Ugrás a fő tartalomra

Köszönöm a sok

hozzászólást és hogy szerettek olvasni. Komolyan úgy érzem már napok óta, hogy kb. mindenből épp elég volt. A blogból is, mert mit is írhatnék még? Írhatnék arról - megint - hogy mennyire fáradt vagyok mostanában, érzem kívül belül. Ez olyan nyávogós, pedig így van. Még a mozdulataim is lelassultak, mint mikor valaki felmászik a legmagasabb hegycsúcsra és minden egyes lépésével azt érzi, hogy mindjárt megfullad, de azért megy tovább, rakosgatja a lábait automatikusan, mert így döntött, mert nem fordulhat vissza félúton. Minden nap automatikusan, rutinból teszem a dolgomat, amit kell, ami fontos, ami elsődleges. A gyerek, a ház, a körülöttünk lévő dolgok. Valahogy megint a saját magam felállított mércém miatt kerültem hátrébb, mint szeretném. Persze, erről csak én tehetek. Mostanában még olvasni se volt kedvem, itt egy halom könyv, mert könyv kell, mert beleolvasgatok ebbe abba és tudom, hogy tetszeni fog.....ha elolvasnám. Este mikor lefekszem próbálok, de csak pár sorig jutok, valahogy a sok jó könyv között most még sem találok egy ütőset sem, amolyan letehetetlent. És talán figyelni sem tudok arra, amit olvasok, elkalandoznak a gondolataim, fejben nem vagyok ott. Még is hosszú ez a január. Pedig a napok gyorsan telnek, de ma reggel is ránéztem a naptárra és még mindig csak január....végeláthatatlan az egész. Bár nem is tudom, lehet hogy jobb lenne megállni januárnál. Mert a héten 47 éves leszek. Ez is. Komolyan azt érzem, hogy lassan itt a "vég". A 47 már igen komolyan az 50 közelében jár. Én nem tudom hogy szaladhattak el az évek??? Én nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elmúlhat az "egész." Meg azt sem, hogy hirtelen ennyire földbe döngöl. Hiába hallom, olvasom, hogy ez a legszebb kor egy nő életében, most ez komoly?? Tényleg?? Mikor eléri lassan a változáskor, engem elért azt hiszem, vannak jelek. Amikor már a gyereke felülről néz rá. Amikor hiába kenegeti a bőrét ilyen olyan krémekkel, csináltat új frizurát, kísérletezik új dolgokkal, amikkel feldobja a ruhatárát, a kinézetét, mindent valahogy nem érzi még sem azt a katarzist ha belenéz a tükörbe, hogy na, ez az! Most t é n y l e g minden a helyén van! Kívül, belül. Ilyenek is kavarognak a fejemben. 
Hosszú ez a hónap. És remélem már nem is lesz igazi tél. Ha már eddig nem volt. Örülök, hogy megúsztam a nagy havat, csak ne kiabáljam el. Úgy várom már a jó időt. A kis cipős, egy pulcsis indulásokat reggelente. Az első lenyírt fű illatát. A harsogó zöldeket. Hogy életre keljen a tavunk és oda lehessen ülni a szélére és hallgatni a csobogó víz hangját. (amíg a férjem szét nem szedi, mert tavasszal bővíteni akarja.) Kíváncsi vagyok hol bújnak majd ki az elültetett hagymások. Már nem is tudom 150-200 hagymást dugdostam el a földbe, ide oda, bokrok alá, úgy ágyásokba. Mondjuk ott, ahol már jobban éri a nap a földet látom a földből kikukkantó zöld leveleket. Meg a letaposottakat is, amerre jártak a négylábúak. :( :( 
