Ugrás a fő tartalomra

Hát vége

a csodának, a karácsonynak. Hamar elmúlt, valahogy hamarabb nekem mint máskor. Ma már újból hétköznap van, van aki dolgozni ment, van aki még otthon tölti a következő"kötelező jó kedvűnek lenni" ünnepet. Én pedig ma ismét korán keltem - nem igaz már, hogy akkor sem tudok aludni, amikor lehetne - és már ittam egy forró kávét, elolvastam pár blogot és híreket - híreket nem kellett volna - és olyan jó most itt ülni a félhomályban, csendben. 
Néhány helyen az köszönt vissza, hogy bár mennyire tökéletesre sikerült minden, még sem volt az az igazi ünnep, a meghittség, nyugalom és minden aminek kellet volna lenni az ünnepnek. Nem hiszem, hogy a tökéletes ajándékkal, tökéletes vacsorával, tökéletes terítékkel ezt megkapjuk. A kevesebb ebben az esetben is néha több én úgy gondolom. Nálunk évek óta közel sincs tökéletes karácsony, mivel a család két felé van, de még is a gyerek azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb karácsonya. Lám, egy skypeos karácsony is lehet tökéletes. És ez kicsit megnyugtató. 
Mi egyszerűen készültünk rá. December közepére megvolt az összes ajándék és megrendelve az étel. Huszonharmadikán este feldíszítettük a fát, hogy reggel már teljes pompájára ébredjünk. Gyümölcs salátával kezdtük a napot, aztán megterítettük az ünnepi asztalt és így vártuk az ebédet, ami elmondhatom, hogy tényleg nagyon finom volt. Egy egyszerű süti volt utána, se több se kevesebb, a maga citromos fanyarságával pont illett a karácsonyi ebéd lezárására. Ebéd után indultunk a nagyszülőkhöz, de előtte mindenki a fa alá tette a maga ajándékát. Majd délután ötkor laptoppal együtt karácsonyoztunk, együtt bontogattunk és mindenki örült. Bár azt hittem a férjem nem fog, de mint kiderült még is csak jól eltaláltam, amit évek óta akartam, egy elegáns órát kapott. A gyereknél a legnagyobb örömet a csináltatott pólók okozták, nekem pedig a gyerektől kapott nem várt ajándék. Ma még egy kört kell mennünk a mobil szolgáltatómhoz, mert az ajándékba kapott, még sosem volt ilyen szép telefonomba a régi telefonomból a sim kártyát méretre kell vágni, de nem baj, kicsit sétálunk, nézelődünk, remélhetőleg nem lesznek sokan sem. Úgy is el kell mennünk friss kenyérért, némi gyümölcsért, mert szilveszterig én már nem igazán szeretném megközelíteni a boltokat. 
Olyan jó, hogy itthon vagyunk! Eltudnám viselni még hosszú hetekig. :) 



Megjegyzések

  1. Egy ünnep - meg minden más - akkor "tökéletes" - bár ezt a szót nem is szeretem - ha pontolyan, ami nekünk való. Amit mi szeretünk - és nem úgy, ahogy kellene, vagy illik, vagy így szokás. Illetve, persze, ahogy szokás - de ahogy mi szoktuk. Vagy valami ilyesmi :) - dehát te is ezt írtad. A lényeg, hogy ami a miénk, abban mi érezzük jól magunkat, vagyis, mi jólérezzük magunkat.
    Bármenyire tolom, nekünk is be kell menni valamikor a városba, de nem ma, még nem gondoltam át pontosan, mi is kell :). Lelassúdtam :)

    VálaszTörlés
  2. Ha elfogadsz egy tanácsot, ne a régi sim kártyát vágasd méretre, hanem kérj új kártyát. Ingyenes a csere (ha jól tudom évente egyszer). Az új mobilok rakoncátlanok a régi simekkel.

    VálaszTörlés
  3. Igazad van, valahogy túl gyorsan telt el a karácsony. Ilyenkor úgy szeretném még húzni egy kicsit ezt az egész érzést, a napot, az ünnepet...

    Igen, igen, a sim kártyát kicserélik újra, nehogy vágasd vagy mit tudom én mit csinálnak vele, nekem is már nano kártya kellett, ez a legkisebb.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …