Ugrás a fő tartalomra

Köszönöm a sok

hozzászólást és hogy szerettek olvasni. Komolyan úgy érzem már napok óta, hogy kb. mindenből épp elég volt. A blogból is, mert mit is írhatnék még? Írhatnék arról - megint - hogy mennyire fáradt vagyok mostanában, érzem kívül belül. Ez olyan nyávogós, pedig így van. Még a mozdulataim is lelassultak, mint mikor valaki felmászik a legmagasabb hegycsúcsra és minden egyes lépésével azt érzi, hogy mindjárt megfullad, de azért megy tovább, rakosgatja a lábait automatikusan, mert így döntött, mert nem fordulhat vissza félúton. Minden nap automatikusan, rutinból teszem a dolgomat, amit kell, ami fontos, ami elsődleges. A gyerek, a ház, a körülöttünk lévő dolgok. Valahogy megint a saját magam felállított mércém miatt kerültem hátrébb, mint szeretném. Persze, erről csak én tehetek. Mostanában még olvasni se volt kedvem, itt egy halom könyv, mert könyv kell, mert beleolvasgatok ebbe abba és tudom, hogy tetszeni fog.....ha elolvasnám. Este mikor lefekszem próbálok, de csak pár sorig jutok, valahogy a sok jó könyv között most még sem találok egy ütőset sem, amolyan letehetetlent. És talán figyelni sem tudok arra, amit olvasok, elkalandoznak a gondolataim, fejben nem vagyok ott. Még is hosszú ez a január. Pedig a napok gyorsan telnek, de ma reggel is ránéztem a naptárra és még mindig csak január....végeláthatatlan az egész. Bár nem is tudom, lehet hogy jobb lenne megállni januárnál. Mert a héten 47 éves leszek. Ez is. Komolyan azt érzem, hogy lassan itt a "vég". A 47 már igen komolyan az 50 közelében jár. Én nem tudom hogy szaladhattak el az évek??? Én nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elmúlhat az "egész." Meg azt sem, hogy hirtelen ennyire földbe döngöl. Hiába hallom, olvasom, hogy ez a legszebb kor egy nő életében, most ez komoly?? Tényleg?? Mikor eléri lassan a változáskor, engem elért azt hiszem, vannak jelek. Amikor már a gyereke felülről néz rá. Amikor hiába kenegeti a bőrét ilyen olyan krémekkel, csináltat új frizurát, kísérletezik új dolgokkal, amikkel feldobja a ruhatárát, a kinézetét, mindent valahogy nem érzi még sem azt a katarzist ha belenéz a tükörbe, hogy na, ez az! Most t é n y l e g minden a helyén van! Kívül, belül. Ilyenek is kavarognak a fejemben. 
Hosszú ez a hónap. És remélem már nem is lesz igazi tél. Ha már eddig nem volt. Örülök, hogy megúsztam a nagy havat, csak ne kiabáljam el. Úgy várom már a jó időt. A kis cipős, egy pulcsis indulásokat reggelente. Az első lenyírt fű illatát. A harsogó zöldeket. Hogy életre keljen a tavunk és oda lehessen ülni a szélére és hallgatni a csobogó víz hangját. (amíg a férjem szét nem szedi, mert tavasszal bővíteni akarja.) Kíváncsi vagyok hol bújnak majd ki az elültetett hagymások. Már nem is tudom 150-200 hagymást dugdostam el a földbe, ide oda, bokrok alá, úgy ágyásokba. Mondjuk ott, ahol már jobban éri a nap a földet látom a földből kikukkantó zöld leveleket. Meg a letaposottakat is, amerre jártak a négylábúak. :( :( 
A gyerek harminc pontos magyart írt. Ha azt nézem, hogy betegen, kimerülten akkor ez jó. Ha meg azt, hogy átnézve olyanokat rontott el, ami bakfitty tényleg és áthúzta a jó megoldásokat pl. és helyette írt hülyeségeket az meg nem olyan jó. Azt gondolta ő is és én is, hogy jobb lesz. Büszke vagyok, hogy betegen megcsinálta, még is az van, hogy talán azt kellett volna mondanom, hogy nem megy így el és kész. Vasárnap estére esett le neki azt hiszem, hogy így elcsesződött ez, mert fél napig arról beszélt, hogy "nem igaz, hogy ilyen hülyeséget írtam". Nem mintha számítana, mert csak a harmadik helyre írtunk be olyan iskolát, ahova kell a felvételi pontszám. Az első két helyre egy suli két szaka van beírva. Ráadásul még vissza van az angol szóbeli, ami bőven megdobja a dolgokat. Amiben remélem ki fog tűnni a többiek közül. Aztán meg áprilisban a nyelvvizsga, amiért meg nagyon szorítok neki. Nagyon készül, tanul rá. Tulajdonképpen ez a gyerek mostanában erején felül kezd teljesíteni és ez zavar. Mert az nem normális, hogy felkel reggel fél hétkor, elmegy itthonról negyed nyolckor, hazaér negyed ötkor, fél órát eszik, majd egy órát kikapcsol, amikor beszél a barátaival vagy játszik, aztán hatra elmegy matekozni, onnan tegnap is hazaért háromnegyed nyolckor. Ez normális?? Hát nem hiszem. Én nem tudom másoknál hogy van, de nekünk a matek tanárunk olyan, hogy két órán leadja az anyagot, a harmadikon meg már dolgozatot írnak és hát magára vessen az, aki két órából baromira nem érti meg vagy nem tudja, ki nem szarja le?? Kit érdekel?? Kit érdekel ebben az iskolában olyan apróság, hogy két óra nem elég egy teljes anyagrészre?? Rohanni kell, sok van a könyvben, hogy minden egymásra épül az bakfitty, ha valahol elveszti a fonalat találja meg egyedül. Ha kérdezni mer, akkor az a válasz, hogy "mit gondolsz hányszor fogom még elmondani??" Így már nem is kérdez. Akkor megkapja, hogy látszik rajta, hogy nem is érdekli. Röhej.Tanulja meg a büdös kölyök egyedül, ahogy tudja. Vagy oldja meg a szülő, mint pl. én is, hogy más tanár tanítsa meg neki normálisan vagy legalább az önbizalmát állítsa vissza, állítsuk vissza együttes erővel. Csináljon úgy házi feladatot, hogy még itthon kell rájönni egy egy feladatra, hogy is van az. Ja, hogy az egyiket még az a tanár se tudta megoldani, akihez járunk és az egyetemi évei alatt kitüntetést kapott a matek fizika területén elért kutatásaiért?? Kit érdekel! Jesszus, mennyire várom már, hogy legalább május legyen, hogy végre vége legyen ennek a nyolcadik évnek is, mekkora hülye voltam, hogy ebbe a zseninevelőbe küldtem annak idején a gyereket, hogy hallgattam óvónőkre, ismerősökre, hogy az ő képességeivel... ez jó lesz, mert ő a négyesében több tudás lesz, mint máshol egy ötösben. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani, azt hiszem. Nem sok sikerélménye volt ebben az iskolában. Amíg volt egy olyan történelem tanárnőnk, aki meglátta benne a pluszt és elvitte versenyekre akkor igen. Országos huszadik, mennyi öröm volt akkor abban a gyerekben! Aztán sajnos a nyugdíj elvitte a tanárnőt, helyette van most olyanunk, aki a szülőknek küldi el az anyagot, hogy mit tanuljon meg a gyerek. Levetít egy filmet vagy bedugja a pendrivot a gépbe és körmöljenek. Ez az óra. 
Legyen tavasz, legyen nyár, legyen egy felhőtlen utolsó? igazi gyerekkori nyár és aztán kezdődjön valami új, valami más, valami jobb. Remélhetőleg.
A nyarat is kellene lassan tervezni. De nem tudom mi legyen, merre csak annyit, hogy a Balaton biztosan benne lesz, benne kell, hogy legyen.




Megjegyzések

  1. Nagyon január van... de már csak két napig-)
    Ezek a problémák, hidd el mindenkit foglalkoztatnak(főleg, akik ebben az életszakaszban járnak)... teljesen normális, hogy időnként nekikeseredik az ember... de az a jó, hogy meg tudjuk rázni magunkat, és újult erővel tudunk továbbmenni... most is így lesz, csak adj magadnak egy kis időt...
    A fény pedig már látszik az alagút végén... egyre korábban világosodik, egyre később sötétedik, a madarak csicseregnek... a cinegék már mondják, hogy nyitnikék ♥ Hamarosan itt lesz az a harsogó zöld, élvezheted a hagymáid gyümölcsét, és meglásd a tükör is jobb képet mutat majd!-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valószínű, hogy így lesz. De basszus, akkor is hova lettek az éveim??? Kérném vissza legalább 30-tól. :)

      Törlés
    2. Igen, legalább 30-tól, de a mai tapasztalatainkkal. :) Én legalábbis.

      Törlés
    3. én sem mondom, hogy könnyű(néha én is a kardomba dőlök), de ha kesergünk rajta sem jönnek vissza... sőt...-( mindig azzal vigasztalom magam, hogy én már megértem :D

      Törlés
  2. Néha lehet azért nyávogni, de te nem szoktál sokszor, sőt! :) A január az mindig ilyen én is így érzem, hogy hosszú és lassan telik. Most mondjuk nekem szalad az idő, mert én meg idén úgy vagyok vele, hogy atyaég már január vége és még 1 hónapom van szülésig hová tűnt az idő? :D

    A felvételikről pont tegnap hallottam ismerősi körben, hogy sok gyereknek nehezebben ment meg, hogy én nem is tudtam azt, hogy ha rosszat ír, akkor mínusz pontot kapnak....nem értem miért kell ezt gyerekekkel csinálni.

    VálaszTörlés

  3. Ma lettem 47 és utálnom a januárt évek óta. De ilyenkor már tényleg ott a remény a tavaszra.
    Ha rossz kedvem van, fáradt vagyok, hagyom hadd érezzem, tudom átmeneti, lehet már másnapra jobb lesz. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsit rosszul érintett

hogy szombat reggel tíztől vasárnap este fél hétig nem volt víz a faluban. Nem is értem, hogy gondolták annak ellenére sem, hogy biztos nem szórakozásból tartott ilyen hosszú ideig, amíg megcsinálják, de a végén már majdnem a hajamat téptem. Nem tudnék már a civilizációban lévő dolgok nélkül akár csak egy hétig is élni.  Viszont, így legalább méregből lenyírtam mindenhol a füvet és még jó, hogy kimentem a leghátsó részig, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy két hét alatt ilyen nagyra megnő kint is, ott ahol elvileg akár egy hónapig sincs vele gond....hát most a sok eső és a reggeli, esti pára meghozta a gyümölcsét, jó nagy volt. Úgy hogy háromtól este fél hétig mindenhol végeztem vele, medencét is tisztítottam a hétvégén, fürödtünk is - még jó, hogy az idő ezt megengedi, így azért félkomfort érzés megvolt szombat esti lefekvésnél - aztán mikorra beértem már volt víz.  Most már csak apróságokat kell megint csinálni kint, mindjárt jobb is a kedvem. Nekem csak azért volt szimpatikus…

Tegnap jött velem szembe

hogy a hétvége után csak az első öt nap nehéz az újabb hétvége előtt....hát kb. így érzem én is most. Bizonyos dolgok borzasztóan rányomják a bélyegüket a napjaimra, bár igyekszem nem folyton a gondokon rágódni, azért csak csak eszembe jut, mi lenne jó, hogy lenne jó....Talán ezért is kelek fel mostanában minden reggel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem és érzem, hogy mindenhol csomók vannak rajtam, olyan jól esne egy erős masszírozás tetőtől talpig. Valamit szednem kellene az őszi fáradtság ellen, körül is nézek ma. A kerten nem kell gondolkodnom, most mindennel végeztünk olyan jó kilépni az ajtón és látni a rendet, meg úgy hazajönni, ahogy kinyílik a kapu csak a szépet látjuk.  Ma szülőire megyek, elég húzós napom lesz. Hazahozom a gyereket, időm nem lesz arra sem, hogy bejöjjek a házba és már megyek is vissza. Aztán hazajövök - ki tudja mikor, első találkozás az ofővel - és nekiállok főzni, mert még az is lehet, hogy a férjem holnap már itthon lesz. Reggel meg gyorsan be kell …

Ha valaki azt gondolná hogy

ezt az őszt vártam sajnos el kell, hogy szomorítsam mert nem. Én a szép napos, csendes, színes őszt várom még mindig nem ezt a már harmadik napja esős, szürkét. Borzasztó, hogy mennyire sok eső esett, gyakorlatilag egy teljes havi, már szinte sehogy sem szívja be rendesen a föld. A fű nő, lenyírni nem lehet, semmit sem lehet csinálni kint, szép lassan amennyi időt beletettünk a gyerekkel a szabadság utolsó pár napjaiba, hogy mindent rendben és szépen hagyjunk majd itt, mikor kezdődik az iskola, nos az lassan eltűnőben van. Hát mindegy, ez van majd talán lassan elmúlik. Jó lenne ma délután már futni is menni, kicsit kiszellőztetni a fejem, vasárnap voltam utoljára, szóval már hiányzik is. Nem tudom másnál  hogy van, de nekünk ez az iskolai évkezdés - illetve minden iskolai évkezdés - sem sikerült nem rohanósra, nem kapkodósra sikerülni, pedig időben kelünk, előző este előkészíteni mindent, este berakja a gyerek a táskába a cuccot....még is. Nekünk kell legalább egy hónap, ezzel telik …