Ugrás a fő tartalomra

Köszönöm a sok

hozzászólást és hogy szerettek olvasni. Komolyan úgy érzem már napok óta, hogy kb. mindenből épp elég volt. A blogból is, mert mit is írhatnék még? Írhatnék arról - megint - hogy mennyire fáradt vagyok mostanában, érzem kívül belül. Ez olyan nyávogós, pedig így van. Még a mozdulataim is lelassultak, mint mikor valaki felmászik a legmagasabb hegycsúcsra és minden egyes lépésével azt érzi, hogy mindjárt megfullad, de azért megy tovább, rakosgatja a lábait automatikusan, mert így döntött, mert nem fordulhat vissza félúton. Minden nap automatikusan, rutinból teszem a dolgomat, amit kell, ami fontos, ami elsődleges. A gyerek, a ház, a körülöttünk lévő dolgok. Valahogy megint a saját magam felállított mércém miatt kerültem hátrébb, mint szeretném. Persze, erről csak én tehetek. Mostanában még olvasni se volt kedvem, itt egy halom könyv, mert könyv kell, mert beleolvasgatok ebbe abba és tudom, hogy tetszeni fog.....ha elolvasnám. Este mikor lefekszem próbálok, de csak pár sorig jutok, valahogy a sok jó könyv között most még sem találok egy ütőset sem, amolyan letehetetlent. És talán figyelni sem tudok arra, amit olvasok, elkalandoznak a gondolataim, fejben nem vagyok ott. Még is hosszú ez a január. Pedig a napok gyorsan telnek, de ma reggel is ránéztem a naptárra és még mindig csak január....végeláthatatlan az egész. Bár nem is tudom, lehet hogy jobb lenne megállni januárnál. Mert a héten 47 éves leszek. Ez is. Komolyan azt érzem, hogy lassan itt a "vég". A 47 már igen komolyan az 50 közelében jár. Én nem tudom hogy szaladhattak el az évek??? Én nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elmúlhat az "egész." Meg azt sem, hogy hirtelen ennyire földbe döngöl. Hiába hallom, olvasom, hogy ez a legszebb kor egy nő életében, most ez komoly?? Tényleg?? Mikor eléri lassan a változáskor, engem elért azt hiszem, vannak jelek. Amikor már a gyereke felülről néz rá. Amikor hiába kenegeti a bőrét ilyen olyan krémekkel, csináltat új frizurát, kísérletezik új dolgokkal, amikkel feldobja a ruhatárát, a kinézetét, mindent valahogy nem érzi még sem azt a katarzist ha belenéz a tükörbe, hogy na, ez az! Most t é n y l e g minden a helyén van! Kívül, belül. Ilyenek is kavarognak a fejemben. 
Hosszú ez a hónap. És remélem már nem is lesz igazi tél. Ha már eddig nem volt. Örülök, hogy megúsztam a nagy havat, csak ne kiabáljam el. Úgy várom már a jó időt. A kis cipős, egy pulcsis indulásokat reggelente. Az első lenyírt fű illatát. A harsogó zöldeket. Hogy életre keljen a tavunk és oda lehessen ülni a szélére és hallgatni a csobogó víz hangját. (amíg a férjem szét nem szedi, mert tavasszal bővíteni akarja.) Kíváncsi vagyok hol bújnak majd ki az elültetett hagymások. Már nem is tudom 150-200 hagymást dugdostam el a földbe, ide oda, bokrok alá, úgy ágyásokba. Mondjuk ott, ahol már jobban éri a nap a földet látom a földből kikukkantó zöld leveleket. Meg a letaposottakat is, amerre jártak a négylábúak. :( :( 
A gyerek harminc pontos magyart írt. Ha azt nézem, hogy betegen, kimerülten akkor ez jó. Ha meg azt, hogy átnézve olyanokat rontott el, ami bakfitty tényleg és áthúzta a jó megoldásokat pl. és helyette írt hülyeségeket az meg nem olyan jó. Azt gondolta ő is és én is, hogy jobb lesz. Büszke vagyok, hogy betegen megcsinálta, még is az van, hogy talán azt kellett volna mondanom, hogy nem megy így el és kész. Vasárnap estére esett le neki azt hiszem, hogy így elcsesződött ez, mert fél napig arról beszélt, hogy "nem igaz, hogy ilyen hülyeséget írtam". Nem mintha számítana, mert csak a harmadik helyre írtunk be olyan iskolát, ahova kell a felvételi pontszám. Az első két helyre egy suli két szaka van beírva. Ráadásul még vissza van az angol szóbeli, ami bőven megdobja a dolgokat. Amiben remélem ki fog tűnni a többiek közül. Aztán meg áprilisban a nyelvvizsga, amiért meg nagyon szorítok neki. Nagyon készül, tanul rá. Tulajdonképpen ez a gyerek mostanában erején felül kezd teljesíteni és ez zavar. Mert az nem normális, hogy felkel reggel fél hétkor, elmegy itthonról negyed nyolckor, hazaér negyed ötkor, fél órát eszik, majd egy órát kikapcsol, amikor beszél a barátaival vagy játszik, aztán hatra elmegy matekozni, onnan tegnap is hazaért háromnegyed nyolckor. Ez normális?? Hát nem hiszem. Én nem tudom másoknál hogy van, de nekünk a matek tanárunk olyan, hogy két órán leadja az anyagot, a harmadikon meg már dolgozatot írnak és hát magára vessen az, aki két órából baromira nem érti meg vagy nem tudja, ki nem szarja le?? Kit érdekel?? Kit érdekel ebben az iskolában olyan apróság, hogy két óra nem elég egy teljes anyagrészre?? Rohanni kell, sok van a könyvben, hogy minden egymásra épül az bakfitty, ha valahol elveszti a fonalat találja meg egyedül. Ha kérdezni mer, akkor az a válasz, hogy "mit gondolsz hányszor fogom még elmondani??" Így már nem is kérdez. Akkor megkapja, hogy látszik rajta, hogy nem is érdekli. Röhej.Tanulja meg a büdös kölyök egyedül, ahogy tudja. Vagy oldja meg a szülő, mint pl. én is, hogy más tanár tanítsa meg neki normálisan vagy legalább az önbizalmát állítsa vissza, állítsuk vissza együttes erővel. Csináljon úgy házi feladatot, hogy még itthon kell rájönni egy egy feladatra, hogy is van az. Ja, hogy az egyiket még az a tanár se tudta megoldani, akihez járunk és az egyetemi évei alatt kitüntetést kapott a matek fizika területén elért kutatásaiért?? Kit érdekel! Jesszus, mennyire várom már, hogy legalább május legyen, hogy végre vége legyen ennek a nyolcadik évnek is, mekkora hülye voltam, hogy ebbe a zseninevelőbe küldtem annak idején a gyereket, hogy hallgattam óvónőkre, ismerősökre, hogy az ő képességeivel... ez jó lesz, mert ő a négyesében több tudás lesz, mint máshol egy ötösben. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani, azt hiszem. Nem sok sikerélménye volt ebben az iskolában. Amíg volt egy olyan történelem tanárnőnk, aki meglátta benne a pluszt és elvitte versenyekre akkor igen. Országos huszadik, mennyi öröm volt akkor abban a gyerekben! Aztán sajnos a nyugdíj elvitte a tanárnőt, helyette van most olyanunk, aki a szülőknek küldi el az anyagot, hogy mit tanuljon meg a gyerek. Levetít egy filmet vagy bedugja a pendrivot a gépbe és körmöljenek. Ez az óra. 
Legyen tavasz, legyen nyár, legyen egy felhőtlen utolsó? igazi gyerekkori nyár és aztán kezdődjön valami új, valami más, valami jobb. Remélhetőleg.
A nyarat is kellene lassan tervezni. De nem tudom mi legyen, merre csak annyit, hogy a Balaton biztosan benne lesz, benne kell, hogy legyen.




Megjegyzések

  1. Nagyon január van... de már csak két napig-)
    Ezek a problémák, hidd el mindenkit foglalkoztatnak(főleg, akik ebben az életszakaszban járnak)... teljesen normális, hogy időnként nekikeseredik az ember... de az a jó, hogy meg tudjuk rázni magunkat, és újult erővel tudunk továbbmenni... most is így lesz, csak adj magadnak egy kis időt...
    A fény pedig már látszik az alagút végén... egyre korábban világosodik, egyre később sötétedik, a madarak csicseregnek... a cinegék már mondják, hogy nyitnikék ♥ Hamarosan itt lesz az a harsogó zöld, élvezheted a hagymáid gyümölcsét, és meglásd a tükör is jobb képet mutat majd!-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valószínű, hogy így lesz. De basszus, akkor is hova lettek az éveim??? Kérném vissza legalább 30-tól. :)

      Törlés
    2. Igen, legalább 30-tól, de a mai tapasztalatainkkal. :) Én legalábbis.

      Törlés
    3. én sem mondom, hogy könnyű(néha én is a kardomba dőlök), de ha kesergünk rajta sem jönnek vissza... sőt...-( mindig azzal vigasztalom magam, hogy én már megértem :D

      Törlés
  2. Néha lehet azért nyávogni, de te nem szoktál sokszor, sőt! :) A január az mindig ilyen én is így érzem, hogy hosszú és lassan telik. Most mondjuk nekem szalad az idő, mert én meg idén úgy vagyok vele, hogy atyaég már január vége és még 1 hónapom van szülésig hová tűnt az idő? :D

    A felvételikről pont tegnap hallottam ismerősi körben, hogy sok gyereknek nehezebben ment meg, hogy én nem is tudtam azt, hogy ha rosszat ír, akkor mínusz pontot kapnak....nem értem miért kell ezt gyerekekkel csinálni.

    VálaszTörlés

  3. Ma lettem 47 és utálnom a januárt évek óta. De ilyenkor már tényleg ott a remény a tavaszra.
    Ha rossz kedvem van, fáradt vagyok, hagyom hadd érezzem, tudom átmeneti, lehet már másnapra jobb lesz. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit is írhatnék?

Vannak történések - rosszak - de arról nem szeretnék.
Ami jó az az, hogy végre tegnap felkerült a nyelvvizsga eredmény és hát s i k e r ü l t és olyan nagyon örülök és büszke vagyok rá és ő is olyan boldog. :) Kellett ez a löket, önbizalom növelő és hát nem titkolom kis előny talán majd a gimiben....
És a tanár írt neki egy kis üzenetet természetesen angolul,  amit most iderakok magamnak is, hogy mindig visszatudjam olvasni, mert ez olyan jó dolog.
"ÁDÁM! Congratulations. I am really happy about your result, and I am proud of you. You have developed the most during the last two years, and you were the most hardworking student of the group. Welldone, great job. I wish all the best for your future. If you have problems with grammar in the future, I will help you. Take care bye: J"
És amit a gyerekem válaszolt, arra még büszkébb vagyok és teljesen megvagyok hatva tőle (még akkor is, ha van benne pici hiba) :
Thank you for helping us. And thank you for the candy :D. When I g…

Mindenhol jó de a legjobb

természetesen otthon. Végre itthon vagyunk, mert úgy döntöttünk pénteken késő délután, hogy inkább hazajövünk, mint hogy másnap korán keljünk, úgy is 10-ig el kell hagynunk az apartmant. Pont olyan idő volt, amilyet szerettem volna. Nem volt túl meleg, olyan 24 fok körül mindig, bár a tűző nap ezt időnként melegebbnek éreztette. Minden nap tudtunk fürödni, illetve a fiúk én inkább olvastam, ha jól emlékszem három könyvet is kiolvastam egy hét alatt. Egy éjszaka esett az eső, meg kicsit délelőtt aztán hirtelen kisütött a nap és jó idő lett,  -amúgy pedig a Balatonnál szerintem mindig nyár van, még télen is - ezen kívül minden nap jó volt, nem dőlt rólunk a víz a kánikulától, hálisten de pont arra volt elég, hogy legyen fürdés meg napozás és kirándulás. Finomakat ettünk, kipróbáltunk új helyeket is. Azt szeretem ezekben a napokban, hogy a Balatonnál lelassul az idő. Ahogy odaérünk amellett, hogy megcsapja az orromat az a semmi máshoz nem fogható számomra nagyon jó víz illat valahogy mi…

Ötkor keltem

és azóta már lement egy mosás, kitakarítottam a spájznak használt nagy beépített szekrényemet,  a hűtőt is átnéztem, aztán bepakoltam a mosogatógépet. Na nem azért, mert én ilyen kisangyal vagyok, hanem mert nem tudtam tovább aludni. De jó ez, mire a gyerek felébred pár dolgon már túl is leszek. Úszott minden már napok óta, annyi helyre kellett menni, minden napra jutott egy egy intézni való, úgy hogy ráfér a házra egy alapos rendrakás.  Mától ketten vagyunk ismét, ez könnyebbség is meg nem is. Háztartást vezetni két főre, főleg ha abból az egyik egy kamasz lényegesen egyszerűbb. Az enyém nem egy "nagy igényű" gyerek, elvan bármilyen kaján, ha van mellette elég gyümölcs, elkészített limonádés és némi rágcsálnivaló. Úgy hogy most pár hónapig könnyű dolgom lesz az ebédet majd rendelem hétköznap vagy esetleg valami egyszerűt fogok összedobni. Csak semmi flanc. :) Ennek jegyében ma rántott cukkini lesz és valami zöldséges rizs, bulgur és van van házi majonéz is hozzá, férjem cs…