Ugrás a fő tartalomra

Nos eljött az a hét is

amikor hallom munkahelyen, utcán, ismerősök között,  olvasom a neten - mint minden évben szokás szerint - hogy "már csak csak egy hét van karácsonyig és még nincs meg semmi, elcsúsztam idén is, úristen mit főzzék, mit vegyek, embertömeg mindenhol, utálom stb.stb.stb." Ilyenkor magamban elégedetten emlékszem vissza a két hónappal ezelőtti dolgokra, amikor innen onnan mosolyt kaptam, meg ráérünk arra még című mondatot, ugyan is én már októberben karácsonyi lázban szoktam égni és elkezdem beszerezni az ajándékokat az apróságokat, mint már jó pár évben mindig. A beszerzésem eredménye, hogy a kocsim csomagtartójából tegnap behoztam az apránként megvett finomságokat - és jól elcsodálkoztam, mert már el is felejtettem mit őrizgettem kint - bon bont, szaloncukrot, egy egy csomag finom kekszet, pralinét és már nem is emlékeztem rá, hogy vettem pár doboz gyümölcslevet is.  Csütörtökön amikor a gyerek nem lesz itthon haza akarom hozni a neten megrendelt ajándékokat, de nem férne be ha nem pakolnék ki a kocsiból. Na jó, nem is annyira a mennyiség miatt, hanem hogy nagy dobozokba csomagolták. Az ünnepi ebéd megrendelve. Örülök, hogy már évek óta így teszem a dolgom, mert megspórolok egy csomó felesleges kört, rohanást, idegeskedést, konyhában álldogálást, a "mivanhamostnemsikerül" című mondatot. Én nem karácsonykor állok neki kísérletezni egy egy új recepttel, új süteménnyel. Pénteken megsütjük a mézest, mert tegnap végül úgy döntöttünk akkor is ráérünk még bőven csak pár darabot szoktunk az ünnep - és a gyerek - kedvéért. Szombaton megcsináljuk a citromos álmot, aminek jót tesz, ha egy éjszaka összeérnek az ízek. Szintén szombaton este feldíszítjük a fát, hogy vasárnap az ünnep napján már arra ébredjünk, hogy itt áll szépen, pompásan, lehet neki örülni, fényeket kapcsolni rajta hajnalban. Vasárnap ebéd után elmegyünk a szüleimhez pár órára, aztán este hazajövünk és akkor fogunk ajándékot bontani. Nincs bennem stressz, se idegeskedés, nem kell felesleges köröket futnom már sehova. Ezt a pár napot a héten nyugalomban töltjük, lassan várva az ünnepet. Most én mosolygok magamban az eddig rajtam mosolygókon. Egálban vagyunk. :)

Megjegyzések

  1. :-) Nekem már volt ilyen és olyan évem is. Volt, hogy a családfő szenteste délutánján futott még ajándékért a keresztlányomnak (mentségünkre legyen mondva, előtte pár héttel született meg Ákos és elsőgyerekes szülőkként némileg úsztunk mindennel), és olyan év is akadt, hogy már egy hónappal korábban megvolt minden ajándékom. Ez az utóbbi verzió, mondjuk, tényleg nem annyira stresszes.
    Idén kajában sem vállaljuk mi sem túl magunkat, mivel két nap után utazunk (más, amikor hozzánk jön a család, akkor van némi pörgés, hogy mindennel végezzünk). Szóval... én is várom, hogy leteljen a hátralévő három munkanap, aztán hátradőlök kicsit. Vagy például elmegyek a könyvtárba a gyerekekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, neked már csak három? Nekem még a hét. De ezt már fél lábon is...:D A könyvtár az nagyon jó program! Bár csak könyvtáros lehetnék. Jut eszembe, hegyekben áll a könyv itthon, amiket el kell olvasnom :)

      Törlés
    2. ...és most már csak kettő! ;-)

      Törlés
  2. Azt már évek óta tartom, hogy új sütit ilyenkor tuti nem próbálok ki! :) és mivel szűk családi körben vagyunk mindig, a kajánál sem izgulok, nem is jut eszembe, hogy na, ezt elcsesztem vagy ilyenek.
    Úgy gondolom, mindenkinek megvettünk mindent, ha valami elmaradt, akkor az elmaradt.A héten a gyereknek is megjön a neten rendelt cuccos - nov. 24-én megrendeltem, még valamivel együtt, ami viszont közben hiánycikk lett, így nem küldték ki ezt a másikat sem... izgultam rajta egy sort, de asszem, rendben lesz ez is.
    Még pár édességet vásárolok, de mondjuk mindig van azért otthon annyi, hogy egy-egy váratlanabb helyzetben lehessen valami extrát adni valakinek.
    Én is visszaszámolok.... mégkétésfélnap! :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…