Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Most, hogy eljött

a nap, amikor megtörténik a gimnáziumba a beiratkozás kicsit bennem van a félsz is. Bármennyire is vártuk, hogy kezdődjön valami új most óhatatlanul is előjön az a gondolat, hogy vajon jól döntöttünk e, hogy végül ezt az iskolát választottuk, választotta a gyerek? Nem lett volna e jobb, ha bekerül a "nagyvárosba" és teljesen új közegbe, új utakon megy, messzebb tőlünk jobban önállósodva. Vajon jól döntöttünk e, hogy inkább a családiasabb, kisebb iskolát választottuk - pont ezért - és nem a pörgősebbet, nagyobbat, sokkal több gyerekkel....nos, a kérdéseknek már nem sok értelme van, végül is nem hátra fele nézünk és a mi lett volna ha dolgokkal foglalkozunk, hanem azzal, hogy minden úgy jó, ahogy van, ahogy akarta ő, mert most ez következik. Hagyatkozunk továbbra is a megérzésünkre, a látottakra, azokra a dolgokra, amiket tanároktól, ismerősöktől hallottunk erről az iskoláról és hogy a mérleg nyelve a pozitív dolgok fele billent. A többit meg majd megtapasztaljuk. A mi lett v…

Már csak pár nap

a szabadságig még fel sem fogtam, hogy jövő héten már Balatonon leszünk. Valahogy még nem "készültem" fel rá, egyébként nem szeretem se a bepakolást, se a hazaérkezésnél a kipakolást, amúgy a többi majd szuper jó lesz. A hétvégére mondanak egy kis lehűlést is, de remélem azért majd az idő ott más lesz és tudunk fürödni, meg majd kirándulni és sokat olvasni a parton, meg reggelente futni szeretnék. Az nem baj, ha nem lesz baromi meleg, semmiképpen nem szeretném azt a fojtó, fullasztó kánikulát, legyen csak szép csendes idő, amikor még lehet strandolni, meg izzadás nélkül kiülni egy kerthelyiségbe - Hahóóóóóóóóó Gomba étterem mindjárt indulunk!! - és tudjunk éjszaka aludni, úgy hogy éjjel felőlem eshet az eső.  Hihetetlen, hogy ha hazaérünk a következő héten már itt is a július. Még fel sem fogtuk, hogy itt a nyár és már elrepül lassan egy hónap belőle. Csak nekem tűnik úgy, hogy valami hihetetlenül felpörgött világban és időben élünk? Borzasztó egyébként, néha azt érzem csak…

Mától itt az igazi

nyár, két és fél hónap nyári szünettel. Ma már egyedül készülődöm, nyugisan, nem kell rohanni, reggelit vásárolni a pékségben, nem kell szülőire és fogadóra menni. Még vissza van a szerdai évzáró, majd csütörtökön a gimis beiratkozás, erre nagyon kíváncsi vagyok.  Jövő héten hétfőtől Balaton, majd hétvégén haza és utána hiphop vége is van már a júniusnak, pedig még csak most kezdődött.  Ma korán reggel boltban kezdem a napot, megejtem a bevásárlást - meg egyébként is mától olasz napok vannak a Lidlben, pár dolgot felírtam a listámra - hogy aztán holnaptól erre ne legyen gondom, mert holnap reggeltől már csak a szokásos futásommal, a reggeli úszással, virágok öntözésével, kicsi napozással szeretnék foglalatoskodni és csak úgy indulni dolgozni. Eldöntöttem, hogy ez a nyár a lassításról fog szólni. Július 10 után ketten leszünk már itthon, de a kerti munkát elosztva már nem szakad rám minden. Az egész telek fűnyírása a gyerek dolga lesz a többit pedig majd én megcsinálom. DE nem fogok &…

Volt egyszer egy ballagás...

Ez a friss levegő

annyira letaglóz most, hogy egyfolytában aludnék. Tegnap délután, mikor hazaértünk a munkából nem telt el bele egy óra és elaludtam, ami tíz évente kb. egyszer van, szóval nagyon fáradt vagyok. Hűvös idő lett, egyáltalán nem bánom a lakásban végre kicserélődött a levegő, kint pedig nem fuldoklunk a párától. Vasárnap óta mindennap esett az eső, még tegnap reggel is. Most is be van borulva, ki tudja fog e később ismét a nyakunkba zúdulni valamennyi csapadék? Elég is lenne már, mert azért végül is nyár van a nyár első hónapja. Bár ma is fél ötre állítottam be a telefonomat, nem tudtam felkelni elmenni futni, azt hiszem nem is számít már. Majd hétvégétől bepótolom a jövő héten pedig már simán bármikor mehetek, vége az iskolának. A ballagás helyét áttették az iskola helyett a művelődési házba, amit szerencsére mostanra kívül belül felújítottak, viszont ez még sem az iskola ami azért elég gáz. Egyáltalán nem örülök neki, ahogy gondolom senki sem, mert az iskola és az udvara, na meg a körny…

