Ugrás a fő tartalomra

Hogy milyen volt 2017?

Nos, erről én most nem írok semmit, mert annyira, de annyira vártam, hogy vége legyen, hogy semmiképpen sem szeretnék visszaemlékezni rá. Voltak persze jó dolgok, mint mindig de ezek valahogy elfelejtődnek a sok rosszban. Úgy hogy nagy levegő és lépek is inkább tovább. 



Hogy milyen is legyen, milyen évet is szeretnék 2018-ban? Chaplinnél jobban nem is tudnám megfogalmazni. Legyen valami ilyesmi.


Charles Chaplin: Önszeretet
(Amikor elkezdtem szeretni magam…)

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Hitelességnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
Öntiszteletnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Érettségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Öntiszteletnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Őszinteségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
Önszeretet.
Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
Egyszerűségnek.
Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hogy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol minden történik. Minden napot megélek. Ez a
Tökéletesség.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A szív bölcsessége.
Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
Ez az Élet!
Hát valami ilyesmit szeretnék nekem, neked és mindenkinek a következő évre!
Boldog Új Évet :)


Megjegyzések

  1. Jaj ez nagyon jó volt Tamara . Boldog új évet kívánok neked és családodnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!! Nektek is Andi, minden jót, jobbakat! :)

      Törlés
  2. Nagyon szép volt ez az idézet :) ! Nagyon boldog új évet kívánok Nektek, Tami :) !

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Nos az biztos, hogy

én többet az életben nem eszek vacsorára fokhagymás pirítóst. Ezt amúgy sem kellett volna, mert ilyet reggelire eszik az ember ugye ch miatt, még akkor is ha teljes kiőrlésű kenyérből készül, de a fokhagyma  miatt meg pláne nem. De hát mit tegyek, ha tegnap végre 10 év után vettem egy új kenyérpirítót a Lidlben, (az előző kb. akkor adta meg magát) szép türkiz vagy milyen színben és muszáj volt kipróbálni mindjárt. Hajnali négy óta vagyok fent, mert fáj tőle a gyomrom, egy húsz perces kínlódás után meg inkább fel is keltem az ágyból is és nem forgolódtam tovább.  A tegnapi nap a gyerek elmondása szerint tök jó volt, mert voltunk moziban, ebédelhetett a Burger Kingben, aztán pedig végre vettünk pár dolgot a suliba is, cipőt, öltönyt, pár pólót, nadrágokat, új táskát....és még nincs meg minden. Nem szálltunk el, mindenből a se nem olcsó se nem túl drága dolgot választottuk, minőségben is, márkában is a tartósat, mert szerintem az olcsó húsnak híg a leve egy gyereknél jobban érvényesül é…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …