Ugrás a fő tartalomra

Sokáig

aludtam, már mint ahhoz képest, ameddig szoktam, mert háromnegyed hatkor keltem fel. Nem vagyok túlságosan kipihent még, de egy fokkal jobb. Amúgy szeretek így kelni úgy hogy nem panaszkodom. Olyan szép rendet raktam tegnap mindenhol, mondhatni ez volt a karácsony előtti nagytakarításom és most meg is nyugodtam, hogy rend van körülöttem, mert én így működöm. Kívül belül legyen rend, akkor minden vidámságos.
Férjemnek nehéz útja volt minden szempontból - éreztem is előző nap, olyan rossz érzésem volt végig - esett a hó, kint nem voltak letakarítva rendesen az autópályák, tömeg volt, ráadásul elvitték a vámosok és teljesen kipakoltatták vele a kocsit, a ruhákat, a gyógyszereket egyenként megnézték a neten, hogy valóban gyógyszerek e, kifaggatták, hova megy és mit fog csinálni, felírták az adatait, aztán elengedték. Soha nem volt még ilyen és nem viselkedtek vele ellenségesen ha ellenőrizték, most ez volt, mondhatni nem igazán kedvelték és hogy ez most azért van mert politikusaink miatt olyan a hírünk a világban, amilyen a fene tudja. Végül is nagy nehezen odaért, úgy hogy mindenki megnyugodott. 
Mostanában megint találok reggelre egy csomó bejegyzést kedvenc blogjaim között, hiányzott már. Szeretem olvasni, ahogy mások készülődnek az ünnepre vagy bármit ami érdekli őket. Az érdekel engem is. Sokan találtunk egymásra és ez jó.
Amúgy pedig azt kell, hogy mondjam veszélyes dolog ez a karácsony már ami a szaloncukrokat illeti. A tibi szaloncukor nagyon finom, megkóstoltuk a mogyorókrémeset és a csokisat is, jaj. A milka joghurtosa alapból kedvenc és hát a zselés az mindig"kell". A vadász pedig, na az is valami szuper, főleg nekem aki máig kedveli a vadász csoki kesernyés étcsoki ízét gyerekkora óta.  Mi nem szoktunk a fára rakni belőle, hanem az étkezőasztalra egy nagy tálba különböző ízesítésűt már így az ünnepek előtt is, aztán lehet rájárni időnként. 
Lehet tényleg lesz valami a melegebb időből, érzem a fejemen. Mondjuk lehetne már ma délután is jó idő, mert a kocsim még várja, hogy kitakarítsam. A gyerekkel is át kell nézni mit pótoljon, három napig volt itthon ezzel a vírussal, hétfőn már iskola. Mondjuk se ő , se én nem várom olyan jó volt, hogy itthon volt az apjával, szeretem ha mindenki ebben a mi kis védett világunkban van. Jó tudom, nem lehet pátyolgatni, meg jobb ha nem beteg - mondjuk azért annyira nem volt vészes egyáltalán - de fáradt már ő is így év végére, meg a sok minden különóra miatt, szóval nem is bánom, hogy itthon lehetett egy kicsit.
Szeretem ezeket a csendes, nyugodt reggeleket. A nappali ablakából látom, hogy az ég alja már most narancsos piros, kitárom a konyhában az ablakot, hogy átszellőzzön a lakás ezen része és olyan jó beszívni a friss, ropogós hideget. A tűz ropog az üveg ajtón bámulom a lángokat olyan megnyugtató. Kezemben a tejszínhabos kávémmal pinteresten nézem a karácsonyi képeket, inspirálódom és időnként vágyakozom egy egy szépen berendezett lakás láttán. Ötleteket merítek belőlük, még mindig az egyik legjobb elfoglaltságom ilyenkor korán reggel, amikor még nem akarok zörögni semmivel és még nem vágyom arra, hogy igazán elinduljon a nap. Nem olvasok híreket, nem nézek tévét csak a szép dolgokat keresem. Szeretem a napnak ezt a részét. 


Megjegyzések

  1. Nálam minden reggel a te blogod az első, amit elolvasok :-)
    Jó pihenés kívánok nektek Ádvent második vasárnapján. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Én is olvaslak, ezek az adventi bejegyzések pedig nagyon tetszenek. Te hajnali háromkor keltél??

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…