Ugrás a fő tartalomra

Nos eljött az a hét is

amikor hallom munkahelyen, utcán, ismerősök között,  olvasom a neten - mint minden évben szokás szerint - hogy "már csak csak egy hét van karácsonyig és még nincs meg semmi, elcsúsztam idén is, úristen mit főzzék, mit vegyek, embertömeg mindenhol, utálom stb.stb.stb." Ilyenkor magamban elégedetten emlékszem vissza a két hónappal ezelőtti dolgokra, amikor innen onnan mosolyt kaptam, meg ráérünk arra még című mondatot, ugyan is én már októberben karácsonyi lázban szoktam égni és elkezdem beszerezni az ajándékokat az apróságokat, mint már jó pár évben mindig. A beszerzésem eredménye, hogy a kocsim csomagtartójából tegnap behoztam az apránként megvett finomságokat - és jól elcsodálkoztam, mert már el is felejtettem mit őrizgettem kint - bon bont, szaloncukrot, egy egy csomag finom kekszet, pralinét és már nem is emlékeztem rá, hogy vettem pár doboz gyümölcslevet is.  Csütörtökön amikor a gyerek nem lesz itthon haza akarom hozni a neten megrendelt ajándékokat, de nem férne be ha nem pakolnék ki a kocsiból. Na jó, nem is annyira a mennyiség miatt, hanem hogy nagy dobozokba csomagolták. Az ünnepi ebéd megrendelve. Örülök, hogy már évek óta így teszem a dolgom, mert megspórolok egy csomó felesleges kört, rohanást, idegeskedést, konyhában álldogálást, a "mivanhamostnemsikerül" című mondatot. Én nem karácsonykor állok neki kísérletezni egy egy új recepttel, új süteménnyel. Pénteken megsütjük a mézest, mert tegnap végül úgy döntöttünk akkor is ráérünk még bőven csak pár darabot szoktunk az ünnep - és a gyerek - kedvéért. Szombaton megcsináljuk a citromos álmot, aminek jót tesz, ha egy éjszaka összeérnek az ízek. Szintén szombaton este feldíszítjük a fát, hogy vasárnap az ünnep napján már arra ébredjünk, hogy itt áll szépen, pompásan, lehet neki örülni, fényeket kapcsolni rajta hajnalban. Vasárnap ebéd után elmegyünk a szüleimhez pár órára, aztán este hazajövünk és akkor fogunk ajándékot bontani. Nincs bennem stressz, se idegeskedés, nem kell felesleges köröket futnom már sehova. Ezt a pár napot a héten nyugalomban töltjük, lassan várva az ünnepet. Most én mosolygok magamban az eddig rajtam mosolygókon. Egálban vagyunk. :)

Megjegyzések

  1. :-) Nekem már volt ilyen és olyan évem is. Volt, hogy a családfő szenteste délutánján futott még ajándékért a keresztlányomnak (mentségünkre legyen mondva, előtte pár héttel született meg Ákos és elsőgyerekes szülőkként némileg úsztunk mindennel), és olyan év is akadt, hogy már egy hónappal korábban megvolt minden ajándékom. Ez az utóbbi verzió, mondjuk, tényleg nem annyira stresszes.
    Idén kajában sem vállaljuk mi sem túl magunkat, mivel két nap után utazunk (más, amikor hozzánk jön a család, akkor van némi pörgés, hogy mindennel végezzünk). Szóval... én is várom, hogy leteljen a hátralévő három munkanap, aztán hátradőlök kicsit. Vagy például elmegyek a könyvtárba a gyerekekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, neked már csak három? Nekem még a hét. De ezt már fél lábon is...:D A könyvtár az nagyon jó program! Bár csak könyvtáros lehetnék. Jut eszembe, hegyekben áll a könyv itthon, amiket el kell olvasnom :)

      Törlés
    2. ...és most már csak kettő! ;-)

      Törlés
  2. Azt már évek óta tartom, hogy új sütit ilyenkor tuti nem próbálok ki! :) és mivel szűk családi körben vagyunk mindig, a kajánál sem izgulok, nem is jut eszembe, hogy na, ezt elcsesztem vagy ilyenek.
    Úgy gondolom, mindenkinek megvettünk mindent, ha valami elmaradt, akkor az elmaradt.A héten a gyereknek is megjön a neten rendelt cuccos - nov. 24-én megrendeltem, még valamivel együtt, ami viszont közben hiánycikk lett, így nem küldték ki ezt a másikat sem... izgultam rajta egy sort, de asszem, rendben lesz ez is.
    Még pár édességet vásárolok, de mondjuk mindig van azért otthon annyi, hogy egy-egy váratlanabb helyzetben lehessen valami extrát adni valakinek.
    Én is visszaszámolok.... mégkétésfélnap! :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …