Ugrás a fő tartalomra

Hát vége

a csodának, a karácsonynak. Hamar elmúlt, valahogy hamarabb nekem mint máskor. Ma már újból hétköznap van, van aki dolgozni ment, van aki még otthon tölti a következő"kötelező jó kedvűnek lenni" ünnepet. Én pedig ma ismét korán keltem - nem igaz már, hogy akkor sem tudok aludni, amikor lehetne - és már ittam egy forró kávét, elolvastam pár blogot és híreket - híreket nem kellett volna - és olyan jó most itt ülni a félhomályban, csendben. 
Néhány helyen az köszönt vissza, hogy bár mennyire tökéletesre sikerült minden, még sem volt az az igazi ünnep, a meghittség, nyugalom és minden aminek kellet volna lenni az ünnepnek. Nem hiszem, hogy a tökéletes ajándékkal, tökéletes vacsorával, tökéletes terítékkel ezt megkapjuk. A kevesebb ebben az esetben is néha több én úgy gondolom. Nálunk évek óta közel sincs tökéletes karácsony, mivel a család két felé van, de még is a gyerek azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb karácsonya. Lám, egy skypeos karácsony is lehet tökéletes. És ez kicsit megnyugtató. 
Mi egyszerűen készültünk rá. December közepére megvolt az összes ajándék és megrendelve az étel. Huszonharmadikán este feldíszítettük a fát, hogy reggel már teljes pompájára ébredjünk. Gyümölcs salátával kezdtük a napot, aztán megterítettük az ünnepi asztalt és így vártuk az ebédet, ami elmondhatom, hogy tényleg nagyon finom volt. Egy egyszerű süti volt utána, se több se kevesebb, a maga citromos fanyarságával pont illett a karácsonyi ebéd lezárására. Ebéd után indultunk a nagyszülőkhöz, de előtte mindenki a fa alá tette a maga ajándékát. Majd délután ötkor laptoppal együtt karácsonyoztunk, együtt bontogattunk és mindenki örült. Bár azt hittem a férjem nem fog, de mint kiderült még is csak jól eltaláltam, amit évek óta akartam, egy elegáns órát kapott. A gyereknél a legnagyobb örömet a csináltatott pólók okozták, nekem pedig a gyerektől kapott nem várt ajándék. Ma még egy kört kell mennünk a mobil szolgáltatómhoz, mert az ajándékba kapott, még sosem volt ilyen szép telefonomba a régi telefonomból a sim kártyát méretre kell vágni, de nem baj, kicsit sétálunk, nézelődünk, remélhetőleg nem lesznek sokan sem. Úgy is el kell mennünk friss kenyérért, némi gyümölcsért, mert szilveszterig én már nem igazán szeretném megközelíteni a boltokat. 
Olyan jó, hogy itthon vagyunk! Eltudnám viselni még hosszú hetekig. :) 



Megjegyzések

  1. Egy ünnep - meg minden más - akkor "tökéletes" - bár ezt a szót nem is szeretem - ha pontolyan, ami nekünk való. Amit mi szeretünk - és nem úgy, ahogy kellene, vagy illik, vagy így szokás. Illetve, persze, ahogy szokás - de ahogy mi szoktuk. Vagy valami ilyesmi :) - dehát te is ezt írtad. A lényeg, hogy ami a miénk, abban mi érezzük jól magunkat, vagyis, mi jólérezzük magunkat.
    Bármenyire tolom, nekünk is be kell menni valamikor a városba, de nem ma, még nem gondoltam át pontosan, mi is kell :). Lelassúdtam :)

    VálaszTörlés
  2. Ha elfogadsz egy tanácsot, ne a régi sim kártyát vágasd méretre, hanem kérj új kártyát. Ingyenes a csere (ha jól tudom évente egyszer). Az új mobilok rakoncátlanok a régi simekkel.

    VálaszTörlés
  3. Igazad van, valahogy túl gyorsan telt el a karácsony. Ilyenkor úgy szeretném még húzni egy kicsit ezt az egész érzést, a napot, az ünnepet...

    Igen, igen, a sim kártyát kicserélik újra, nehogy vágasd vagy mit tudom én mit csinálnak vele, nekem is már nano kártya kellett, ez a legkisebb.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …