Ugrás a fő tartalomra

Nem voltam rest

és tegnap amikor beértem az irodába megnéztem, hogy mikor voltam szabadságon utoljára. Na ok, szóval azért van a nyígás és a vágyakozás, mert augusztusban. Hát az nem mostanában volt, szóval meg is bocsátottam magamnak, hogy már annyira, de annyira szeretnék otthon lenni.
Aztán nem gondolkodtam tovább, végül is megrendeltem a gyereknek a városi rollert, legyen meg az öröme, mert igazából szerintem ezt várja a legjobban. A meglepődés pedig garantált, mert ősszel kategórikusan kijelentettem, hogy nem adok ki rá pénzt, mivel ott a bicikli is, amit egy évben kb. 5x vesz elő, meg ott van a gördeszka is, amit szintén, szóval tuti nem fogja ezt sem használni. Úgy hogy valószínűleg nem is számít rá. De hát ilyenek vagyunk mi anyák szerintem, legalább is többségünk, hogy az utolsó pillanatban úgy is meggondoljuk magunkat, mert nem akarunk csalódott arcot látni az évnek pont a legszebb ünnepén. Na majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre itt van vége, gyereknek slusszpassz, ennyi. 
Nem kellett felhívni nagyszülőt, mert az egyik mintha megérezte volna, hogy előbb lesz szünet, ő telefonált. Persze nem azért, hogy mikor lesz, hanem hogy mi legyen az ő ajándéka a gyereknek és olyat is lehet, hogy bemegy hozzá és akkor elmennek együtt valamit kinézni. Így kaptam az alkalmon és mindjárt mondtam is, hogy de jó, mert 21-től két napot egyedül lenne otthon, de akkor "nem e lehetne e" és hát lehet. Úgy hogy juhhhééééj, két napom lesz délután, hogy véglegesítsem a lakás takarítását és hogy beszerezzem még ami kell, nem kell rohannom haza, meg semmi anyás dolog. Ahhhh, ez lesz az én szabadságom előtti napjaim megkoronázása.
A legjobb kikapcsolódás mostanában az olvasás mellett, hogy Nigellát bámulom a neten, ahogy főz. Főleg a karácsonyos videoit, mert hát ugye jön az ünnep. Annyira bírom a csajt, az egyszerűségét és az egyszerűen előadott főzését, meg a főztjeit, hogy csak na. Szeretem, ahogy minden felvett rész egy történéssel kezdődik és fejeződik be, nem csak az van, hogy áll a konyhájában és elkezd főzni, hanem ad az egésznek egy keretet. Látom, ahogy felkel és lesétál a hálóból és nála is még sötét van és csend, hogy kávét vagy forró csokit készít és az ablakából néz kifelé, miközben mosolygósan szürcsöli a meleg nedűt és közben elmeséli, hogy mit miért tesz és mit miért szeret. Aztán készíti el az ételt, majd láthatjuk ahogy érkeznek a vendégei, gyerekeit, barátnői. Teljesen ki tud kapcsolni ez. Néha kellenek az ilyen semmiségek. Időnként gyakrabban is ebben a megfáradt világban. Ja, amúgy ez a második hetem a "böjtös" időszakomban és hát azt kell, hogy mondjam élvezem. Szerintem le is ment egy két kiló, mindenesetre a nadrágok dereka már egész jó. :)




Megjegyzések

  1. Na, ez egy tökjó pozitív poszt volt. Ja, végülis jó az élet, sallalaaa :)

    VálaszTörlés
  2. Szeretem én is, és ilyenkor (is) annyira sajnálom, hogy nem tudok angolul-(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézz minél több angol filmet, olyat amihez van magyar felirat. Én általában így szoktam, nekem jó gyakorlásnak és tanulásnak is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…