A gyerek harminc pontos magyart írt. Ha azt nézem, hogy betegen, kimerülten akkor ez jó. Ha meg azt, hogy átnézve olyanokat rontott el, ami bakfitty tényleg és áthúzta a jó megoldásokat pl. és helyette írt hülyeségeket az meg nem olyan jó. Azt gondolta ő is és én is, hogy jobb lesz. Büszke vagyok, hogy betegen megcsinálta, még is az van, hogy talán azt kellett volna mondanom, hogy nem megy így el és kész. Vasárnap estére esett le neki azt hiszem, hogy így elcsesződött ez, mert fél napig arról beszélt, hogy "nem igaz, hogy ilyen hülyeséget írtam". Nem mintha számítana, mert csak a harmadik helyre írtunk be olyan iskolát, ahova kell a felvételi pontszám. Az első két helyre egy suli két szaka van beírva. Ráadásul még vissza van az angol szóbeli, ami bőven megdobja a dolgokat. Amiben remélem ki fog tűnni a többiek közül. Aztán meg áprilisban a nyelvvizsga, amiért meg nagyon szorítok neki. Nagyon készül, tanul rá. Tulajdonképpen ez a gyerek mostanában erején felül kezd teljesíteni és ez zavar. Mert az nem normális, hogy felkel reggel fél hétkor, elmegy itthonról negyed nyolckor, hazaér negyed ötkor, fél órát eszik, majd egy órát kikapcsol, amikor beszél a barátaival vagy játszik, aztán hatra elmegy matekozni, onnan tegnap is hazaért háromnegyed nyolckor. Ez normális?? Hát nem hiszem. Én nem tudom másoknál hogy van, de nekünk a matek tanárunk olyan, hogy két órán leadja az anyagot, a harmadikon meg már dolgozatot írnak és hát magára vessen az, aki két órából baromira nem érti meg vagy nem tudja, ki nem szarja le?? Kit érdekel?? Kit érdekel ebben az iskolában olyan apróság, hogy két óra nem elég egy teljes anyagrészre?? Rohanni kell, sok van a könyvben, hogy minden egymásra épül az bakfitty, ha valahol elveszti a fonalat találja meg egyedül. Ha kérdezni mer, akkor az a válasz, hogy "mit gondolsz hányszor fogom még elmondani??" Így már nem is kérdez. Akkor megkapja, hogy látszik rajta, hogy nem is érdekli. Röhej.Tanulja meg a büdös kölyök egyedül, ahogy tudja. Vagy oldja meg a szülő, mint pl. én is, hogy más tanár tanítsa meg neki normálisan vagy legalább az önbizalmát állítsa vissza, állítsuk vissza együttes erővel. Csináljon úgy házi feladatot, hogy még itthon kell rájönni egy egy feladatra, hogy is van az. Ja, hogy az egyiket még az a tanár se tudta megoldani, akihez járunk és az egyetemi évei alatt kitüntetést kapott a matek fizika területén elért kutatásaiért?? Kit érdekel! Jesszus, mennyire várom már, hogy legalább május legyen, hogy végre vége legyen ennek a nyolcadik évnek is, mekkora hülye voltam, hogy ebbe a zseninevelőbe küldtem annak idején a gyereket, hogy hallgattam óvónőkre, ismerősökre, hogy az ő képességeivel... ez jó lesz, mert ő a négyesében több tudás lesz, mint máshol egy ötösben. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani, azt hiszem. Nem sok sikerélménye volt ebben az iskolában. Amíg volt egy olyan történelem tanárnőnk, aki meglátta benne a pluszt és elvitte versenyekre akkor igen. Országos huszadik, mennyi öröm volt akkor abban a gyerekben! Aztán sajnos a nyugdíj elvitte a tanárnőt, helyette van most olyanunk, aki a szülőknek küldi el az anyagot, hogy mit tanuljon meg a gyerek. Levetít egy filmet vagy bedugja a pendrivot a gépbe és körmöljenek. Ez az óra. 
Legyen tavasz, legyen nyár, legyen egy felhőtlen utolsó? igazi gyerekkori nyár és aztán kezdődjön valami új, valami más, valami jobb. Remélhetőleg.
A nyarat is kellene lassan tervezni. De nem tudom mi legyen, merre csak annyit, hogy a Balaton biztosan benne lesz, benne kell, hogy legyen.




Megjegyzések

  1. Nagyon január van... de már csak két napig-)
    Ezek a problémák, hidd el mindenkit foglalkoztatnak(főleg, akik ebben az életszakaszban járnak)... teljesen normális, hogy időnként nekikeseredik az ember... de az a jó, hogy meg tudjuk rázni magunkat, és újult erővel tudunk továbbmenni... most is így lesz, csak adj magadnak egy kis időt...
    A fény pedig már látszik az alagút végén... egyre korábban világosodik, egyre később sötétedik, a madarak csicseregnek... a cinegék már mondják, hogy nyitnikék ♥ Hamarosan itt lesz az a harsogó zöld, élvezheted a hagymáid gyümölcsét, és meglásd a tükör is jobb képet mutat majd!-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valószínű, hogy így lesz. De basszus, akkor is hova lettek az éveim??? Kérném vissza legalább 30-tól. :)

      Törlés
    2. Igen, legalább 30-tól, de a mai tapasztalatainkkal. :) Én legalábbis.

      Törlés
    3. én sem mondom, hogy könnyű(néha én is a kardomba dőlök), de ha kesergünk rajta sem jönnek vissza... sőt...-( mindig azzal vigasztalom magam, hogy én már megértem :D

      Törlés
  2. Néha lehet azért nyávogni, de te nem szoktál sokszor, sőt! :) A január az mindig ilyen én is így érzem, hogy hosszú és lassan telik. Most mondjuk nekem szalad az idő, mert én meg idén úgy vagyok vele, hogy atyaég már január vége és még 1 hónapom van szülésig hová tűnt az idő? :D

    A felvételikről pont tegnap hallottam ismerősi körben, hogy sok gyereknek nehezebben ment meg, hogy én nem is tudtam azt, hogy ha rosszat ír, akkor mínusz pontot kapnak....nem értem miért kell ezt gyerekekkel csinálni.

    VálaszTörlés

  3. Ma lettem 47 és utálnom a januárt évek óta. De ilyenkor már tényleg ott a remény a tavaszra.
    Ha rossz kedvem van, fáradt vagyok, hagyom hadd érezzem, tudom átmeneti, lehet már másnapra jobb lesz. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Végre itt

van megint egy hosszú hétvége, borzasztóan jólesik ez a két egymást követő kevés dolgozós hét. Az idő remélem olyan szép marad, mint eddig volt, bár most ahogy megnéztem a kinti hőmérőt csak kilenc fokot mutat, eddig minden reggel jóval tíz felett volt.
November van, hihetetlen. Még csak tegnap volt nyár, de tényleg néha ezt érzem most pedig az utolsó hónap karácsony előtt...Ahogy eddig volt, gondolom most is gyorsan elfognak múlni ebben a hónapban is a hetek és hiphop itt lesz a számomra az év legkedvesebb ünnepe. Azt még nem tudom milyen lesz, eddig úgy van hárman leszünk, de gyanítom lesz még itt változás....de ez csak valami megérzés. 
Tegnap korán reggel ment a férjem a húgomhoz, már bent vannak az új csövek és vezetékek a konyhában, le is lett glettelve. Későn ért haza, majdnem hét óra volt, jó fáradtan, de a munka legrosszabb részének vége van. Ne mondom, hogy boldog volt, de most már könnyebben lehet haladni.
Sokáig akartam ma aludni, hát megint nem jött össze. Úgy látszik az…

Amit ma illetve tegnap

megtehetsz, ne halaszd mára. Mert hiába beszéltem a férjemnek, hogy a tegnap szépen felrakott tetőt - amiről egyébként azt hittem, hogy már oda van csavarozva - csavarozza oda, ha pár darabbal is, de ne hagyja úgy mára, mert mi van ha szél lesz és....na, szél lett és szépen le is fújta kb. a felét. Ezek ilyen egymásba csúsztatható lemezek, amivel könnyű dolgozni és nagyon strapabíró. Akkora szél volt és van most is időnként, hogy még a súlyként rárakott téglákat, meg vékonyabb gerendát is levitte. Úgy hogy kétszer dolgozik ugyanazzal... Mára ideért a hideg, jócskán lehűlt a levegő, de hidegebbnek érezzük a szél miatt. Ez már a kuckós, könyvezős, teázós időszak, szeretem. A cserépkályhák jó melegek, gyertyát gyújtottam, a párologtatóból vérnarancsos illóolaj illata száll, jó itthon.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A film nagyon jó volt, érdemes megnézni. Azt hiszem a közös mozizás egyébként már nem …

Végül

nem mentünk ma semerre. A döntés nem az enyém volt, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert amikor épp minden bajom van sok kedvem nincs a hosszú utazásokhoz. Minden évben október végén elmegyünk Dunaföldvárra, férjem ott született. És minden évben mikor ott vagyunk valahogy az motoszkál a fejemben, hogy ott is szívesen laknék. A Duna, a régi macskaköves utcák, kis házak valahogy mindig elvarázsolnak. Elhalasztottuk, jövő hét végére is jó időt mondanak. Így most sülnek a csirkecombok a sütőben, hozzá majd fűszeres krumplit készítek, párolt zöldséget és sok sok házi savanyúság lesz még. Anyósom házi csalamádéja és mindenféle bedobálós zöldsége világbajnok minden évben.  Délután elugrunk húgomhoz, felmérjük a házát. Ugyan is nagy fába vágjuk a fejszénket a férjemmel, felszeretnénk újítani lassan az egészet. Két gyereket nevel egyedül - tartásdíj természetesen ímmel ámmal érkezik - és az évek alatt eléggé leromlott az állapota a lakásnak, úgy hogy az idei projekt aminek karácson…