Ugrás a fő tartalomra

Hát elért minket is

a hideg. Hó nem esett, arra nem ébredtünk szerencsére - láttam sokan igen - de a hideg és a metsző szél az már itt van. Furcsa ez most, ennyi tavaszias nap után. Az ember hajlamos volt rá, hogy hozzászokjon a jóhoz. Volt olyan nap, hogy nem is kellett fűteni, mert a vastag falak annyira átvették a meleget, hogy a tízenfokban nem hűlt ki a ház. Na, legalább megspóroltunk egy kis tüzelőt.
Tegnap egy jól irányzott lelépéssel elmentem futni, már akkor éreztem, hogy bizony ideér az időjárás változás, mert hideg volt, fújt a szél, nem is maradtam sokáig csak három kilométert mentem. Szerintem nem is tudtam volna többet, hozzá kell még szoknom. Az az igazság, hogy még nem szerettem meg úgy igazán, pont mint amikor pár éve elkezdtem, az első pár száz méterben állandóan az zakatolt a fejemben, hogy minek jöttél, minek csinálod, minek szenvedsz, de tudom, hogy amint hozzászokik a szervezetem már ismét ugyan úgy élvezni fogom, mint régen és hiányozni fog, ha majd ki kell valamiért hagynom egy egy napot. Még nem tartok ott, de tudom, hogy lesz ilyen is. Úgy hogy "szenvedek" tovább és csinálom :) Ennél a sportnál látom, hogy hamar változik az egész testem, felépítésem és ez nekem sokat számít.
Tegnap elmaradt a gardrob rendezés és a terasz  ma ezt megakarom csinálni délelőtt aztán ennyi. Ezt a hétvégét majdnem teljesen a pihenésnek szenteltük.
Főznöm kellene még valamit, amit tudnék vinni a munkahelyre is, valami egyszerűt.....
Nem sok minden történik, sőt inkább semmi úgy hogy nem igazán tudok most semmiről beszámolni, de jó ez így most, nagyobb történések nélkül.

Ui. a gyereknek csináltam kolbászos tojásrántottát, megkóstoltam és megállapítottam, hogy már nem esik olyan jól, mint pár hete.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…