Ugrás a fő tartalomra

3:20

Ebben az időben keltem. Szörnyű egyébként, hogy egy órával azelőtt, amikor kellene vagy amíg aludhatnék. Most még nem vagyok fáradt, az majd szerda estétől lesz, ha így folytatom. De az az igazság, hogy a vasárnap éjjel az valami pszichés okból mindig így telik. Valószínű a hétvégi nyugalmamat zavarja meg, hogy hétfő, új hét, új dolgozós nap, pedig még csak vasárnapra szokja meg az ember, hogy hétvége van. :) Vagy nem tudom, valami ilyesmi. Mindenesetre vasárnap délutántól már kattog az agyam, hogy holnap munka, össze kell készülődni, táskákat bepakolni, elkészíteni mit vigyek majd enni, a gyereknek mi legyen a tízóraija, szóval a vasárnap késő délután már sokszor a hétfőről szól és ezt nem szeretem. 
Hideg lett. Télies az idő, szerencsére itt nem esett semmi és most még inkább fohászkodom, hogy ne legyen se hó, se ónos eső, se semmi olyasmi ami a hét végét befolyásolja, mert hétvégén megyünk a városba felvételit írni viszem a gyereket. Alig várom, hogy túl legyünk ezen a részén is a továbbtanulásnak és végre lezáruljon a sok külön óra, felkészítő, mittudomén. Sok ez már, gyakorlatilag a suliban szeptember óta van felvételi előkészítő, októbertől az egyik gimibe járunk, aztán pár hete meg magántanárhoz matekból, mondjuk ez nem feltétlenül a felvételi miatt, hanem mert nekünk olyan szigorú a matektanárunk, mint kb. nekem volt a gimiben. Jobb félni, mint megijedni, bár az az igazság, hogy fogadó órán nem mondott rosszakat, annak ellenére, hogy érdekes hozzáállása van a gyerekek felé. És ebbe most nem megyek bele. 
Talán véget ér a suliban most a félév előtti nagy hajrá, ezen a héten még vissza van egy biológia dolgozat, de talán ez már az utolsó. Nem nagyon fogja befolyásolni a gyerek jegyét, úgy gondolom meg lesz az ötös e nélkül is, de azért fel kell készülni, nehogy már ezen múljon bármi is. 
A nappali és a konyha ablakot kitártam, csak úgy árad be a friss, csípős hideg levegő. Annyira szeretem, olyan jó illatú, olyan "télszagú". Persze innen bentről jó ezt érezni, majd ha kimegyünk akkor nem fog annyira tetszeni a sok mínusz. :)
Nem vagyok felkészülve a hét kezdésre, úgy hogy remélem minden tekintetben laza és nyugis nap lesz. 





Megjegyzések

  1. Hát kb. dettó, vasárnap délutántól elkezdem érezni a "fájdalmat", amikor arra gondolok, hogy másnap indul a szokásos mókuskerék. Függetlenül attól, hogy sok meló van-e vagy kevesebb, egyszerűen nem kívánkozom most sehova máshova, csak haza.
    Bevallom, én is alig várom a felvételi és a félév utáni időszakot, de én a vitákat unom már nagyon. A gyerekkel. Belefáradtam. Ez a félév valami rettenet volt ilyen szempontból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem most ez a félév jó volt, nem a gyereken múlt egy két dolog, de végül is az is megoldódott és jó irányba. (tavalyi évünk botrány volt, de akkor a gyerek hanyagsága miatt) Szóval ilyen szempontból nincs panaszom most. Ha túl leszünk a fél éven, a felvételin a szóbelitől már nem is tartok, mert azt a kisujjából kirázza. A melóhellyel, mint te. Inkább otthon lennék. :(

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …