Ugrás a fő tartalomra

Hát elért minket is

a hideg. Hó nem esett, arra nem ébredtünk szerencsére - láttam sokan igen - de a hideg és a metsző szél az már itt van. Furcsa ez most, ennyi tavaszias nap után. Az ember hajlamos volt rá, hogy hozzászokjon a jóhoz. Volt olyan nap, hogy nem is kellett fűteni, mert a vastag falak annyira átvették a meleget, hogy a tízenfokban nem hűlt ki a ház. Na, legalább megspóroltunk egy kis tüzelőt.
Tegnap egy jól irányzott lelépéssel elmentem futni, már akkor éreztem, hogy bizony ideér az időjárás változás, mert hideg volt, fújt a szél, nem is maradtam sokáig csak három kilométert mentem. Szerintem nem is tudtam volna többet, hozzá kell még szoknom. Az az igazság, hogy még nem szerettem meg úgy igazán, pont mint amikor pár éve elkezdtem, az első pár száz méterben állandóan az zakatolt a fejemben, hogy minek jöttél, minek csinálod, minek szenvedsz, de tudom, hogy amint hozzászokik a szervezetem már ismét ugyan úgy élvezni fogom, mint régen és hiányozni fog, ha majd ki kell valamiért hagynom egy egy napot. Még nem tartok ott, de tudom, hogy lesz ilyen is. Úgy hogy "szenvedek" tovább és csinálom :) Ennél a sportnál látom, hogy hamar változik az egész testem, felépítésem és ez nekem sokat számít.
Tegnap elmaradt a gardrob rendezés és a terasz  ma ezt megakarom csinálni délelőtt aztán ennyi. Ezt a hétvégét majdnem teljesen a pihenésnek szenteltük.
Főznöm kellene még valamit, amit tudnék vinni a munkahelyre is, valami egyszerűt.....
Nem sok minden történik, sőt inkább semmi úgy hogy nem igazán tudok most semmiről beszámolni, de jó ez így most, nagyobb történések nélkül.

Ui. a gyereknek csináltam kolbászos tojásrántottát, megkóstoltam és megállapítottam, hogy már nem esik olyan jól, mint pár hete.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy érzem lassan

ez a blog tényleg az utolsókat rúgja. Tegnap is elkezdtem írni, de aztán félbehagytam mert olyan kis semmiségekről szólt volna, hogy maximum a visszaemlékezéseimre lett volna jó, ha mondjuk 20 év múlva olvasnám. Na, akkor csodálkoztam volna rá, hogy jéééé ezen a napon sem történt semmi  ez és ez történt velem, velünk.  Nem tudom van e értelme még minden nap vagy két naponta ugyan olyan dolgokról vagy sokszor nagyon hasonlókról írni, én is unom saját magamat. Hosszú ez a január.  Eszembe is jutott, hogy szerintem sokkal jobb lenne januárban téli szünetet tartani az iskolákban, mert decemberben annyi történés van, kezdve a télapóval meg a karácsonyi készülődéssel itthon is, iskolákban is, hogy az úgy is hamar elmegy, pörög mindig van valami, amit lehet várni, amire lehet készülni. Aztán hirtelen vége és a következő hónap általában lassú, szürke és hideg és hirtelen üres. Látom ezt a gyereken is mármint, hogy olyan semmilyen ebben az időszakban. Ő is lassú és időnként türelmetlen, meg f…

Vannak olyan dolgok

amik pár éve, hónapja még hogy úgy mondjam kiakasztottak. Ma már tudok vállat rándítani és nem foglalkozni vele. Ilyen egy egy munkahelyi dolog is, sőt időnként több munkahelyi dolog. Nem megyek bele a részletekbe, de pont tegnap ilyen nap volt és annyira, de annyira röhejes, hogy emberek képesek megsértődni apró dolgon (amiben ő hibázott,de még ő sértődik meg)  olyannyira, hogy nem köszön, sőt még a szemedbe se néz....én ezt már vicc kategóriába sorolom. Pláne akkor, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy akár a gyereked is lehetne. Már csak ugye illemből is. A tiszteletet direkt nem írom, mert azt egyáltalán nem várom el, hogy is tehetném? Nem vagyok én senki csak egy dolgozó a sok közül. Mondjuk ezen kb. öt másodpercig fenn tudok akadni, mert azért na de mire kettőt fordulok már le is szarom van ejtve. Akinek nem volt gyerekszobája, annak nem volt gyerekszobája, bárhogy is akarja bizonyítani. Úgy elképzelem, mikor látom a gyűrűt az ujján és valószínű pár hónap múlva esküvő is lesz…

A hétvégi tavasz

huss elröpült, ma hajnalban már határozottan hűvös van és a szél is fúj. A tegnap vízparti sétálás elmaradt, volt itt víz elég majdnem egész nap szakadt az eső. Így végül maradt a kuckózás, meg az olvasás, filmnézés és mivel a gyerek inkább az apjával játszott neten, mint hogy a menjünk moziba kérdésre igennel feleljen, én elég jól haladok a kiválasztott könyvemmel. Amiről azt hittem majd jobb lesz, de egyelőre várom hogy beinduljon. Épp ott tettem le tegnap este, mikor talán elindul valami úgy hogy talán van remény. Mostanában nem igazán kötött le egy könyv sem annyira, hogy le se tudjam tenni úgy látszik a fülszöveg részekre mennek a kiadók, mert sorozatban sikerül belenyúlnom olyanba, ami a futottak még kategóriába sorolható, egyszer olvasós vagy többszöri nekifutásra sikerül a végére érnem, mert mindig félbehagyom. Pedig elvileg majd mindegyik jónak ígérkezik. Vagy én vagyok sokszor türelmetlen. Most, hogy belengette az idő a tavaszt már én is kezdek türelmetlen lenni és várom a …