Ez már az igazi

nyár. Rettentő meleg van, ma itt 35 fok. És ez még az eleje. Félreértés ne essék, szeretem a nyarat és a meleget, de nekem a 30 fok a határ. Utána csak szenvedés. Nem lehet rendesen aludni, gondolkodni, közlekedni, dolgozni.  Rettenetesen hiányzik már a szabadság. Jövő hét után lesz egy hét Balaton! Alig várom. A Balatonnál majd csak a hazajövetel fog jobban esni. :) Utolsó hét az iskolában. Gyakorlatilag egy szál táskával megy a gyerek, amiben a tízóraija van, innivaló és a telefon. Semmi sincs, szerintem még tanár se nagyon. Én meg már délután nem is ott veszem fel, hanem valamelyik haverjánál vagy a fagyizónál vagy ahol éppen vannak. Jönnek, mennek. Gyakorolnak ballagásra. Remélem szombaton délelőtt nem lesz ilyen meleg és az eső sem fog esni. Óráról órára változik az időjárás, legalább is itt. Hol ezer fok és napsütés, aztán fél óra múlva mennydörgés és szakadó eső. Na ezt nem szeretem. Ami meg utána van! Az a pára! Még a lakás is párában úszik egy egy kiadós zivatar után. Akkor …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Könyveshétfő

Két ​forró nyár, két sorsfordító titok 1998. június. A huszonhét éves Cat Coombs vergődik. Londonban él, újságíró, és durván
bulizik. Amikor megismerkedik igazi apjával, akiről addig mit sem tudott, olyan hibákat követ el, amelyekért súlyos árat fizet – elveszíti azoknak a nőknek a reményteljes barátságát, akik életében először tárt karokkal fogadták. És ettől kezdve minden megváltozik.
2014. június. Cat elégtételt akar adni azoknak, akiknek fájdalmat okozott. Elhatározása
Nantucketbe, a gyönyörű New England-i szigetre viszi, hiszen még mindig ott élnek azok a
nők, akiket egykor a családjának nevezett. Ámde nem tudja, hogy nekik, az apja törvényes lányainak, a féltestvéreinek is megvannak a maguk titkai. Amikor pedig a múlt ütközik a jelennel, Cat kénytelen szembenézni élete legsötétebb dolgaival, és leleplezni valaki bosszúszomját.
Felemelő, és megindító történet egy fiatal nő küzdelméről önmagával, az alkohollal és a kapcsolatteremtéssel.
Jane Green, a világ egyik legn…

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Ami kimaradt

Annyira vártam ezt

a hétvégét, mint a messiást. Ez a hét tele volt történésekkel, minden napra jutott bőven elintéznivaló és itthon is szerdától irtó nagy kupi volt, mivel megérkeztek a bútorok és nem egy napos dolog volt összerakni, pont a sok elintéznivaló miatt. Tegnap este már nagyon nehezen viseltem a port és a szanaszét heverő dolgokat, így korán lefeküdtem és inkább olvastam, aztán meg jó korán is keltem fel. Lassan egy óra és én csak két szoba takarítását vagyok túl, a gyerekén és a hálón. Lassan haladok, mert közben piszkos ruha hegyek várnak rám, megy a gép, teregetem ami kész, de az ebédet is csinálom közben. Most egészben sült oldalas, hagyma, paprika, paradicsom és egészben hagyott fokhagymagerezd ágyon. A végén majd hozzáadom a krumplit, hogy egyben süljön készre minden. Mennyei illatok lepik el az egész lakást olyan otthonos ettől az egész.  Ma csak a házi feladatokat csinálom, de most ez megnyugtató a munkahelyi hülyeségek után főleg. Továbbra is keresem a számomra másik megfelelőt vagy…

Történések

Heti képek

Most már elég!

Ebből a hidegből, ami itt van a melóhelyi irodában. Mindennap megfagyok annyira kihűlt itt a levegő, hideg az orrom, az ujjaim vége és még a kardigánom sem lesz lassan elég, hogy jól érezzem magam. Mondjuk hidegtől függetlenül nem érzem jól magam itt már hónapok óta, de hát ezen most egyelőre nem lehet változtatni. Kaptunk emailben vállalati stressz felmérőt vagy mi a tökömet én meg jól ki is töltöttem, hogy baromira nem ez már az álom melóm. Állítólag név nélküli, de ha még is kitalálják ki jelölgette be a sok negatívumot, hát azt is leszarom. Itt tartok, itt már semmi nem inspirál, meg nem motivál, sőt még pár hete jól ki is csesztek velem és még annyi bőr sem volt az illető képén, hogy megmagyarázza miért tette, hogy kb. tényleg leszarom az egészet. És meglepő módon tudok aludni!! Régebben elmolyoltam volna napokig, hetekig az ilyenen, most meg simán bevágom a szunyát és alszom reggelig. Még olvasni sem tudok már napok óta, mert fáradt vagyok. Szerintem ez most már a rendszeres fu…

Nos én nagyon szeretem

a régi dolgokat, régi bútorokat, épületeket. De azért na, ha felajánlanák ezt nem mondanék nemet. Jajj de gyönyörű. Azért lehet éjjel félnék elaludni és azt nézném a fák mögül ki leselkedik rám. :)