Ugrás a fő tartalomra

Hát vége

a csodának, a karácsonynak. Hamar elmúlt, valahogy hamarabb nekem mint máskor. Ma már újból hétköznap van, van aki dolgozni ment, van aki még otthon tölti a következő"kötelező jó kedvűnek lenni" ünnepet. Én pedig ma ismét korán keltem - nem igaz már, hogy akkor sem tudok aludni, amikor lehetne - és már ittam egy forró kávét, elolvastam pár blogot és híreket - híreket nem kellett volna - és olyan jó most itt ülni a félhomályban, csendben. 
Néhány helyen az köszönt vissza, hogy bár mennyire tökéletesre sikerült minden, még sem volt az az igazi ünnep, a meghittség, nyugalom és minden aminek kellet volna lenni az ünnepnek. Nem hiszem, hogy a tökéletes ajándékkal, tökéletes vacsorával, tökéletes terítékkel ezt megkapjuk. A kevesebb ebben az esetben is néha több én úgy gondolom. Nálunk évek óta közel sincs tökéletes karácsony, mivel a család két felé van, de még is a gyerek azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb karácsonya. Lám, egy skypeos karácsony is lehet tökéletes. És ez kicsit megnyugtató. 
Mi egyszerűen készültünk rá. December közepére megvolt az összes ajándék és megrendelve az étel. Huszonharmadikán este feldíszítettük a fát, hogy reggel már teljes pompájára ébredjünk. Gyümölcs salátával kezdtük a napot, aztán megterítettük az ünnepi asztalt és így vártuk az ebédet, ami elmondhatom, hogy tényleg nagyon finom volt. Egy egyszerű süti volt utána, se több se kevesebb, a maga citromos fanyarságával pont illett a karácsonyi ebéd lezárására. Ebéd után indultunk a nagyszülőkhöz, de előtte mindenki a fa alá tette a maga ajándékát. Majd délután ötkor laptoppal együtt karácsonyoztunk, együtt bontogattunk és mindenki örült. Bár azt hittem a férjem nem fog, de mint kiderült még is csak jól eltaláltam, amit évek óta akartam, egy elegáns órát kapott. A gyereknél a legnagyobb örömet a csináltatott pólók okozták, nekem pedig a gyerektől kapott nem várt ajándék. Ma még egy kört kell mennünk a mobil szolgáltatómhoz, mert az ajándékba kapott, még sosem volt ilyen szép telefonomba a régi telefonomból a sim kártyát méretre kell vágni, de nem baj, kicsit sétálunk, nézelődünk, remélhetőleg nem lesznek sokan sem. Úgy is el kell mennünk friss kenyérért, némi gyümölcsért, mert szilveszterig én már nem igazán szeretném megközelíteni a boltokat. 
Olyan jó, hogy itthon vagyunk! Eltudnám viselni még hosszú hetekig. :) 



Megjegyzések

  1. Egy ünnep - meg minden más - akkor "tökéletes" - bár ezt a szót nem is szeretem - ha pontolyan, ami nekünk való. Amit mi szeretünk - és nem úgy, ahogy kellene, vagy illik, vagy így szokás. Illetve, persze, ahogy szokás - de ahogy mi szoktuk. Vagy valami ilyesmi :) - dehát te is ezt írtad. A lényeg, hogy ami a miénk, abban mi érezzük jól magunkat, vagyis, mi jólérezzük magunkat.
    Bármenyire tolom, nekünk is be kell menni valamikor a városba, de nem ma, még nem gondoltam át pontosan, mi is kell :). Lelassúdtam :)

    VálaszTörlés
  2. Ha elfogadsz egy tanácsot, ne a régi sim kártyát vágasd méretre, hanem kérj új kártyát. Ingyenes a csere (ha jól tudom évente egyszer). Az új mobilok rakoncátlanok a régi simekkel.

    VálaszTörlés
  3. Igazad van, valahogy túl gyorsan telt el a karácsony. Ilyenkor úgy szeretném még húzni egy kicsit ezt az egész érzést, a napot, az ünnepet...

    Igen, igen, a sim kártyát kicserélik újra, nehogy vágasd vagy mit tudom én mit csinálnak vele, nekem is már nano kártya kellett, ez a legkisebb.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…