Ugrás a fő tartalomra

Sokáig

aludtam, már mint ahhoz képest, ameddig szoktam, mert háromnegyed hatkor keltem fel. Nem vagyok túlságosan kipihent még, de egy fokkal jobb. Amúgy szeretek így kelni úgy hogy nem panaszkodom. Olyan szép rendet raktam tegnap mindenhol, mondhatni ez volt a karácsony előtti nagytakarításom és most meg is nyugodtam, hogy rend van körülöttem, mert én így működöm. Kívül belül legyen rend, akkor minden vidámságos.
Férjemnek nehéz útja volt minden szempontból - éreztem is előző nap, olyan rossz érzésem volt végig - esett a hó, kint nem voltak letakarítva rendesen az autópályák, tömeg volt, ráadásul elvitték a vámosok és teljesen kipakoltatták vele a kocsit, a ruhákat, a gyógyszereket egyenként megnézték a neten, hogy valóban gyógyszerek e, kifaggatták, hova megy és mit fog csinálni, felírták az adatait, aztán elengedték. Soha nem volt még ilyen és nem viselkedtek vele ellenségesen ha ellenőrizték, most ez volt, mondhatni nem igazán kedvelték és hogy ez most azért van mert politikusaink miatt olyan a hírünk a világban, amilyen a fene tudja. Végül is nagy nehezen odaért, úgy hogy mindenki megnyugodott. 
Mostanában megint találok reggelre egy csomó bejegyzést kedvenc blogjaim között, hiányzott már. Szeretem olvasni, ahogy mások készülődnek az ünnepre vagy bármit ami érdekli őket. Az érdekel engem is. Sokan találtunk egymásra és ez jó.
Amúgy pedig azt kell, hogy mondjam veszélyes dolog ez a karácsony már ami a szaloncukrokat illeti. A tibi szaloncukor nagyon finom, megkóstoltuk a mogyorókrémeset és a csokisat is, jaj. A milka joghurtosa alapból kedvenc és hát a zselés az mindig"kell". A vadász pedig, na az is valami szuper, főleg nekem aki máig kedveli a vadász csoki kesernyés étcsoki ízét gyerekkora óta.  Mi nem szoktunk a fára rakni belőle, hanem az étkezőasztalra egy nagy tálba különböző ízesítésűt már így az ünnepek előtt is, aztán lehet rájárni időnként. 
Lehet tényleg lesz valami a melegebb időből, érzem a fejemen. Mondjuk lehetne már ma délután is jó idő, mert a kocsim még várja, hogy kitakarítsam. A gyerekkel is át kell nézni mit pótoljon, három napig volt itthon ezzel a vírussal, hétfőn már iskola. Mondjuk se ő , se én nem várom olyan jó volt, hogy itthon volt az apjával, szeretem ha mindenki ebben a mi kis védett világunkban van. Jó tudom, nem lehet pátyolgatni, meg jobb ha nem beteg - mondjuk azért annyira nem volt vészes egyáltalán - de fáradt már ő is így év végére, meg a sok minden különóra miatt, szóval nem is bánom, hogy itthon lehetett egy kicsit.
Szeretem ezeket a csendes, nyugodt reggeleket. A nappali ablakából látom, hogy az ég alja már most narancsos piros, kitárom a konyhában az ablakot, hogy átszellőzzön a lakás ezen része és olyan jó beszívni a friss, ropogós hideget. A tűz ropog az üveg ajtón bámulom a lángokat olyan megnyugtató. Kezemben a tejszínhabos kávémmal pinteresten nézem a karácsonyi képeket, inspirálódom és időnként vágyakozom egy egy szépen berendezett lakás láttán. Ötleteket merítek belőlük, még mindig az egyik legjobb elfoglaltságom ilyenkor korán reggel, amikor még nem akarok zörögni semmivel és még nem vágyom arra, hogy igazán elinduljon a nap. Nem olvasok híreket, nem nézek tévét csak a szép dolgokat keresem. Szeretem a napnak ezt a részét. 


Megjegyzések

  1. Nálam minden reggel a te blogod az első, amit elolvasok :-)
    Jó pihenés kívánok nektek Ádvent második vasárnapján. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Én is olvaslak, ezek az adventi bejegyzések pedig nagyon tetszenek. Te hajnali háromkor keltél??

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…