Ugrás a fő tartalomra

Várom, hogy a gyerek

felébredjen és frissen csinálhassam a reggelit. A hűtőből elővettem a maradék házi bacont, már beirdaltam az egyik oldalát, hogy sütés közben szépen szétnyíljon. Felkockáztam friss paradicsomot, mostanában egész jót lehet kapni, igazi paradicsom íze van nem olyan víz, mint amilyen gyerekkoromban volt, amikor anyukám pár darabot tudott venni télen is. Az nem volt olyan jó, de ezeket, főleg az apróbb fajtát pl. a cherryt szeretjük. Tudom van aki azt mondja, nincs itt az ideje én azt mondom, hogy nem érdekel. :) Én télen is veszek ilyen dolgokat, igaz akkor kevesebbet de nekem fontosak ezek az ízek. A bacon darabok a piros vágódeszkán várják, hogy ébredjen a gyerek, hogy sercegőn pirosra és roppanósra süljenek. Ezt most csak a gyerek kedvéért sütöm, én még tartom a fogadalmam, húst nem eszem karácsonyig. Camembert eszünk még és füge csatnit. Pirítok majd pár szelet teljes kiőrlésű kenyeret is. A maradék narancslevet isszuk majd hozzá. Egy ilyen reggelivel délutánig elvagyunk bőven. 
Már süt a nap, hideg van minusz két fokot mutat a kinti hőmérő. A kutya tányérjában a víz befagyott reggelre, vittem ki frisset. Megetettem minden négylábút, két macskát és a kutyát is. Egész éjjel bent aludt őkelme, hagyom had szaladgáljon kint estig. Mondjuk ő szerintem annyira nem akar, de durmolt egész éjjel, őrizze a házat is kicsit. Amúgy meg úgy is megyek majd ki a kocsit takarítani, akkor el van velem. Minden fehér a dértől, háztetők, fű, faágak. A rózsákon még maradtak virágok, megdermedve várják, hogy a nap felengedje őket. Szépek így is, sok sárga van még és fehér. Sajnálom őket, talán le kellett volna vágni még ezeket is. A múlt héten még egy jó nagy csokrot hoztunk be az étkező asztalra. Megnéztem a madáretetőket, volt amit fel kellett töltenem magokkal. Mostanában sok kismadár jár hozzánk enni, jó őket nézni ahogy az etetők körül repkednek, majd leszállnak és vígan lakmároznak. Olyan megnyugtató ez is, most jó minden bármire gondolok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…