Ugrás a fő tartalomra

Nos eljött az a hét is

amikor hallom munkahelyen, utcán, ismerősök között,  olvasom a neten - mint minden évben szokás szerint - hogy "már csak csak egy hét van karácsonyig és még nincs meg semmi, elcsúsztam idén is, úristen mit főzzék, mit vegyek, embertömeg mindenhol, utálom stb.stb.stb." Ilyenkor magamban elégedetten emlékszem vissza a két hónappal ezelőtti dolgokra, amikor innen onnan mosolyt kaptam, meg ráérünk arra még című mondatot, ugyan is én már októberben karácsonyi lázban szoktam égni és elkezdem beszerezni az ajándékokat az apróságokat, mint már jó pár évben mindig. A beszerzésem eredménye, hogy a kocsim csomagtartójából tegnap behoztam az apránként megvett finomságokat - és jól elcsodálkoztam, mert már el is felejtettem mit őrizgettem kint - bon bont, szaloncukrot, egy egy csomag finom kekszet, pralinét és már nem is emlékeztem rá, hogy vettem pár doboz gyümölcslevet is.  Csütörtökön amikor a gyerek nem lesz itthon haza akarom hozni a neten megrendelt ajándékokat, de nem férne be ha nem pakolnék ki a kocsiból. Na jó, nem is annyira a mennyiség miatt, hanem hogy nagy dobozokba csomagolták. Az ünnepi ebéd megrendelve. Örülök, hogy már évek óta így teszem a dolgom, mert megspórolok egy csomó felesleges kört, rohanást, idegeskedést, konyhában álldogálást, a "mivanhamostnemsikerül" című mondatot. Én nem karácsonykor állok neki kísérletezni egy egy új recepttel, új süteménnyel. Pénteken megsütjük a mézest, mert tegnap végül úgy döntöttünk akkor is ráérünk még bőven csak pár darabot szoktunk az ünnep - és a gyerek - kedvéért. Szombaton megcsináljuk a citromos álmot, aminek jót tesz, ha egy éjszaka összeérnek az ízek. Szintén szombaton este feldíszítjük a fát, hogy vasárnap az ünnep napján már arra ébredjünk, hogy itt áll szépen, pompásan, lehet neki örülni, fényeket kapcsolni rajta hajnalban. Vasárnap ebéd után elmegyünk a szüleimhez pár órára, aztán este hazajövünk és akkor fogunk ajándékot bontani. Nincs bennem stressz, se idegeskedés, nem kell felesleges köröket futnom már sehova. Ezt a pár napot a héten nyugalomban töltjük, lassan várva az ünnepet. Most én mosolygok magamban az eddig rajtam mosolygókon. Egálban vagyunk. :)

Megjegyzések

  1. :-) Nekem már volt ilyen és olyan évem is. Volt, hogy a családfő szenteste délutánján futott még ajándékért a keresztlányomnak (mentségünkre legyen mondva, előtte pár héttel született meg Ákos és elsőgyerekes szülőkként némileg úsztunk mindennel), és olyan év is akadt, hogy már egy hónappal korábban megvolt minden ajándékom. Ez az utóbbi verzió, mondjuk, tényleg nem annyira stresszes.
    Idén kajában sem vállaljuk mi sem túl magunkat, mivel két nap után utazunk (más, amikor hozzánk jön a család, akkor van némi pörgés, hogy mindennel végezzünk). Szóval... én is várom, hogy leteljen a hátralévő három munkanap, aztán hátradőlök kicsit. Vagy például elmegyek a könyvtárba a gyerekekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, neked már csak három? Nekem még a hét. De ezt már fél lábon is...:D A könyvtár az nagyon jó program! Bár csak könyvtáros lehetnék. Jut eszembe, hegyekben áll a könyv itthon, amiket el kell olvasnom :)

      Törlés
    2. ...és most már csak kettő! ;-)

      Törlés
  2. Azt már évek óta tartom, hogy új sütit ilyenkor tuti nem próbálok ki! :) és mivel szűk családi körben vagyunk mindig, a kajánál sem izgulok, nem is jut eszembe, hogy na, ezt elcsesztem vagy ilyenek.
    Úgy gondolom, mindenkinek megvettünk mindent, ha valami elmaradt, akkor az elmaradt.A héten a gyereknek is megjön a neten rendelt cuccos - nov. 24-én megrendeltem, még valamivel együtt, ami viszont közben hiánycikk lett, így nem küldték ki ezt a másikat sem... izgultam rajta egy sort, de asszem, rendben lesz ez is.
    Még pár édességet vásárolok, de mondjuk mindig van azért otthon annyi, hogy egy-egy váratlanabb helyzetben lehessen valami extrát adni valakinek.
    Én is visszaszámolok.... mégkétésfélnap! :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…