Ugrás a fő tartalomra

Azt nem is írtam

hogy már vagy két hónapja, ha nem több a bal kezemben érzek időnként zsibbadást, görcsöt főleg, hogy ha hirtelen behajlítom. Nem igazán foglalkoztam vele, mert hol elmúlt, hol visszajött és enyhe volt (idáig) meg nem is volt más bajom, nem fájt semmi, kibírható volt. Tegnap előtt, futás után ráakartam nézni az órámra, behajlítottam a karom és valami elképesztő görcsös fájdalom lett benne, valami olyasmi, mikor nagyon megerőltetjük, olyan mint egy nagyon erős izomláz vagy mi. Napközben még csak csak elmegy, van amikor elmúlik, majd visszajön, de most éjjel annyira fájt, hogy gyakorlatilag alig aludtam valamit. Most is fáj és most már zavar, hogy nem tudom mi ez, mitől van. Én rossz vérkeringésre gyanakszom, talán a sok gépelés, számítógépen dolgozás miatt, az is lehet, hogy folyamatosan be van gyulladva és hol jobban, hol kevésbé érzem. De az éjjel annyira bepánikoltam, hogy ma azt hiszem megmutatom nálunk a kórházban, hátha kapok rá valamit röntgen nélkül is. Most mindenesetre azt hiszem beveszek egy algopyrint, bár nem tudom használni fog e, de talán. Nagyon nem lenne jó, ha orvostól orvosig kellene járnom, időpontokra várnom, mert most január még eléggé tele van programmal, főleg ugye a gyerek miatt. Azt meg végképp remélem, hogy nincs valami nagy baj, hajlamos vagyok magamnak előre diagnózist felállítani. :)
Tegnap elpakoltam a futócuccom, ma délután lesz fél órám a futásra, kb. ismét 3 km fér bele, de ennél több most nincs is még a tervben, ez pont így jó.
Mindjárt összekészítem a munkába az ennivalómat, ma a reggelim egy málnás mangós smoothie lesz, mert este sült húst ettem salátával és most úgy érzem még mindig tele vagyok. Tízóraira gondoltam két szelet pirítóst, padlizsánkrémmel. Hogy ebédre mit fogok összevarázsolni, na azt még nem tudom, mostanában mindig ez a legnagyobb kérdés számomra. Én általában uzsonnát nem eszem, ha még is akkor egy natur joghurt vagy egy alma, pár szem dió, korpás keksz ilyesmi és vacsorára valami fehérje, túró, sajt, tojásrántotta, főtt tojás, saláta, szóval valami könnyű. Most tudom tartani ezeket, mert hát mit érne a sport ha nem figyelek oda az étkezésre, de egyáltalán nem nagy kihívás most, inkább jó, hogy végre ismét úton vagyok és van célom. 
Ebben az évben az a fő, hogy legyen célom, legyenek kihívások, legyen minden rendben körülöttem, a gyerekkel is, nevessek többet, zárjam ki a mérgező kapcsolatokat, embereket, a barátnak hitt, de valójában nem barátokat, a mérgező netes oldalakat, blogokat, amik nem visznek előre - takarítanom kell itt is - azokat, akik gátolnak dolgokban, akik nem értik miről beszélek, akik sokat "nyüsszögnek", szóval egyáltalán. Hogy idén leginkább a pozitív dolgokra koncentráljak, mert tavaly olyan sok rossz dolog volt, hogy félek bevonzom, még akkor is ha gondolok rá. Úgy hogy inkább nem gondolok vagy igyekszem kevesebbet gondolkodni és többet hagyatkozni az intuíciómra. Abban amúgy is mindig jobb voltam, mindig jobban sikerültek a dolgok, ha megérzésből csináltam végig valamit.  



Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. A hm a padlizsános pirítósomra vonatkozik vagy hogy neked is kellene egy ilyen "nagytakarítás"? :D

      Törlés
    2. Nem, azon gondolkodtam-e, hogy én a "ki leszek takarítva" kategóriába beleesek-e :D....

      Törlés
    3. De hát neked is pozitivságokról fog szólni a 2018-as év! :) Ergo nem nyüsszögsz :D

      Törlés
  2. Szuper! Jó kis tervek-)
    Menj el dokihoz mindenképpen... nekem a bal kezem kis- és középsőujja zsibbadt/zsibbad, meg fájt, a könyököm alatt van alagút szindróma... meg kellene műteni, de egyenlőre elvagyok vele...
    Milyen Az ötödik levél?

    VálaszTörlés
  3. lécci orvoshoz mert ez nem tréfa, anyám barátnőjének volt ilyen nem is tudta egy idő után kinyitni... persze nem biztos, hogy neked is ugyan az van...szedsz magnéziumot?

    VálaszTörlés
  4. Légyszi, menjél el dokihoz! De persze, tele pozitív gondolatokkal.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …