Ugrás a fő tartalomra

Nem voltam rest

és tegnap amikor beértem az irodába megnéztem, hogy mikor voltam szabadságon utoljára. Na ok, szóval azért van a nyígás és a vágyakozás, mert augusztusban. Hát az nem mostanában volt, szóval meg is bocsátottam magamnak, hogy már annyira, de annyira szeretnék otthon lenni.
Aztán nem gondolkodtam tovább, végül is megrendeltem a gyereknek a városi rollert, legyen meg az öröme, mert igazából szerintem ezt várja a legjobban. A meglepődés pedig garantált, mert ősszel kategórikusan kijelentettem, hogy nem adok ki rá pénzt, mivel ott a bicikli is, amit egy évben kb. 5x vesz elő, meg ott van a gördeszka is, amit szintén, szóval tuti nem fogja ezt sem használni. Úgy hogy valószínűleg nem is számít rá. De hát ilyenek vagyunk mi anyák szerintem, legalább is többségünk, hogy az utolsó pillanatban úgy is meggondoljuk magunkat, mert nem akarunk csalódott arcot látni az évnek pont a legszebb ünnepén. Na majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre itt van vége, gyereknek slusszpassz, ennyi. 
Nem kellett felhívni nagyszülőt, mert az egyik mintha megérezte volna, hogy előbb lesz szünet, ő telefonált. Persze nem azért, hogy mikor lesz, hanem hogy mi legyen az ő ajándéka a gyereknek és olyat is lehet, hogy bemegy hozzá és akkor elmennek együtt valamit kinézni. Így kaptam az alkalmon és mindjárt mondtam is, hogy de jó, mert 21-től két napot egyedül lenne otthon, de akkor "nem e lehetne e" és hát lehet. Úgy hogy juhhhééééj, két napom lesz délután, hogy véglegesítsem a lakás takarítását és hogy beszerezzem még ami kell, nem kell rohannom haza, meg semmi anyás dolog. Ahhhh, ez lesz az én szabadságom előtti napjaim megkoronázása.
A legjobb kikapcsolódás mostanában az olvasás mellett, hogy Nigellát bámulom a neten, ahogy főz. Főleg a karácsonyos videoit, mert hát ugye jön az ünnep. Annyira bírom a csajt, az egyszerűségét és az egyszerűen előadott főzését, meg a főztjeit, hogy csak na. Szeretem, ahogy minden felvett rész egy történéssel kezdődik és fejeződik be, nem csak az van, hogy áll a konyhájában és elkezd főzni, hanem ad az egésznek egy keretet. Látom, ahogy felkel és lesétál a hálóból és nála is még sötét van és csend, hogy kávét vagy forró csokit készít és az ablakából néz kifelé, miközben mosolygósan szürcsöli a meleg nedűt és közben elmeséli, hogy mit miért tesz és mit miért szeret. Aztán készíti el az ételt, majd láthatjuk ahogy érkeznek a vendégei, gyerekeit, barátnői. Teljesen ki tud kapcsolni ez. Néha kellenek az ilyen semmiségek. Időnként gyakrabban is ebben a megfáradt világban. Ja, amúgy ez a második hetem a "böjtös" időszakomban és hát azt kell, hogy mondjam élvezem. Szerintem le is ment egy két kiló, mindenesetre a nadrágok dereka már egész jó. :)




Megjegyzések

  1. Na, ez egy tökjó pozitív poszt volt. Ja, végülis jó az élet, sallalaaa :)

    VálaszTörlés
  2. Szeretem én is, és ilyenkor (is) annyira sajnálom, hogy nem tudok angolul-(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézz minél több angol filmet, olyat amihez van magyar felirat. Én általában így szoktam, nekem jó gyakorlásnak és tanulásnak is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …