Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Karácsony

Az ember sose tudhatja, mennyi ideje van hátra, ezért nem hagyhatjuk, hogy a karácsony elsuhanjon mellettünk anélkül, hogy megünnepelnénk. Dean Ray Koontz
Boldog karácsonyt mindenkinek.

El sem hiszem

hogy végre itthon vagyok, "ezer és egy napig". Nagyon elfáradtam ebben az évben. Sok sok dolog történt, ami elszívta a végére az erőmet, anyukám betegsége, húgom házfelújítása (amit egyébként nagyon élveztem és még fogok is, mert folyt. köv ha jobb idő lesz.) itthon is volt tennivaló bőven. Sajnos kevés idő jutott magamra ebben az évben minden szempontból. A gyereknek indult az új iskola, szerencsére jó döntés volt, szereti. Talán ez volt az egyik legeslegjobb a történések közül, hogy ezt az iskolát választottuk. Azt nem mondom, hogy aaaaannnyiiiira jól tanul, de azért panaszra nincs ok még sem, de most éppen mikor milyen kedve van úgy veszi elő a könyveit, rettenetesen kamaszodik ez látszik is a hangulatváltozásain, a tanulásban való hozzáállásán is. Remélem jövőre kissé lecseng.  Szóval itthon vagyunk, sikerült fél hatig aludnom ez is marha jó a hajnali három után. :) Az meg nagyot dobott a lendületemen, hogy éjszaka! elolvadt a hó csak itt ott van kis foltokban, de az is…

Három óra tíz

ez az új rekordom az ébredésre. Borzasztó. Tegnap olyan szinten voltam kómás, fáradt, fájt a hátam, a hajam mindenem és aludtam ébren, állva, hogy nem észleltem semmit a külvilágból. Fél tízkor már feküdtem de igazán jól nem aludtam.  A gyereknek ma már nincs iskola, gondoltam ma nyugisan korábban bejövök és így majd elindulok haza előbb.  Hát ebből semmi nem lett az ónos eső bekavart, fél kilencre értem be. Végeztem az értelmetlen munkámmal, ami annyira volt fontos a főkönyvelőnek, hogy ő ma már nem is dolgozik. No comment. Hazafele be kell ugranom a boltba pár apróságért, aztán megyek haza. Ma még meglátogat a Telekom, mert a gyereknél valahogy nem jött vissza az adás a havazás után, hiába indítottam újra mindent. Remélem hamar megcsinálják és utána feltett lábbal fogom élvezni, hogy v é g r e szabadságon leszek!! Még van egy adag mosnivalóm, de a mai későbbi indulás miatt otthon mindent megcsináltam, elpakoltam a mosogatógépből, felporszívóztam a nappalit és a gyereknél, szóval ig…

Nagyon

megvisel ez a pár nap ezen a héten. Úgy érzem az erőtartalékaim a végéhez közelednek és legszívesebben sikítanék egy jó nagyot minden áldott reggel, mikor munkába indulok. Olyan munkám van aminek kb. már semmi értelme, gyakorlatilag a múltban dolgozom a semmiért. Tényleg semmi jelentősége, mintha árral szemben úsznék. Borzasztóan kicsinálnak az értelmetlen dolgok, amikor tudom, hogy felesleges de még is csinálni kell. Alig várom, hogy péntek délután legyen és letegyem a tollamat és búcsút inthessek januárig az íróasztalomnak. Nem így kellene eltelnie az év utolsó dolgozós napjainak, hanem lazán, vidáman, kollégákkal ünnepelve - ma ( illetve tegnap, mert ezt a bejegyzést tegnap kezdtem el írni) egyébként lesz egy céges ebéd aztán rohanok vissza dolgozni, mert nem fogok végezni, normális?? - sütit majszolva, zenét hallgatva hangolódni. Ehelyett káosz van és kapkodás. Úgy érzem az agyam már nem jó semmire, kedvem ott bent semmihez csak mint egy robot teszem a dolgom más meg learatja a b…

Nem akarok nagyon

vinnyogni, de elérkezett az a pont, ahol már nagyon nagyom szeretném, hogy végre itthon legyek. A szabadságnak azt a pillanatát szeretem igazán, amikor az utolsó munkában töltött napnak a délutánján leteszem a tollat és készülődöm kilépni az ajtón. A már ott sem vagyok, de még itt sem vagyok érzés, valahol a kettő között lenni, amikor még minden vissza van és tervezgetős szerintem azok a pillanatok az egyik legjobbak sok más közül. A reggelben például az, amikor kinyitom a szemem - mint ma is - picit még gondolkodva fekszem és aztán a sötétben felkelek, kijövök a nappaliba, majd a konyhában teszek veszek csendben, megcsinálom a kávémat vagy teát készítek és leülök ide a kanapéra a cserépkályha melegéhez és végig gondolom a napomat mit kell elintézni, mit kell megcsinálni. Ez az én reggeli énidőm. Sok munkám összejött az utolsó hétre, ráadásul a kolléganőm csak szerdán jön, addig helyettesítenem is kell. Most nem igazán örülök ennek, mert a határidős dolgomat péntekig le kell rendezne…

Fél hétig

aludtam, ezer éve volt már. Hideg van kint, fagy van és nem is tudom éreztem e már ennyire hidegnek a reggelt? A hőmérő nem mutat mínusz kettőnél többet, még is így érzem. Úgy képzeltem el a mai napom, hogy reggel felkelek, gyerek még alszik, én csendben megiszom a félhomályban a tejeskávém és mivel tegnap megcsináltam a takarítást nyugiban nézek egy részt a sorozatomból, aztán majd bevágom a pizzákat a sütőbe, csinálok valami finom salátát, olvasok, teázom mittudomén amihez csak kedvem van. Ehhez képest itt csesztetem az akváriumot, szűrőt mosok meg vizet cserélek és rohadtul utálom ezt. Az egyetlen dolog amit utálok megcsinálni amikor egyedül vagyok az az akvárium takarítása. Minden tiszta víz lesz mire végzek, vizet leszűrni, majd beleönteni a hetek óta állottat, mert az a jó csapról nem lehet. Aztán feltörölni a padlót, meg mindent. Minden állat rám maradt, pedig nem is nekem kellett ez a sok állatsereglet. Két macska, egy kutya, két papagáj, hörcsög, kint vagy 30 hal, bent is va…

Fél kettő

volt mikor hazaértem a munkahelyről. Idén ez az utolsó szombati munkanapom, komolyan elegem volt már, hogy nincs egy normális hétvégém. Csak azért nem kapok idegbajt, mert van egy határidős munkám (amit k....ra nem értek, miért az utolsó pillanatban nyögtek be és miért akkora marhaság az egész????) amire meg pont jó volt ez a plusz nap, hogy haladhassak. Mondjuk kb. 3 napig tartott mire egyáltalán kitaláltam, hogy hogyan csináljam meg, hogy haladjak előre vele, mert olyan dolgokat kérnek, amire a k....va program egyszerre nem ad meg minden adatot, így ezer helyről kellett összeszedni. Szép az élet. Mindegy, legalább most már haladok vele és látom az alagút végét.  Leesett a hó. És most is esik. Eddig még nem akkora, mint amit elsőre beharangoztak, nem is bánom így is lapátoltam háromnegyed hattól fél hétig. A gyerek ma itthon volt, szerencsére nekik nem kellett suliba menni.  Hideg lett. Tegnap még olyan meleg volt a lakás és érdekes módon a hőmérséklet sem változott itt bent, még is…

Borzasztó

hosszúnak érzem ezt a hetet, nem is értem. A gyerek beteg volt három napig, ma már együtt megyünk. Nem sok tanulnivaló volt mára, karácsonyi műsort adnak elő a város művelődési házában, én negyed háromra megyek végre fodrászhoz és utána jövünk haza. Remélem legkésőbb fél négyre itthon leszünk.  Szóval nagyon lassan halad előre ez a hét és még szombaton is megyünk, nagyon nem szeretem már ezt. Az összes szombatot egy kivételével én vittem, jó nem kellett megszakadni, kb. délben legkésőbb fél egykor már el is jöttem, de akkor se kívánom a hátam közepére sem most már a dolgozós hétvégéket.
Ami jó tegnap kiderült, hogy kapunk plusz egy havi fizetést és ezt a jövő hét kedden ki is fizetik, na ez azért dob valamit az életkedvemen azért. Szerdán céges rendezvény lesz már délután kettőtől, aztán még két nap és utána végre hosszú hosszú szabadság.
Azt hiszem én már nem veszek semmit az ünnepekre, még pár üveg üdítőt és friss gyümölcsöket, meg kenyeret és tejet a hétköznapokra, de részemről le…

De jó volt

ez a váratlan nap itthon! Végre mindent megcsináltam, ami még hátravolt és bár nem most akartam elintézni, de túl vagyok a karácsony előtti nagytakarításon. Annyira szeretem az ilyen napokat, amikor nem kell kapkodni, mindenre van idő és ez elégedettséggel tölt el a nap végén. A váratlan egy nap szabadság pedig annyira jót tett, hogy esküszöm fényévekre vagyok a pár nappal ezelőtt érzett fáradtságomtól. Tegnap szinte fél nap nyitva voltak az ablakok, alaposan kiszellőztettem de mifelénk nem is volt hideg, sütött a nap, röpködtek bőven a pluszok és csak olyan tizenegy óra körül fűtöttem fel jó melegre a házat, addig nem kellett. Délutánra pedig ideért a hidegebb levegő, széllel együtt és érezni lehetett a változást, amit mondanak. Ma reggel pedig már hidegebb is van, mint tegnap ilyenkor. Nem igazán akarok dolgozni menni, de még van pár munkanapom addig, amíg itthon maradhatok.  Tegnap már érezhetően lazábbra vettem a dolgot, a vacsora a gyereknek már hamburger volt és nekem is csak n…

Az ünnepre

megrendeltem egy hidegtálat, kétféle salátával és egy sültes tálat, körettel, amit 24-én délben szállítanak majd ki és mivel itt van tőlünk kb. 10 percre az étterem minden frissen melegen fog érkezni csak úgy, mint az előző évben. Csak sütni fogok valamit talán sacher tortát mivel az a gyerek kedvence vagy apró sütiket és az elmaradhatatlan gyümölcssalátát fogom elkészíteni. A mostani karácsony kicsit más lesz mivel hosszú évek óta rágtam anyósom fülét, hogy ne csináljon nagy ebédet nem kell költségbe verni  magát, inkább legyen csak délutáni "süti parti" meg az unokák megajándékozása, bőven elég az is, így idén ez végre megvalósul. Ezért nem is baj, hogy kétféle tálat rendeltem, a frissen sültek lesznek 24.-én a hideg tál pedig másnap a hideg salátákkal. Így legalább nem fogunk "belefulladni" a sok meleg mindenholmajdnemugyanaz ételbe.
A férjem tegnap este nyolc óra körül elindult és nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, mert este még rápillantva a netre látt…

A fogadalmakról, az új év várásáról

Ebben az évben nem teszek újévi fogadalmakat. Nem azért, mert azt hiszem, hogy nincs értelme átgondolni az évet vagy akár megtervezni, akár csak gondolatban hogy a következőben mit szeretnék elérni, megcsinálni, min szeretnék változtatni vagy ilyesmi. Sőt! A kis füzetembe írni is fogom a dolgaimat, amikről úgy gondolom majd fontosak lesznek, szeretném elérni vagy szeretnék változtatni azon, ami idén kimaradt. Nagyon szeretem az év végét (most ez még jobban igaz, mert a 2018-as év sem teljesen úgy alakult, ahogy gondoltam, de azért a túl rosszak közé sem sorolható persze)  és főleg amikor majd szabadságon leszek nagyjából két hét múlva, nyugodtan  végignézhetek az elmúlt időszakon, az elmúlt hónapokon és kitalálhatom, milyen úton haladjak majd tovább. Számomra ez a lényeg! Minden egyes nap lehetőség az “újrakezdésre”, de az új év lehetőséget ad arra is, hogy hosszabb távon gondolkozzunk, tiszta lappal induljunk és ne fogadalmakat tegyünk, hanem célokat állítsunk fel, természetesen h…

Ha nem olvasom

Dius blogján a bejegyzése címét mindjárt korán hajnalban valószínűleg hozzánk nem érkezik meg a Mikulás. Úgy elfelejtettem őt, mintha nem is létezne pedig hát ugye Mikulások mindenhol vannak? Így hát ide is eltudott jönni, lesz meglepetés reggel. Nem sok újdonságról tudok beszámolni, sőt semmiről sem. Ismételhetném önmagam újra és újra, hogy nem történt semmi új, minden halad előre, de erről már írtam. Arról is, hogy minden megvan a tökéletes karácsonyi ünnepre, ajándékok, finomságok. De ezekről már írtam. Ahogy arról is mennyire érzem már az év végét, fáradtságot, a mindennapos dolgokat, a reggeli felkelést, a munkát, a monoton dolgokat, minden nap ugyan azok a berögzült szokások, dolgok....várom már, hogy kicsit kizökkenjünk belőle ha itthon leszünk két ünnep között. Szombaton találkozót beszéltem meg a barátnőmmel, de azt hiszem ezt ha lehet áttesszük jövő hét végére, mert szombaton sütnöm kell, pakolni a férjemnek, zsúfolt lesz a hétvége. Az indulás előtti napok mindig olyan kusz…

Lassan mindenki

felébred a szombati sokkból azt hiszem. Nekem elég nehezen megy ez, én sokáig nem tudok túllépni az igazságtalanság alól, még mindig van bennem valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság, sürgetném a biztosítót, hogy jöjjenek már, nézzék meg a leégett házat,kapjon már valami biztatást ez az ember, valami kézzel foghatót, amivel eltudja kezdeni az új életét..... Vasárnap sétálni voltunk, a férjem a kutya meg én -  a gyereket nem lehetett kirobbantani a szobájából - és arról beszéltünk, hogy vajon ötven év múlva mi lesz ezzel a faluval? Visszaveszi a természet az egészet? 258-an lakjuk, bár most született két kicsi nem igazán tudjuk elképzelni, hogy fennmarad ez a gyönyörű helyen lévő, erdőkkel, tóval körülvett település, ahonnan három város is tíz, tizenöt percre van autóval. Jó lenne ha valahonnan fentről letekinthetnénk majd mi is lett azzal amit véghezvittünk. Még két hetet dolgozom már visszafele számolok. Nagyon nagyon hiányzik már a pihenés, borzasztóan elfáradtam év végére. Meg is…

Nem vagyok

vallásos és olyankor nem is tudom elfogadni, sőt tolom el magamtól ezt a fajta dolgot, (hogy Istennek  biztos volt ezzel valami szándéka vajon mi?)  mikor valakinek nyakába zúdul az egész mindenség. Szombaton a szembeszomszédunk háza majdnem földig leégett. 60 körüli, egy élete munkája ment tönkre, gyakorlatilag mindene odalett. Felesége, gyereki nincsenek. Fél óra alatt volt nincs, semmi. Biztosítás van, talán egy kis segítség és a gyorssegély a falutól. Az ő életében már semmi sem lesz ugyan olyan mint volt múlt héten péntekig. Nem tudom milyen lesz a karácsony, ha kinézek az ablakon. 

December

Ma még mínuszok röpködtek éjjel és mínusz volt hajnalban is, de innen már felfelé megyünk minden nap melegebb lesz és hétfőre már napközbeni tíz fokot is mondanak és éjjel sem lesz fagyos a feketeség. Ma még egy utolsó pár órás nekigyürkőzés a munkára, bár én a mai napomat bent arra fogom szentelni, hogy év végi nagytakarítok a szekrényeimben, íróasztalom fiókjaiban. Szerintem mire végzek a gyerek is végezni fog az iskolában. Tegnap főztem egy nagy fazék töltött káposztát - karácsonyi előétel :D - így két napra van ebédnek való. Magamnak salátát fogok csinálni grill sajttal, ezt kívánom. Nincs nagyon kedvem hétvégén menni sehova, de egy két órára el kellene ugranom a húgom felé, meg benézni anyukámhoz....

December elseje van és szeretnék most már apránként tényleg lelassítani. Tegnap végre befejeződött a tesómnál a festés, friss, szép színekbe öltözött a lakás most már bent csak válogatni kell mi maradjon mi menjen a szekrényekből az elhasználódott dolgokat kiválogatni, pakolni, szanáln…

Hajnalban arra

ébredni, hogy nem ma kell vinni a kutyát a kozmetikushoz, hát az minden jóval vetekszik. :) Egy héttel később kell hála az égnek, mert valahogy ma igazán nem lett volna kedvem az egészhez. De aztán eszembe jutott, hogy még viccelődtünk is , hogy a tiszta frissen mosott, nyírt kutyát a mikulás hozza szóval így tuti csak a jövő hét pénteken kerül erre sor. Hállelúja.
Tegnap már sütött egy kicsit a nap, annak ellenére, hogy szeretem a szürke, ködös időt -főleg ha otthon vagyok - már nagyon jó volt egy kis fény is napközben.
Fáradt vagyok, érzem. Kívül is belül is. Tegnap hétkor már ágyban voltam, olvastam azt sem tudom mikor aludtam el, de mivel most összevissza fekszem így még korábban ébredek, mint ahogy szoktam. Hideg van kint, most néztem körül. A kutya ki sem jött a házából üdvözölni, ez azért jelent valamit. Bár a jövő héttől fokozatos felmelegedést mondanak ismét. Gondolom akkor meghozza az esőt is, azt pedig most már egyáltalán nem akarom a vizes locspocsos reggeleket nem szeret…

Hű, azt hiszem

ma reggel éreztem először a telet télnek, elég hideg lett kint épp most jöttem a teraszról. Először azt hittem, hogy esett a hó olyan fehéres fényű volt a járda, de aztán nem csak érdekesen világította meg az utcai lámpa. Azt hiszem a havat még nem viselném el, nekem az még korai lenne. Tegnap elvittem a gyereket a fodrászhoz, holnap a kutyát viszem, remélem egyszer már rám is sor kerül. (elvileg december 11-én :D tegnap foglaltam időpontot)  Most jutott eszembe, hogy szombaton is megyünk dolgozni, kiment a fejemből. Jobb volt, amíg elfelejtettem most már tényleg baromira elegem van a hétvégi ledolgozós napokból. :/ Csak délig vagyok hajlandó dolgozni, maximum egyig , kész ez van. Még mindig azt vallom a hétvégi ledolgozós napok csak ártanak, mint használnak a gazdaságnak is. A gyerekeknek meg főleg, az enyém is csak kártyázik 4 órát, meg beszélgetnek, meg filmet néznek, semmi tanulás. Mondjuk ő örül, valahol én is persze, mert nem hiszem, hogy bármelyik is oda tudna figyelni ilyenko…

Én soha, de soha

többet nem akarok menni dolgozni! Punktum. Annyira jó itthon, úgy szeretem ezt az időszakot. Az őszt, a kora telet, a friss levegőt kint, a ködöt, várni a karácsonyt és ilyenkor még a lakásban az illatok is egészen mások. Olyan otthonos, mindig sül valami - most éppen leveles tésztába tekert virsliket sütök, csak ennyi a tegnapi maradék ebédet egészítem ki- de alapból is olyan fahéjas, almás, sült tökös, téli illat van, vegyítve azzal, ha kinyitom az ablakot néha megcsapja az orromat a kéményekből felszálló elégett fa illata...És minden csendes, nyugodt.  Most különösen, hogy egyedül vagyok éppen. A gyereket elvittem reggel iskolába, még esett bőven az eső, köd volt, aztán beszaladtam friss pékáruért a pékségbe, majd haza. Épp csak hazaértem hozták a húgomnak megrendelt páraelszívót, így a férjem összepakolt és elment felszerelni, meg még vitt egy két dolgot. Így én most teljesen egyedül élvezem a csendet itthon. :)
Írtam ezt tegnap délelőtt.
Aztán ma már munka, sajnos. Nem szeretem …

Nem fogom megúszni

hogy új futócipőt vegyek, bárhogy is halasztgatom az időpontot, muszáj lesz vennem. Tegnap végül eljutottam futni is, baromi jó volt TÖBB időt kell erre rászánnom, borzasztóan feltud tölteni és utána pörgök ezerrel, meg jobb a kedvem is tőle és minden megoldható lesz. Szóval végre belefért az időmbe ez is, de sajnos megint csak ott tartok, hogy fáj a sarkam és a lábfejem és mivel előtte nem fáj csak mindig futás után biztos, hogy a futócipőmnek annyi, egyszerűen elhasználtam. Na igen, kb. 3 éve van meg és azért ha mindent összeszámolok több száz km van benne. A legnagyobb átkuk ezeknek a cipőknek, hogy a sarok egyszerűen elkopik, nálam is ez van. Nem akartam most beruházni karácsony előtt meg pláne nem egy újra, de kell főleg, hogy megint eljárok normálisan vagy legalább is ez a cél most, hogy a húgomnál is majd lassan befejeződnek a dolgok. (ma megy a festő, nappali, étkező, fürdő festésre, aztán majd én segíteni takarítani, pakolni, selejtezni) Szóval muszáj néznem egyet, ami kénye…

Végül hétfő helyett

már tegnap elkezdtem szanálni, pakolni, díszíteni. Mivel nagyon korán keltem és egy ideig blogokat olvastam és pötyögtem a sajátomba, meg kávéztam és még mindig mindenki aludt, ezért először a fürdőszobában válogattam ki mindent, majd ugyan ezt a konyhában is megtettem, meg felmostam, meg letöröltem, elpakoltam.....szóval mindent megcsináltam, amit hétfőn akartam. Úgy hogy mire "mások" felkeltek, addigra én már mindenen túl voltam és mehettünk elintézni, amit akartunk a városban. Aztán ebédet csináltam, mit ne mondjak az év utolsó lecsója tényleg nagyon finomra sikerült, majd kis pihenés után, na meg mert a férjem kiment a kertbe tenni venni végül nekiálltam és kitakarítottam a nappalit is, előszedtem pár karácsonyi dekorációt és mire besötétedett már világított a nappali ablakában egy egy dísz. Az előszobába is felakasztottam az adventi kalendáriumos piros kiscsizmákat, bár tudom hogy még csak jövő héten kezdődik, de olyan jól mutat már most is ott. :)
Ma még gyorsan megné…

Végül úgy

döntöttem, hogy hétfőn itthon maradok. Van még két kóbor szabadságom - a többit a két ünnep közé raktam plusz egy marad még január másodikára is - abból az egyiket kivettem ( a másikat úgy tervezem majd 17-én, akkor egy utolsó hajrá a három szobára és a teraszra) és úgy döntöttem, hogy a karácsonyi takarításra fordítom. Pontosabban a fürdőszobát és a konyhát szeretném rendbe rakni de úgy, hogy kidobok mindent, ami csak foglalja a helyet (lejárt arckrém, besűrűsödött körömlakk, régi mindenféle ) valamint a konyhából is azokat a bögréket és "csetreszeket" amiket nem használunk. Kipakolom a polcokat, letörölgetek és csak azokat teszem vissza, amik minden egyes nap a kezünkbe kerülnek vagy ténylegesen használunk.Most sincs már sok felesleges dolog, de még mindig van olyan amiről kiderült, hogy már egy éve csak úgy hever nálunk. Minek?? Ma egész sokat aludtam, hatkor keltem forró kávét készítettem, ropog a tűz a cserépkályhában, kivételesen most megy a tévé is a Spektrum Homeon …

Fordítva élek mostanában

ha csak az alvásomat nézem. Korán fekszem, tegnap előtt pl. már fél hétkor az ágyban voltam igaz, akkor elmenekültem a gyerek és apja közti akkor már azt hiszem egy órája tartó németezés elől, aztán szépen ott is ragadtam másnap hajnalig, tegnap pedig már fél kilenckor és keltem ma fél négykor.  Az az igazság, hogy próbálom magamnak bemagyarázni, hogy ez mekkora hülyeség, de még is valahogy jobban tetszik most ez a dolog, mert annyira szeretem, hogy hajnaltól reggel fél hétig csend van és nyugalom és ilyenkor elszöszölök a konyhában vagy olvasok vagy épp blogot írok, mint most is. Vagy éppen végig gondolom a teendőimet, írom a kis jegyzeteimet, karácsonyozom magamban meg ilyen kis dolgok vannak hajnalok hajnalán. Szóval tetszik ez a felborult élet. Ma már csütörtök van, amilyen nehezen indult a hét olyan gyorsan kezd vége lenni a hétköznapoknak. A férjem tegnap rám írt napközben, hogy vegyek festéket, mert úgy döntött, hogy ahol nem nyúlunk a hálószobához csak majd tavasszal azon az …

Most pedig mintha

vánszorogna az idő, úgy érzem. Talán mert mostanában nem voltam itthon teljes hétvégén, nagyon várom már mindig, hogy vége legyen a hétnek. Ezen a héten szeretnék itthon lenni, szeretnék rendet rakni, kicsit szanálni, készülni a jövő hét végi első adventi napra, előszedni a díszeket - és még nem jutottam el, hogy kicsit nézelődjek kedvemre  - picit már decemberi, téli, akár karácsonyi hangulatot varázsolni a szobákba. Tulajdonképpen most valahogy nehezen is kezdek ráhangolódni, pedig mennyire vártam, nehezen, mert sok minden volt és van még, amit intézni kell. Jó lenne lelassulni végre, jó lenne itthon lenni végre, jó lenne csak úgy békés napokat végre, jó lenne semmit csinálni végre. Minden mást jó lenne csinálni csak nem azt, ami éppen van. Mondjuk dolgozni menni. :) 

Most hogy egyre inkább

közeledünk az advent felé kis terveket szövök, mikor mit kellene csinálni, hogyan haladjak előre itthon is és a munkámban is bent a cégnél. Ugyan is rájöttem, hogy a hosszú közel két hetes szabadságomhoz is egyre inkább közelebb leszek, így egy csomó dolgot időben el kell végeznem. Amúgy az sem fog zavarni, ha esetleg apróságok elmaradnak mármint a munkahelyemen, régen túltettem már magam a legyen minden tökéletes dolgon, mert azért nálunk is vannak érdekességek, amik ugyan régen zavartak, de mostanra - úgy kb. ebben az évben - már teljesen hidegen hagynak, ha csúnyán akarnék fogalmazni konkrétan lesz....om. A munkahely az én nézőpontomban csak egy munkahely, egy szükségszerű, kell dolog és nem az életem azon része, amin a boldogságom múlik, úgy hogy amíg ez nem a hobbim, hanem a kell dolgok közé sorolandó addig már így fogok hozzá viszonyulni. Régen eljátszotta pár ember azt, hogy én mindent tökéletesre csináljak és pont. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem dolgozom, hiszen minde…

Ma csak én megyek

a "dolgozómba", ahogy a gyerek kisebb korában hívta a munkahelyemet. Végül kiutaltam neki egy nap pihenést, itthon maradhat. Fáj a keze és végül is kiderült nincs eltörve, de eléggé megzúzta, így nehezen megy még az öltözés, pakolás, nehezen veszi fel a táskáját. Ma nincs sok óra, hat és abból két úszás is, meg angol, ami ugye megy, mint a karikacsapás, úgy hogy igazából csak három óra ami majd pótolandó. Kenegetjük krémmel és ma hozok egy rögzítőt is, eddig fásliztuk de ezzel majd könnyebb lesz és a suliban sem fog elcsúszkálni a karján. Tegnap reggel kilenc körül indultunk tesómhoz, este fél hat körül értünk haza. Eléggé elfáradtam. Viszont elvittek egy csomó törmeléket, régi játékokat, rossz régi hűtőt, bojlert, tűzhelyet. Minden kinti tároló, garázs üres lett, az udvart összetakarítottuk, felszedtük a lehullott levelet, tavasszal majd egy helyen betonozni kell, mert közben kitaláltuk, hogy legyen egy kennel a kutyának és akkor mindig rend lesz az udvaron plusz bármikor …

Könyveshétfő

A harmincnyolc és negyed éves Camille-nak látszólag mindene megvan, hogy boldog legyen. Miért érzi mégis úgy, hogy elillant ez a boldogság? Arra vágyik, hogy visszataláljon az öröm és a kiteljesedés útjára. Amikor a rutinológus Claude felajánlja, hogy eredeti módszerével a segítségére lesz ebben, szinte habozás nélkül beleveti magát a kalandba, hogy meghódítsa az álmait… 
Egy asszony különleges utazása a boldogtalan, kiüresedett életből egy célokkal teli, igazi élet felé, az Eat, pray, love és Az alkimista rajongóinak.  A regény végén megtalálhatjuk a Camille terápiája során alkalmazott eszközök, módszerek leírását, magyarázatát, hogy magunkon is kipróbálhassuk akár.


Aki már olvasta a Boldogságtervet annak nem árulok el újat, hogy ez is hasonlóan felépített, kicsit regényszerű könyv, viszont nagyon sok útmutatót és segítséget ad ahhoz, hogy változtassunk azon, ami nem működik az életünkben vagy hogyan tegyük jobbá a mindennapjainkat. Nagyon nagyon tetszett, biztosan többször a kezembe v…

Itt ott pár

blogban - nem itthoni - olvasom már hó esett, nem kevés és mínuszok röpködnek napok óta. Bár jó ez a téli csípős idő főleg, hogy közeledik a karácsony, legyen hangulat és amúgy is szeretem a ködös, szürke időt, de arra azért nem készültem fel, hogy a húsz fokból hirtelen minden átmenet nélkül legyen tél. Persze a húsz fok volt nem normális dolog, de már úgy megszoktam. Havat nem szeretnék most, elég lenne a hideg is.  Korán indulunk a húgomhoz és remélem ma minden fontosabb dolognak a végére érünk, mert jövő hét végén szeretnék mind a két nap itthon maradni érzem, hogy kell. Elfáradtam, főleg az intézkedésekbe, a munkák összehangolásában, szóval leginkább agyilag, mint fizikailag. A jövő hetemet a sportnak fogom szentelni, célom hogy délutánonként egy egy 20-30 perces futást iktassak be, minden nap mert nagyon kell. Nem a fogyás miatt -persze azért is - hanem azért a felszabadító, mindentmegtudoktenni érzésért, ami utána van. Kicsit leeresztettem, berozsdásodtam. Holnap nem akar menn…

És akkor kérem szépen

megérkezett a tél, ez most már biztos. Ma reggel 1 fok volt, csípős hideg és amolyan megszokott "téli illat" amit mindenki érez decemberhez közeledve. Futni akartam menni hajnalban, aztán elmaradt mert majdnem az ügyeleten kötöttünk ki a gyerekkel, torna órai dolog, rossz labda elkapásból származó csukló kibicsaklódás (vagy hogy írjam) aztán mivel nem dagadt és nem kékült be és alaposan áttanulmányoztuk a csontokat, úgy döntöttünk Voltarennel kenegetjük és befásliztuk aztán ha két három nap múlva sem javul picit sem, akkor elmegyünk orvoshoz. Délután azért megejtem az elmaradt pár kilométeremet. Tegnap főztem egy nagy adag babgulyást a fiúknak, így azt nem kell, pogácsát sütök majd még nekik hozzá. Én salátát és grill sajtot csinálok magamnak. Jó hírek is vannak azért, ma elszállították a húgomtól - ingyen - a törmeléket, háromszor fordultak és holnap elviszik a régi műszaki dolgokat, bojlert, tűzhelyet, mosógépet, ezt azt. Ez a legjobb hír valóban, ugyan is ezeket eltüntet…

Ülök itt

a nappaliban a cserépkályha pont elég meleg, olyan jó sötét vesz még körül. Szeretem ezeket az álmos - na nem nekem - reggeleket, mikor úgy tényleg rám telepszik a csend sehol egy pisszenés sem, még mindenki alszik csak én nem és mondjuk szöszölök a konyhában, készítem a kávémat, halkan cseng a kanál a csészém alján....A mellettem lévő könyvespolcon gyertya ég és egy ledtől fénylő csillag. Éppen csak bevilágítják a szobát. Pont elég.
"A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait." (Hankiss János)
Szeretem Hankiss Jánost a könyve itt van velem azt hiszem már 26 éve. Mindig újra és újra elolvasom. Ha ilyen szépeket szeretnétek magatoknak karácsony előtti lélek feltöltődésnek, mint a fenti idézet akkor olvassatok Hankiss Jánost ti is! Ez a pici könyve tele van szép gondolatokkal, apró kis mindennapi történetekkel. Ajánlom.






Ma újabb csúcsot

döntöttem, már ami az alvásomat illeti, mert háromkor már fent voltam és fél négykor pedig gyakorlatilag már az ágyból is felkeltem. Nem érzem magam fáradtnak mégsem, ha jól emlékszem kilenckor már aludtam. Persze jó lenne, ha inkább tovább maradnék fent és kicsit később feküdnék, de végül is, ha így működöm akkor így is jó. Lassan körvonalazódik a karácsonyi ajándék, végre. Kicsit "nyomasztott", hogy idén ötletszegény vagyok, de most már nagyjából tudom merre induljak el, sőt egyre több minden jut eszembe, úgy hogy végre. :) Tegnap mire hazaértünk a munkából a gyerekkel és kinyílt előttünk a nagykapu olyan, de olyan szépséges látvány tárult elénk, hogy csak néztem. A férjem olyan szépen megcsinálta a kertet, mintha nem is ősz lenne, hanem tavasz. Nincs egy szál falevél sem, a nagy füvek levágva, betakarva, az össze gaz kiszedve és még egyszer idén utoljára a fű is lenyírva....a tóban kialakítva egy vízesés....majd fényképezek. A jövő évi tervei között a tó megnagyobbítása …

Reggelente mikor

korán kelek, ma éppen négykor az az új elfoglaltságom, hogy egy frissen őrölt, forró tejeskávéval a kezemben újra olvasom Bitay Andi / Maison blogját. ITT Régebben is olvastam őt, aztán valamiért elmaradt, de most újra felfedeztem magamnak és elölről kezdtem az egészet. Vannak visszatérő blogok az életemben, amiket újra felfedezek. Maison is közel áll hozzám, mert ugyan olyan praktikus életet próbál élni, amilyet én is évek óta alakítgatok magam körül a minimalitással, a tudatosabb vásárlásokkal - na jó itt a könyveket nem említeném :D - és sok más dologgal kapcsolatban, legyen az lakásátalakítás, lakásszépítés, egyszerűség, kapszula gardrób kialakítás, környezettudatosság. Szóval sok minden, amit én is szeretnék a saját életemben. Aki még nem ismeri őt ajánlom szívből. Szóval olvasgatok, kávézom és olyan jó lenne ilyen nyugalomban és békében még egy két óra.
Amúgy azt érzem ez a hét valahogy nem az én hetem - eddig - pedig nincs semmi különös, se jó, se rossz, haladunk is dolgokkal …

Olyan nekem ez a

kedd mintha már péntek lenne. Fáradtságban mindenképpen. Most kezdem érezni igazán, hogy a húgomnál eddig mennyi mindent tettünk és még mennyi minden van vissza. Vasárnap is reggeltől késő délutánig ott voltunk, pakoltunk a lányok szobájában raktunk rendet a férjem pedig a kaput csinálta. A héten kifestik a nappalit, étkezőt és az előszobát. Még össze kell rakni a konyhát, de remélem az is meglesz hétvégén. Aztán jön a fürdőszoba, majd kint egy kis rendezkedés még ha jó idő lesz. A többi már csak tavaszra marad. De szerintem így is szépen haladunk előre.  Csak most már kezdett kijönni a fáradtság és ezt meg is érzem, és éjszaka is felébredtem arra, hogy járt az agyam ezerrel még mit kell megcsinálni, mit lehetne még....Majd összeírom a füzetembe még mire gondoltam.  Nagyon gondolkodom, hogy most már tényleg kiveszek egy nap szabadságot legalább a jövő hét hétfőjén és kicsi kikapcsolódásként csapok egy csajos napot. Kávézás, karácsonyra készülődős nézelődés, könyvesbolt....amihez kedv…

Könyveshétfő

A ​polgárháború felé sodródó, de még élhető városban felfigyel egymásra két fiatal. Megisznak egy kávét, egymásra mosolyognak, együtt vacsoráznak. Nadja és Szaid között szerelem szövődik, és ők megpróbálnak megfeledkezni a bombák éjszakáról éjszakára egyre közelebbről hallatszó hangjáról, a rádióból harsogó új törvényekről, a nyilvános kivégzések zajáról. Eközben hozzájuk is eljut a város titkos pontjain feltűnő fekete ajtók híre, amelyek Londonba, San Franciscóba, Görögországba vagy éppen Dubajba nyílnak. Hamarosan elérkezik az idő, amikor a fiatal pár megkeresi az egyik ajtót, hogy a menekülők tömegéhez csatlakozva elhagyják az összeomló várost, és a kilátástalan helyzet ellenére is reménykedve megkeressék helyüket a világban. Az előző könyvéért Man Booker-díjra jelölt amerikai Mohsin Hamid új könyve határokon és földrészeken átívelő utazás egy lehetséges jövőbe, szerelmi történet a vihar magjában, hitvallás remény és együttérzés, bátorság és hűség mellett. A Nyugati k…

Most nem fog túl jól

esni ez a mai munkanap, de némi vigaszra ad okot, hogy kb. fél egy körül már el is jövök. Érzem, hogy fáradt vagyok. A gyereknek is kb. fél egyig lesz órája, úgy hogy eddig fogok én is dolgozni. Elfáradtam a héten, sok minden volt. Jó ötlet volt, hogy tegnap bevásároltam, előbb végeztem, mint Kiskorú így volt fél órám, de így is kicsivel három után már itthon voltunk. Ma csak tejet veszek reggel, aztán délután uzsgyi haza. Csak főznöm kell majd, de egyelőre még fogalmam sincs mi legyen. Na meg hajat festeni, nagyon nagyon ideje már. Aztán jövő hétre beiktatok egy fodrászkodást és levágatom. Most voltunk nemrég és már megint hosszú....:/  Holnap a tesómhoz megyek takarítani, pakolni. Ez a hétvége úgy el fog múlni, mintha nem is lett volna....

Nagyon felpörögtünk

ezután kicsit lassítunk. Az van, hogy tegnap befejezte a férjem a konyhát és még este váratlanul bejelentkezett a festő, hogy akkor ő csütörtöktől - mától - ráér festeni és akkor ő jönne. Hűűűűűűűűű. Persze erre a hétre ígérte, hogy ha az előző helyen befejezi a melót, akkor megy a húgomhoz, de mivel már szerda volt és nem jelentkezett (estig) így nem mentem el festéket venni. Na, de kiderült, hogy....és akkor ma reggel rohanás festékért, szerencsére kapható volt amilyenre a gyerekszobát akarja tesóm, fehér meg volt otthon a konyhához, úgy hogy most már ott is van és már nagyban fest. Szuper. Ha megszárad a festék a konyhában, akkor beszereljük az új konnektorokat, felszereljük a páraelszívót és lehet bepakolni!! Hurrá, öt hónap várakozás után végre új konyhában főzőcskézhet a húgom.  A lányok szobája is készen lesz, oda még új függönyt szeretnék majd nézni. A karácsonyi ajándékba szánt színes, lepkés, vidám szőnyeg már megvan. Képeket és mindenféle csajok kiegészítőt fogok nézni nek…

Ahhoz képest, hogy

(bevallom) napközben nyűglődtem elmenjek e a fogadó órára vagy sem, mert eléggé lestrapált állapotban vagyok a sok rohangálás - felújítás miatt - és éjszakai gondolkodás miatt, hogy mit hogyan lehetne jobban és olcsóbban megúszni, megcsinálni, szóval ezek miatt nem volt sok kedvem hozzá, de végül is elmentem és milyen jól tettem. Még sosem voltam ilyen jó hangulatú, családias, kellemes, nevetgélős fogadó órán. Ráadásul amiről én azt gondoltam, hú de nagy baj (pl. egy két becsúszott egyes, kettes) arról kiderült, hogy közel sem az. Meg az is, hogy az általam gondolt éppen rossz formában lévő kamaszom az órákon aktív, jelentkezik és sokat tud csak én gondolom azt, hogy kb. leszarja a tanulást, alapvetően ez nincs így , aztán meg hogy a kilencedik fél évet kb. úgy kell venni, mint egy bemutatkozó időszak, amikor össze kell szokni tanárnak diáknak....és majd tizenegyediktől kell csak "komolyabban" venni a dolgokat....na jó. Annak meg különösen örültem, hogy angolból csak szuper…

A telefonomra

ébredtem, ami azt jelenti, hogy fáradt vagyok. Végig aludtam az egész éjszakát, ilyen is ritkán van, de mivel nem magamtól keltem, ezért nem ébredtem túl vidáman. Persze a kávé segített, most már egészen "képben" vagyok így korán reggel.  Végül tegnap elmentem dolgozni, de korán haza is értem. Inkább máskor veszem ki a szabadságom, kicsit még tartogatom. Így viszont megcsináltam egy régóta halogatott munkát, ami kb. 10 perces volt, nem is értem miért álltam olyan nehezen neki? Úgy döntöttem karácsonyig látjosabb étkezésbe kezdek, ami azt jelenti, hogy kevesebb hús és olyan étel, ami adalékanyagokkal van tele - bár azért mindig megnézem mit teszek a boltban a kosaramba - szóval kevesebb hús főleg. Amúgy is elvagyok a zöldségeken, de tegnap olyan klassz receptet láttam a youtubeon az egyik vlogban, hogy arra az elhatározásra jutottam az ünnepekig kell egy kis "tisztulás". Ma el is kezdem, be is vásárolok pár dolgot. Pl. a látott recepthez sárgaborsót és gombát is. A…

Könyveshétfő

Létezik halhatatlan szerelem?
Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének. A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot. Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást? A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek. Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?
A könyv november 7.-én jelenik meg.

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…