Ugrás a fő tartalomra

Azt nem is írtam

hogy már vagy két hónapja, ha nem több a bal kezemben érzek időnként zsibbadást, görcsöt főleg, hogy ha hirtelen behajlítom. Nem igazán foglalkoztam vele, mert hol elmúlt, hol visszajött és enyhe volt (idáig) meg nem is volt más bajom, nem fájt semmi, kibírható volt. Tegnap előtt, futás után ráakartam nézni az órámra, behajlítottam a karom és valami elképesztő görcsös fájdalom lett benne, valami olyasmi, mikor nagyon megerőltetjük, olyan mint egy nagyon erős izomláz vagy mi. Napközben még csak csak elmegy, van amikor elmúlik, majd visszajön, de most éjjel annyira fájt, hogy gyakorlatilag alig aludtam valamit. Most is fáj és most már zavar, hogy nem tudom mi ez, mitől van. Én rossz vérkeringésre gyanakszom, talán a sok gépelés, számítógépen dolgozás miatt, az is lehet, hogy folyamatosan be van gyulladva és hol jobban, hol kevésbé érzem. De az éjjel annyira bepánikoltam, hogy ma azt hiszem megmutatom nálunk a kórházban, hátha kapok rá valamit röntgen nélkül is. Most mindenesetre azt hiszem beveszek egy algopyrint, bár nem tudom használni fog e, de talán. Nagyon nem lenne jó, ha orvostól orvosig kellene járnom, időpontokra várnom, mert most január még eléggé tele van programmal, főleg ugye a gyerek miatt. Azt meg végképp remélem, hogy nincs valami nagy baj, hajlamos vagyok magamnak előre diagnózist felállítani. :)
Tegnap elpakoltam a futócuccom, ma délután lesz fél órám a futásra, kb. ismét 3 km fér bele, de ennél több most nincs is még a tervben, ez pont így jó.
Mindjárt összekészítem a munkába az ennivalómat, ma a reggelim egy málnás mangós smoothie lesz, mert este sült húst ettem salátával és most úgy érzem még mindig tele vagyok. Tízóraira gondoltam két szelet pirítóst, padlizsánkrémmel. Hogy ebédre mit fogok összevarázsolni, na azt még nem tudom, mostanában mindig ez a legnagyobb kérdés számomra. Én általában uzsonnát nem eszem, ha még is akkor egy natur joghurt vagy egy alma, pár szem dió, korpás keksz ilyesmi és vacsorára valami fehérje, túró, sajt, tojásrántotta, főtt tojás, saláta, szóval valami könnyű. Most tudom tartani ezeket, mert hát mit érne a sport ha nem figyelek oda az étkezésre, de egyáltalán nem nagy kihívás most, inkább jó, hogy végre ismét úton vagyok és van célom. 
Ebben az évben az a fő, hogy legyen célom, legyenek kihívások, legyen minden rendben körülöttem, a gyerekkel is, nevessek többet, zárjam ki a mérgező kapcsolatokat, embereket, a barátnak hitt, de valójában nem barátokat, a mérgező netes oldalakat, blogokat, amik nem visznek előre - takarítanom kell itt is - azokat, akik gátolnak dolgokban, akik nem értik miről beszélek, akik sokat "nyüsszögnek", szóval egyáltalán. Hogy idén leginkább a pozitív dolgokra koncentráljak, mert tavaly olyan sok rossz dolog volt, hogy félek bevonzom, még akkor is ha gondolok rá. Úgy hogy inkább nem gondolok vagy igyekszem kevesebbet gondolkodni és többet hagyatkozni az intuíciómra. Abban amúgy is mindig jobb voltam, mindig jobban sikerültek a dolgok, ha megérzésből csináltam végig valamit.  



Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. A hm a padlizsános pirítósomra vonatkozik vagy hogy neked is kellene egy ilyen "nagytakarítás"? :D

      Törlés
    2. Nem, azon gondolkodtam-e, hogy én a "ki leszek takarítva" kategóriába beleesek-e :D....

      Törlés
    3. De hát neked is pozitivságokról fog szólni a 2018-as év! :) Ergo nem nyüsszögsz :D

      Törlés
  2. Szuper! Jó kis tervek-)
    Menj el dokihoz mindenképpen... nekem a bal kezem kis- és középsőujja zsibbadt/zsibbad, meg fájt, a könyököm alatt van alagút szindróma... meg kellene műteni, de egyenlőre elvagyok vele...
    Milyen Az ötödik levél?

    VálaszTörlés
  3. lécci orvoshoz mert ez nem tréfa, anyám barátnőjének volt ilyen nem is tudta egy idő után kinyitni... persze nem biztos, hogy neked is ugyan az van...szedsz magnéziumot?

    VálaszTörlés
  4. Légyszi, menjél el dokihoz! De persze, tele pozitív gondolatokkal.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…