Ugrás a fő tartalomra

Olyan, de olyan

jó, hogy tegnap este feldíszítettük a fát! Megmondom őszintén én valahogy ezért a részért nem rajongok, mármint a fa díszítéséért, nem tudom miért van ez így, lehet azért mert ez a varázs elveszett onnantól, hogy gyerekkoromban rájöttem a fát nem a Jézuska hozza, hanem a család díszíti fel. Nem is tudom mikortól segítettem be ebbe a részbe, de jobban szerettem még amikor kinyílt az ajtó és ott állt szépen feldíszítve, fényesen, csillogón. Na mindegy, a legtöbb díszt Kiskorú rakta fel én csak igazgattam párat a fán, végül is szép lett és este már be is kapcsoltuk a fényeket, ma pedig a sötétben olyan jó, hogy itt világít szembe velem, ahogy pötyögök. 
Tegnap készen lettek a mézesek és fele már el is fogyott a gyereknek köszönhetően, mert én nem szeretem. A citromos álom a hűtőben várja a jobb sorsát. A lakás illatos, tiszta és még a teraszon álló asztalt is feldíszítettük pár fenyőággal és díszekkel, bár ott már három hete esténként felkapcsoljuk a kinti karácsonyi fényeket. Olyan jó. 
Egyébként nekem a legjobb rész a karácsonyból maga a készülődés az ajándékok kiötlése, szóval leginkább az az időszak, amikor rákészül az ember és elképzeli ki hogy fog örülni annak, amit neki szánt. Persze most is jó és várom, kíváncsi vagyok, hogy majd ha délután megyünk a család többi tagjához vajon tetszik e az ajándékunk, meglepődnek e, örülni fognak e? Azért ez a rész is nagyon jó. :) Aztán este öt óra után itthon is bontogatunk, remélem lesz meglepődés, meglepetés. :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó hűvös

volt reggel ötkor, mikor már futottam hogy csuda. 15 fok, annyira szerettem. Tegnap is voltam, meg ma reggel is (és már jó régóta rendszeres) és végre ott vagyok, hogy már ismét a mindennapok része lett a sport és hát ez jó. Sokat küzdöttem azért, hogy megint itt tartsak, megdolgoztam érte. És többé nem is engedem el - és remélem egy sérülés se lesz, mint mikor abbahagytam - mert a visszakapaszkodás borzasztó nehéz, sokkal nehezebb, mint a semmiből elkezdeni.  Négy kiló mínusznál tartok, legalább is mikor utoljára mértem magam asszem úgy egy (másfél?) hete, nem is szoktam általában a ruhák úgy is mutatják. De centiben is biztos, hogy már kevesebb mert a nadrágokon, főleg combon és derékban már érzem. Nem sok a négy kiló, de erőt ad az biztos.  Tegnap csináltam lecsót, most raktam bele padlizsánt is.  Nem mertek szólni semmit, ezt most a kedvemre főztem. Na jó, azért került bele egy kis kolbász is, így egálban vagyunk.  Én kipiszkálom a kolbászt,ők nekem adják a padlizsánt. :) Esik. I…

Ahogy

Molnárilonka is írta, úgy én is rájöttem, hogy a nyári (meg a téli is) dolgozós napokban nem az utazást, nyaralást várja az ember, hanem csak magát a szabadságot. Hogy otthon lehessek, hogy kedvemre csinálhassak ezt azt, mindig valami apróságot vagy éppen ha úgy van kedvem semmit. Most is, ahogy itt ülök mennyire jól esne kiszakadni a melóból. Amúgy minden rendben. Mennek a napok, már július közepe van lassan. Borzasztó gyorsan telik a nyár. A gyerek tizedikén lett 16 éves.  Én meg simán felkelek fél ötkor futni, aztán simán összerittyentek valami ebédet a népnek, simán letudom a hajnalra eltervezett dolgaimat. Látom ismét a változást a tükörben, úgy hogy elég sok erő és elhatározás van még bennem a sport iránt. Sosem fogom többet abbahagyni, borzasztó nehéz visszakapaszkodni, sokkal nehezebb, mint elkezdeni. Azt is észrevettem, hogy a sikerélmény miatt több a pozitív gondolat bennem.  És hogy semmi sem tántorít el semmitől. Legalább is azoktól a dolgoktól,amiket kitalálok magamnak. …

Fejben már próbáltam

párszor összerakni egy értelmes bejegyzést ide a blogra, de megmondom őszintén valahogy nem tudok írni semmiről. Semmi újról ami figyelmet érdemelne.
A nyaralás talán még sosem sikerült ilyen jóra, mint idén és talán most volt az első olyan, amikor a hét napos balatoni "hálidéj" kevésnek bizonyult. Máskor már 3-4 éjszaka után jönnénk haza, most meg senki sem akart igazából. Az idő tökéletes volt, napsütés és 27-28 fok a víz 26 fokos szóval tényleg perfekt. Egyszer esett csak az eső, mondjuk akkor egy két órát intenzíven, de ennyi. Augusztusban folytatása következik ez már biztos.
Az biztos, hogy itthon a kertnek a mi távollétünk nagyon is soknak bizonyult, mert gyakorlatilag annak ellenére, hogy úgy mentünk el otthonról, hogy mindenhol lenyírtuk a füvet és rendet raktunk kb. csatatérré változott az egész. Ez részben annak tudható be, hogy itt percről percre változott az idő, hol sütött a nap, hol meg szakadt az eső és a pára megtette hatását, minden megnőtt mint a gomba. Az…