hogy korán lefeküdtem, nyolckor aztán olvastam kilencig, aztán megint felébredtem egy órára és olvastam és utána ébredés nélkül aludtam négyig. Lehet, hogy nekem így kellene mindig csinálni? Nem tudom. Az is lehet, hogy ez a nyugis hétvége az oka. Csak azzal foglalkoztam, ami jólesett, szép tiszta lett a lakás, elmentem nézelődni, megvettem a tesóm két lányának a karácsonyi ajándékát, aztán hazajöttem, olvasgattam, próbáltam nézni egy várva várt filmet, aminek a könyv változatát olvastam, de ismét az van, hogy sikerült olyan pocsék szar filmet készíteni belőle, hogy végig sem néztem. Szegény író, ha tudta volna, hogy ez lesz lehet el sem adja a jogokat, bár gondolom rosszul azért nem járt még így sem.
A garázs mindjárt kész! De tényleg mindjárt, már csak a legyártott tetőpanelekre várunk, az meg remélhetőleg a héten ide ér. Juhúúú.
A gyerek ma a Mercedes gyárba megy, tanítás nem lesz, készülni nem kellett és ez is adott némi plusz szabadságot itthon. 
Végre el kellene döntenem, hogy megrendeljem a gyereknek és a férjemnek azt , amit kigondoltam karácsonyra vagy lesz másik ötletem, mert már igen csak vészesen közeledik az az idő, amikor mindenki nekiáll rendelgetni és akkor az ember ül és várja a messiást, meg hogy ideérjen időben a posta vagy a futár, szóval szeretném elkerülni az idegbajt.
A kocsim csomagtartója meg egyre inkább tele van mindenféle földi jóval, amit majd ajándékba elosztogatok, de azért marad itthonra is. Tegnap pl. már találtam leárazva! milka joghurtos szaloncukrot, pedig még nincs is húsvét. :) Nem is igazán értettem, úgy hogy örültem neki aztán vettem egy dobozzal. A fára nem szoktunk venni csak kis karácsonyi dobozba rakom a mindenféle ízesítésűt. A gyerek szereti őket, én elvagyok nélkülük. 
Még kb. három hetet vagyunk együtt. Vészesen fogy az idő. Viszont megint egy héttel közelebb vagyok a szabadsághoz és ez jó, ennek nagyon örülök. A munkahelyemen utolértem magam, napra készen vagyok, de ma még átnézem mivel hogy állok. Úgy tervezem rendet rakok bent a szekrényeimben, az íróasztalomon. Aztán viszek be majd valami karácsonyi pici díszt oda is a hangulat kedvéért. Sajnos már vagy két éve nem olyan bent a karácsony, mint régen akkor volt névhúzás meg ajándékozás, süti és pici együttlét, de teljesen megszűnt. Ez van, időnként eszembe jut, hogy jók voltak azok az időszakok, de az az igazság, hogy nem dőlök a kardomba, hogy ma már nincs, ha így alakult így alakult, biztos így kellett lennie vagy nem tudom. Én ezt "korrektebbnek" tartom, mint az álszenteskedést, hogy egész évben széthúzás van, aztán egy napra karácsonykor meg a nagy egymás nyakába borulás, másnap pedig mintha mi sem történt volna ugyan úgy utáljuk elviseljük egymást. Nem mondom, hogy ez jó és ennek így kell lennie, de ez van. Mondjuk nekem személy szerint igazából senkivel sincs bajom, van akit jobban kedvelek és van akit kevésbé, de ettől függetlenül még tudok viselkedni. Van, aki nem tud. Én meg, nagyon egyszerű a dolog, vagy kikerülöm vagy ha valakinek sikerül megtalálnia, akkor annak  ironikusan viccesen, de elmondom a véleményem. Amúgy meg nem foglalkozom és nem görcsölök dolgokon van saját életem. Mondjuk elég nehéz volt idáig eljutnom. :)


Ui. Ágnes, olvaslak, gondolok rátok csak írni nem tudtam a blogodra. ! 


Megjegyzések

  1. Na és mik az ötleteid a fiadnak és a férjednek? Vagy itt sem mered leírni?
    Nálunk nincs ajándékozás, viszont van szűk körű sütis együtt ünneplés (meg persze a hivatalos cégesek ilyen-olyan körben). Nekem is furcsa volt először, mert nem fogadtak tárt karokkal a kollégák, de a tavalyi már jó hangulatban telt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De nem ám :) inkább nem írom. A sütizés meg a hangulat az nagyon hiányzik, én ilyet képzelek el, ha lenne "családom" karácsonykor.

      Törlés
  2. Azért ha valakivel össze vagy zárva napi sok órát, az hatással van rád, mondhatsz akármit, hogy nem érdekel....
    Nekem nagyon hiányzik ez a fajta közösség - spec én szenvedek tőle, a korább melóhelyeim valahogy ilyen szinten sokkal de sokkal jobbak voltak... Nem akarok senkivel sem összejárni meló után, de ez a "senkitnemérdekeligazábólamásik" dolog, ez nagyon odavág.
    Én is egészen jól haladok a karácsonyi ajándékvásárlás terén, a múlt héten a Lidl-ben megvettem a család picigyerekeinek az ajándékok zömét, ez tökjó, anyu is örült, hogy letudtuk a dolgot, ma pedig megrendeltem a "közös" ajándékunkat, az újévi operettgála mindenkinek nagyon bejön, így anyuék ezt kapnak, velünk együtt.
    Hannának is körvonalazódik már, hogy mi legyen, túlzásokba nem szeretnék esni, felesleges dolgokat sem venni, de azért lesz persze olyan is, ami örömöt okoz, mert ez fontos. Ja, a szokásos "közös" puzzle-t is megvettem már! :D :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De. Biztos hogy hatással van. És akkor akit nem bírok annak adok ajándékot, utána meg ugyan úgy fújolom magamban, ha meglátom? Áh, akkor inkább nem. Álszenteskedésnek tartom ezt, hogy egy napra elfelejtődik minden, majd utána mindenki kidumálja a másikat, mintha mi sem történt volna. De ez az én véleményem, mások másképp gondolják. :)

      Törlés
  3. Na látom máshol is ilyen klassz a munkahelyi légkör... nálunk két részleg van, egy nappalos, meg egy bentlakásos, és egyre mérgesebb a helyzet... persze ez leginkább a főnök oszd meg és uralkodj elvéből fakad...-( a bentlakásos részlegen minden évben tartunk karácsonyvárós családi napot, utána meg mi kollégák kicsit még összeülünk... beszélgetünk, forral borozunk... és ez olyan jó-)
    Egyébként meg én is azt vallom, hogy akit kevésbé kedvelek, kerülöm, ignorálom...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…