Ugrás a fő tartalomra

Hogy milyen volt 2017?

Nos, erről én most nem írok semmit, mert annyira, de annyira vártam, hogy vége legyen, hogy semmiképpen sem szeretnék visszaemlékezni rá. Voltak persze jó dolgok, mint mindig de ezek valahogy elfelejtődnek a sok rosszban. Úgy hogy nagy levegő és lépek is inkább tovább. 



Hogy milyen is legyen, milyen évet is szeretnék 2018-ban? Chaplinnél jobban nem is tudnám megfogalmazni. Legyen valami ilyesmi.


Charles Chaplin: Önszeretet
(Amikor elkezdtem szeretni magam…)

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Hitelességnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
Öntiszteletnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Érettségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Öntiszteletnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Őszinteségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
Önszeretet.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
Egyszerűségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hogy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol minden történik. Minden napot megélek. Ez a
Tökéletesség.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A szív bölcsessége.
Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
Ez az Élet!
Hát valami ilyesmit szeretnék nekem, neked és mindenkinek a következő évre!
Boldog Új Évet :)


Megjegyzések

  1. Jaj ez nagyon jó volt Tamara . Boldog új évet kívánok neked és családodnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!! Nektek is Andi, minden jót, jobbakat! :)

      Törlés
  2. Nagyon szép volt ez az idézet :) ! Nagyon boldog új évet kívánok Nektek, Tami :) !

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …